Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)

2004-08-21 / 167. szám

2004. augusztus 21., szombat

A HÍDLAP hétvégi kulturális melléklete 40. szám

Kalendárium

Mi tnással is lehetnének tele a száz évvel ezelőtti újságok augusztus 20-án, mint Szent István királyunk ünnepével. Ennyiben tehát nem változott a helyezet száz év alatt, hiszen manapság is nagyrészt ezzel találkozhatunk a lapok hasábjain. Hogy mégis miben változott a „kép"alant elolvashatják.

Az Esztergom és Vidéke első oldalas publicisztikája állít emléket első királyunknak, hosszan ecsetelve erényeit e nemes ünnep alkalmából.

„Bölcsessége nem tévedett. Munkája sikerült és a kereszténnyé vált magyar nemzet államiságának alapozását oly szilárddá tette, amely kilenc századon át vajmi sokszor fényesen kiállta a tűzpró- bát. Szent István királyé tehát az érdem, hogy a magyar él és korlátlan ura és őrzője az ősök hagyatékának. Aki ezt tagadja, aki ezt kétségbe meri vonni, az nem magyar, annak erejében korcs vér kering vagy olyan sem. ”

Az Esztergomi Lapok sem különb, abban a tekintetben, hogy szintén első oldalon taglalja államalapító szent királyunk tetteit, „...mert csillag volt ő

csakugyan. Álló csillag, melynek fénye hazánk egén még most is ragyog tisztán. (...) Kilencszáz esztendő kevés fénye, sok borúja nem bírta elhomályosítani ragyogását, sőt még jobban kiemelte azt. Sokat szenvedett hazánk történetében fordulópontot képez az ő uralkodása és jelkövet az idők egyhangú sivatagában, az ő trón- ralépte. ” Hát az ezt követő száz év se»n volt túl fényes, ám ma is ragyog az a bizonyos csillag hazánk egén, talán még fényesebben. Ennyi dicsőítés után még mindig Szent Istvánnál maradva, nézzünk egy hírt az újságból. Talán emlékszik rá az olvasó, korábban hírt adtunk arról, hogy állami ünnepségeket kívánnak tartani e jeles napon. Akkor megjegyeztük, hogy a bonyolult eljárás miatt nem valószínű, hogy sor kerül rá, még abban az évben. Lám, igazunk lett. „Szent István király emlékét ünnepli ma a magyar kereszténység. Sajnálattal kell jelentenünk, hogy a 'Nemzeti Szövetség' által megindított országos mozgalom városunkban eddig eredményre nem vezetett, pedig ha valahol, úgy Esztergomban volna valóban helye a méltó ünneplésnek. Most az egész ünneplés az ünnepi miséből fog állani, melyen a vármegye, a város hatóságainak képviselő is részt vesztiek. Reméljük, hogy jövőben már nagyobbszabású ünneplésről lesz módunkban megemlékezni. ” Az ősök reménye valóra vált, hiszen nekünk István emlékéhez valóban méltó ünnepségről van módunk tudósítani.

Üröm az örömben, legalábbis az iparosok számára az Esztergom alábEgyütt írunk, nevetünk- Pesti Pisti rovata

Mindennapi mágia

Először arra gondoltam, hogy megint telibe trafálom az esztergomi vízhelyzeten elhasaló hatóságokat, de aztán jött a kormányátalakítás, amikor is „ööö”-ország királya a pánikszobában izzadozott. De nem, mert mostan ünnep van, amiről - vélhetően - megemlékeznek bőséggel (jókedvvel) a kollégák, tehát én nem, jöjjön hát egy semleges téma, ami azért bizonyos módokon még e hétvégi örömködéseinkhez is kapcsolódik. Lám, akkor egy kis nyárzáró okoskodás.

Abban minden tudós egyetért, hogy kezdetben a három klasszikus világmegismerési kísérlet nem vált szét, a tudomány, a vallás és a művészet őseink életében egyszerre és együttesen volt jelen. Lehetetlen megtalálni azt a „pillanatot”, amikor megismerési formáink önálló, egymástól jól elkülönített életre keltek. A vadászat eleink számára éppoly kézzelfogható, nagyon is e világi cselekmény volt, mint amennyire a világon túli-fölötti hatalmakhoz kötötték. Az éhség érezhető volt, a sikeres zsákmányszerzés létkérdésnek bizonyult, ám a veszélyes, bizonytalan kimenetelű, akár tragédiával végződő vadászat eredményessége túlmutatott az érzékszervekkel felfogható és belátható körülményeken. Sok múlott a szerencsén, a külső tényezőkön, a rizikót csökkenteni érdemesnek mutatkozott: kérni a bizonytalan, a rajtuk kívül álló, ha úgy tetszik, égi hatalmak támogatását. Ez lehet a praktikus magyarázat. Létezik azonban olyan elgondolás, a hagyományos vagy az ősi vallások mind- _ egyike ilyen, amely eredendően számol a felsőbb hatalmakkal, a világ teremtett voltával. Ha pedig így van, a mindennapi kapcsolat kézenfekvő eszköze a mágia (korántsem a boszorkánykonyhák füstös hókuszpókuszát értve ezalatt), egyfajta kommunikációs csatorna, a láthatatlanba kapcsoló „telefon”, amely alkalmas szerény kéréseink-tolmácsolására. Az idő fontos tényező, mérése különösen az. Mint ahogy az emberi életben, a történelemben is vannak korszakok, az asztrológia például megkülönböztet (nagyjából kétezer éves) nagyobb ciklusokat, az égi jegyeknek megfelelően. Itt a csillagjegyekben „visszafelé haladunk”, a Bikakorszak (gondoljunk a híres labirintus Minotauruszára) után a Kos-időszak (az Aranygyapjú- és egyéb mítoszok), a Halak (Jézus és a kereszténység) következett, most pedig a Vízöntő periódusát éljük, amelynek egyik legfontosabb bizonyítékának azt tartják, hogy a jegy egyik domináns tulajdonsága, a kommunikáció világunkban „túluralkodott”. Es csak egy biztos - hogy semmi sem biztos. A mágia végig velünk volt, mostanában, jó ideje pedig újabb erőre kapott a ráció mindenhatóságának összeomlásával. Sajnálatos módon - mint ahogy egyébként minden változó korszakban így történik - több sallang, komolytalanság, sarlatánság bukott a felszínre, mint valós érték. A napi horoszkópok bosszantó tucatbárgyúsága megtévesztésre alkalmas csupán, a mágiában, a misztikában járatos elme sosem állította, hogy pusztán a születési dátumból levezethető egy egész élet, egy teljes sors. Mi, egyszerű földi halandók is olykor - szerény képességeink talaján, inkább öntudatlanul, mint tudatosan - megpróbálkozunk a mágiával. Jelesül fohászkodunk, szuggerálunk az órai felkészületlenség esetén, bal kézzel húzunk érettségi tételsort, lehetőleg valamilyen mágikus számot (3-ast, 7-est, esetleg 13-ast) választva. Vagy amikor szívünk hevesebben dobog, az égiek (Ámor, Vénusz vagy a Jóisten) kegyét keressük, hogy érzelmeink párunkban visszhangra találjanak - különösen az első megszólítás, a nagy találkozás esetén. S ha pedig beérett a siker, gyűrűket vásárolunk, amelyek szimbolikus jelentőségükkel a mágikus magunkhoz láncolás vágyát is beteljesítik. A rabom vagy, a rabod vagyok, a varázsos égi bilincset földi aranykarika teszi láthatóvá és foghatóvá. Szándékos vagy véletlen elvesztése sokak számára intő jel.

De szisztematikusan játszunk a lottón is, számunkra fontos, mágikus, többnyire saját, vagy szeretteink életéhez kötődő számokkal. Az már persze más kérdés, hogy a tizenmilliós mennyiségű lottószelvények között eg)' sem akad, amely azt a bizonyos öt számot eltalálná. Mágia? Dehogy Színtiszta matematika az egész.

bi híradása. „Vasárnapi munkaszünet felfüggesztése. A kereskedelmi miniszter - tekintettel arra, hogy idén Szt. István napja szombatra esik s igy 48 órai munkaszünet állna be, ami több tekintetben nagy hátránnyal járna - elrendelte, hogy vasárnap, e hó 21-én kivételesen minden ipari munkát reggel 6 órától déli 12 óráig s aztán este hat órától kezdve tovább végezni lehessen. E szerint a vasárnapi munkaszünet csak déli 12 órától este 6 óráig fog tartani. A többi időben minden ipari munka végezhető. ” A szerkesztők a nagy ünneplésben sem feledkeztek el egy másik fontos ünnepnapról, bár kétségtelen Szent István király mellett apró betűs híradás csupán. „A király születésnapja. Dicsőségesen uralkodó I. Ferenc József királyunk 74-ik születésnapját ünIstvan Király (997-1038)

nepelte csütörtökön, mikor is az egész ország hálaadó szívvel imádkozott a min- denség urához, hogy a haza javára még számos évben éltesse rajongásig szeretett apostoli királyát. ” Morzsányi dicsőség.

• GK