Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)

2004-07-24 / 147. szám

12 Párkányban járt a NOX Nem is olyan régen Párkányba látogatott a NOX. A banda a Nyárnyitó Fesztiválon koncertezett és adott a kis közönségnek rövid, de színvonalas bemutatót. A koncert után, - türelemmel végigvárva az autogramot kérő és közös fényképért sorba álló rajongókat - beszélgettem az együttes két frontemberével, Péter Szabó Szilviával (Szilvy) és Nagy Tamással (Tomi). • HÍDLAP • 2004. július 24., szombat Az interjú előtt azonban nem árt áttekinteni, milyen zenekarról is van szó. A hazai pop világ egyik legna­gyobb bombájaként robbantak be, kevesen gondolták ugyanis, hogy a magyar népdalok, modern köntösbe öltöztetve is sikeresek lehetnek. Az eredmények azonban rácáfoltak a kétkedőkre, a zenekarnak azóta két nagylemeze jelent meg (Örökség és Bűvölet). Az első albumon csak régi népdalokat dolgoztak fel (aranyle­mez lett belá}e), majd az új hang­anyag már vadonatúj dalokat tartal­mazott. A Bűvölet márciusban lett aranylemez, majd három hónappal később 30 ezer eladott példány után kiérdemelte a platina fokozatot is.- Hogy éreztetek magatokat a koncert alatt, milyen az itteni közönség? Szilvy: Hű, nagyon jól. Szeretünk és szoktunk is Felvidékre jönni. Olyan furcsa, ha a hátam mögé né­zek, Magyarországot látom, de még­sem ott vagyok. Tomi: Imádunk a Felvidékre járni koncertezni, nem is úgy fogjuk fel, hogy külföldre jövünk, csak a Duna másik oldalára. Lényegtelen, hogy mennyien voltak, mi ezer embernek, vagy csak ötnek is ugyanúgy éneke­lünk. Nagyon hálásak voltak a párká­nyiak, minden elismerésem az övék. Öröm magyarok közé érkezni.- Honnan, kitől származik az ötlet, hogy magyar népdalokat dolgozzatok fel? magazin Sz: Ez produceri ötlet volt, Rácz László szervezte ezt az együttest, an­nak érdekében, hogy a kissé elhanya­golt népdalokat, a népi jelleget újra népszerűvé tegye. Ehhez hozzátarto­zik a néptánc, így ezt is beiktattuk, Zoli irányításával. Úgy érezzük, ez sikerült is...- Gondoltátok volna az elején, hogy ennyire sikeresek lesztek? Sz: Számítottunk, persze. A nép­dalokat és azok szövegét rengetegen ismerik, így könnyebb magunknak közönséget találni. T: Azért amikor megalakultunk, még nem gondoltam volna, hogy ennyire szeretni fognak minket, de azt azért tudni kell, hogy rengeteg munka van a háttérben. Megállás nélkül dolgozunk és dolgozunk.- Silvy, Te hogy kerültél a képbe? Sz: Eredetileg csak férfi tagokból állt a NOX, én teljesen véletlenül ke­rültem a képbe... Ma is úgy gondo­lok vissza, hogy ha négy évvel ezelőtt nem vagyok ott, ahol vagyok, most nem állok itt! — Milyen zenei múlttal rendelkezel, hol tanultál meg táncolni?- Érdekes, mert én nem képeztem a hangom, adottságként ilyen, ami­lyen. Pár hete kezdtem csak énekta­nárhoz járni. A tánclépéseket pedig Tomitól és a táncosoktól lestem el, tanultam meg.-Hogy lehet feldolgozni a hírnevet, a sztárságot? T: Nem vagyunk sztárok, csak ismer­tebbek lettünk, mint voltunk. Ugyan­olyan emberek vagyunk, helyén kezel­jük a dolgokat. Az a lényeg, hogy nem szabad elszállni, menni kell tovább az úton, csak akkor ér valamit az egész.-Magyarországon két népi jellegű együttes van, a NOX és a Chrystal. Szo­ros a kapcsolat kettőtök között? Sz: Nem állunk egymással kapcso­latban, még beszélő viszonyban sem vagyunk. Véleményem szerint nem lehet összehasonlítani a két együttest, hisz teljesen más zenei stílust képvi­selünk. Ők az ír vonalat választották, majd ezt is egy kicsit levetkőzték. Mi a magyar népzenét játsszuk. Más.- Gondolom meghívások tömke­legének kell eleget tennetek a nyáron, rendesen be vagytok táblázva. Jöttök még Felvidékre, melyik lesz a nyár leg­nagyobb koncertje?- Több felvidéki helyszín is szerepel a programban, Pozsony, Galánta, Ér­sekújvár, sőt Erdélybe is ellátogatunk (Nagyvárad). A nyár amúgy telítve van, a legnagyobb produkció szeptem­ber 1-jén esedékes, akkor a Naplegen­dával - a Magyar Állami Népi Együt­tes világszínvonalú előadásával állítunk színpadra egy közös műsort. '• Berta Bea Diéta vagy evészavar? A táplálkozási betegségekről őszintén Statisztikai adatok szerint a fiatal lányok kétharmada diétázik, s egyre nő azok száma is, akiknek gondolkodását az elhízástól való félelem uralja. Ok állandóan a súlyukkal vannak elfoglalva, betegesen számolják a kalóriákat, koplalnak, vagy ha mégis rájuk tör az éhség, mérhetetlen mennyiségű ételt falnak fel, hogy utána bűntudattól vezérelve mindjárt tneg is szabaduljanak tőle. Egyes becslések szerint a serdülő és a fiatal nők 5-10 százaléka szenved evészavaroktól, az anorexia és a bulimia immár nemcsak a pszichiáterek előtt ismert fogalom. Az evészavaroknak két fő típusuk van: az anorexia (kóros soványság) és a bulimia (kóros falánkság). A pszichiátria mindkettőt a „nervosa”, vagyis az ideges jelzővel illeti, ami arra utal, hogy ezek a betegségek alapvetően lelki okokra vezethetők vissza. Mindkettő kezdődhet egy ártatlan fogyókúrával, amit egy kö­vér vagy magát annak tartó ember kezd el azért, hogy lefogyjon. Csak­hogy a folyamatot egyesek nem ké­pesek kontrollálni, és akkor sem tudják abbahagyni az állandó evés-, illetve testsúlyellenőrzést, amikor már elérték az eredendően kitűzött célt. Az anorexiások sokszor eleve vékony testalkatúak, mégis túlsú­lyosnak képzelik magukat. Az anorexiásokra és a bulimiásokra egyaránt igaz, hogy gondolatvilá­gukban, majd egyre inkább az éle­tükben is központi szerepet játszik a testsúllyal és a táplálkozással való túlzott foglalkozás. A kövérségtől nemcsak félnek, hanem kifejezetten undorodnak is. / Ehezőművészek Az anorexia legszembeötlőbb jele az extrém soványság, ami az elhízás­tól való kóros félelemre vezethető vissza. Az anorexiások nyíltan vagy burkoltan, de minden étkezési lehető­séget visszautasítanak, és bár sokszor szívesen készítenek másoknak „nem hizlaló, egészséges” ételeket, ők ma­guk nem esznek belőle. A betegség nagyon sokszor teljesítményorientált, magukkal szemben túlzott elváráso­kat támasztó lányoknál jelentkezik. A kóros soványság rendkívül veszé­lyes: az éhezés miatt a testhőmérséklet, a pulzusszám és a vérnyomás alacsony szintre esik le, gyakran alakul ki szívrit­muszavar, bőrszárazság, hajhullás. A csontok a mészhiány miatt törékennyé válnak, különféle anyagcserezavarok lépnek fel, felborul a folyadék- és hor­monháztartás, és emiatt elmarad a menstruáció. A fizikális leromlás gyak­ran jár máj- és veseműködési zavarok­kal, fehérjevesztéssel. A betegség sú­lyosságát jelzi, hogy még a legjobb evés­zavar-klinikákon kezelt betegek csak­nem 10 százaléka is tíz éven belül meg­hal a nagyfokú testi leromlás, vagy ön- gyilkosság következtében. Ijesztő tény: a tizenévesek között, különösen az Egyesült Államokban, az elhízottság és az asztma után az anorexia a leggyako­ribb betegség. A kóros soványság azért rendkívül veszélyes betegség, mert az anorexiásoknak általában nincs beteg­ségtudatuk, nincsenek tisztában azzal, hogy súlyos, akár halálhoz is vezető álla­potban vannak. Az anorexiánál csak az 1960-as évek közepétől ismerték fel a testképzavar fontos szerepét, vagyis azt, hogy a súlyfóbia miatt ezek az emberek még akkor is kövérnek látják magukat, amikor már csontsovánnyá fogytak. (Normális testsúlyunkat egyébként úgy számolhatjuk ki a legegyszerűbben, ha testmagasságunkból 110-et levonunk.) Falánk bűntudatos A bulimia háromszor gyakoribb be­tegség, mint az anorexia. A bulimiások az anorexiásokhoz hasonlóan állandóan testsúlyukkal foglalkoznak, kórosan fél­nek az elhízástól, ám nem tudják meg­állni, hogy ne egyenek, jezért időnként falásrohamok törnek rajuk, amit a bűn­tudat és önhánytatás követ. Egy-egy ro­ham általában néhány óráig tart, ami alatt a bulímiás hatalmas mennyiségű ételt képes felfalni. A roham után aztán szinte rögtön meg akar szabadulni bűn­tudatától, illetve az azt kiváltó táplálék­tól, hány tat ja magát, nemritkán hashaj­tót vagy vízhajtót is bevesz. A buli­miában szenvedő alany általában nor­mális testsúlyú, a fogyás itt kevésbé jel­lemző és kisebb mértékű, mint az anorexiás eseteknél. Bulimiában az ön­hánytatás miatt a testi szövődmények közül a szívritmuszavar és a gyomorre­pedés a leggyakoribb, de az anorexiára jellemző egyéb tünetek is előfordulnak. Lelki okok Az evészavarok egyéni, családi, szo­ciális és kulturális tényezőkre is visz- szavezethetők. Hajlamosító tényező­nek tartják az önértékelési zavarokat, a kövérséget és bizonyos személyiség- yonásokat is, de fokozott kockázatot jelentenek az evészavarokkal rokon­ságban álló más lelki betegségek, pél­dául a depresszió, a hangulatzavar je­lenléte is. Az evészavar legtöbbször késő gyermek- vagy fiatal felnőtt kor­ban jelentkezik, és sokkal gyakoribb a gyengébb nemnél. Jellegzetes, bár egyre kisebb a különbség a társadalmi osztályok szerinti érintettség tekinte­tében: az evészavarok főként a jól szi­tuált, értelmiségi, teljesítménycent­rikus emberek betegségei. Fontos tudni, hogy a diéta nem azonos az evészavarral, de könnyen válhat azzá. Alkalmanként minden ember diétázik, ami természetes, egészségmegőrző jelleggel bírhat, de ne feledjük: fogyókúra esetén (és nyári, különösen meleg időszakban) a kialakuló hiányállapot pótlására a vitaminok, nyomelemek, az átlagos­nál több folyadék és vaskészítmé­nyek bevitele szükséges. • SEM

Next

/
Thumbnails
Contents