Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)

2004-08-21 / 167. szám

4 HÍDLAP • 2004. augusztus 21., szombat RÉGIÓ MAI TÉMA Szent István királyunk ünnepe Augusztus 20-a a történelem so­rán sok mindennek volt már az ün­nepnapja: újkenyér, alkotmány, aratás, de mindenek előtt államala­pító Szent István királyunk ünnepe. Kétségtelenül ez az egyik legré­gibb ünnepünk, eredete visszanyú­lik 1083. augusztus 20-ra, István király szentté avatásának idejére. I. István, uralkodása idején, augusz­tus 15-én, Nagyboldogasszony napján hívta össze Fehérvárra a királyi taná­csot. Ekkor tartották az úgynevezett törvénynapokat. Később Szent László király hozott döntést az ünnepnappal kapcsolatban: áttették augusztus 20- ra, mert 1083-ban e napon avatták szentté I. István relikviáit a fehérvári bazilikában. A szentté avatás alkalmá­ból Szt. László emeltette ki Szt. István maradványait a székesfehérvári sírból. Hartvik legendája szerint az exumáláskor az uralkodó jobb kézfejét épségben találták. A történelem során már Nagy Lajos uralkodásától kezdve augusztus 20. egyházi ünnepként ma­radt a köztudatban. 1686-ban XI. Ince pápa elrendelte, hogy Buda vára tö­röktől való visszafoglalásának évfor­dulóján évente emlékezzék meg az egész katolikus világ Szent István ün- . népéről - az Egyház augusztus 16-án tartotta az ünnepséget. 1771-ben XIV Benedek pápa csökkentette az egyházi ünnepek számát, s a Szent István-nap is kimaradt, de Mária Terézia mégis elrendelte a megtartását, sőt, azt nem­zeti ünnepként a naptárakba is felvé­tette. 1771 -ben ő volt az, aki elhozatta Bécsbe, majd Budára a Szent Jobbot. A Szent Jobb A török uralom alatt a Szent Jobb Boszniába került, ahonnan keresztény kereskedők váltották meg. István kézfej­ét ekkor a ragúzai dominikánusok ko­lostorában helyezték el. Több mint két­száz évig őrizték ezen a helyen anélkül, hogy Magyarországon tudtak volna az ereklye hollétéről. Csak Mária Terézia uralkodása idején derült fény a Szent Jobb „titkos” lelőhelyére. A királynő az ereklyét előbb Schönbrunnba, majd Budára vitette. Őrizetét udvari plébá­nosára: a Zsigmondi prépostra, vala­mint az angolkisasszonyok főnökasz- szonyára bízta. A szent ereklye számára a magyar püspöki kar 1862-ben nemes­fémekkel és kövekkel ékesített ereklye­tartót készíttetett. A Szent Jobbot a bu­dapesti Szent István Bazilikában őrzik. Attól fogva, hogy 1818-ban Ferenc csá­szár megengedte Szent István Budán őrzött kézereklyéjének a budai Várhe­gyen történő ünnepélyes körülhordozá- sát, messze földön híressé váltak a bu­dai István-napok Augusztus 20-a 1848 után Az 1848-as szabadságharc után hosszú ideig nem tarthatták meg a nemzeti ünnepet. Ezt követően elő­ször 1860-ban ünnepelhették meg ezt a napot, amely országszerte nem­zeti tüntetéssé fajult. A kiegyezést követően teljes mértékben vissza­nyerte méltóságát az ünnep: 1891- ben Ferenc József munkaszüneti nappá nyilvánította. A két világhá­ború között mindez kiegészült a Szent István-i (Trianon előtti) Ma­gyarország visszaállításának össznemzeti célkitűzésére való folya­matos emlékeztetéssel. Augusztus 20-a 1945-ig nemzeti ünnep volt, majd ezt eltörölték, de az egyházi ünnepek sorában még 1947-ig ünne­pelhették nyilvánosan. Az akkori rendszer számára az ünnep vallási és nemzeti tartalma miatt nem volt vál­lalható. Azonban teljes megszünte­tését sem tartották követendő cél­nak, ahogy az a tisztán vallási ünne­pek egy részével történt, de tartalmi­lag megújították. Újkenyér és alkotmány ünnepe Szent István ősi ünnepéből az „újkenyér ünnepe” lett, így próbálták ünnepélyessé tenni a nagy nyári me­zőgazdasági munkák befejezését, tompítva a tömegek, mindenekelőtt a termelő szövetkezetekbe kény- szerített parasztok ellenérzését, az „áldott magyar kenyér” ünnepe azon­ban sokkal régebbi hagyományokra tekint vissza. Aratóünnepek mindig is voltak augusztus végén, a 19. század végén kormányzati akarattal próbál­ták intézményesíteni ezeket, hogy a háborgó parasztokat sztrájkok helyett inkább ünneplésre buzdítsák. A föld körüli konfliktusok „helyi érzéstele­nítése” volt tehát az állami szintre emelt magyar kenyér ünnepének funkciója, melyet az 1930-as években országszerte ünnepeltek, és gyakran egybeesett Szent István ünnepével. Később az új alkotmányt, mint új szocialista államalapítást, 1949. au­gusztus 20-ra időzítették. 1950-ben egy törvény kimondta, hogy ezen a napon a Magyar Népköztársaság al­kotmányát ünnepeljük. Ezzel tulaj­donképpen a kenyérünnepnek is vége szakadt, mindent beolvasztottak az alkotmány ünnepébe, de nem marad­hatott el a szalaggal átkötött friss ke­nyér a ceremóniákról. 1949-1989 kö­zött augusztus 20-át az új kenyér, az alkotmány napjaként ünnepeltük. Rendszerváltás 1989 után újraéledt az összes ha­gyomány. Ismét Szent Istvánt ünne­peljük, de kenyérszenteléssel össze­kötve. Szent István ünnepének igazi újjászületése csak 1991-ben történt meg. Az első szabad választásokon létrejött Magyar Országgyűlés 1991. március 5-i döntése Szent István napját a Magyar Köztársaság hivata­los állami ünnepének nyilvánította. Esztergomban A száz évvel ezelőtti helyi lapokból az derül ki, hogy 1904-ben indult egy városi törekvés Szent István napjának méltó megünneplésére. „Szent István emlékezetének nemzeti ünneppé téte­le érdekében a polgármester vasárnap délelőttre hivott össze értekezletet. A jelenvoltak abban állapodtak meg, hogy az idén már rövid az idő aug. 20- ig egy olyan program megállapítására, melynek keretében a szent király em­léke valóban méltó módon megünne­pelhető volna. így nevezetesen tudni szükséges, hogy a tervvel szemben mi a véleménye és kívánsága a bibornok hercegprímásnak és a székes főkápta­lannak, s hogy a közönség köréből mi­nő tervek bontakoznak ki az ünneplés módozataira nézve. E végből az érte­kezlet úgy határozott, hogy ő Eminen- ciájához, valamint a főkáptalanhoz, nemkülönben a kulturális célokat szolgáló helyi területekhez felkérés in­tézendő meghatalmazott képviselők kiküldése végett. Ha a válaszok beér­keznek a polgármester a meghatalma­zott kiküldöttekkel fog a módozatokra nézve megállapodásra jutni.” Ebben ez évben azonban még nem tartottak fényes ünnepségeket, valószínűleg el­húzódott az ügymenet. • ÖSSZEÁLLÍTOTTA: NIL Hogyan töltötte az ünnepet? Ibolya (könyvtáros) Pár éve külön élek a férjem­től, ezért elsősorban a társa­ság az, ami vonz az ilyen ünnepek kapcsán. Idén is kinn voltam az esti progra­mokon. Sok régi ismerősömmel, egykori iskolatársammal találkoz­tam. A koncertek közül a pörgős, táncolható előadásokra mentem. Az egyik portugál zenekar érdekelt na­gyon és a tűzijáték utáni utcabál. Lehel (vállalkozó) „a Az ilyen alkalmak jó lehe- tőséget adnak a közös ba- ráti találkozásokra. Első- )*£ sorban a haspártiak csapa- tához tartozom, így min­dig az ínyencségeket kínáló stan­dok vonzanak. Szívesen figyelem a különböző mesterségek művelőit és alkotásait is, idén is hazavittem néhány emléket. A zene változatos volt, megtaláltam a nekem valót. Peti (főiskolai hallgató) A Ghymes-koncert nagyon tetszett. Mindenképpen el akartam menni rá, már évek óta halogatom. Remé­lem kellemes csalódás lesz a Cotton Club Singers fellépése is. Az ünnepi forgatag olyan érzést keltett, mintha 600-700 évvel visszaforgat­ták volna az időt Esztergomban. Ádám (egyetemi hallgató) Sajnos láttam a Szent Ist­ván Napok programját. Azért sajnos és azért csak a programját, mert egy időben van az iskolám gó­lyatáborával, ahol jelen kell len­nem, mint felsőbb éves szervező­nek. Jövőre semmiképpen sem vállalom ezt, mert a koncertek, az egész légkör, ami a készülődések alatt megcsapott, nagyon színvo­nalasnak tűnt. Ha megszólal a klarinét Biciklisek a családért Idén, augusztus 15. és 22. között ötödik alkalommal ad otthont az esztergomi Zeneiskola a Jubileumi Esztergomi Klarinétos Napok 2004. elnevezésű klarinét kamarazenei fesztiválnak és nemzetközi klarinét­kurzusnak. Az elmúlt négy évben nagy siker­rel megrendezett esemény ötletadó­ja Kraszna László klarinétművész, a Budapesti Bartók Béla Zeneművé­szeti Szakközépiskola és az Egressy Béni Zeneművészeti Szakközépisko­la tanára. Elmondása szerint az im­már országos, sőt nemzetközi hírűvé vált kurzust évről évre egyre na­gyobb érdeklődés fogadja. Az idei évben Japánból, Koreából és Svájc­ból is érkeztek lelkes klarinétosok, de voltak már táborlakók Szlovéniá­ból, Németországból és Kanadából is. A közel 40 fős társaság a Zeneis­kolában egész héten minden délelőtt és kora délután másfél órás, csopor­tos és egyéni oktatás keretében sajá­títhatja el a klarinétjáték magasisko­láját. A műhelymunkát a szakma olyan elismertjei vezetik, mint Kraszna László klarinétművész, Ko­vács Béla Kossuth-díjas klarinétmű­vész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professzora, Bánhegyi Gé­za klarinétművész, az Állami Opera­ház szólóklarinétosa, a Szent István király Zeneművészeti Szakközépis­kola tanára, Gyulai Endre klarinét­művész, a MATÁV Szimfonikus Zenekar tagja, a Budapesti Bartók Béla Szakközépiskola tanára és Né­meth József klarinétművész, a Nem­zeti Filharmonikusok tagja, a buda­pesti Weiner Leo Zeneművészeti Szakközépiskola tanára. A tábor lehetőséget ad a klarinét szerelmeseinek, hogy részt vegyenek egy előre kidolgozott programalap­ján működő magas színvonalú mun­kában. Mely segítségükre lehet szak­iskolai felvételi felkészülésükben, megismerkedhetnek a 2005-ben megrendezésre kerülő szakiskolai verseny kötelező darabjaival, és ne­ves művészekkel, de alkalmuk van számot adni tudásukról is a tábor vé­gi növendékkoncerteken. A fesztivál célja - amint azt Kraszna László elmondta -, hogy egyrészt hozzájáruljon magas színvo­nalú hangversenyekkel Esztergom város kulturális rendezvényeihez, másrészt lehetőséget adjon a klarinét­tábor résztvevőinek, hogy élő hang­versenyeken hallgathassanak kiváló produkciókat. Ma és holnap 15 órától a Zeneiskola nagytermében a Növen­dékhangversenyt, augusztus 22-én 19 órától ugyanezen a helyszínen a tá­bor hallgatói és tanárai közreműkö­désében láthatják az érdeklődők az Esztergomi Klarinétos Napok 2004. fesztivál és tábor záróünnepségét. In­formáció: www.clarinetissimo.hu • Szalai Andrea A Europe^Family elnevezésű ke­rékpáros program keretén belül Eu­rópa négy sarkából indultak el bi­ciklisták végcéljuk, Brüsszel felé. Teszik mindezt azért, hogy felhív­ják az egyén és a társadalom fi­gyelmét a család fontosságára. A dunai negyven fős csapat csütörtök délután érkezett meg Esztergomba, ahol Osvai László fogadta őket. A Europr4Family program fel kí­vánja hívni az egyén és a társadalom figyelmét a család fontosságára, or­szágos és nemzetközi szinten hatva a kormányzati döntésekre, az életet ün­nepelve sokrétű kulturális esemé­nyekkel, növelve az együttműködést Európa ifjúsági csoportjai között az Európai Parlament védnöksége alatt. Az atlanti csapat július 30-án indult el a portugáliai Cabo de Roca-ből, a baltiak augusztus 6-án startoltak Vil- niusból, augusztus 16-án rajtolt a szi­geti team az ír Dublinből , míg a du­naiak résztvevői a romániai Marosvá­sárhelyről indultak el augusztus 9-én. Ok érkeztek meg hozzánk csütörtö­kön délután. Az Esztergom Hotelhez bekerekező fiatalokat a város nevében Osvai László főorvos köszöntötte, ki­tartást kívánva az úthoz, elismeréssel adózva nemes céljuknak. Erdő Péter bíboros érsek köszöntő levelét Michels Antal atya, a belvárosi templom plébánosa tolmácsolta. Le­velében reményét fejezte ki azért, hogy a résztvevők és szervezők üze­nete sok emberhez eljut, és segítsé­get, ötletet ad abban, hogyan tudnák erősíteni a családi kötelékeket. A csapat ezután a ferences sport­pályán lévő szállásra vonult, ahol a Magyar Máltai Szeretetszolgálat lát­ta őket vendégül. A biciklisek részt vettek a város esti rendezvényein, majd másnap továbbindultak Győr­be. A tizenhárom országon áthaladó biciklistúra szeptember 9-én Brüsz- szelben ér célba. • GK Anyanyelvi tábor határon túli gyerekeknek A Rákóczi Szövetség 14. alkalom­mal rendezi meg anyanyelvi tábo­rát Esztergomban, a József Attila Általános Iskolában augusztus 18. és 24. között a határon túli kisisko­lások számára - tájékoztatta lapun­kat Gál Éva, a Rákóczi Szövetség budapesti irodájának vezetője. Esztergomba közel ötven táborla­kó érkezett. Csehország, Felvidék, Kárpátalja, Zoboralja és Gyimes azon a területeiről jöttek a diákok, ahol már a nyelvhatáron élnek, és ott kisebbségnek számítanak. Fon­tos, hogy ezek a gyerekek alig beszé­lik a magyar nyelvet, a magyar kul­túrát is hiányosan ismerik. A ren­dezvényt ismét a Rákóczi Szövetség szervezi, de újdonság, hogy idén először a nyitrai Konstantin Filozózus Egyetem magyar tanszé­kének hallgatói foglalkoznak a kisis­kolásokkal, ők állították össze a programokat is. Gál Éva, a budapes­ti iroda vezetője elmondta, hogy a tábor szervezőinek és a foglalkozá­sokat tartó egyetemistáknak legfon­tosabb célkitűzése az, hogy a hatá­ron túli magyar és nem magyar nyelvi közegben, közösségekben élő gyerekekben is kialakuljon, illetve szorosabbá váljon a magyar nyelv és kultúra iránti kötődés. A résztvevők a játékos foglalkozásokon egy-egy mondakört járnak körbe, és így is­merkednek meg a magyar kultúrá­val, illetve gyakorolják a magyar nyelv használatát is. A Rákóczi Szö­vetség 1989-ben azért jött létre, hogy a határokon túl, elsősorban a Felvidéken és Kárpátalján élő ma­gyar kisebbségek nemzeti, kulturá­lis, szellemi, közművelődési és ér­dekképviseleti tevékenységét segítse és hatékonyan részt vállaljon identic tástudatuk megőrzésében. • ÁK

Next

/
Thumbnails
Contents