Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)

2004-07-30 / 152. szám

• HÍDLAP • 2004. július 31., szombat

hídlapmagazin

Picasso a Műcsarnokban

A Műcsarnok ad otthont Pablo Picasso könyvillusztrációinak, amelyek a spanyol Bancaja Bank gyűjteményéből származnak. A harmadik legnagyobb spanyol pénzintézet, a világ legjelentősebb, 900 darabos Picasso-gra- fikagyűjteményével rendelkezik. A most, Budapesten bemutatásra kerülő különleges grafikák a bank idei legújabb szerzeményei közé tartoznak.

A Picasso kézjegyét magánviselő, 92 darab könyvillusztrációt felvonultató tárlatot Fabényi Júlia, a Műcsarnok főigazgatója az év kiállításának nevezte. Magyarországon igen régen, 37 évvel ezelőtt rendeztek utoljára ilyen gazdag Picasso-kiállítást.

A tárlat Picasso grafikai munkáival ismerteti meg a közönséget, amelyek éppen olyan fontosak és meghatározóak a művész életében, mint más alkotásai. A kiállítás a művész 1944 és 1969 között készült illusztrált könyveinek lapjait foglalja magába. Ezeket a grafikákat a művész hatalmas intenzitással, különleges szenvedéllyel és érzékenységgel alkotta meg, és éppolyan jelentősek, mint festményei vagy szobrai.

A tudományos kutatás szerint Picasso életében 1904-től haláláig egyetlen év sem múlt el anélkül, hogy ne készített volna képeket kőre, linóleumra vagy fémlemezre. A grafikai sorozat szinte személyes naplójának is tekinthető, melynek láttán betekintést nyerhetünk a művész legintimebb élményeibe, magánéletének frivol részleteibe. A bemutatott alkotásokon keresztül nyomon követhető a művész sajátos stílusának fejlődése, annak állomásai és mesteri technikájának kialakulása, amelyet már sokszor hasonlítottak Rembrandt és Goya kifejező eszközeihez. A litográfiákon a mester valamennyi megszokott témáját feldolgozta, így a Műcsarnokban látható kollekció kitűnő áttekintést add Picasso sokrétű, egyedülálló művészetéről.

Picasso azon kevesek közé tartozik, akik már életükben legendákká váltak - hasonlatosan kortársához és honfitársához Salvador Dalihoz. Neve hallatán mindenkinek eszébe jut vagy egy képe, szobra, de az sem meglepő, ha botrányai vagy nőügyei egyikére emlékeznek - itt szintén szembetűnik a Dalival való rokonság. Talán nem túlzás azt állítani róla, hogy a női nemért legalább annyira rajongott, mint a festészetért. Művészetét, alkotó kedvét nagymértékben befolyásolta magánélete és éppen aktuális felesége vagy barátnője. Inspirálta festészetét a nőkkel való kapcsolata, élvezettel volt részese azoknak a jeleneteknek, amikor az érte rivalizáló féltékeny asszonyok egymással csatároztak. Szüksége volt az állandó feszültségre, vibrálásra és változatosságra maga körül, csak ebben a légkörben tudott alkotni, és egyáltalán nem érdekelte, hogy közben hány ember életét keseríti meg vagy teszi tönkre.

Pablo Ruiz Picasso 1881. október 25-én született a spanyolországi Malagában. Apja festő és főiskolai rajztanár volt. Pablo először hétévesen vett ecsetet a kezébe, gyermekkori naplóját is saját kezűleg illusztrálta, a rajz, a művészet már egész korán megérintette. Tanulmányait Barcelonában és Madridban folytatta, ahol nem sokáig maradt az akadémián, mivel többre tartotta azt az időt, amit egy kis faluban tájképtanulmányokkal töltött. Barcelonába a Négy Macska kávéházba járt, ahol összegyűlt a művésztársaság, ebben az időben újságillusztrálással és rézkarcok készítésével töltötte az idejét. 19 éves lett, amikor Párizsba érkezett. Meghatározó élmény volt számára, annyira, hogy életének nagy részét itt töltötte. Megihlette a hely hangulata és persze a francia nők. Férfiként és festőként is egyaránt elemi erővel

hatottak rá a Szajna-partján átélt élmények. 1904-ben végleg Párizsban telepedett le, barátságot kötött Guillaume Apollináire költővel és Gertrude Steinnel, a műgyűjtő írónővel valamint Georges Braque kubista festőművésszel.

Első szerelme Fernande Olivierre volt, aki modellt állt neki és elnézte szeszélyeit, kicsapongásait, míg Picasso hét év után végleg elhagyta. Fernande megírta emlékiratait, ami 1933-ban napvilágot látott Picasso heves tiltakozása ellenére is.

A következő szerelem az Orosz Balett Parade című előadásához köthető. Az darabhoz Picasso készítette a látvány- és jelmezterveket, itt látta meg először Olga Kohlova balettán- cosnőt, akibe azonnal beleszeretett. De néhány boldog év után őt is megcsalta, 1935-ben pedig örökre elhagyta az asszonyt és Paul nevű fiát is. Olgát soha többé, még halálos ágyán sem látogatta meg.

Az ezt követő, igen meghatározó kapcsolata Francoise Gilot-val szövődött 1943-ban. A fiatal festőnőt Alain Cuny francia színész mutatta be Pi- cassónak. Szerelmükből született Claude és Paloma, akinek neve ismerősen cseng, hiszen a szépségiparban jelentős helyet tölt be a mai napig. Gilot 1953-ban két gyermekével elhagyta a dühöngő Mestert. 1964-ben jelentette meg a nagy botrányt kavaró „Életem Picassóval” című könyvét, melyből később film is készült. A könyv megjelenése után Picasso mindent megtett, hogy tönkretegye az asszony életét és karrierjét, ennek érdekében még gyermekeikkel sem volt hajlandó találkozni. Francoise minden tekintetben „túlélte Picas- sót”, festőnőként is sikereket ért el, a közelmúltban Budapesten is láthatók voltak képei.

Picasso utolsó élettársa Jacqueline Roque volt, aki kizárólagos tulajdonának tekintette az idős művészt és unokáit sem engedte hozzá látogatóba. 1961-ben, amikor Picasso feleségül vette, már szinte senkit sem engedett a közelébe, viszont egymás után készültek a Jacqueline-portrék. A Mester 1973. április 8-án hunyt el, Jacqueline nem sokáig tudott nélküle élni, öngyilkos lett így hamarosan követte a halálba is.

Mindezt az élményekben, kalandokban, fordulatokban gazdag életet örökítette meg illusztrált könyveinek .lapjain, melyek szeptember 12-ig csodálhatnak meg a látogatók.

A Picasso kiállítással egyidőben az Espana 1950 - Az újjászületés évtizede című tárlat is megtekinthető a Műcsarnokban. A spanyol 50-es évek művészetét és formavilágát eleveníti fel a kiállítás és korhű installáció keretében mutatja be a Franco-dik- tatúra korszakában született sokoldalú művészeti alkotásokat.

• Szabó Bernadett - BBM

In aeternum / Mindörökké

Olasz Ferenc fotóművész kiállítása a Tihanyi Bencés Apátság Galériájában

Különös szándék vezérelte mindig a jobbakat: felmutassák, megmutassák Kárpát-medence embereit, tárgyait. Mintha indokolt lenne a félelem: itt minden, ami szép és jó, elveszhet. Mindent, mely méltatásra érdemes, meg kellene védeni a rágalomtól, a szándékos félremagyarázástól - mondta Makovecz Imre Kossuth-díjas építész 2004. július 18-án Olasz Ferenc fotóművész kiállításának megnyitóján a Tihanyi Bencés Apátság Galériájának kertjében.

A neves építész megnyitó beszédében rámutatott: Orbán Balázs óta, az 1850-es évektől folyik a szorgos munka, mintha rejtekező erőt akarnának beavatott emberek újra és újra megmutatni a többieknek: Kicsiny Boldogasszonyokat, tárt karú Fiúistent láthatunk pléhből, fából, műkőből, az utak mentén, szántóföldeken, szőlőhegyen, útkereszteződésekben, imára szólítva az arra járót.

„Olasz Ferenc filmjei, képei, eleven templomtornyai Közép-Európa szellemének ébrentartására született” - mutatott rá az építész. Majd így folytatta: - Most, itt fenn a magasban, Pannónia szent helyén, a kelta és szkíta kultúra szigetén,

Krisztus várásban, méltó helyen köszönthetjük Olasz Ferenc elénk állított tükrét, melyben, ha megújult szeretettel nézünk képeink tükrébe, megláthatjuk benne arcunkat, mely az Úr képére és hasonlatosságára jelent meg a világban.

Ebből a tükörből árad egy üzenet hangsúlyozta Makovecz. Olasz Ferenc megválik képeitől, melyeknek ellenértékét halálosan beteg gyermekek gyógyítására fordítja. Gyermekekre, hogy ne jövőtlenül nézzenek szét a velünk együtt lebomlásra ítélt világban, hanem megújulva, a maradéktalan öröklét jussával élhessék le életüket.

Aki elzarándokol a Tihanyi Apátság Galériájába és megtekinti Olasz Ferenc fénylő fotóit, felemelkedik, jobbá válik. Ahogy a művész maga is szeretné: „Hiszem, hogy képeimből átsugárzik a Szépség és Szeretet, és hatni kezd az időben.” Aki nem jut el a kiállítás helyszínére, ajánljuk figyelmébe Olasz Ferenc két évvel ezelőtt megjelent „Mind- örökkön örökké” című kétkötetes meditációs könyvét, melyben olvashatók a művész nemes gondolatai is: „Egyre kevesebb ember törődik azzal, hogy személy szerint ő tisztességesen cselekszik-e. Egyre kevesebb embert érdekel saját lelkének vagy lelkiismeretének tisztasága. Képletesen szólva: egyre több emberben hal meg az Isten, és űr marad a helyén.”

A kiállítás megnyitója előtt szentmisét mutatott be Dr. Korzenszky Richárd OSB perjel, aki felhívta a hívek figyelmét rá: a művészeten keresztül is az Úr szól hozzánk.

Olasz Ferenc kiállított képei megvásárolhatók a művész igényei szerint: a daganatos beteg gyermekek gyógyítására. A képeket 2004. augusztus 27-én jótékonysági rendezvény keretében adják át a tulajdonosnak a Tihanyi Bencés Apátság Galériájában. Magyarországon több, mint 600 gyermek szenved e betegségben. „Kérem, segítsenek!” - olvasható a meghívón. A daganatos gyermekek gyógyítása a következő számlaszá-