Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)
2004-09-04 / 176. szám
1 Tíz éve indult a Rádió Esztergom Az esztergomi Szabadidő Központ bejáratában, cigarettával kezében fogad Túri Béla, a Zöldház technikusa, aki egyik alapító tagja volt az egykori Rádió Esztergomnak. A bemutatkozás hevében, szorongó izgalommal vezet minket a gépház melletti hobbiterembe. „Számomra nagy jelentősége van ennek az interjúnak" - mondja, és ez nem is vonható kétségbe. A belső teremben ugyanis műszerek, vágógépek, monitorok, számítógép, keverőasztal tanúskodik mindarról a hatalmas szerepről, amit a rádiózás betölthetett az egykor vérbeli rádiós életében. __________________________________________________________ hídlapmagazin Ke ll egy „független ” rádió Még gyorsan elkészítünk néhány fotót a régi Rádió Esztergom zászlajáról, és már bele is kezd a múltidézésbe. „Már az indulás sem volt könnyű” — mondja, miközben elindít egy régi, nyolcvanas évek végéről származó videófelvételt. „Az akkori polgár- mester 'Jó munkát' kívánt, de mást semmi. Mi pedig, rádiósok, szeparáltan figyeltük az ülésen, hogyan vezetik fel a támogatásra vonatkozó elutasításukat.” - mutat a képernyőre. Először talán 1985-ben merült fel egy független rádió ötlete, amikor egy nagy csőtörés volt a városban, és ez adhatott volna egy erőteljesebb lakossági támogatást a születendő rádiónak. Am ez nem történt meg, és ezt követően csak 1989-ben, a rendszer- váltás évében merült fel a kérdés újra; mi lenne, ha Esztergomban is lenne egy körzeti stúdió. „Ekkor sem kaptunk támogatást - mondja némi kiábrándultsággal az arcán -, így aztán a rádiószakkör tagjaival a régi kultúrotthonban kezdtünk szervezkedni.” Dr. Nemes Tamás képviselőhöz fordultak segítségért, majd pedig Simon Tibor, akkori tanácselnökhöz, aki már maximális támogatásáról biztosította őket. Am az évben országosan bevezetett frekvencia moratórium megakadályozott minden kezdeményezést, s nem lehetett megvalósítani a frekvencia-felosztást. Erre csak később, 1992-1993 tájékán került sor. „Az Esztergomi Helyi Rádiós Egyesület három pályázó közül nyerte el a sugárzás jogát - mondja büszkén -, s ennek értelmében reggel 6 órától este 6 óráig, napi 12 órás műsorra kaptunk engedélyt.” Az ehhez kapcsolódó tervezettel aztán az önkormányzathoz fordultak, de a támogatók ismét kisebbségben maradtak. 1994. április 20. és 23. között hangzott el az első kísérleti adás. Ekkortól megkapta az egyesület stúdióhelyszínnek Szabadidő Központ klubtermét. „Magam készítette keverőpulttal vágtuk meg az előre felvett anyagokat, és bérelt, profi adóval szólaltunk meg az éterben”- magyarázza szemüvegét kezében szorongatva Túri Béla.” Én ugyanis 1993- ban szereztem videós szakképesítést, így már dolgoztam ilyen gépekkel. „A korábban már villanyszerelői és műszerész szakképesítéssel is rendelkező rádiós mellett jobbára lelkes rádióamatőrök indították útjára a rádiót. Köztük volt Kozák Attila, Jankovics Károly, Hetves József, Glázer Károly, Holop Attila, Kőkuti István, Tolnai Sándor és az egyesület képviseletének szerepét felvállaló Mácsány Alajosné Aliz, aki. egyben a legtöbbet adott a szellemi és a pályáTúri Béla zati munkákhoz. Abban a reményben, hogy a helyi vállalkozók, és a térség településeinek önkormányzatai segítik majd munkájukat újabb kísérleti adással jelentkeztek május 20. és 24. között. Ám továbbra is saját pénzből, valamint egyesületi tagdíjból tartották fenn az egyesületet. Saját pénzből nem megy A pályázat elnyerése egy féléves felkészülési időt biztosított az egyesületnek, aminek köszönhetően 1994. szeptember 1-jén megkezdhette sugárzását a Rádió Esztergom - ekkor kicsit felderül az arca. Van is miért, hiszen egy városépítő, szellemi műhely kezdte meg ezen a napon a működését. „A név előtt hagytunk helyet a független szónak - mosolyog - , ám az önkormányzat már akkor a fejét fogta, hogyan is lehet egy rádiónak függetlenként működnie.” így aztán, hogy elkerüljék az összetűzéseket, a független szó nem került a Rádió Esztergom neve elé, de saját pénzből, támogatás nélkül működött független rádióként. Szeptember 8-án a technikai ellenőrzést is elvégezték a stúdióban, és miután mindent rendben találtak, jóváhagyással, már egy állandó sugárzási engedély birtokában tovább folytathatta műsorát a rádió. Az archív kazetták anyagai között kutatva mesél tovább „Nemere Ilonkáról, Kertész Viktorról, Lampert Viktorról, Paulovics Ildikóról, Torma Lászlóról, Havasi Katalinról, Bállá Éváról... Csak néhány név a Rádió Esztergom lelkes rádiós riporterei, műsorvezetői közül, akik többsége akkor volt gimnazista. Azóta Bállá Éva például az Antenna Hungária fejlesztőmérnöke lett.” Voltak olyanok is, akik munkanélküliként, csupán lelkiismeretüktől hajtva folytattak küzdelmet egy a lakosságot szolgáló, független műsorszolgáltató rádióért. Fizetést nem kaptak, mégis mindig friss hírekkel látták el a hallgatókat, lehetőség szerint a legtöbbször élő kapcsolással. A rádió sugárzását ugyan csak 6 kilométeres körzetre korlátozták, ám mivel felfelé sugárzott, a kibocsátott jel visszaverődött, ezért Pilisborosjenőn, Környe- bányán, Zselizen, sőt még Ferihegy 1-en is fogták az adást. „Minden korosztály hallgatta az adást” - folytatja immár felderült arccal. „1995 tavaszán nagy árvíz volt Esztergomban, mi pedig tudósítottunk az ezzel kapcsolatos legfrissebb eseményekről. Ahogy mentem végig a piac utcán, mindenhonnan a mi adónkat hallottam.” Szép élmény - bólogatok én is helyeseivé, majd a hallgatói korosztályokról faggatom tovább. Mindenki másért hallgatta a rádiót - derül ki. Szót kapott az elégedetlen nyugdíjas, a helyzetén változtatni képtelen középkorú, de a játékra kiéhezett gyerekek is, aki nagy örömmel tárcsázta a Városvédők vetélkedője című hely- történeti műsor kapcsán a stúdiót. Ok, a hallgatóság volt a rádió legfőbb támogatója, mivel erkölcsi támaszként szolgált, és a jó kérdéseket mindig jókor tette fel. „Talán a Honvéd utca aszfaltozására is, közvetve, általunk került sor” - teszi hozzá nevetve, hiszen a hallgatók méltatlankodó hozzászólásai feltételezhetően az ügyben érintett, akkori városi vezetők fülébe is eljutottak. „Bizony hallgatták a vezető beosztású politikusok is, még ha le is tagadták, mert ha róluk adtunk hírt, már csörgött is a telefon, és szó szerint idéztek a műsorunkból.” - Majd ennek kapcsán mesél tovább a független rádió sokszínűségéről nagy lelkesedéssel. A rádió felajánlott az egyházaknak (a katolikus, a baptista gyülekezet, és az evangélikus lelkész) heti 1-1 órás műsoridőt, amivel aztán buzgón éltek is. Bejátszották a rádióba a Szent István Gimnázium diákjainak szerepjátékát, de elhangzott az éterben a „bottyánosok” hangjátéka is. Országgyűlési képviselőkkel, bizottsági elnökökkel, a környék településeinek polgármestereivel készített interjúk is szerepeltek a műsoron, sőt egy 10 perces beszélgetés erejéig még Luxemburg miniszterelnöke is szánt időt a Rádió Esztergom riporterének, akinek aztán esztergomi élményeiről mesélt. Leginkább azonban akkor csillan fel a szeme, amikor a szignálokhoz érkezik az emlékezésben. „Az első naptól fogva minden nap az Esztergomi táncok tárogatóval szólalt 2004. szeptember 4., szombat • HÍDLAP • A képen a Rádió Esztergom egykori stábja (hatról jobbra): Torma László, Vámosi Viktória, Lipka Igor, Paulovics Ildikó, Túri Béla, Mácsány Alajosné Aliz, Márta, Nemere Ilona, Balogh Zoltán, Kertész Viktor, Argyelán Krisztina, Balázs Tamás, Lampert Viktor, Tóth Attila, Hatvágner Miklós. Az utolsó adás után (balról jobbra): Túri Béla, Mácsány Alajosné Aliz, Balogh Zoltán, Argyelán Krisztina, Lampert Viktor, Kertész Viktor, Paulovics Ildikó, Lipka Igor. meg az adás elején és a végén. A napi adás vége előtt fél órával tücsökciripelést és békaszerenádot játszottunk be, ami jelezte, hogy már este 6 óra felé jár az idő. Erre az ötletre is sok, kedves visszajelzést kaptunk.” A hattyúdal Hogy miért is lett vége, erre a kérdésre már kevésbé szívmelengető a válasz. Kicsit akadozva, elnézésünket kérve mondja, hogy elfogyott a bevétel. Jelentkezett ugyanis egy politikus, aki magánemberként 10 millióról szóló ajánlatot tett, ám ezt a rádió vezetése egyértelműen elutasította. Válaszlépésként a hirdetők körét kezdte megmételyezni az ajánlattevő, amivel aztán sikerrel is járt. így - a hirdetésbevétel elmaradása miatt - nem maradt más választás, mint hogy feladják a rádiót. Visszaadták az engedélyeket, és 1996. augusztus 11-én elköszönt hallgatóitól a Rádió Esztergom. „Ezt követően feltételezhetően ugyanaz a politikus meg akarta szerezni a rádiót - meséli tovább, érthető okokból, keserű szájízzel a történet végét -, emiatt, az esetleges tovább- működésre hivatkozva, visszakérték az adóengedélyt.” Ekkor léptek kapcsolatba azzal a vállalattal, ami 1996 októberétől kereskedelmi rádióként elvállalta a rádiós egyesületet és annak üzemeltetését. „Ettől kezdve vette fel a rádió az Új Rádió Esztergom nevet. De ezt a történetet már valaki más meséli majd tovább...” Szomorúan, megható nosztalgiával még meghallgatjuk az elköszönést megörökítő archív szalagot, és csöndesen merengve elvisszük magunkkal az egy független rádió emlékét, aminek röpke életét nem lehet elégszer megköszönni az alkotók lelkes gárdájának és a nyitott hallgatóságnak. • Szalai Andrea A Rádió Esztergom utolsó, 1996. augusztus 11-én elhangzott búcsúbeszéde ...Elérkezett az idő, hogy szembenézzünk a valósággal. Szándékaink és le hetőségeink mérlegét megvontuk, és beláttuk, hogy a több mint két éve megkezdett utat, erőltetett menetben, nem tudjuk végigjárni. Esztergom és környéke első rádióállomása a mi gyermekünk, a mi alkotásunk. A város és a környék lakóinak jobb, gyorsabb tájékoztatására segítettük világra. Önöknek szántuk. Nem kiváltságos csoportoknak, mindenkinek. Jó cél érdekében használhatta, aki akarta......Köszönet jár mindenkinek, ak i lelkesedését, munkáját önzetlenül tette hozzá a miénkhez. Köszönet mindenkinek, aki velünk együtt áldozta fel szabadidejét, energiáját, családi békéjét egy jó ügyért. Köszönet a fiataloknak, akik sport, mozi, üdülés, jóízű csatangolások helyett a stúdióban gyakorolták a munkát, az életet. Közben néha-néha botladozva Önöket szolgálták. Köszönet mindenkinek, aki munkatársként egyetlen órát is eltöltött stúdiónkban ..... Le gfőképpen pedig köszönet jár hűséges hallgatóinknak, akik bosszankodtak, bánkódtak, örültek és játszottak velünk, akik figyelemmel kísérték minden lépésünket, bíráltak, dicsértek, bíztattak, akik szerettek bennünket. Utoljára köszönet ellenségeinknek is, tőlük is sokat tanultunk, sajnos nem eleget. Nem érezzük elfecsérelt időnek az elmúlt két évet, csupán azt sajnáljuk, hogy nem adhattunk többet. Nem a mi szándékainkon múlott.........Kedves hallgatók! A Rádió Esztergom utolsó adásnapja véget ért. A 98,1 Mhz-en holnaptól nem sugárzunk műsort. Adóállomásunk minden munkatársa végleg búcsúzik Önöktől. Kérem, hallgassák meg velünk együtt az utolsó zeneszámot. Minden jót, Barátaink! Szöveg: a Rádió Esztergom archív felvételéből.
