Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)

2004-08-07 / 157. szám

hídlapmagazin • HÍ DL AP • 2004. augusztus Z, szombat Középkori Akadémia Esztergomban „ ... imádság., Isten iránti folytonos odaadás, bűnbánat és lelki szomorúság... ” Esztergom városa adott helyet a Szent György Lovagrend által szer­vezett, és egy héten át tartó, Tudo­mányos Konferenciának. A Közép­kori Akadémia programja augusztus 1. és 8. közQtt több helyszínen zajlott. A rendezvény előadásai az esztergo­mi Vitéz János Római Katolikus Ta­nítóképző Főiskolán voltak hallha­tók, de a résztvevők látogatást tettek az Esztergomi Keresztény Múzeum­ban, ahol Kontsek Ildikó művészet- történész vezetette a vendégeket, Horváth Béla múzeumigazgató kala­uzolt az Esztergomi Vármúzeum­ban, pénteken pedig egy egész napos kirándulás keretében ismerkedhettek meg az érdeklődők a Visegrádi Kirá­lyi Palota emlékeivel.A rendezvény- sorozat fővédnöke Dr. Kiss-Rigó A Szent István-Díj Alapítvány, amint azt egyre többen tudják or- szág-szerte és a határainkon túl is, 2001-ben jött létre, az önálló Magyar Állam 1000 éves fennállását ünneplő millenniumi évben Esztergomban. Az országos ünnepségeket köztársa­sági elnökünk Esztergomban nyitotta meg, és ugyancsak Esztergomban zárta be a Szent Korona és az orszá­gos közjogi méltóságok jelenlétében. Esztergom számára ez az év a félév­százados eltiprás utáni ébredés első országos jelentőségű eseménye volt. A millenniumi évnek ebben a nagy örömében született meg egy eszter­gomi polgárban,- Bihari Antal ta­nárban, a helyi körzeti televízió veze­tőjében - az elhatározás, hogy alapít­ványt létesít, amely Szt. István álla­mot teremtő egyéniségét, bölcsessé­gét, önzetlen szolgálatát, országának nemzetközi tekintélyt biztosító kül- és belpolitikáját fokozottabban ébren tartja az össz-magyarság körében. A díj, amelyet évről évre a Szent László az Esztergom-budapesti Fő­egyházmegye püspöke volt, védnö­kei: Meggyes Tamás Esztergom vá­ros polgármestere és Hadházy Sán­dor Visegrád város polgármestere. Augusztus 2-án, hétfőn a főiskola kápolnájában ökumenikus istentiszte­lettel vette kezdetét a Középkori Aka­démia. Az ünnepélyes megnyitó után Dr. Puskely Mária tartott előadást: Ár­pád-házi Szent Piroska, Szent László és Reinfeldi Adelheid leánya címmel. Szent László király leányát, Ár­pád-házi Szent Piroskát az ortodox egyház nagy szentjei között tartja számon. A bizánci császári udvar­ban, II. Joannész Komnénosz csá­szár feleségeként, bizánci nevén Eiréné császárné ortodox környezet­ben élt harminc éven keresztül. Hí­ven teljesítette hitvesi és családanyai kötelességeit, méltó segítője és társa volt az uralkodásban a császárnak. Nyolc gyermeknek adott életet mint bizánci császárné, négy fiúnak és négy lánynak, köztük a későbbi csá­szárnak,, Manuelnek. Piroska édesanyja Rheinfeldi Adelheid korán meghalt, így édesapja Szent László király nevelte és tanította meg mindarra, ami segítője és támasza volt az idegen Bizánci Birodalomba. Életét a fennmaradt hiteles törté­nelmi forrásokból ismerhetjük meg, ezek hiányában nem tudnánk szemé­lyét megközelíteni. A tárgyi és írott források kutatásánál egyaránt egészen István ünnepét megelőző vasárnap adunk át Esztergomban, Melocco Miklós szobrászművész Szt. Istvánt ábrázoló kis-bronz szobra. Szt. Ist­ván itt mindkét kezével szorosan fog­va, magasra tartja a keresztet, ame­lyet 1000 évvel ezelőtt is, 1000 éven át, és ma is magasra tart, hogy a XXI. században is méltó helye lehes­sen országunknak Európában. Az alapító szeme előtt a németek Nagy Károly-díja lebegett az alapít­vány létrehozásakor. Mi is azokat a kortársainkat szeretnénk e díjjal ju­talmazni, akik az össz-magyarság ér­dekében hősies érdemeket szereztek, Szt. István szellemében. A jelölé­sek, javaslatok egy éven át az össz- magyarság köréből érkeznek az Ala­pítvány kuratóriumához, a honlapon található elérhetőségeken keresztül / www.szentistvandij.hu /. A legtöbb jelölést kapott személy nyeri el a dí­jat. így volt az első kitüntetett 2002- ben Orbán Viktor volt miniszterel­nök, 2003-ban pedig Tőkés László és a XL-XII. századig kell visszanyúlni. Az írott források gerincét görög nyel­vű szövegek alkotják. Két bizánci Szünaxárion maradt fenn Eiréné csá­szárnéval kapcsolatban. Szünaxáriont talán a latin vita-val vagy rövid litur­gikus alkalmakkor felolvasott életirat­tal lehetne összehasonlítani. Nem ne­vezhető életrajznak, inkább a szentek bizonyos vonásait emeli ki. Az emlí­tett két irat Piroska fiának, Mánuel császárnak az uralkodása alatt keletke­zett. Eiréné császárnét a bizánci egy­házban kezdettől fogva, szinte már életében szentként tisztelték. Fennmarad ezenkívül két Epitáfium (sírvers, sírfelirat) is, ami közvetlenül a császárné halála után bizánci udvari költők tollából született. Ezeket még férje, Joannész Komnénosz idején fo­galmazták meg. Fellelhető még a Tüpikon, vagyis annak a Pantokrator (Mindenható Krisztus) monostorának és templomának alapítólevele (1136), amelynek eszménye és első nagy mun­kálatai Eiréné császárné nevéhez fű­ződnek. Bizánci költemények is marad­tak fenn a császárnéról, hiszen a császá­ri udvar és a család mindig bővelkedett témát szolgáltatni a költőknek. Ennél a pontnál joggal merül fel az olvasóban a kérdés, miért nem tud­tunk évszázadokon keresztül Szent Pi­roskáról. A bollandisták nyomán az 1640-es évektől látott napvilágot az Acta Sanctorum sorozat, amelynek 1692-ben megjelent a magyar szente­ket tartalmazó kis kötete is, ezt később 1695-ben Nagyszombatban fordítot­ták magyarra, de sajnos ez a kiadvány sem említi Árpád-házi Szent Piroskát. Valószínűleg az évszázadok elmosták a kapcsolatot a keleti birodalommal, így a görög írott források nem kerültek be a magyar köztudatba. Magyarországon az 1920-as évektől Moravcsik Gyula az ELTE profesz- szora kezdte kutatni Konstantiná­polyban ezeket a szövegeket. 1923-' ban kiadta az első nagy tanulmányát A bizánci Pantokrator monostor és alapítója Eiréné császárné címmel. Ez az írás azóta is a legmeghatáro­zóbb írás e témában. A magyar források igen szegénye­sek Piroskáról, csak mint Szent László Duray Miklós. S ugyanígy, a számos jelölt közül, Nemeskürty István, a szavazatok száma alapján nyerte el az idei Szent István-díjat. Nemeskürty István, aki közel 80 évvel ezelőtt Szt. István nevét kapta a szüleitől, fontos küldetésnek tartot­ta, hogy Szt. István szellemében a magyarságot szolgálja. 1950-ben szerzett magyar szakos ta­nári diplomát. Ezt az évet fontos meg­említenünk életének számos esemé­nye közül, mert arra utal, hogy széles­A Szent István-díjról A Szent István díjat idén augusztus 15-én du. 6 órakor kezdődő ünnepség keretében adjuk át az esztergomi Mindszenty-iskola Millenniumi Díszud­varán a honfitársaink ajánlásai alapján Nemeskürty István tanár úrnak. király lányát említik. A Képes Króni­ka, majd később a Thúróczy-féle Ma­gyar Krónika is csak a nevét említi. Néhány sorban Bonfini Mátyás kirá­lyi krónikás is szót ejt róla, de ebben az írásban komoly történelmi tévedé­seket találunk vele kapcsolatban - fér­jeként nem Joannész Komnénoszt, ha­nem Mánuel császárt említi, aki, mint tudjuk Piroska fia volt. Találunk rá utaló tárgyi emlékeket is: az első a Hagia Sophia templom felső galériájának a falán fedezhető fel. A Theotokosz (Istenszülő) két oldalán jelenik meg a császári pár. A császár kezében pénzeszsákot tart, Piroska ke­zében egy tekercs látható, ami minden bizonnyal az alapító okiratot jelképezi. A feliraton „Eiréné a legnagyobb Au­guszta” olvasható, ezt a címet csak az kapja meg, aki fiút szül. Piroska kórházat, aggok házát, templomokat alapított, nagy tiszte­letnek örvendett már életében is. Piroska élete végén letette a bíbor színű köntöst és felvette a szerzetes­nők egyszerű ruháját. Xené - Idegen - ezt az új nevet választotta magának, és ez a választás nem volt véletlen. Egy Árpád-házi király leánya, aki messze elkerült hazájától, a számára teljesen ismeretlen, rideg bizánci udvarba mindvégig idegennek érezte magát, de teljesítette kötelességét, híven szol­gálta alattvalóit. 1134-ben halt meg, sajnos már nem érhette meg nagy mű­vének befejezését. Férje véghezvitte akaratát, befejezte az építkezéseket és minden joggal és adománnyal felru­házta a monostort, valamint támogat­ta a kórházat és a többi létesítményt. Piroska életszentsége meghatáro­zó, minden tettében nemes volt, soha nem emelte fel a hangját, nem bán­tott meg senkit, folytonos imádság között élt. „ ... imádság, Isten iránti folytonos odaadás, gyász, bűnbánat és lelki szomorúság...” Az általa életre hívott monostorban temették el, ereklyéi a háborúk és viszá­lyok miatt sajnos nem maradtak fenn. • Szabó Bernadett körű európai műveltségét, hazaszere­tetét megalapozó középiskolai és rész­ben az egyetemi tanulmányait európai horizontú Magyarországon végezte. A diplomaszerzés azonban már a prole­tárdiktatúra első kemény évére esik. Nemeskürty István tehát annak a ma­gyar értelmiségi nemzedéknek a tagja, amely végig élte, szellemileg végighar­colta a kommunista diktatúra itthoni évtizedeit. Rendületlenül kereste, és meg-megtalálta azokat a kisebb-na- gyobb lehetőségeket, amellyel hazáját szolgálhatta. Erre először 1956 után nyílt lehetőség, amikor a Magvető Könyvkiadó szerkesztője lett. Ezt kö­vette 1959-től a Budapesti Filmstúdió vezetése, és 1979-től a Színház-és Filmművészeti főiskolai tanárság, ahol nemzedékeket nevelt hazánk számára. Az igazi, országos tevékenység lehető­sége 1990-ben nyílt meg számára, fő­képpen 1998-2001 között, amikor mint Millenniumi kormánybiztos fiatalos lendülettel szervezte hazánk 1000 éves állami létének méltó megünneplését. Sokat tett azért, hogy Esztergom le­gyen az országos ünnepség-sorozat központja, hogy ide érkezzék a' Szent Korona, és elkészüljön a Várhegy or­mán Melocco Miklós Szent István megkoronázásának méltó emlékműve. Nemeskürty István számos iroda­lomtörténeti, történelmi és film-mű­vészeti írását itt felsorolni sincs lehe­tőség, de a Szt. István-díjra érkezett ajánlások egyértelműen bizonyítják, hogy polgártársainkra nagy hatást gyakoroltak és gyakorolnak ma is mű­vei. A nehéz évtizedekben is ébren tartotta, és élesztgette a hazafiságot, a nemzeti öntudatunkat, amikor rámu­tatott irodalmi, művelődéstörténeti kincseinkre. O hozta közel kortársa­inkhoz Balassi Bálint, Bornemisza Péter művészi és emberi értékeit, a magyar szép próza születését, az 1848-as szabadságharc katonáinak hősiességét, a kiegyezés utáni első nemzedék, a „kőszívű ember” uno­káinak életét, ő szólt Erdély króniká­járól 1988-ban, ő mondott Requiemet a Don-kanyarban hősi halált halt katonáinkért már 1972-ben. Az utób­bi 15 év kötetei, bizonyára jobban is­mertek a mai olvasó előtt. Ezek közül idézzük most a XX. századi törté­nelmünket áttekintő 2002-ben meg­jelent Mi történt velünk? című köte­tet és a Meddig várjunk? című, 2003- ban napvilágot látott számvetését az új évezred küszöbén. Minden írását a forró hazaszeretet hatja át, amelyet kitűnő írói tehetsé­ge élvezetes, lenyűgöző és meggyőző művészi formában fogalmaz meg, 2004. augusztus 15-én du. 6 órakor Esztergomban a Mindszenty-iskola Mil­lenniumi Díszudvarán, a korábbi Szt. Ist- ván-díj jutalmazott]ainak jelenlétében kö­szöntsük minél többen Nemeskürty István tanár urat, a nemzet ébresztőjét! • Dr. Prokopp Mária A Szent István-dI| Alapítvány kuratóriumának elnöke

Next

/
Thumbnails
Contents