Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)

2004-07-30 / 151. szám

KALEIDOSZKÓP 2004. július 30., péntek • HÍDLAP Várszínházi esték - L’art Pour L’art: Csirkebefőtt Tévedés lenne azt hinni, hogy a könnyű nyári szórakozásokat lesaj­nálom. Tulajdonképpen a könnyű műfaj a legszentebb mind közül, - főképp, ha jó szándék vezérli. (Az öncélú cukroktól ráz ki a hideg.) Még szerencse, és üdvös, hogy a L'art Pour L'art társulat nem ebbe a kategóriába tartozik. Szórakoztat, - tisztelettel, alázattal. „Nyolc. Nyolc! Nyolc nyúl. Megdögölött. Eldöglött az egérke. ” Dolák-Saly Róbert mikrofonpróbája Szinte rejtély. Rejtély, hogy mit eszünk rajtuk ennyi sok éve. Emlék­szem, igen-igen apró voltam még, amikor a Holló Színház „Művészet a művészetért” elnevezésű agybeteg humorestjét először láttam. Akkor azért nevettem rajtuk, mert olyan szinten értelmetlen és blőd volt, hogy nem tudtam mi, de tetszett. Aztán hallottam, hogy tulajdon­képp ők egyfajta magyarnyelvű an­golhumort mívelnek, - (emlékez­nek?) - Galla Miklóssal és Nagy Natálival egyetemben. Aztán ők ki­léptek, - megpróbálták az újonnan induló kereskedelmi tévéket meglo­vagolni, sikertelenül. Dolák és Galla ezen összekülönböztek, és vége lett. A L'art Pour L'art egyesek szerint baromi jó lett, mások szerint kimon­dottan az előbbinek az ellentéte. (Tény: ők voltak a legjobbak, az utá­nuk jövők csak maximum fele annyira tudtak jók lenni a régi szerepekben.) Az este némi hangosítással egybe­kötött show-val kezdődik; Dolák be­melegít (lásd a mottót), megjön Laár, aki ahhoz képest, hogy Kesztölcön él, ő jön a legkésőbb, rá Pethő Zsolt, illetve a társulat „legesztétikusabb” tagja, Szászi Móni. Mindehhez hozzátartozik, hogy jó­magam nem vagyok fanatikus, meg­rögzött, és minden estjükre eljáró, munkásságukat töviről-hegyire is­merő rajongójuk, s talán éppen ezért röhögtem jobban, mint mások. Egyik újságíró kolléga például ki­mondottan csalódott volt, mert a da­lokat, poénokat már régről ismerte. Én védtem őket, mondván könnyű, nyári összeállításra fektették a hang­súlyt, s a közönség nagy része úgy­sem ismeri minden lépésüket. Másrészt, aki olyan elvetemült lett volna, hogy unta volna őket, azok is a sok-sok bakit és harangzúgást (kettő is volt belőle!) elnyomni igyekvő improvizációkon is röhöghettek hosszú perceken át. Szóval; kegyet­len volt. Kegyetlen jó. Amire még bötűt kell pazarolnunk, az a tömeg. Ilyet már nagyon-nagyon régen láthattunk (latin kult est, és per­sze a fantasztikus, lehengerlő, és eddig majdhogynem felülmúlhatatlan Legye­tek jók, ha tudtok-előadás kivételével), a sor a Vár-presszónál állott, és csak ne­gyed órán keresztül jött ki a tömeg a né­zőtérről. A rendkívül csinos, és bájos büfésleány kicsiny asztalkájával alig, bár magabiztosan győzi az iramot. És röhögés. Még az éjfélkor újra kezdett verzióban is. Más improvizá­ciókkal, és még véletlenül sem kisebb lelkesedéssel. Köszönjük! • Sleepy PROGRAMOK-R N D VÉNY K Esztergom Július 30. és augusztus 1. között kerül megrendezésre a Palmetta Gyermek Játék és Művészeti Fesztivál Esztergomban, a Kis- Duna sétányon. Jazztergom Augusztus 5., csütörtök 20,00 óra: Urbán Orsolya Trió. Közreműkö­dik: Urbán Orsolya - ének, Kolmann Gábor - szaxofon, Gyár­fás István - gitár. Helye: Wilkinson Pub. Belépődíj: ingyenes Augusztus 12., csütörtök 20:00 óra: Szőke Nikoletta és a Jazzkluzív Együttes. Közreműködik: Szőke Nikoletta - ének, Ifj. Szakcsi Laka­tos Béla - zongora, Horváth Barcza József - bőgő, Lakatos Pecek Géza - dob. Helye: Víziváros, Fesztivál­színpad Belépődíj: ingyenes. Július 30-án, 14.30-tól kerül sor a Bazi­likában a Magyarország településein július 25-én megkezdődött Nemzet­közi Orgonahét esztergomi koncertjé­re. A hangversenyen Baróti István or­gonaművész, a főszékesegyház orgo­nistája és kórusának karnagya lép fel. Augusztus 2-án, 10 órakor a Vitéz János Római Katolikus Tanítókép­ző Főiskolán az ünnepélyes meg­nyitóval megkezdődik és augusztus 8-ig tart a Középkori Akadémia a Szent György Lovagrend szervezé­sében. (info.: lovag dr. Bárdos Ist­ván, 06-30/91678659) Dunabogdány Július 30-án kezdődik a „Vízi Koncer­tek Hava” Dunabogdányban. 20 órá­tól Kamarakoncert - Fúvósszerenád­dal veszi kezdetét a programsorozat. Fellépnek az „Ister Kamaraegyüt­tes”, a Liszt Ferenc Zeneakadémia hallgatói. Helyszín: Polgármesteri Hivatal kertje, belépő nics, de ado­mányokat szívesen fogadnak, bővebb információért Horváth Imrénéhez vagy Schwartz Józsefhez fordulhat­nak a 06-26/391-045-ös számon. Augusztus i-jén, 20 órától Opera - Operett-est, a BM Duna Szimfoni­kus Zenekar előadásában. Hely­szín: Duna-parti Víziszínpad, a be­lépés díjtalan, kivéve a helyfoglalást igénylőknek, ez esetben a helyjegy 1500 Ft., melyet a Művelődési Ház­ban lehet megrendelni a 06-26/391 - 045-ös számon. Augusztus 7-én, 20 órától a Budapest Jazz Orchestra koncertje a Duna-par­ti Víziszínpadon. Szólisták: Charlie és Tisza Bea. Belépődíj: 1000 forint, foglalt ülőhelyek 1500 forint, melyet a Művelődési Házban lehet megren­delni a 06-26/391-045-ös számon. Szokolya Július 31-én az Esély Alapítvány szervezésében kézműves kiállítást tekinthetnek meg az érdeklődők Szokolyán. Programok: kézműves foglalkozás és játszóház. Ebed Augusztus í-jén, vasárnap faluna­pot tartanak Ebeden. A program reggel 9-kor kezdődik ün­nepi szentmisével a templomban, 15-órától a Táti Mazsorettek felvo­nulása a helyi kultúrház előtt, 15.30- tól ünnepi műsor, Ebed-Tát test­vérvárosi okirat aláírása, 16.30-tól Pro Urbe-díjak átadása, 16.30-tól az Ebedi Községi Hivatal ünnepélyes alapkőletétele, 17.30-tól vacsora. Kísérő rendezvények: 13.00-18.00­ig gulyásfőző-verseny a helyi sport­pályán, 14.00-től játszóház a kultúr­ház udvarán, 15.00-től Ebed - Muzsla ifi labdarúgó-mérkőzés, 16.00-tól Ebed - Tát öregfiúk lab­darúgó-mérkőzés, 17.00-től Ebed - Tát barátságos labdarúgó-mérkőzés.---------*­— K Á L L í T Á S 0 K Esztergom Július 30-án, 17 órakor a volt Megye­háza Gadányi termében az Eszter­gomi Alkotótelep művészeinek ki­állítása nyílik meg, a tárlatot meg­nyitja Kaposi Endre festőművész. Augusztus 4-én, 17 órakor nyílik meg a Duna Múzeum Európai Kö­zép Galériájában „Közép-Európai Fürdőhelyek” című tárlata. A kiál­lítást megnyitja Akoshegyi György, a Magyar Fürdőszövetség főtitkára. A megnyitót követően Polgár Éva zongorahangversenyét hallgathat­ják meg a jelenlévők. Az Esztergomi Művészek Céhe tár­lata látható a Bajor Ágost Művelő­dési Ház és Kultúrmozgóban, a „Céh Galériában”. Gerhard Schlötzer bambergi fotó­művész „Vízfotogrammok” című kiállítása nyílt meg a Kortárs Ga­lériában. A tárlat augusztus 30-ig, hétfő kivételével minden nap, 14-18 óra között tekinthető meg. Végh Éva festőművész „Séta az Univerzumban” című kiállítását tekinthetik meg az érdeklődők a Vármúzeum Rondellájában. Tímár József és Benjamin Pöttinen fotóművészek „Légihíd” című természetfotó kiállítása nyílt meg a Bajor Ágost Művelődési Ház és Kultúrmozgó aulájában a Magyar- Finn Baráti Kör szervezésében. Antoni Waterloo Tájkarcok című ki­állítása nyílt meg a Keresztény Múzeumban. A tárlat október 3-ig lesz megtekinthető. Kiss György és Vagyóczky Károly, 1000 éves pénzek érmén és papí­ron című kiállítása augusztus elejé­ig tekinthető meg a Vármúzeumban. Szűts Bálint kiállítása nyílt meg a Műhely-Hidak (a Párkány-Eszter- gom Baráti Egyesület találkozó-so­rozata) keretein belül az esztergomi Babits Mihály Városi Könyvtárban. Nyergesújfalu Bazsonyi Arany festőművész kiál­lítása tekinthető meg szeptember 10-ig Nyergesújfalun, a Kernstok Galériában. Piliscsaba A piliscsabai Uradalmi Házban (Templom tér 13.) Tárgyi emlékek Piliscsaba múltjából címmel nyílt kiállítás. A kiállítás augusztus 16-ig tekinthető meg. A piliscsabai Uradalmi Házban Varga Csaba „Közeledés az Egy­hez” című tárlata nyílt meg. A kiál­lítás augusztus 16-ig tekinthető meg. Onagy Zoltán írása N B U Aki létrehozta a legújabb kori rabszolgát Ha egy esztergomi kinéz az ablakon, és látja a városszélen üzemelő gyárak rabszolgáit baktatni az üzemi buszok­hoz, jusson eszébe, ezt az egészet nem egészen másfél évszázada találta ki va­laki, akinek elege volt a manufaktúrák-1 ból, a lassúságból, az emberfüggő hi­bákból. Nevezetesen á tömegterme­lést kiszolgáló szalagmunkát, és a gépi tartozékot, az emberből lévő gépalkat­részt, magyarul a rabszolgát. Egy rab­szolgának nem lehetnek gyomorgörcsei, migrénje, nem lehetnek családi gondjai. O a Nagy Gép tartozéka. A fickót Henry Fordnak hívják. Negyvenéves koráig olyan vállalkozó, aki­nek semmi nem jön össze. Pedig a sorozatgyártás elméletét tizenhat éve­sen kidolgozta. Autóépítő vállalkozásai sorra becsődölnek, de nem adja fel, 1903-ban megalapítja a Ford Motor Company-t. Tehetsége és gyakorlata van, csak a tőke hiánycikk. Az első Ford T-modell 1908-ban jelenik meg a piacon, de 1916-ra a többi kocsi átlag 1000 dolláros árával szemben a Ford- hoz már 345 dollárért hozzá lehetett jutni. A minél olcsóbb gyártás érde­kében Ford rengeteg ötlettel rukkol elő. Elkészíti kora leghatékonyabb gyártósorát, szabványosítja és cserélhetővé teszi az alkatrészeket, alkalma­zottait pedig jól megfizeti. Na ennek azóta vége. A szalagmunkás éppen annyit keres, hogy másnap képes legyen beállni a helyére. Rövidesen 1,2 milliárd dollár a Ford-vagyon, de őt a pénz nem érdekli, csak a munka. Az első világháborúban tesz egy kísérletet, hogy a háborús feleket megbékéltesse, de miután ez a hamvába holt európai körútja véget ér, a teljes Ford-kapacitást átszerkeszti háborús termelésre. Vicces, hogy a tehetséges és gazdag emberek azt\hiszik, mit számít egy kis világháború, majd ő leállítja, mert ahhoz is ért. Ford halálosan csalódottan tér haza, minden erejét mozgósítja, hogy megbüntesse a pökhendi Monarchiát és szövetségeseit. Amerika lazán meg is nyeri az első világháborút. Később az öreg Ford lelassul, mereven ragaszkodik a megszokott dolgokhoz, ami fékezi a fejlődést. A cég hanyatlásának unokája, ifjabb Henry vet gátat, aki átveszi a cég vezetését, miután nagyapja nyolcvanéves korában visszavo­nul. Henry Ford 85 éves korában halt meg, vagyona nagy része a Ford Alapítványra szállt. Zseni volt a maga módján, elismerhetjük. Találmánya a kor szava volt, nem kérdés. Ha nem ő abban a percben, akkor valaki más egy következő­ben kidolgozza a rabszolgatartás legújabb kori mechanizmusát. N K U Tompáról Hatvány Lajos Volna ide mára egy irodalomtörténeti érdekesség. Tompa Mihály költő (1817 - 1868 július 30. ), paptanító, vidéki lelkipásztor, a forradalomban tá­bori pap. Korábban tagja a Petőfi által szervezett „Tízek Társaságának”. Barátsága Petőfivel negyvennyolcban megszakad, Tompát, aki jogot, böl­csészetet, teológiát tanult, sérti a Vahoték által generált sztárkultusz, amelynek Petőfi a kiemelt alanya. De Petőfi politikusként sem, barátként sem könnyen elviselhető figura (összecsap Mészáros Lázárral, lehazaáru- lózza a hadügyminiszter Klapka Györgyöt, és mindenkit, akivel szembe­kerül). Tompa a forradalom bukása után - ismert költőként - visszavonul, nemzeti fájdalommal teli versekben fejezi ki keserűségét az elveszített le­hetőség miatt. A gólyához című hírhedett verse miatt a kancellária hadi- törvényszék elé citálja, falujába száműzi, kéziratait elkobozza. Az örökös veszélyeztetettség miatt ettől kezdve allegóriákban, képes példabeszédek­ben, rejtett értelmű költeményekben szól a nemzethez. Ötven évre Tompa által zárolt emlékirataiban megrója a behódoló, az aranycsengésre figyelő pályatársakat. Az arany csengése időről időre meghatározza az irodalom mentális állapotát. Tompa, elkerülendő, hogy családját az emlékiratok mi­att baj érje - egy évvel a kiegyezés után, 1868-ban hal meg. Kívánságának megfelelően 1918-ban nyílik ki a vaskazetta, jelenik meg a kötet, amikor már alig találni élő embert, aki azonosíthatta volna a monogrammal jelölt író és politikusneveket. „[...] A misztikus letétet ötven évvel a poéta halála után bontották föl a jászóvári kolostorban. S íme a titokzatos könyv már meg is jelent, ki tud róla? [...]” - írja róla Hatvány Lajos cukorbáró és iro­dalmi pápa. [...]„Soha még a jó Tompától nem olvastam semmit, ami eny- nyire érdekelt volna. Persze, hogy kis, parlagi esetek, - nem is esetek, csu­pán esetecskék. De az esetecskék valami vészes egészbe tömörülnek, vala­mi haragos, viharfelhős világnézetbe. A tiszte- letes úgy érzett, és kimondta a megdönthetet­len igazságot: „Reggelire egy varangyot kell nyelned, hogy azután napközben meg ne utálj semmit.” Tompa lenyelte a varangyot, a vidéki élet förtelmes varangyát. A röggel küszködő, garasoskodó parasztot úgy látja, oly kemé­nyen, akár Móricz Zsigmond. Csak még hara­gosabban. Mert haragja sosem enyhült bele a művészi teremtéshez kellő ihlet nyugalmába. Csupa veszettkutya marás minden sor, csupa m epileptikusán habzó, véres harapás. A tisztele- 8: tes úr sárral dobálja, sőt leköpi, lehányja bá- ránykáit, a híveket, honfitársait, a magyarsá­got, az emberiséget, az egész életet, a földit és a földöntúlit egyaránt.” Mondja Hatvány aligha elérzékenyülve.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents