Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)

2004-08-07 / 157. szám

Kalendárium Sorra gyálnak a tüzek Esztergomban és környékén. Egyes esetek vaklármának bizonyulnak csupán, a legtöbb vi­szont sajnos komoly károkat okoz. Mégis bekövetkezett tehát az, amitől a legjobban tartottak: a száz évvel ezelőtti nagy szárazság lángra lobbantotta a térséget. Minden bizonnyal a száz évvel koráb­ban élő embereket is lázban tartotta a szárazság és a sorozatos tragédiák, mi mégis az egyéb történések között sze­mezgetünk. És ha nem sok említésre méltó dolog történik kicsiny térségünk­ben, hát tekintsünk ki a nagyvilágba. Az Esztergomi Lapok augusztus 7-i száma nyomán közöljük Kittenberger Kál­mán, híres utazó esetét, amely egy oroszlánnal esett meg Afrikában. „ Oroszlánkaland. (...) Kittenberger egy éjei, mikor lepkére vadászott akaratlanul is egy oroszlánt ejtett el, habár erős birkózás után mely alkalommal élete csak egy hajszálon függött. A közelében levő támadó oroszlánt három lövéssel leteritette, midőn hozzá ment a végét sejtő hatalmas vas karmai közé kapta, s több helyen beleharapott. Irtózatos bírok fejlő­dött ki ember és állat között, de a bátor kuta­tó egy végső erőfeszítéssel kiszabadította szét- marczangolt karját az állat fogai közül és tő­rével az oroszlán szivét átdöfte, mire az kiad­ta páráját. (...) A bátor tanító utrakcióséról annak idején lapunk is hirt adott mert váro­sunkban is járt néhai Kittenberger kanonok­nál, ki nagybátyja volt. ” Ugorjunk egy másik földrészen ta­lálható országba. Dánia vezet! címmel olyan hírt kommentál az Esztergom augusztus 7-én, ami manapság is meg­fontolandó lenne, az arra illetékesek számára. „Dániában lisztül a levegő, mert Dánia elrendelte a porolást, és pedig nem a szőnyegeken kezdi el, hanem a nad­rágokon. És hogy ez is olcsóbb legyen és ne kelljen a poroláshoz a fogasokat' igénybe venni, hát azon embereken, a kiknek a nad­rágját porolják, rajta hagyja a nadrágot és úgy porolja. (...) Mi lesz a humanizmus­ból, ha tovább talál terjedni ez a nadrágo- lási teória!" Most pedig lássuk, mit rejt ez a cirádás bevezető: „Azt olvasom, hogy Dá­nia törvényhozása belátta, hogy a testi büntetés olcsóbb, mint az eddigi elbánás; t.i., hogy eddig a kihágásokért két-három napi börtönt adtak, és vele a rabélelmezést. Ezt a költséget unta meg Dánia, azért gon­dolt egyet, hogy a két-három napi rabkosz- tot felossza tiz-tizenkét 'snitzlire' és egy­szerre tálalja fel' az illető deliquensnek, és ő reá bízza aztán, hogy hol 'heverje' ki azt. ” Eizt a költséget bíz' unjuk mi is, pedig akkor még szó sem volt „luxuskivitelű” uniós börtönökről. Porolás után egy kis párbaj, ami már száz évvel ezelőtt is társadalmilag elítélendő tett volt. Eh­2004. augusztus 7., szombat A HÍDLAP hétvégi kulturális melléklete 38. szám Együtt írunk, nevetünk- Pesti Pisti rovata Egészséges ételmód A címbeli szójáték azon apropóból született - meg ez a cikk is, hogy el ne felejtsük már torkig vagyok avval, hogy egy bizonyos gyorsétte­rem-láncolatot állandóan egrecíroztatnak (alant meg is nevezzük, melyi­ket), a többit meg nem, és most meg egy új dokumentumfilm (alant meg is nevezzük) kapcsán megint kapnak a pofájukba. Ráadásul a ma­gyar Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium hathatós köz­reműködésével. Szerintem: reszketnek. Hát persze. A McDonald's. Nem akarom védeni a céget, semmilyen érdekelt­ség nem fűz hozzájuk, (sajnos) nem vesztegettek meg, és nem áll fölöttem a multíkulináris vállalat bohócfigurája, hogy diktáljon, rossz mondat esetén pedig kupán vágjon egy a manézsban használatos doronggal, és azt mondja, „opplá!”. Szóval nincs szándékomban védeni őket, pláne, hogy a kozmosz legjobb ügyvé­deit képesek megfizetni. Csak szúrja a szememet a sok ferdítés, akár az epres shake-ből kiálló szívószál. Már a korai időktől fogva ütik a fejüket, minthogy a legnagyobb gyorsétterem-láncolat lévén elborítják szemetükkel - kajájukkal, il­letve azok csomagolásával - a világot, s egyébként tényleg, de érdekes módon a konkurencia kapcsán meg többnyire kuss van, nyilván, gondolhatnánk, ők nem ugyanazt az igénytelen vacakot árulják, és a csomagolásuk is abszolút környe­zetbarát (már a kezedben olvad, nem a kukában). Pedig de, biggyesztem ide rögvest, végigkóstoltam én minden hazai gyorséttermet, és a különbségek mini­málisak. Abban a vonatkozásban biztosan, hogy egy kis felelőtlen nyammogás után mindegyik elosztóban ugyanannyi hulladék tornyosul a tálcán. Aztán az is történt (még korábban), hogy pár afroamerikai legénybe, ponto­sabban: anyáik beperelték a McDonald's-ot, mondván, hogy a srácok min­dég ott étkeztek, oszt ezért vettek fel Artu Ditu-alakot. A pert elvesztették, de mindez például arra jó volt, hogy egy Morgan Spurlock nevű filmes el­készítse a Super Size Me című filmjét, amelyben egy hónapon keresztül csakis ilyen éttermekben falatozott, és ha rákérdeztek, mindig a super size (nagyobb méretű) menüt kérte - innen a filmcím -, aminek az lett a vége, hogy harminc nap múltán vére, szíve, mája stb. kritikus értékeket mutatott. Több, egymástól független orvos állapította meg, bizony, belebetegedett a McDonald's-ba. Jó, hogy meg nem halt. Azt már a karon ülő gyermek is tudja, hogy az úgynevezett „junk food”-ot („szemét kaját”, amelyet a gyorséttermek kínálnak) semmilyen körülmények között ne vigye túlzásba, a zöldség és a gyümölcs az egészséges meg a kaló­riaszegény, és a fitness az üdvözülés egyetlen járható útja. Az meg egy másik érv, de érvelésem szempontjából fontos érv (direkt szóismétlek ám, van ne­kem jó magyardiplomám), hogy a McDonald's bár lassan minden sarkon áll, de nem hozott létre erőszak-szervezetet, hogy az ártatlan tinédzsereket meg a felnőtt lakosságot perverz hamburger-habzsolásra kényszerítse, mindenkinek a saját döntése, beáll-e a sorba, avagy sem, s ha már ott van, kéri a nagyobb adagot, avagy sem. Az meg rendkívül idegesít, hogy az antikampányhoz egy magyar minisztérium is a nevét adja, erős szereptévesztés ez, mint például miniszterelnöknek mutogatni lakossági fórumon. Az Egészségügyi stb. Mi­nisztériumnak, ha féltő aggodalmától vezérelve olyan nagyon bele akar szólni a táplálkozási szokásainkba, akkor azért kéne lobbiznia, hogy a szív- és testba­rát élelmiszerek megfizethetőek legyenek, a termékeken pontosan tüntessék fel, milyen módosító E-adalékanyagokat tartalmaznak, amiktől másnapra víz­fejünk nő, és bénul tan heverünk kedvenc tévé-fotelunkban. Vagy - karonfog­va a sportos tárcával - arra buzdítsanak, hogy mozogjunk sokat, teszem azt, ingyen használhassuk a sportcsarnokok és pályák kínzóeszközeit. Nem utolsósorban majd' mindegyik ételtukmáló céget kárhoztatni lehetne, hogy életünk tönkretételére tör a busás profit fejében, olvasztott zsírral, cu­korral, kalóriákkal bombázza izmos testünket, és függőséget alakít ki. Mint az a cég, amelynek reklámjában a Tévében Rekedt Lány remeg a nyalni va­lóért, szegény karcsú feje nem tudja, hogy öt kiló plusz vár rá, ha a jég­krémre cuppan. Szóval nem bántanék - és védenék - én senkit. Szabad aka­rat van, hadd hízzam magamat halálra, ha éppen úgy tetszik. hez mérten ritka is, így ha már egyszer megtörtént, közöljük. „Páros viaskodás. E hét Esztergomban a lovagias ügyek tár­gyalásának hete volt, amelynek azután csattanójául a lovagias urak meg is vere­kedtek. A párbajozók neveit, nehogy ebbeli érdemeikre büszkék lehessenek, nem közöl­jük, maradjanak ők a mai társadalom szo­morú kinövéseinek névtelen hősé. ” Végül, hogy megnyugodjunk mi is, már ami a tűzeseteket és a szárazságot illeti, álljon itt az Esztergom és Vidéke augusztus 11-i cikke. „A víztorony kútja, melyen szüntelenül még vasárnap is dol­goztak, vasárnap este érte elé a kellő mély­séget, s jutottak a kavicsrétegbe, honnét most már kristály tiszta víz bugyog fel oly erővel, hogy a vizhuzó gép működése sem képes a vizet csak kissé is megapasztani. A kutban állandóan négy méter víz van, mi a lakosságnak az ily nagy szárazságban nagy megnyugvására lehet. ” Reszkess tűz! • GK

Next

/
Thumbnails
Contents