Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)

2004-08-07 / 157. szám

hídlapmagazin 2004. augusztus Z, szombat • HÍDLAP A plasztikai műtétek előnyeiről és hátrányairól Minden pszichológus arról regél, hogy az önfelvállalás, önelfogadás a boldogság alapja, mégis egyre többen vannak, akik plasztikai sebésszel átszabatják a nekik netn tetsző testrészt. Nincs is ezzel semmi gond, ha a műtét előtt alaposan tájékozódunk, és ha nem csupán a beavatkozás előnyeivel, hanem hátrányaival is számolunk. íme, néhány fontos té­nyező a plasztikai műtétek és a zsírleszívás "nagykönyvéből". Senki sem hoz könnyű döntést ak­kor, amikor elhatározza, hogy plasztikai beavatkozásra vállalkozik. A magánúton sorra kerülő műtét rendkívül drága, de anyagiaktól és társadalmi szektortól függetlenül (magán- vagy állami klini­ka) mindenhol, mindenkinek fáj. Sőt! Talán az összes műtétfajta közül utólag ez fáj legjobban. A jelentkezők ezzel az apró körülménnyel azért nem foglalkoznak, mert tudják, hogy a fájdalom múltával sokkal szebbek és (remélhetőleg) boldogabbak lesz­nek. Hogy egészségesebbek-e, arra nincs semmi garancia, hiszen min­den beavatkozás egyfajta kockázat, és a siker soha nem garantált. ^Bizony szép számmal akadnak nagyon csú­nya műtéti hegek és nagy tévedések. Kik vállalkoznak a műtéti beavatkozásokra? Elsősorban a leghiúbbak, s akik anyagilag is megengedhetik maguk­nak, hogy az isteni alkotást újraalkot­tassák. Természetesen e tudomány alapját nem a szépségipar generálta, hanem a balsors, vagyis eleinte csak azokon végeztek ilyen jellegű műtéte­ket, akik valamilyen baleset vagy be­tegség miatt elvesztették eredeti for­májukat, szépségüket. A plasztikai műtét ma már számtalan olyan embe­ren segít, akinek saját tökéletlensége, esztétikai hibája nagyon komoly, már- már kezelhetetlen lelki gondot okoz. Döntés a műtétről A plasztikai sebészeten a páciensek vizsgálata mindig négyszemközt, sze­mélyes orvosi konzultáció formájában történik. Fontos, hogy a páciens maga döntse el a részletes felvilágosítás után, hogy akarja-e a műtétet, és hogy elhatározása szilárd legyen. A döntést nem ajánlatos elsietni, hiszen fontos, életre szóló elhatározásról van szó. A páciensek számára javasolt annak felmérése, hogy a sebész rendelkezik -e a szükséges szakképzettséggel, gya­korlattal , s hogy mennyire tapasztalt az adott eljárás alkalmazásában. Ma­gyarországon az Országos Szakképe­sítő Bizottság által hitelesített plaszti­kai sebész szakorvosi diplomával ren­delkezőknek van jogosultsága plaszti­kai sebészeti műtéteket végezni. Ennél is fontosabb részletesen érdeklődni a műtét körülményeiről, az eljárás rész­leteiről. Ajánlatos a műtéttel kapcso­latban írásbeli beleegyezést és műtéti tájékoztatót is aláírni, amely egyfor­mán védi a sebészt és a beteget. A plasztikai műtétek árai a magánpraxi­sokban eltérőek lehetnek. Lehetséges, de nem tanácsolt csak az ár alapján dönteni. Érdemes végiglátogatni több orvost, hiszen a személyes kapcsolat- teremtés pótolhatatlan dolog. Nem utolsósorban sokat nyom a latban az operáló orvos és az asszisztencia em­beri hozzáállása, amelyről szintén csak személyesen lehet meggyőződni. A beavatkozás következményei Az oly népszerű zsírleszívásnak szin­te nem is maradnak nyomai a testen, a műtét után viszont annál nagyobb a fájdalom. Az inplantátumok (mell-ki­egészítők) fantasztikus tűrőképességű- ek, sem napfény, sem víz, sem ütés nem árt nekik, csak a hegekre kell ügyelni. Műtét után néhány hétig egyálta­lán nem érheti fény (szolárium sem!), de még további egy évig nem szabad napozni vele, fényvédő krém­mel kell védeni. Ha a műtéti sebre nem vigyázunk, könnyen elsötétül­het, vastagon hegesedhet, így ugyan­olyan esztétikai hiba lesz, mint annak előtte a korrigálatlan testrész. Az esztétikai műtétek többsége után jelentkező duzzanatok, bevérzé­sek átmeneti jellegűek és spontán, nyom nélkül szívódnak fel. A beavat­kozástól függően eltérőek a műtét utáni időszakra vonatkozó tanácsok, és egyénileg, speciálisan alkalmazan­dóak. Szinte mindig igaz, hogy az el­ső két hétben fokozottan kell óvni a műtéti területet, mert ilyenkor zajlik a műtéti területen a kötőszövetes át- épülés legfontosabb fázisa és ez a ké­sőbbi eredmény, vagy hegképződés szempontjából döntő jelentőségű. A zsírleszívás A különböző testtájakon helyileg fel­szaporodott zsírszövet kontúreltérést okoz, és ez esztétikai valamint pszichés panaszokhoz vezethet. Bár általában ki­sebb mennyiségű zsírszövet lokális lera­kódásáról van szó, bizonyos testtájakon (pl. a has köldök alatti területe, a csípők, a comb külső része) szinte lehetetlen et­től a feleslegtől megszabadulni fogyó­kúra vagy torna által. Ebben az esetben javasolt a zsírleszívás műtétje, ami a pá­ciensnek nem tetsző arányok megvál­toztatására szolgál, a bőr alatti zsírszö­vet vastagságának csökkentésével. A műtét lényege, hogy a lokálisan felszaporodott bőralatti zsírszövetet vákuum segítségével eltávolítják, ezál­tal vastagságát a környezetben lévő ré­tegvastagsághoz igazítják. A beavatko­zás során sérülhetnek kisebb vérerek, a zsír eltávolításával együtt kisebb-na- gyobb vérveszteség is jelentkezhet. A beavatkozás megterheli a szervezetet, az illető a műtét után gyengébb, aluszékonyabb lesz a megszokottnál. A kialakult duzzanat, esetleg véraláfutás felszívódásához néhány hét szükséges, ez azonban már nem jár fájdalommal. • SEM Árpa Attila-Bogdán Szabolcs: Valótlan Világtalan A fent említett könyv párját ritkítja, ezt fogjuk a következőkben bőveb­ben taglalni. Árpa öt ven oldalas előszava pedig éppen olyan leleplező, mint a Ha ezt a klubról egyszer elmesélem című, múlt évben robbant botránykönyve. Ráadásul ezúttal stilisztikából és mondatszerkesztésből is ötöst kap az egykori RTL-isten, jelenlegi filmrendező. Miért kell elolvasni a Valótlan Világ­talant? Egyszerű; tudnunk kell róla. A történet 1998-ban kezdődött. Árpa Attila elindított valami nagyon fonto­sat, ami gyakorlatilag tematizálta a ma­gyar társadalmat. Ki mondhatja ma nyugodt szívvel, hogy nem a kereske­delmi csatornák járultak hozzá, hogy a valamivel több, mint félévtizeddel ez­előtti társadalmi-összetételünk, szo- ciokultúránk gyökeres változáson men­jen át? Ebben a hat évben Árpa keze vastagon benne volt. Nézzük pontról pontra. Első nagy találmánya a "sztár" szó volt. Pontosabban az a fogalom, amit a mai magyar többség annak gon­dol. A tévében gyakran látott embert hívjuk ma Magyarországon sztárnak. Ehhez tényleg nem kell semmi (tehet­ség, alkat, szépség), csak és kizárólag a tévében "gyakori előfordulás". Az ő műve a "show". Két kiló ember csinált az elmúlt hat évben show-t, és fognak is még, -ez is az ő nevéhez fűződik. To­vábbá ő kreálta a zseniális Heti Hetest, ami sikereinek csúcsán nem szimpla té­véműsor, hanem esemény volt. 2002- ben aztán megcsinálta a Való Világot. A W a zenétől kezdve, a promóciós anyagokon át, a legapróbb részletekig az ő műve volt. Árpa mindezek után szembeköpte az egészet, és lerántotta a Világtalan egyenes adásban leplet a kertv-ről, - ez teszi őt igazi hős­sé, - no meg, hogy teremtett egy új tár­sadalmat. Hogy ez a jelenség jó vagy nem jó, ne firtassuk, - egy biztos, így kellett lennie. Bogdán Szabolcs, a könyv nagy részének szerzője viszont vérbeli író. Stílusa, mondatai, stiliszti­kája párját ritkítja, s ezt a szerző páros sem igyekezett eltitkolni. Kegyetlenül mutatja meg a valóságshow és a minket átformáló showbusiness hátterét, emellett pedig marad kapacitása egy nagy konténemyi emberi tulajdonság, karakter bemutatására, - s mindezt olyan precíz szerkesztésben tárgyalja, hogy szinte üvölt a három dimenzió­ért, - filmért, színházért, de akár még musical, vagy opera is írható lenne be­lőle. (Bár ez talán erős túlzás. Mit szól­nának egy opera-valóságshow-hoz?) Árpa és Bogdán könyvét el kell olvas­ni. Azért kell, mert bármelyik oldalon álljunk is, nem tagadhatjuk le, hogy a kereskedelmi csatornák megváltoztatták az életünket, világképünket. Ha másra nem, hát arra jók, hogy éles különbséget találjunk a számunkra jó és nem jó kö­zött. Bogdán Szabolcs velünk együtt ke­resi az utat, s hogy neki minderről mi a véleménye, már a könyv alcíme is jól láttatja: "Halál Egyenes Adásban". Mindemellett külön szórakoztató az a pofátlanság, amivel Árpa Attila szemberöhögi a saját teremtményeit. • Sleepy Nálunk is történhetett Rovatunk olyan apró, színes történe­tek feldolgozásra vállalkozik, amelyek nagy valószínűséggel sokak számára is­merősek lehetnek, vagy legalábbis el tudják képzelni őket környezetükben is. Fontos, hogy a történetek és az alakok valódiak, még ha olykor - személyiségi \ jogaik miatt - nem is eredeti nevükön említem a szereplőket, vagy itt-ott egy kis színezékkel dúsítottam is a históriá­kat. Mindezek természetesen az ado­mákban lényegi változást nem okoznak, és hangsúlyozom: a hír igaz. Kakukk Gerle avagy az esküvő meg a féklámpa esete Alábbi írás arról példáz, miként lehet emlékezetessé tenni különö­sebb felhajtás és befektetés nélkül egy esküvőt. (Figyelem: nem köve­tendő példa, használata előtt kérdez­ze meg intelligens gyógyszerészét!) Kakukk Gerle (értsd - mindkét nevét - : mint a madár) esküvőjén Galamb úr (ha már madaraknál tar­tunk) produkált maradandót. Ő a kisközség férfi tagjainak jelentős ré­széhez hasonlóan kamionsofőrként keresi kenyerét. A kis falu óriási sze­rencséje, hogy a komoly piaci része­sedéssel bíró szállítmányozási cég a közeli városkába helyezte székhe­lyét. Galamb úr tehát a fuvarozó vállalat alkalmazottjaként kiszáradt torokkal ért vissza az egyhetes fu­varból (üröm az örömben: a volán mögött csak mértékkel lehet vedel­ni). Útja egyenesen a helyi vendég­látó-ipari egységbe vezetett, hogy kellőképpen felkészüljön a másnap­ra szóló esküvői meghívás mámort ígérő izgalmaira. A foglalkozás elér­te a célját - ahogyan kisfalunkban a dermedt részegség stádiumát kom­mentálják -, így Galamb barátunk másnap erős fejfájással vegyített boldog esküvői várakozással ébredt. Ünneplőjét magára húzva, kissé kó- tyagos fejjel vegyült el az esküvői menetben, és a többiekhez igazodva próbálta meg magában összerakni az előző este eseményeit. Nem lehet tudni, hogy vajon ez, a templom hű­vös levegője, vagy esetleg a reggeli helyett sebtében felhajtott "gyógy" sörök" (korábban már említettük: az evés nem mehet az ivás rovására!) okozhatták figyelmetlenségét. Az ol­tár előtt megálló ifjú pár mögött szé­pen felzárkózott az esküvői menet, egyedül az utolsó sorokban bandu­koló, gondolatban már a pálinkás üveg tájékán járó Galamb barátunk feledkezett meg magáról. A plébá­nos éppen szólásra nyitotta száját, kezét áldóan terjesztette az ifjú pár felé - de a mozdulatsor félbemaradt! A templomban talán sosem hallott, a csapszékeken edződött, marcona, helybéli férfitársadalom számára vi­szont ismerősen hangzó cikornya csattant föl, az előtte megállóba be­lerohanó Galamb úr felől.- Se féklámpa, se k...Isten?! - visszahangzottak a tavalyi év költ­ségvetéséből felújított falak a vas­kos kamionos káromkodástól. A döbbenet szerencsére nem tar­tott sokáig. A plébános folytatta a ce­remóniát, Galamb barátunk meg­szeppenve fogadta meg magában mindennemű szesztől való huzamo­sabb tartózkodását, a násznép pedig magában kommentálva mélyedt az imigyen emlékezetessé tett esküvői szertartás megkönnyezésébe. Tanul­ságként talán csak annyit: nem mind­egy, hogy kimilyen-komolyan- kamion, avagy káromkodni is csak szépen, és - főleg a templomban - nem úgy, mint odakint a réten, de (ha lehet) akkor leginkább sehogy. • BK

Next

/
Thumbnails
Contents