Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)
2004-08-28 / 171. szám
2004- augusztus 28., szombat A HÍDLAP hétvégi kulturális melléklete 41. szám CM SÁNDOR RENOVAVIT Kalendárium Augusztus 20-a után minden haladt a régi kerékvágásban száz évvel ezelőtt (is). Újra dolgoznak a hivatalban és * megkezdődik a beíratás az iskolákba. A nagy szárazság elmúltával ősziesre fordult térségünk időjárása, bár még mindig sok a híradás a Dunából kifogott hullákról. Maradnak hát az életképek. Az Esztergom augusztus 28-án Karcolatok címszó alatt a király város és környéke életének apró eseményeit rögzíti, enyhén szatirikus stílusban megírva. Nézzünk párat belőlük: „(Sebes hajtás.) A Széchenyi-téren vadul vágtató bérkocsi elől ijedten ugrik el egy kövér asszonyság, mire a kocsi kedélyesen figyelmezteti:- Ne tessék félni naccsága, a legkönnyebb kocsim van a városban. (Hatósági udvariasság Esztergomban.) Egy sebesen hajtó fogat elütötte a sarkon posztoló rendőrt. A kocsi tulajdonosa leugrik és hozzásiet:- Szerencsételn ember, vérzik a feje...- Nem baj kérem - mondja a rendőr vérző ajkakkal - csak ne tessék jelentést tenni, mert elcsapnak. Hat neveletlen gyermekem van! Bocsánatot kérek, hogy az útban álltam... (A hiteles próba.) Szegény rátóti- akról a kik valamikor bottal verték agyon a 'ketyegő fenét', nagyon sokat beszélnek. Mindig újabb és újabb dolog sül ki róluk és kerül a világ szájára. Most legújabban az történt, hogy kiszáradt az ököritató kútjuk. Kutat csináltatott tehát az érdemes község a marhalegelőn s hozzá természetesen vályút is. Az elöljáróság teljes számban vonult a kút ünnepélyes átvételére s a mint nézdelik egyszerre megszólal az egyik esküdt:- Ammondó vónék, hogy a vályú keskeny! Valamire való ökörnek nem fér el benne a feje! Megint megnézik, nézdegélik, egyszerre csak az öreg biró beledugja a fejét a vályúba, meg visszakapja s kijelenti:- Na má' Estók komám, nincs igaza keenek! Ha az én fejem belefér, ihatik ebbű a legnagyobb ökör is! És ebbe aztán meg is nyugodtak.” Nemrég olvashattak a Kalendáriumban arról, hogy egy Sopron megyei községben boszorkányt fürdettek, ettől várva az égi áldást. Hát, ha valóban boszorkány volt, az egész országon megbosszulta a rajta esett sérelmet, legalábbis Esztergomot elérte az ősz - ezt feltételezzük az Esztergomi Lapok cikke nyomán. „Eseget és borzongat. Nagyon fura időjárást kergetett fölénk a végzet. A tartós szárazság ezernyi átkával, mint a pokol tüze gyújtott fölénk s hasztalan volt jajgaEgyütt írunk, nevetünk- Pesti Pisti rovata Mibe öltözik a sztár? Akármilyen furcsa, a sztár is szokott ruhát venni magára, de legalábbis takarja pőre testét valamivel, még ha az tenyérnyi, vagy alkalmasint alig több, mint egy vastagabb cipőfűző. Nosza, néhány fontosabb részlet: A haj. A frizura öltöztet, ősidők óta tudjuk, komoly jelentősége és jelentése van neki. Napóleon tincse legendás, hasonlóképpen üzenetértékű Telly Savalas és Sinead O'Connor tar kobakja. Az 1980-as években minden hölgy olyan hajzatért imádkozott, amelyet Julia Roberts viselt (egy tehetős Richard Gere-t is el tudtak volna képzelni kiegészítőnek), vagy az akkori popüdvöske, Whitney Houston lobonca szintén számos lány és asszony sóhaját vívta ki, miközben arról énekelt, hogy most már, de tényleg, táncolni akarna valakivel, vagy hogy ájiájájolvéj- zlávjú. Egyfajta más megoldás a Jedi lovagok által viselt hosszú, vékony hajfonat, amely mintegy a beavatott inaskodást jelképezte, ehhez képest erősen mellékszálnak (némiképp káromlásnak) nevezhető Kozsó előrecsapott levesbe-fityegője. Ékelődhetnénk tovább a forrástiszta-szívű, Jedi-rend megszégyenítő profithabzsoló producer egykori fonatával, de minek. Pödörje és zselézze úgy a szőrzetét, ahogy tudja, csak ne gründoljon újabb tátogó tornász-csapatot. A ruha. A sztár - a megfigyelésre különösen alkalmas egy-egy Oscar-, Arany Pálma- vagy Grammy-díjkiosztó - esetében az ízlés a ruházat tekintetében nem játszik szerepet, de legalábbis elhanyagolható. A lényeg az ár és a márka. Lehet Versace, Dior, Gautier, vagy bármi (akár százforintos, vagy kínai), csak rikítóan, szembeszökően költséges legyen (ezzel mintegy ellentmondtam, de egy nejlon mackóról is el lehet hitetni, hogy iszonyúan drága, csak tehetség kell hozzá). Mindez egyébként teljesen igaz a modernebb műfajok - pop, rap stb. - befutott képviselőire szintúgy A ruha lehet nyitott, akár egészen a pucér valóságig, zárt, angolosan hűvös és előkelő, tulajdonképpen nincs jelentősége. A nőkhöz képest a férfisztárok itt egyértelműen hátrányos helyzetből indulnak, a szmoking igazából az egyeden lehetséges alternatíva, esetleg szóba jöhet a nemzeti viselet, de a skót szoknya Sean Conneryn kívül csak keveseken imponáló. A sztár persze a hétköznapokon szintén öltözik, de öltözését elsősorban a reprezentatív eseményeken ítéljük meg. Odahaza és a sarki közértben ők is többnyire farmeristák, de olykor megengedik maguknak a fehér ffottírzokni bárgyúságát is. A cipő. Woody Allen az elsők között volt, aki az öltönyt edzőcipővel kombinálta, azóta e szokás a tengerentúlon egészen elfogadottá vált, csupán a konzervatív Európában kelt némi fölényes mosolyt a szett. A sztárok zöme, ha csak foglalkozása másképp nem diktálja - mondjuk, a fútballcsillagot és a rappert a tornacipő rögvalóságához köti -, itt is a márkát részesíti előnyben. Ami drága, megfelel, s bár szorít, de odahaza vár a mamusz és/vagy nyuszis papucs megnyugtató lehetősé- j ge. A kiegészítők. Aki azt gondolná, hogy egy szebben csiszolt gyémánt avagy brill teszi maradandóvá a vakuk előtt a sztár megjelenését, az nagyot téved. A kiegészítő a kísérő. Az a legjobb, ha a mellettünk álló, embernek látszó tárgy neves személyiség, de legalább már egyszer szerepelt valamelyik nyomtatott sajtóorgánum címlapján, az előkelőségi skálán nyilván a Hídlap a legfelső fok, a hazai pletykalapok nem számítanak, oda úgyis csak az kerül, aki valamelyik kereskedelmi tévével barterban van. Az sem baj, ha a partner nem ismert figura, ám akkor kirívóan szépnek kell lennie, az nem számít, mennyit járt könyvtárba, a döntő, hogy a testnevelésórákon jól teljesített (itt doppingolni is lehet, sőt kötelező). A kiegészítő lehet még testőr, akkor minimum biedermeier ruhás- j szekrényre kell hasonlítania, ólmos tekintetével a lelkes és áléit tömeget kell fürkésznie, hátha előugrik a bokorból egy Keljfel János, és rajongása tárgyának melléből vágyná szuvenír gyanánt kirántani a szilikont. Ha egyszer ne adj' Isten sztárok lennénk, tartsuk szem előtt, hogy a meghökkentés hírértékű, de ne gondoljuk, hogy esetleg a pucérságra lecsap a sajtó és a közfigyelem, emlékezzünk csak egy bizonyos Andersen nevű úrra és az ő meztelen királyára, bizony ez az ötlet nem túl eredeti és új. Hanem. Vegyünk fel magunkra normális öltözéket, és akkor eláll a lélegzet. Ekkor ugyanis felhorgad a kérdés: lehet, hogy nekünk még nem ment el a józan eszünk? tás, könyörgés, az eső csak nem akart esni, míg valamelyes haszna lett volna, s már azt hittük, hogy az ég csatornái egészen kiszáradtak. Az utóbbi napokban azonban mégis csak megemberelte magát az idő és itt ott esegetett egy kicsit, sőt az afrikai hőség hirtelen oly hűvösre változott, hogy a barnára sült emberiség előkereste a felöltőjét. Az utcán nem egy összehúzott nyakú iberczingeres alakot látni, amint bizony didereg és borzong a rég nem élvezett hűvös levegő csípős szelétől.” Nagylelkű adomány - írja az Esztergom és Vidéke. írásuknak van némi aktualitása, így száz év távlatából is. „Metternich Sándor Paulina hercegnő, ki csak legutóbb adott a bajnai iskola építésére 4000 koronát, legújabban 1500 koronát adományozott az iskola építésére, amely összeggel most már az iskola építésének befejezése biztosítva van. Sok ily nemes lelkű adakozót a tanügynek!” Ez történt tehát 1904. augusztus 28-án, száz év múlva kicsit e nemes tett előtt is tisztelgünk a felújított Sándor-Metternich kastély 2004. augusztus 25-i avatásával. Őrizzük hagyományainkat és őseink emlékét. • GK
