Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)
2004-08-28 / 171. szám
4 HÍDLAP • 2004. augusztus 28., szombat RÉGIÓ | MAI TÉMA Csendes-szomorú jubileum 1950. augusztus 30-án írta alá a magyar kormány és a katolikus püspöki kar az egyház és az állam viszonyának „rendezéséről” szóló megállapodást. Ennek értelmében az addig egyházi középiskolák- és a felsőoktatási intézmények többsége állami felügyelet alá került. A katolikus egyház csupán négy hit- tudományi főiskola és nyolc középiskola fenntartására kapott jogot, a szerzetesrendek közül a bencés, a piarista, a ferences és egy női tanító rend működhetett tovább. A szovjet befolyási övezetbe került országok politikai, társadalmi, gazdasági, ideológiai bekebelezése nem volt egyszerű és könnyű, még azokban az államokban sem, ahol a szovjet hatalom szláv népeket és görögkeleti egyházat talált. A protestáns egyházi közösségek erős nemzeti jellegüknél fogva nehezebben fogadták el a szovjet kereteket. Más volt a helyzet a római katolikus hívekkel és az egyházzal. A mindenütt uralomra került kommunista pártot és ideológusait a katolikus egyházak betörése a legnehezebb feladat elé állította, és törekvésük mindenütt ellenállásba ütközött. így volt ez Hlond és Wiszinsky varsói érsekkel, Beran érsekkel Prágában, Mindszenty esztergomi érsekkel Magyarországon, Romzsa Tivadar munkácsi görögkatolikus püspökkel Kárpátalján, Márton Áronnal Erdélyben és Stepinac zágrábi érsekkel. A magyar katolikus egyház minden megtett, hogy lelki, szellemi, kulturális és anyagi tekintetben megfeleljen az 1945-ben uralomra került, előbb koalíciós, majd kommunista pártkormány követeléseinek, de hiába volt minden. Az államegyházban gondolkodó kommunista párt soha nem értette meg a katolikus vezetés nézőpontját, ezért lett az 1950-es, kikényszerített megállapodás ellentétes mind az egyházi, mind az állami törvényekkel. Rogács Ferenc feljegyzései alapján ismeretes, hogy a magyar püspöki kar az 1950. augusztus 29-i konferenciáján foglalkozott utoljára a megállapodás szövegével. A két hónap óta folyó tárgyalások után még mindig az volt a kérdés, hogy lehetséges-e egyáltalán a megegyezés, és elfogadják-e a kormánybizottság, illetőleg Rákosi diktátumaként a Hamvas püspök által megfogalmazott megállapodás szövegét. A tanácskozást Czapik érsek vezette be. Elismerte, hogy nem örvendetes az eredmény, de mindenképpen nehéz helyzetben vannak. Megfontolandó, hogy mi lesz, ha az elfogadást megtagadják - ebben az esetben ugyanis kegyetlen eljárás várható a szerzetesek ellen, akik átkozni fogják a püspöki kart. Aláírása esetén azonban enyhítenék a helyzetüket. Egyértelmű volt, hogy az aláírásra csak abban a tudatban hajlandóak a püspökök, ha így humánusabb eljárás várható velük, illetve a szerzetesekkel szemben. Ha a kormány nem tartja be a megállapodást, a világ előtt ő lesz a felelős - gondolták az egyházi vezetők. Remélték, ők, becsületüket tekintve nem veszítenek, legfeljebb áldozatot hoznak a szerzetesek és az egyház érdekében. Ezt a megállapodást kísérő levelükben ki is fejezték. A püspöki kar döntéséről még aznap értesítette Grősz József érsek Darvas József kultuszminisztert, és másnap, 1950. augusztus 30-án aláírták a megállapodást. Alig száradt meg az aláírás a papíron, 1950. augusztus 31-én Zöld Sándor belügyminiszter szigorúan bizalmas, napirenden kívüli előterjesztést tett a Minisztertanácsnak a szerzetesrendek működési engedélyének megszüntetéséről. Azt kérte, hogy a csatolt törvényerejű rendelet-terve- zetet a Népköztársaság Elnöki Tanácsa fogadja el, és kihirdetésre terjesz- sze elő. Az Elnöki Tanács 1950. évi 34. számú törvényerejű rendeletként 1950. szeptember 7-én ki is hirdette. Mint utóbb kiderült, a törvényerejű rendelet már készen volt a megállapodás aláírása előtt, mert a sorszámot utólag, kézzel írták rá. A rendelet megjelenése előtt, már augusztus 29-én Veres József államtitkár által a Belügyminisztérium egy újabb, szigorúan bizalmas körlevelet adott ki a megyei és fővárosi tanácselnököknek. Ennek értelmében a kormány a megmaradó szerzetes- rendek (ferencesek, bencések, piaristák, szegedi iskolanővérek) rendházait mentesítette Nógrád-Hont megye területén. Szeptember 21-e után a megszüntetett szerzetesrendek volt tagjai a rendházon kívül nem viselhettek szerzetesi ruhát. A megállapodást a kommunista kormány előbb rendeletekkel, azután a megígért Paritásos Bizottság működtetésével akarta átültetni a gyakorlatba. Az első túlzottan adminisztratív vojt, a második az egyháziak jelenléte miatt nehézkes. Végül is a kormány 1951. május 19-én létrehozta az elhíresült Állami Egyházügyi Hivatalt, amelyben az egyházak és egyháziak csak szenvedő alanyok voltak. A kommunista rendszer által az egyházra kényszerített egyezményt négy évtized után, 1990. február 6-án bontották fel, ezzel a katolikus egyház visszanyerte szabadságát. • SEM Részt vesz-e az ONYX Kft. előtti tüntetésen? Viktor (kertépítő) Fél év után tegnap érkeztem haza Magyarországra, és ma tudtam meg, hogy mi történt. Nagyon megdöbbentett, a helyzet súlyosságát olyan komolynak érzem, hogy csak a börtön lenne megfelelő büntetés a bűnre. Sajnos a demonstrációkkal kapcsolatban pesz- szimista vagyok, nem hiszem, hogy bármit is el lehet érni ezek révén. András (vállalkozó) A szennyezés egy gondatlanságból (tudatosan?) emberek egészsége, élete és a környezet ellen elkövetett vétség volt, amit mindenképp meg kell büntetni. Az érintettek természetesen ezt igyekeznek eltussolni, amit nem szabad hagyni. Széles körben föl kell hívni a figyelmet a gaztettre. A tüntetésre nem tudok elmenni, mert dolgozom. Katica (eladó) Ebben az országban a multicégek, karöltve a szo- clib haverokkal, haszonélvezői minden komolyabb pénzügyi-gazdasági „mo- corgásnak”. Nem hiszem, hogy tüntetéssel, aláírásgyűjtéssel, bármivel hatni lehetne rájuk. Peti (környezetgazdász) A globális humánökológiai válság és a lokális katasztrófák egyre gyakrabban hívják föl a figyelmet arra, hogy gyökeres váltásra van szükség a gazdaságban. Hazánk a külföldi tőkések gyarmatbirodalma. Civil szerveződések és megmozdulások révén lehet csak fölvenni velük a harcot. Ezért megyek a barátaimmal protestálni ellenük. Elkészült a világ legnagyobb koszorúja Hangya Mihály csatai lakos tegnap Besztercebányán átvehette a szlovák bizottság részéről azt az oklevelet, amely tanúsítja, hogy a virágkötő valóban rekordméretű koszorút alkotott, amilyen Szlovákiában eddig még nem volt látható. Az Angliából érkező bíráló bizottság oklevelére még néhány hónapot várnia kell a virágkötőnek, de az már bizonyos, hogy Hangya Mihály neve bekerül a Guiness Rekordok Könyvébe. A rekorder lapunknak elmondta, hogy az egész nap folyamán csodájára jártak az alkotásnak nemcsak e helybeliek, hanem a szélrózsa minden tájáról érkező turisták is. A 10 méter átmérőjű, 2004 virágból álló, 2000 kiloHangya Mihály gramm súlyú koszorú, amelyet 12 óra alatt készített el a mester, még 2-3 hétig lesz megtekinthető Besztercebányán a Szlovák Nemzeti Múzeum udvarán. Hangya Mihály továbbá elmondta, hogy mivel tartott a rossz időjárástól, már csütörtök délben hozzáfogott a munkához. Aggodalma nem volt alaptalan, mivel az este folyamán néhány órára meg kellett szakítania munkáját az eső miatt. A koszorú éjfélre így is elkészült, reggel csak néhány simítást kellett elvégezni rajta. A virágkötőre, mint mondta, az ünnepség folyamán további feladatok hárulnak. A múzeum számára el kell készítenie például egy 100 szál élő rózsából álló virágcsokrot is. • Czigler Összhatást és ízt is pontozott a zsűri Az esztergomi illetőségű csepp- mester, Kottra Dezső második lett azon a mixerversenyen, amit csütörtök este rendeztek Budapesten, a Citadella komplexum Garden részében. A meghívásos versenyen tizenöt induló vett részt. Philibert Routin 1883-ban alapította cégét, különleges szirupokat és szörpöket gyárt. A cég most tört be Magyarországra és kitűnő reklámfogásként, szponzorálta a versenyt, így népszerűsítve termékeit. A cég jó választékkal rendelkezik, többnyire gyümölcsös ízű szirupjaikat otthon is lehet használni, de leginkább különleges, koktélokhoz használtható termékeket gyártanak. Egyedi például rózsa- vagy ibolyaszirupjuk, de kitűnően használható a menta vagy pisztácia ízű szörpjük is. Meghívásos versenyről lévén szó, technikai zsűri nem bírálta a mesterek alkotásait, csak kóstolózsűri. Ok, egymástól elszigetelve, nem ismerve a készítőket - hiszen csak pohárszámokat kaptak - kinézet, összhatás és íz alapján pontozták a koktélokat. Mind a tizenöt indulónak öt különböző italt kellett elkészítenie, persze a közönség is megkóstolhatta a discre kitett italokat. A zsűri döntése alapján majdnem elérve a maximális pontszámot, első helyezett Kottra Dezső tanítványa, Csendes Attila lett. Az esztergomi cseppmester, tőle ugyan csak egy ponttal elmaradva, második helyezést ért el. Szoros volt a verseny, hiszen a harmadik helyezett, Kiss Antal, aki egy korábbi világbajnokságon első lett, szintén egy ponttal maradt el az „ezüstérmestől”. Nyereményük a Philibert Routin cég által gyártott szirupok voltak, negyven-, húsz- és tízezer forint értékben. • GK Geológiai barangolás Kistérségi értékeink címmel rendezi egész nyáron és szeptemberben is folytatódó programsorozatát a Dunakanyar-Pilis Kht. Barangolás, hajókázás, túrázás szerepel a kínálatban, értékkeresés és megőrzés a fő célkitűzése a rendezőknek. A programsorozat rangját jelzi, hogy a Nemzeti Kulturális Alapprogram is elismeri és támogatja. Geológiai barangoláson vehetnek ma részt a kirándulók. A negyvenfőnyi csapat Szentendréről indul útnak busszal, hogy megismerje és feltárja a Dunakanyar térségének geológiai értékeit. A Visegrádi- és a Pilis-hegységet alakító természeti és emberi erőkkel ismerkedhetnek meg a résztvevők két geológus, Orsovai Imre és Barczi Attila segítségével. Megtekintik a már nem működő andezitbányát a Dömör-kapunál, ahová Szentendrén át vezet az út, majd a Kétbükkfa-nyer- gen keresztül érkeznek a Sátorkő- pusztai barlanghoz, Dorogra. Itt a Benedek Endre Barlangkutató Egyesület munkatársai segítségével tekinthetnek be a gipsz- és argonitkristályok világába. A dömösi „kőleves”, valamint egy bezárt bánya után egy működő kőbányába vezet utuk. A kistérség egyetlen, ma is működő kőbányája Dunabogdányban, a Csódi-hegyen található. Itt előadást hallhatnak a túra résztvevői a lakkolitbánya szerepéről, valamint arról, hogy milyen haszna van az embernek a kőbányászatból. Akik lemaradtak erről a kirándulásról, ne keseredjenek el, hiszen a program- sorozatnak még nincs vége. Legközelebb szeptember 4-én indul útnak a csapat, ekkor a térség vízrajzával ismerkedhetnek meg az érdeklődők. • GK
