Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)
2004-09-07 / 177. szám
8 • HÍDLAP • 2004. szeptember 7., kedd SPORT Párkányi győzelem, esztergomi döntetlen, dorogi vereség Az ESC labdarúgócsapata háromgólos előnyt herdált el Az ESC csak egy pontott szerzett a hét végén LABDARÚGÁS A régió mindhárom csapata pályára lépett a hét végén. A szlovák harmadik ligában szereplő párkányiak hazai pályán arattak í-o-s győzelmet, míg az ESC szintén hazai környezetben 4-4-es döntetlent játszott Bábolna együttesével. A Dorog FC 3-2-es vereséget szenvedett Taksonyban. Párkány - Matador Púchov B 1-0 (0-0) Maximális helyzetkihasználás és minél több góllövés! Ezzel a jelszóval lépett pályára a párkányi alakulat a szlovák első ligában szereplő Púchov második számú csapata ellen. A világbajnoki selejtezők miatt az első osztályban nem rendeztek fordulót, így a Púchov csapatának több meghatározó játékosa is pályára lépett Párkány ellen. Ez a hazaiakat nem rémítette meg, sőt az első tíz percben három százszázalékos helyzetig jutottak. Gólra váltani nem sikerült őket, így az elséí 45 perc döntetlennel zárult. A folytatásban is a párkányiak jeleskedtek, a helyzet „gyártásban” maximumot adott mindenki, de ez legfeljebb az egy ponthoz lett volna elég. A hazaiak trénere cserékkel próbált meg újítani, s a 60. perc környékén, egy szögletet követően Kúrák volt eredményes. A találatot követően a bíró is „beleszólt” a játékba, egy szabálytalanság után tíz főre csökkent a Duna-partiak létszáma. A játékos vesztés nem járt egyenlítéssel, így a hazaiak a hétközi vereség után győzelemmel örvendeztették meg a kilátogató szurkolókat és a hatodik helyre ugrottak a tabellán. Lapár Miroslav is boldogabb volt a lefújást követően: úgy mondanám, hogy csak a három ponttal vagyok elégedett, mert megint helyzetek sokaságát dolgoztuk ki, de gólt csak egyet sikerült elérni. Ha minden próbálkozásunk bemegy, akkor egy ötössel küldtük volna haza a púchovi csapatot. Jól jött a három pont, vasárnap szeretnénk folytatni a jó szereplést. ESC - Bábolna 4-4 (3-1) A mérkőzés bábolnai találattal kezdődött, annak ellenére, hogy a hazaiak birtokolták többet a labdát. A vendéggól nem fogta meg az ESC-t, sikerült egyenlíteni, majd félidőig hirtelen kétgólos előnyre tett szert a hazai csapat. A második játékrészben az ESC még egy- gyel megtoldotta az addig elért három gólt. Ezt az előnyt a 67. percig sikerült tartani, amikor a fiatalok fejben elfáradtak, idegessé, kapkodóvá vált a játék. A bábolnai csapat ezt megérezte, s elkezdte ledolgozni hátrányát. A 84. percben már 4-4 volt az állás. Tóth László az ESC titkára az eredményt illetően nem bosszankodott, reálisan értékelt: egy nagyon jó képességű csapat ellen játszottunk, s bár győzelmet érdemeltünk volna, csak egy ponttal gazdagodtuk. A csapat jól helytállt, sok helyzetet dolgozott ki, a végére azonban egy picit elfáradtunk. Örömteli, hogy Patkó az első felnőtt mérkőzésén két gólt szerzett, ő esztergomi nevelésű játékos. A mérkőzés góllövői: Patkó (2), Országh, Sztojka. Taksony - Dorog FC 3-2 (2-0) A dorogi csapat ott folytatta Taksony ellen, ahol Budaörs csapatával abbahagyta. Az első félidőben nem ment a játék a vendég gárdának, a Taksony két találattal megnyugtató előnyre tett szert. A második játékrészre már összeszedte magát a Dorog FC, sikerült a szépítés, sőt az egyenlítés is összejöhetett volna, mivel a játékvezető a taksonyi csapatból idő előtt zuhanyozni küldött egy játékost. A dorogiak az előnyön felbuzdulva kapujukhoz szegezték az ellenfelet, de így is a Taksony talált be (3-1). A vendégek erejéből már csak a szépítésre futotta. Kis László ügyvezető érthetően nem volt elégedett az eredménnyel: nem játszottunk jól, sajnálatos, hogy tíz ember ellen sem tudtunk igazán hatékonyak lenni. Minimum egy döntetlent megérdemeltünk volna. Az, hogy öt mérkőzést idegenben kell játszanunk nem túlzottan jó, de tavasszal jobb lesz hazai környezetben. Ez tudat alatt biztos nyomja a játékosokat, de ez nem mentség a vereségre. • NB Tökéletes bajnoki rajt rögbiben Magabiztos győzelemmel mutatkozott be az Esztergomi Vitézek RÖGBI A hét végén rendezték meg az első fordulót az NB l-es rögbi bajnokságban. Az Esztergomi Vitézek hazai pályán fogadta a budapesti Exiles csapatát. Tökéletes vitéz kezdés Jól kezdtek a Vitézek, már a nyolcadik percben célt vittek és biztosították a diplomaták csapatát, hogy ezen a napon nem teremhet babér számukra. A 16. percben egy 28 méteres büntetőrúgásból szépítettek a vendégek. Innentől kezdve még nagyobb fokozatra kapcsoltak a Vitézek és a rengeteg céllal (20., 22., 31., 39. perc) szétzilálták az Exiles csapatát. A második félidő hatodik percében kiállítással sújtották a hazai csapat válogatott játékosát, Kollert Zoltán, az ellenfél csapatából pedig Markot büntették. Alighogy Koller büntetése lejárt, a játékvezető újra egy esztergomit, Nagy Rolandot állította ki tíz percre. A Vitézek játékán nem látszott az újabb kiállítás, sorozatban vezették a szebbnél szebb támadásokat, és szinte megsemmisítő vereséget mértek a vendégekre. A bajnoki idény nagyon jól indult az Esztergomi Vitézek számára. Fölényes győzelemmel, bajnokhoz méltó játékkal nyertek. Szombaton, a második fordulóban a kecskeméti csapat vendégeként lépnek pályára. Esztergomi Vitézek - Exiles 71- 10 (31-3) Vitézek: Heckei, Hock, Nagy R., Novák, Marosi, Koller, Szőlősi, Deli, Pfeiffer, Bíró, Kis B., Köbl, Molnár, Tauber, Gódor. Csere: Siroki, Juhász, Sujogán, Pálfi, Kiss, Haspel, Csákvári, Kontics. Edző: Szőlősi László Célok: Bíró (16), Koller (15), Heckel (10), Pfeiffer (5), Köbl (5), Molnár (5), Tauber (5), Gódor (5), Juhász (5). • NB Annus és Fazekas mintája is negatív Negatív lett Annus Adrián és Fazekas Róbert Bécsben megvizsgált vizeletmintája, ezt közölte a két sportoló bécsi ügyvédnője. A diszkoszvető Fazekas és a kalapácsvető Annus az olimpiáról hazatérve adott mintát magyar orvosoknak. Éva Maria Bárki szerint továbbra sem bizonyított, hogy a két sportoló doppingolt volna Athénban. A negatív vizeletminta miatt az ügyvédnő a nemzetközi sportbírósághoz fordul. Vereség Dánia ellen A székesfehérvári tornán szereplő magyar jégkorong válogatott utolsó mérkőzésén 3-l-es vereséget szenvedett Dánia legjobbjaitól. A dánok szereztek vezetést, majd egyenlítettek a magyarok. Ezután újra a dánoknál volt az előny, de egalizálni nem sikerült, és a végén újabb találatot könyvelhettek el a vendégek. A fehérvári tornát Dánia nyerte, második helyen a norvég csapat végzett, míg a képzeletbeli dobogó harmadik fokára a magyar válogatott állhatott fel. Bukovics Krisztián jegyzete / Átverve Már megint. Én vagyok a naiv, a hülye, a hiszékeny marha, akivel kétévente elhitetik, hogy most, majd most más lesz. A válogatott. Hát persze. Évről évre tapasztaltabbnak gondolom magam, tudatosan készülök a nagy próbatételre, mármint a nemzeti tizenegy selejtezőinek kezdetére. Tudom, teljes mértékben biztos vagyok benne, hogy a világ nem fordul csak úgy magától a feje tetejére néhány röpke hónap alatt, de mégis. Bizakodó kapitány, bizakodó játékosok, eleinte szkeptikus, majd - a sok bizakodástól megzavarodott - derűlátó (mit derűlátó, eufórikusán optimista) újságírók, végül egy, az igazságtól mérföldnyi távolságra tántorodott bizakodó fél-Magyar- ország. (A másik fele - a szerencsésebbek - már kigyógyultak). Azután jön a meccs, eltelik tíz, jó esetben húsz perc (Zágrábban most éppen kereken egy tucat), és akkor esik le, hogy már megint bekajáltuk. Illetve, hogy valamiben igaza van Matthäusnak. Például abban, hogy a horvátok nem jobbak nálunk. Tényleg nem azok, csak szerencsésebbek, de azt nagyon. Kezdjük az elejénél. Szerencsések, iszonyatosan azok, pusztán azért, mert mi vagyunk az ellenfél. Lélektani előny, nem is kicsi. Szerencsések továbbá azért, mert bár a magyar játékosok valóban küzdöttek derekasan (fejlődünk), de ugye ez kevés. (Már csak azért is, mert ha már az ember sportoló, akkor a küzdeni tudás azért csak alapkövetelmény - szerintem). Szerencsések azért, mert mi előbb-utóbb adunk egy gólpasszt. Nekik. Mondjuk Prso-nak, aki nem sokat teketóriázik, nem lepi meg a labda (számított rá...), bevarrja. Szerencsések azért is szomszédaink, mivel a második gólnál akkora helyet hagytak védőink, hogy ott nem csak egy valamirevaló csatár, hanem tán még egy pótkocsis IFA is gond nélkül meg-, illetve befordul. És szerencsések azért, mert szinte törvényszerű, hogy a védőinkről majd csak bepattan egy labda a hálónkba (ez a magyar „hendikep”). Mi nem vagyunk ilyen mázlisták, sose voltunk, nem csak a fociban, másban sem. Ezt tudjuk, mégis mindig bemagyarázzák valami furmányos módon, hogy de igen. Elhitetik, átvernek, újra és újra. De most már magyarázkodhatnak, nem dőlök be. Kigyógyultam. Esetleg, ha Izland ellen valami kiugrót produkálnánk...
