Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)
2004-08-07 / 157. szám
15 KALEIDOSZKÓP 2004. augusztus 7, szombat • HÍDLAP • Duna Televízió az unió felé Nemzetépítőfeladatok és pénzügyi gondok szorításában Tizenkét éve a Duna Televízió a Kárpát-medencei magyarság figyelmének a fókuszában áll. Vagy azért, mert egységes kultúránk és európai törekvéseink felmutatásával szétszaggatottságunk érzetét próbálja ellensúlyozni, vagy azon oknál fogva, mert felismerte, hogy közszolgálati médiumként azt a szellemi-lelki irányítást képes „helyettesíteni”, amitó'l történelmi ballépéseink megfosztottak. Pár hónapja a szeptemberben esedékes elnökválasztás miatt nagy a sürgölödés a Duna Tv háza táján. Lapokból tudjuk, pályázik a Duna Tv vezetó'i tisztségére Pékár István jelenlegi elnök is.- Elnök úr, nemrég még az EU-csatlakozásunk Bécs-Pozsony-Komáromot és a „magyar Dunakanyart" érintő ünnepségek közvetítésének mámorától volt hangos a Mészáros utcai székház; most meg a suttogó találgatásoktól lett halk: vajon sikerül-e poszton maradnia az elkövetkezendő években is?- A dolgok rendje szerint a Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriuma négyévenként foglalkozik az „elnökválasztással”, vagy úgy, hogy megújítja a régit, vagy úgy, hogy új pályázatot ír ki. Jómagam négy évvel ezelőtt vettem át az általam nagyra becsült Sára Sándortól az elnöki széket, idén újra esedékes tehát a téma... Május 21-én három országos napilapban meg is jelent a pályázati kiírás.- Ami azt jelenti, hogy a kuratórium nem hosszabbította meg az Ön megbízatását.-Egyetlen szavazaton múlott... Meg kell jegyeznem: kilencven pályázat futott be a kuratóriumi elnökséghez, ebből ismét én kaptam a legtöbb voksot, de nem elegendőt... Hogy csalódott vagyok-e? Talán. De az megnyugtat, hogy a testület nagyobb része arra szavazott, hogy folytassam a munkámat, és ez elnöki munkámat minősíti.- Hogy látja azokat az éveket, amelyeket főszerkesztőként (Gazdakör), aztán alelnökként, és utóbb elnökként a Duna Televíziónál megélt?- Sajátos volt ez a 12 év, komoly eredményekkel és örökös változásokkal. Az 1992 karácsonya utáni első évek még az életben maradásról szóltak, állandóan meg akarták szüntetni, kevés volt a pénzünk, rosszul volt kiépítve a hálózat, szinte mérheteden volt a jelenlétünk a Kárpát-medencében, legfőképpen itthon, aztán lassan kezdtük érezni, hogy a határon túli - különösképpen az erdélyi - nézőink szeretete bizony az első perctől elkísért.- Akkor nem volt még tervbe véve az erdélyi magyar tv-adó.-Médiatörvény sem volt még. Ez 1996-ban született meg, amely a Duna Televíziót a közszolgálati médiumok sorába emelte. Tulajdonképpen innentől fogva a helyzetünk stabilizálódott. De ennek a médiatörvénynek, számtalan hibája ellenére a legnagyobb baja az, hogy voltaképpen a kereskedelmi televíziózás érdekében született meg. (A kereskedelmi tévék rá egy évre be is indultak.) Az a tőke, amiből ezeknek a közszolgálati médiumoknak működniük kellett, az egészségtelen konkurencia folyományaként^ kevésnek bizonyult. A Duna TV pénzügyi keretei ma is csupán harmadát, ötödét teszik ki a konkurens televíziók tulajdonában lévő alapoknak. 2000-től magam is ezzel az ismétlődő súlyos pénzügyi helyzettel találtam magam szembe. Amit egyébként annak előtte - műsorkészítőként vagy' alelnökként - is érzékeltem, de valójában az elnökre szakadt rá igazán ez a probléma. Nos, első teendőim közé soroltam a gazdasági helyzetünk megoldását.-Anyagi függőségben aligha lehet szellemi függetlenségről beszélni.- Számos példát tudnék felhozni arra, hogy nagy, az adófizetők pénzéből fenntartott, tehát független televíziókra is mennyi presszió nehezedik a politika részéről. Ezt kell nekünk folyamatosan szem előtt tartanunk, ezzel kell játszanunk... Láthattuk, ugye, minek az áldozata lett nemrég a BBC elnöke. Azt azért nekünk is tudomásul kell vennünk, hogy a politika és a médiumok közt ez a fajta sajátos viszony itt, Közép- Kelet Európában is megvan.- Hogy áll a „gazdasági függetlenség" dolgával ma a Duna Tv?- 2002 nyarától nincsenek súlyos likviditási gondjaink. Az utóbbi két évet már szerény veszteséggel ugyan, de pozitív gazdasági tendenciával zártuk, ami előbbi helyzetünkhöz képest óriási dolog. De ennek nagy' ára volt. Ha valami kis csúszás van a rendszerben, bizony műsorokat kellett felfüggesztenünk, megszüntetnünk, a beruházásokat elhanyagolnunk - ez bizony az alkotás, a szellemi műhelymunka kárára megy Sajnálatos módon ennek következtében. .. hát, egyéb televíziókhoz képest bizony lépéshátrányba kerülünk.- Milyen műsorok - ne adj Isten, pozíciók- vallják kárát ennek a „pénzügyi szigornak”, amit a függetlenségért foganatosít a vezetőség?-Szeretnénk például - de képtelenek vagyunk rá - sokkal több kulturális eseményt rögzíteni, színházi közvetítést, koncerteket, több ilyen jellegű határon túli rendezvényről, eseményről felvételeket készíteni. Az utókornak is Mert volna rá igény és alkalom bőven, sajnos a pénz megköti a kezünket...- Tudjuk, sikerült kiépíteni a környező országok Duna-stúdióit, pillanatok alatt elérhető Pozsony, Szabadka, Kolozsvár, Ungvár, Udvarhely. Úgy tűnik, technikai gondjaik nincsenek. Az uniós csatlakozás azonban mintha a határon túli megszólalás-igényeket megsokszorozta volna...- így van. De nem lehet mindenkit a stúdióba bevinni. Van ugyan egy műholdas felvevő kocsink, naponta bejelentkezhetnénk a Kárpát-medence bármelyik pontjáról, de egyeden bejelentkezés például félmillió forintba kerül. Tehát: csak rendkívüli eseményekkor, jeles napok alkalmával vehetjük igény- be. De, bármilyen szorosra is kell fognunk a nadrágszíjat, a magyarság egészét érintő eseményeknek nem szabad hiányozniuk soha a közvetítésünkből. MárciuslS-re, Október 23-ra gondolok, de például a határon túli önkormányzati választásokra is. Mint ahogy a trianoni nemzetcsonkításra emlékeztető rendezvényekre is. Örömmel látjuk, hogy ezt a közönség mellett a szakma is méltányolja. Visszakanyarodva a lényeghez: a Duna Televízió leállíthat vagy felfüggeszthet egy-egy műsort, mindenkor szem előtt kell tartania azt, amiért megalakult: a létező határok fölött összefogni Kárpát-medence magyarságát, annak sajátos szellemi-tárgyi kultúrájáról hírt adni, s azt megőrizni a romboló időben is.- Európai csatlakozásunk mennyiben módosítja a Duna TV „konyhapénzének" a beosztását?- Az a tény, hogy Brüsszel több feladatot átvesz, és ezzel ránk is új teendőket ró. Persze, mindez jól felszerelt brüsszeli stúdiót, technikát igényel. Ma még csupán telefonon jelentkezik az ottani tudósítónk, ezen viszont gyorsan változtatnunk kell, hiszen bármikor igénybe vehető, élő, képi kapcsolatra lesz szükségünk. Ami nem kis kiadás... Az unióban, ugye, 24 testvér-országunk van, nos, ezeknek a megjelenítése a képernyőinken szintén szükségessé válik. Meg kell találnunk azt az arányt, ahogyan ezeknek a népeknek a problémáival foglalkozunk majd. Ennek az új Pékár István szerint a nemzeti televíziók szerepe megnő' az egységes Európában helyzetnek meg kell felelnünk.- Technikában mennyire hoz változást ez az új időszak?-Mi már korábban elindítottuk a modernebb eljárások bevezetését. A lényeg az, hogy mindenben át fogunk állni - az egyébként sokkal olcsóbb - digitális technikára, amikor már nem képet rögzítünk, hanem a kép jelét. Ezt manipuláljuk, vágjuk, küldjük a világ minden sarkába, Ausztráliába, Amerikába... Az átállást viszont rövidesen be kell fejeznünk, ki kell terjesztenünk valamennyi szintre. Ez idő- és pénzigényes munka!-Milyennek véli négyéves munkáját? Lát-e jövőt a Duna Televízió előtt?-Mindig is szóvá tettem, és ezt a gyakorlatban is követtem, csapatmunkának tekintem az általam irányított „stáb” tevékenységét, amit a köz szolgálatába állítottunk... Rengeteg mindent megoldottunk ezekben az években, s ha az anyagiak úgy engedik, tettünk volna többet is. Most viszont nem ez a lényeg. Véleményem szerint az elkövetkezendő években a Duna Televízióra - jellegénél és lehetőségeinél fogva más médiumok által fel nem vállalható - rendkívül fontos szerep hárul. Ezután nem trianoni, hanem schen- geni határokról kell beszélnünk. Nos, feladataink mind a schengeni határokon túl rekedt nemzetrészek, mind pedig Brüsszel irányába megsokszorozódnak. Eredendő funkciója tehát, mármint az összetartozás erősítése, felértékelődik. Nyilván, ennek a támogatásban is meg kell nyilvánulnia.- Nem kellene vajon több kis Kárpátmedencei tévécsatorna helyett inkább egy minden szempontból karakteres és mérvadó Duna Televíziót megerősíteni?- Műsoraink már a világ majd' minden sarkában foghatók, az amerikai Los Angelestől a csángó Forrófalváig. A világ magyarságának napi 24 órában „üzenő” televíziója lettünk. Ilyen televíziója minden nemzetnek van Európában. Úgy látom, a tv a legolcsóbb módja annak, hogy egy nemzet a világban szétszórt gyerekeit - legalább egy kulturális szálon - magához édesgesse. Tudjuk, a szétszóródott magyar szellemi emigráció teljesítménye kiemelkedően magas, amit a befogadó közösségek igen nagyra értékelnek. Ha a nagyvilág így közeledik felénk, akkor nekünk Isten és emberiség elleni vétek volna elfordulni önmagunktól.- Van aki úgy véli, európai csatlakozásunkkal a Duna Tv történelmi feladata befejeződött.- Gazdasági vagy politikai érdekek megnyilvánulásai ezek. Nézőink és a mi véleményünk egészen más: a Duna Televízió szerepe megnő a jövőben, hiszen teljes súlyával a világ magyarságának virtuális egységét szolgálja. így illeszkedik bele azokba a nemzetközi programokba, amelyek az egységes Európa jövőjét, a népek és kultúrák Európáját körvonalazzák. • BAgyoni Szabó István í ;* ■3% Onagy Zoltán írása ESZTERGOM A TERASZRÓL H20 Gondolom, a vízmizériát a kollégák, akik közelebb ülnek a tűzhöz, tetőtől talpig átvizsgálják. Csak a rám vonatkozó paradoxonokról beszélnék röviden. 1. Amilyen szerencsém van, éppen hétfőn kanyarodtam vissza a karcsúsító fogadalomba, amely szerint nullára redukálom a nyáron el nem ítélhető sörfogyasztást (a szennyezés múlt pénteken történt). A folyadék-utánpótlást tehát komlómentes ágazatok igénybevételével kötelező megoldani, ami nem egyéb, mint a csapvíz, a szódagyártás (a TESCO messze van, hogy normális árú ásványvízzel cserélhetném a Soproni Világost), bambigyártás (Szobi szörp - a barack kimondottan élvezhető). A kombinációból a klimatikus viszonyok függvényében benyomok naponta két flakonnal, négy litert. Most oszt jól be vagyok szarva, mert hétfőtől péntekig - nagyon durván számolva - ez tízliternyi szennyezett csapvizet jelent. 2. Szombatra ötféle halat beszéltem meg öreg horgászismerőssel a szombati maróti halászléhez, aki reggel ideszólt (péntek), tilalom van a halra. Ez nem tragédia, halászlé, és a halászlére érkező vendégek nélkül ki lehet bírni a szombatot, de jellemző a szerencsémre. 3. Amilyen szerencsém van, sehol nem találom, pedig rászántam az időt, hogy milyen vizsgálati eredmények alapján, milyen dokumentumok révén rendelték el a tilalmat. Fáradt olaj a Dunában annyi, mint a nyű. Nincs olyan év, hogy legalább öt mentesítés ne történjen. 4. Amilyen a szerencsém, olyan szerkezeti elváltozások és defekciók alakultak ki bennem az évek során, amifélék a legvadabb hipochonderben se. Ha érszűkületről, tüdőrákról, szívpanaszokról látok filmet, három percen belül jelentkeznek a tünetek: görcsöl a vádli, oxigénhiány lép fel, szúr a hátam, mint az ötvenes szívbetegeknél. Most pedig, ha összeadom a tíz liter csapvizet a benne lehetséges mérgekkel az én mérgekre kiválóan reagáló szervezetemmel, azonnal szédölögni kezdek, kiver a víz. Az, mondjuk segít általános egészségi állapotomon, hogy sehol nem látom a KOJÁL- utód ÁNTSZ jelentését. Ha kiderülne, nyolcvanféle kemikáliát ittam, plusz némi fáradt olaj, az infarktus se lepne meg. Ha viszont a jelentésben az áll majd (tényleg, miből tart, hány napba kerül egy pohár csapvíz ké, miai vizsgálata?), sehol semmi, megértem az öregasszonyokat, akikkel egy sorban álltam ma vízért, hogy már most rosszul vannak, és készülnek a körzeti dokihoz valami méregsemlegesítő gyógyszerért. Vagy a doki megnyugtató szavaiért. Pénteken, visszatérve a vízkörútból (másfél liter TESCO-víz/kopf), még mindig kérdés, mi a helyzet a fürdéssel, a fogmosással, tífusz lesz, pestis, netán májcirózis. Jobb is, ha a testleépítő fogadalmat felrúgva nem rettegek tovább az itthoni csapok közelében, hanem lemasírozok az Olvasókörbe. Jól nézünk ki. Kérdés annyi marad összesen, mi van szegény hajléktalanok vízellátásával, és mi a szomjazó turistákkal. N A P I K U L T Pepsi Sziget '97,1997. augusztus 14-20. A Sziget, mint irodalmi kocsma. Az irodalmárok kedvelik a vegyülést a köznéppel. Hallgatóznak, jegyzetelnek, tőmondatokat vesznek vidékiektől sörért. 28 helyszín, 800 program, 260 ezer látogató. Megint jelentkezik a kor, elővesz a tömegfóbia. Nem tudom, mit keresek a tizen és huszonévesek közt, de rendületlenül tudósítom a Polgárt. Bejutok az EOL tudósítói stábjába, hogy rendesen meg tudjak mosakodni a szigeti tisztviselőtelep kis faházafban. Tereskova közli, hogy nem szabad húst enni a második naptól. Az influenza helyi mutációja ütötte fel a fejét. Por útján terjed. Fiúszoknya a divat ebben az évben. De nem nekem. Motörhead, Rollins Band, Faith No More, Foo Fighters, New Model Army, Cardigans. David Bowie a nyerő. Egy popsztár aki nem öregszik, az ex popsztárokból álló közönség előtt. Por a porhoz, hamu a hamuhoz. Pepsi Sziget '98, 1998. augusztus 5-12. Virtuális stábban dolgozom, ez legalább legitimálja, mi az Istent keresek itt még mindig. A Rammstein koncerten az első földön fekvő ember, akiben elesek, tíz éve nem látott unokaöcsém részeg csövesnek öltözve. Átmeneti őrületben vetemedek arra, hogy testfesteték. Hála az egeknek, nem a mozgó tetoválószalon jött szembe először. Coolio, Chumbawamba, Boney M, Green Day, Mory Kante, Shane Mgowan and the Popes, Goldie, valamint Patti Smith, a rockandroll istennő. Kicsi nekünk ez a Sziget! A többi 268 ezer látogató már nem igazán bír összeférni velem. Amikor csak tehetem, beléjük kötök. Pepsi Sziget '99, 1999. augusztus 4-11. 297 ezren rohamozzák meg az európai hírű eseményt. Elkap a gépszíj, pedig megfogadtam, hogy az idén nem. Főleg este jó, amikor a szervezetek utcáján már egy gombostűt sem lehet leejteni. Bodoky az orthodox sátor reklámembereit győzködi arról, hogy kirekesztőek, mert születési alapon van náluk a tagfelvétel. A drogsátorban nem adnak drogot, a véradók véralkohol szintje túl magas, a beengedők nem akarnak beengedni. Minden a feje tetejére állt. Apocalyptica, Asian Dub Foundation, Brand New Heavies, Faithless, Guano Apes, Jovanotti, Kool and the Gang, Suede. A bőség zavarában már teljesen elvesztettem a tájékozódó képességemet, ezért többnyire bambán ülök egy itallal és várom, hogy felbukkanjanak Juhász Jácint korai reinkarnációi.
