Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)
2004-08-14 / 162. szám
KALEIDOSZKÓP 2004. augusztus 14., szombat 22-es csapdája Szomorú kutyasorsok - segítség nélkül a segítő szándék Esztergom határában, a gyepmesteri telepen tizenhat kutya néz szomorú szemmel az arra járókra. Nem mondom, hogy az óljukból néznek ki, mert nincs mindegyiknek. Aztán megérkeznek az önkéntes segítők, étel hoznak nekik és felbolydul a telep. Nem az étel miatt, higgyék el, a törődést jobban igénylik. A kutyák megsegítésére jóérzésű emberek februárban hoztak létre egy kiemelten közhasznú alapítványt - a Bogáncsot. Ennek vezetője, a fővárosból érkezett dr. Kovács Éva, miközben igyekezett minden egyes állattal külön is foglalkozni, elmondta: már nagyon régen tervezte egy kutyaotthon kialakítását, így pár ember összefogásával februárban létrejöhetett az alapítvány. Sikernek könyvelte el, hogy az ide szállított kutyákat nem ölik meg tizennégy nap után, vállalták ugyanis, hogy etetik, ellátják őket. Korábban, az ő tevékenységük megkezdése előtt a gyepmester befogta a kóbor kutyákat, először öt nap után altatták el őket, majd később Jónás LászA felújításra váró gyepmesteri telep a város határában Dr. Kovács Éva, az alapítvány vezetője ló doktor úrnak sikerült elérnie, hogy tizennégy napig várjanak ezzel. Most már vannak olyan ebek, akik sokkal régebb óta vannak a telepen. Amióta áldozatos munkájukat végzik a Bogáncs tagjai, egy-két alkalomtól eltekintve nem altattak el kutyákat. Amikor ez mégis bekövetkezett, annak az volt az oka, hogy nagyon megszorultak, nem volt elég helyük. Ilyenkor is inkább az olyan agresszív állatokat altatták el, amelyeknek gyakorlatilag nem volt esélye arra, hogy gazdát találjanak. A körülmények és a helyzet elég reménytelen. Komoly probléma, hogy összesen hét kénél van a telepen, amelyek egyenként négy négyzetméteresek. Ez gyakorlatilag egy nagyobb kutyának is szűkös, hát még, ha több van benne összezárva. A nyár és a nyaralás miatt mostanában nagyon sok kutyát kidobtak és nem jelentkeznek értük a gazdák, vagy az esetleges örökbefogadók. Ennek következtében nagyon megszorultak a Bogáncsosok. Gyakorlatilag 16 kutyát látnak el és nem mindegyiknek van ólja. Erőn felül dolgozik három-négy ember, ete- tik-itatják őket, de sajnos ez már kevés. Többen kellenének ahhoz, hogy a napi ellátást biztosítani tudják, de pénzügyileg sem kapnak elég támogatást. Ólakra, kendekre lenne szükség, de egy ilyen kutyaól anyagára körülbelül nyolcvanezer forint. Igaz, ez már valóságos kutya-álom lenne, hiszen el is tudnának bújni benne a kutyák. A kutyák életének rendezése szempontjából mindenekelőtt szerződést kellene kötni az önkormányzattal, hogy jogilag tiszta helyzetet teremtsenek a területet illetőleg. Bár most ideiglenes megoldásként az is sokat segítene rajtuk, ha kapnának egy pár nagyobb ólat. Három kutyának jelenleg csak egy palatetőt tudtak biztosítani. Próbálnak pénzt gyűjteni egyrészt a városban több helyen kihelyezett perselyek segítségével, másrészről az alapítvány számlaszámára is csordogál némi pénzmag. Ennek sorsáról természetesen azonnal tájékoztatják az érdekelteket. A befolyt összeg épp elég a mindennapi kiadásokra, etetésre, oltásokra, ha esetleg gazdához kerül valamelyikük. Pályázati forrásokat sem tudnak igénybe venni, ugyanis a magyarországi lehetőségek nem KUTYA ÉS KISÁLLAT OTTHONI KIEMELTEN KÖZHASZNÚ ALAPÍTVÁNY KEDVES ÁLLATBARÁTOK! Örömmel tudatjuk, hogy Esztergomban megalakult a Bogáncs Kutya és Kisállat Otthon Kiemelten Közhasznú Alapítvány. Elsődleges célunk a kóbor kutyusoknak ideiglenes lakhelyet biztosítani, amíg egy szeretetet és biztonságot nyújtó gazdit nem találunk. Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, szükség van az Önök támogatására. Várjuk a jó ötleteket, anyagi segítséget, munkát és akár építkezésből, bontásból származó építőanyagokat a leendő kutyalakhelyek számára! Segítségüket előre is köszönjük! Bankszámlaszámunk: 10201006-50222425 tel.: Dr. Kovács Éva (17-23-ig) 06 30 408 0788 és Greinerné Gábeli Erzsébet: 06 30 48272 45 Hétfőn végleg elalszanak? alkalmasak erre, az uniós pályázatokhoz pedig egyrészt profi pályá- zatíró-csapat kellene; másrészt, csak miután felmutatnak valamilyen eredményt és pénzt, invesztálnak bele, akkor biztosít rá pénzt az unió. Az önerőre pedig egyáltalán nincs pénzük. Az anyagiakon kívül emberi segítségre is nagy szükség lenne. A konkrét munkát végző három ember mindegyike munka mellett áldoz nem kevés időt, pénzt és fáradságot a cél érdekében. A Bogáncs kiemelten közhasznú alapítvány, kutyusaikat megtekinthetik az interneten és nemrég az Esztergom tévében is láthatták őket. Munkájuk eredményeként körülbelül harminc állat van, akiknek új gazdát találtak, vagy ráleltek a régire. Szeretnék egy nyílt nap keretében megmutatni az embereknek, hogyan élnek ezek az állatok. Az ebekkel foglalkozó emberek abban bíznak, hogyha a saját szemükkel látják őket, hajlandóak lennének segíteni. Más hallani róluk, vagy látni egy fényképet, mint közöttük lenni és érezni mennyire hálásak tudnak lenni egy kis simogatásért, vagy pár kedves szóért. Ha nem érkezik gyorsan a segítség, a telepen jelenleg élő tizenhat kutya felét elaltatják hétfőn. N Onagy Zoltán írása B U Hárommilliós illúzió Jó ember vagyok. Megesik, hogy azt gondolom, túl jó. Néha már annyira jó, hogy mindent összevetve akár a tízparancsolat tételeit is teljesítem elsőtől az utolsóig. Nem ölök. Nem lopok, mert nincs mit és nincs honnan, nem is vagyok kitéve a csábításnak. Azt persze megnézném, ha a lebukás veszélye nélkül lophatnék, akkor mi történne. Szüléimét tisztelem. Nem paráználkodom és nem beszélek a múltról (amikor paráználkodtam, vagy akartam, minden lehető módokon). Nem hazudok, mert ha valaki ennyire jó, nincs miért hazudoznia. Az a ritka alkalom, amikor rákényszerülök, elfér. Persze nem, nem hazudok, ezért is nem vagyok politikus, nem megy a szerkezeti hiányosságok miatt mindenkinek, hogy a nap huszonnégy órájában minden levegővétel a hazugságot szolgálja és táplálja. Fárasztó lehet, elismerve, egy politikus hazugsága nem egyenértékű és egyenérvényű a civil férfiú hazugságaival. Nem egyedül azért, mert a férfiember kénytelen elszámolnia hazugságaival, ha elfelejtené, és másnap mást mond az asz- szonynak (aki figyel, mint a sólyom), a politikust pedig a kutya nem számoltatja el. Hanem azért is, mert a civil hazug zavarba jön, ha rajtakapják. A politikus vállat von, és azt mondja az őt számon kérő újságíróknak, hogy maguk kis buták, nem kell mindenre emlékezni, mert gyorsan megöregszenek. Maradjunk annyiban: kimondottan jó ember volnék. Lehetnék rosszabb egy kevéssel. Erre mi nem történik? Kíméletlen bizonyíték pottyan az égből, hogy szólista jónak nem elég lenni, mert a jónak ismertek további fokozatai. Példának okáért a jó család. JÓ CSALÁD mondjuk már nemigen lehetek. Ahhoz folyamatosan jóra kellett volna nevelni a gyerekeimet, de nem volt elég erő, inkább arra koncentráltam, én magam el ne romoljak a romlásra serkentő komenizmusban és kapitalizmusban, de közben mutassam a példát is (ez a dolog veleje: a példamutatás szépsége, ereje és szentsége). Erről bizony, hogy a család is legalább olyan jó legyen, mint én, lemaradtam. A mese röviden: a JÓ CSALÁD ballag az utcán, talál borítékolva hárommillió forintot. Szalagozva szépen. A JÓ CSALÁDAPA, amilyen lenni szeretnék, azt mondja gyerekeinek, feleségének, kedveseim, tennünk kell egy kitérőt a rendőrség felé. Ez a pénz nem a miénk, a pénz nem az égből hullott, ennek van gazdája, aki véres verítékkel megdolgozott érte. Édes gyerekeim, kedves feleségem, gondoljatok arra, mi történik, ha mi veszítünk el ennyi pénzt? Mi, akik óvatosan költünk, takarékosak vagyunk, mert a takarékosság az élvezetek sója? Ugye szerintetek is arra vártunk volna sűrű imádkozás közepette, hogy eg)’ becsületes megtaláló vigye be a rendőrségre. Mi most, mert becsületes megtalálók vagyunk, leadjuk. Leadták. Van tehát egy JÓ CSALÁDUNK. Jó papa, jó mama, jó gyerek, kettő. Ennek egy jó magyar, amilyen vagyok, csak örülhet. Tehát a nép, a nemzet tiszta, mint a tiszta forrás. Becsületes, mint a frissen megtért hívő. És még szép is. Bár erre nem esküdnék meg, a tisztaság és a szépség együtt megjelenik az orcán: ha a belső szép, sugárzik szépen, mint Csernobil. Messziről látszik. És akkor most én hová bújjak fentebb felsorolt összes jóságommal? Mert hogy én mit csináltam volna, elmondom azonnal: 1, leguggolok cipőt fűzni; 2, táskámmal eltakarom a borítékot; 3, szétnézek, lát- ta-e valaki, ha van gyanúsított, aki bámul felém, addig tökölök a fűzővel, amíg el nem tűnik a szemem elől; 4, villámmozdulattal elsüllyesztem a borítékot (magam is meglepődnék a sebességen); 5, vissza se pislantva eltűnnék a környékről; 6, csak mind a négy égtáj felől védett helyen (tán a klozet) számolnám meg, kotornám ki a pénzkötegek körül a banki papírt, nézném meg, ahonnan a hármat kivették, borítékba rakták, maradt még tizenhat millió. És megnyugodnék, hogy nem a gyereknek kell tejre. És mi van akkor, ha nincs banki papír? Valahogy megoldanám. Volna illeszkedő szöveg Pl. „aki nem vigyáz hárommillióra, nem is érdemli meg, hogy legyen neki”, vagy: „mindig nagyon kellett hárommillió, de ennyire, mint most, soha”, vagy: „előbb biztonságba helyezem, a lelkiismeretemmel majd később megtárgyalom”. De mindez puszta illúzió. Maradtam és maradok JÓ. Jövet, menet dicsekszem vele. Pedig már fárasztó és unalmas ennyire jónak lenni. (Egy nappal később: kiderült, a becsületes megtaláló családjában a havi egy főre jutó jövedelem 15 000 forint. Ha rosszindulatú volnék, azt mondanám, boldogok a lelki szegények. De jóindulatúan inkább: ekkora tisztesség láttán az ember ámulva fejet hajt.) ESZTERGOM TERASZRÓL Megszívtuk NIL U Tegnap megszívtuk rendesen. Ötkor elmegy a villany. Magával vitte az egész ebéd utáni netmunkát. Hatkor csöpögni kezd a hűtő. Az ügyes asszony, akinek van érzéke az időhöz, sejti, hogy fél kilencig nem lesz áram, nem vár, rámol és kiolvaszt, nem idegei. Azt mondja, úgy is éppen kellett volna. A férfiembert ez nem nyugtatja meg. Azért dolgozott a délutáni hőségben, hogy este megnézhesse a két esti magyar kupameccset. Aztán visszajön az áram egyik fázisa. Nekiül, hogy a végignézze a net- romokat, mi menthető. Amikor feléig jut a szétesett anyag visszaépítésében, újra csatt, sötétség. Eddig tartotta magát, de most mond néhány cikornyás és keresetlen mondatot, beleszőve az ÉDÁSZ édesanyukáját.
