Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)
2004-08-21 / 167. szám
2004. augusztus 21., szombat • HIDLAP 11 magazin Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal Nemzetben és keresztény erkölcsben gondolkodni, egyszerre nézni múltat és jövőt, mi több - nem csak nézni, de látni és másokkal is láttatni azt. Nemeskürty István eddigi munkáin végigtekintve valami hasonló törekvést látunk. A nemzet Tanár ura, az Orbán-kormány millenniumi kormánybiztosa, számtalan, a magyarság történelmével, nemzettudatának (át) alakulásával foglalkozó könyv szerzője, a Vatikán Nagy Szent Gergely-rend tiszti keresztjének kitüntetettje és a Szent István-díj idei nyertese továbbra is a tőle megszokott lendülettel dolgozik, kutat és - nyilatkozik. Türelemmel, felkészülten ésszókimondóan. Ahogy azt tőle megszokhattuk....- Mindenek előtt gratulálok a díjhoz. Sok díjat, kitüntetést kapott már élete során, ez a mostani Szent István-díj menynyiben különleges?- Úgy gondolom, mindig az a kitüntetés a legértékesebb, amit egy közösség szavazatai alapján ítélnek oda. Kaptam már nagyon szép állami kitüntetéseket, magas rangú elismerést a Vatikántól, de egy olyan díj, amit egy közösség szavazata és elhatározása alapján adnak, a lehető legnagyobb érték.- Váltsunk egy kicsit irányt, **************** ßgyih könyvében azt írja, hogy 1918-tól a magyarság haldoklása figyelhető meg. Ön szerint mi vezetett a XX. században ehhez és a magyarság tragédiájához?- Két hibát követtünk el. Egyszer 1918 őszén, amikor olyan miniszterelnököt kaptunk, akit gyakorlatilag nem választottak meg, és az sem biztos, hogy a király kinevezte. O, Károlyi Mihály, akár tudatlanságból, ügyetlenségből, akár rosszindulatból, de lezüllesztette a közéletet, szétkergette a honvédséget és lehetővé tette, hogy földarabolják az országot. A másik hibát akkor vétettük, amikor 1941-ben, mint ország beléptünk a II. világháborúba. Nem lehetett könnyű, de sajnos sikerült elérnünk, hogy 1941 karácsonyára, a németek megszállta Európát kivéve, gyakorlatilag az egész világgal harcban álltunk, Ausztráliától Kanadáig. Ez borzasztó és azóta sem tudtuk kiheverni.- Optimista oldalról közelítenék — felgyógyulhatunk ebből a haldoklásból?- Ezt sajnos nem tudom, de előfordulhat az is, hogy haldoklunk tovább. Az menthetne meg minket, ha a legközelebbi választásokon egy keresztény-nemzeti párt, vagy pártok ösz- szefogása a szavazatok legalább 51 százalékát meg tudná szerezni. Ellenkező esetben a nemzet kisebbségben marad, ami azt is fogja jelenteni, hogy az ország lakosságának többsége nem is nevezi magát nemzetnek. Ebben a helyzetben kell majd kitalálni, mi legyen a teendő.- A történelem során volt már ennyire megosztott az ország, mint napjainkban?- Hála istennek sok tragikus helyzetet átéltünk már. Azért jó ez, mert azt jelenti: ha azokból kikecmerege- tünk, akkor lehet, hogy most is ki- kecmergünk belőle a Jóisten és Szűz Mária segítségével. Kétségtelen ugyanis, hogy eddig is ők segítettek, de sajnos ez egyre inkább szónoki közhellyé szűkül, még katolikus vagy keresztény körökben is, pedig ez egy alapigazság.- Történész szemmel Ón szerint az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk pozitív hatással lehet sorsunk alakulására?- Ebben a pillanatban úgy látom, hogy az, amit úgy nevezünk Európai Unió, egy nagy szélhámos üzleti vállalkozás. Nem tudok abban nyilatkozni, hogy helyes volt-e a belépést erőltetni, mert beszavaztuk magunkat. Egy olyan földrészen, amit úgy hívunk, hogy Európa, amelynek a kultúrája, idestova 2000 évvel ezelőtt a kereszténység alapelveire épült és ezen elvek mentén fejlődött, ezt az alapot ma, az egyesült Európába ösz- szesereglett országoknak megtagadni majdnem olyan veszélyes, mintha fertőzött vízből innánk szándékosan. Ha ezt az egyesült Európát bárki komolyan venné, és csak egyetlen vezető is elismerné a kereszténység alapjait, akkor lenne mire hivatkozva dolgozni és építkezni. De itt még nem tartunk, és nem látom magam előtt azt sem, ahogy a magyar külügyminiszter lihegni fog azért, hogy valamivel jobb dolgunk legyen az EU-ban.- Vagyis Európának vissza kellene térnie a gyökereihez?- Nem visszatérni, hanem tovább éltetni, hiszen megvannak azok. Döbbenetes élmény volt azt tudomásul vennem, hogy Moszkvában egy év alatt építették fel újra azt a hatalmas székes- egyházat, amit Sztálin felrobbantta- tott. Egy év alatt nálunk egy családi ház nem épül fel. Ezzel azt akarom mondani, hogy az orosz népből sem bírták kiirtani a kereszténységet, pedig Nemesküty István a nemzet Tanár ura mindent elkövettek ezért. Putyin pedig kénytelen volt ezt a csodálatos épületet felavatni. A kereszténység óriási erő, csak meg kell értenünk, hogy ez egy erő, nem pedig egy frázis.-Manapság az emberek egyre közönyösebbek, apatikusabbak, elfordulnak az eszméktől, hagyományoktól...- Nem elfordultak, hanem elfordították őket. Ilyen szellemű oktatás nem folyik az iskolákban Magyarországon. Mondjuk Németországban még kevésbé, mert ők annyi bűnt követtek el a háborúban, hogy nem mernek igazából németek lenni. Rendbe kell hozni ezt a dolgot. Ez rajtunk múlik, embereken. Igen, mi rajtunk is, akik most itt ülünk és beszélgetünk.- A határon túl élő, az unióhoz velünk együtt csatlakozott országokban élő magyarság számára megoldás lehet az integráció?- Ebben, mint mindannyian, én is reménykedem, de ez csak reménység. Az egy dolog, hogy mind együvé fogunk tartozni, más dolog az, hogy milyen helyi rendeletekkel fogják úgy intézni, hogy ez mégse sikerüljön. Vagy ha nem rendeletekkel, akkor verekedéssel, mint ahogy az Szerbiában is történt nemrég.- Ön szerint hogyan tudnánk segíteni nekik az anyaországból, most bogy mi uniós tagok vagyunk, de a határon túli magyarság többsége még nem?- Az idők során hozzászoktunk ahhoz, hogy az elszakított területek magyarságáról nekünk feladatunk gondoskodni. Nem biztos, hogy ez így jó. Természetesen szeretnünk kell egymást, és ahol gondoskodásra van lehetőségünk, tegyük is meg. De nézetem szerint az a helyes megoldás, ha az elszakított területekből létrejött államokon belül élő szomszédaink, a magyarság maga is sikerrel tudna erőfeszítéseket tenni vagy egy autonómia kivívására, vagy arra, hogy egyáltalán tiszteletben tartsák a fennmaradását. De ezt mi nem tudjuk kivívni, ezt a helybelieknek kell megtenni. Ha ide Magyarországra egy mágnest teszünk, akkor előfordulhat, hogy Erdély, Bácska, vagy a Felvidék magyarsága kiürül és ez nagyon veszedelmes, ezzel óvatosan kell bánni. Azt kellene elérni, hogy ott érezzék jól magukat, ahol élnek.- Hogyan érhetjük ezt el?- Folyamatban van, legalábbis Orbán Viktor ezt zseniálisan megoldotta a keresztény egyházak és felekezetek közötti határokon túli összefogás megszervezésével. Ez működött. Nemrég jártam itt Esztergomban, Erdő Péter bíboros érsekúr meghívására, az itt összejött szlovákiai - nem csak magyar - katolikus hívőknek tartott előadásokon. Ez is sikeres volt. És ott van az a bizonyos Csíksomlyó is, amivel viszont már nagyon kellene vigyázni, mert kezd hasonlítani egy népszerű nemzetközi labdarúgó mérkőzés hangulatára.- Ügy tűnik, hogy van még mondanivalója a magyarságnak. Készül újabb könyv? — Folyton bogarászkodom. Sosem mondom el, hogy éppen mi készül, csak azt, hogy készül valami. A legutóbbi művemnek az volt a címe, hogy Magyarnak számkivetve, előtte pedig a Mi történt velünk-et írtam. Ezeket nem tartom igazi nagy könyveimnek, inkább csak röpiratoknak nevezném őket. Indulatban fogant művek, de ezekre most szükség volt. Koditek Pál a díj átadásán- Mégis mi foglalkoztatja most?- Nem győzöm eleget feltenni a kérdést és elemezni, hogy mások is kénytelenek legyenek ezen elgondolkozni: hol és miért rontottuk el. Ezt a kérdést nem lehet elégszer feltenni. Az elején kérdezte is és válaszoltam rá, de ez csak egy felületes válasz.-Ami 1918-ban történt már történelem, mi abba nem szólhattunk bele...- Nézze, amíg ma Magyarországon valaki nem mondhatja ki nyíltan, hogy ő keresztény katolikus magyar, addig baj van. Nekünk kell elérnünk, hogy mindenki nyíltan vállalhassa önmagát - akárki előtt, akárkivel szemben. • Gál Kata A kereszténység nem egy frázis, nanem óriási erő
