Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)

2004-07-17 / 142. szám

KALEIDOSZKÓP 2004. július 17., szombat • HÍDLAP 15 „Törvény- és istentisztelő ember vagyok” Beszélgetés Schmitt Pállal, A Fidesz Magyar Polgári Szövetség alelnökével Folytatás az 1. oldalról- A Fidesz európai listavezetőjeként most magasabb „pozícióba ” került. Ma­gyarország és a magyarság európai parla­menti képviselőjeként hogyan látja: ki képviseli jól hazánkat?- Az Európai Parlament esetében az a legfontosabb, hogy mind a 24 jelölt, függetlenül attól, milyen frakcióban ül, a magyarság érdekeit képviselje. Nem baj, ha lerí rólunk, a beszédünkről, a vi­selkedésünkből, a harcosságunkból, a szakértelmünkből, hogy honnan érkez­tünk. Egy pillanatig se kételkedjen sen­ki: a fejünkben egyfajta nemzeti opti­mum van. Ez új szóhasználat! Minden­ki nemzeti minimumról beszél, ám sa­ját mondatszerkesztésemben a „nem­zet” mellé a „minimum” szót sose ten­ném. Ezért találtam ki a „nemzeti opti­mum” kifejezést, mely arról szól: meg kell egyeznünk, bármilyen frakcióban ülünk vagy' munkabizottságban dolgo­zunk, a folyosókon a lobbizás során sem feledkezhetünk meg a bizonyos „küldetés-csomagunkról”. Hiszen kö­telességünk - minden körülmény kö­zött -, az itthon maradott tízmillió em­ber érdekét képviselni.- Mit tartalmaz ez a bizonyos „külde­tés-csomag"?- Elsősorban: mindenki érezhesse magát az újraegyesülés, az európai újjászületés győztesének. Fontos, hogy a rendelkezésünkre álló európai forrásokból minél nagyobb összeget tudjunk lehívni Magyarország fejlő­dése számára. Létkérdés, hogy a ma­gyarokat megbecsüljék az Európai Unióban! Ne fordulhasson elő, hogy másodosztályú utasokká váljunk, a különböző sebességgel fejlődő Euró­pának a külső peremére kerüljünk. Nélkülözhetetlen a szabadságjogok maradéktalan érvényesülése. Fontos, hogy a bennünket körülvevő orszá­gok minél előbb csatlakozzanak az Európai Unióhoz! Ez is a nemzeti optimum része, minket ugyanis ma­gyar testvéreink határolnak...- Ez a magyarok speciális helyzete Trianon óta...- Most mégis bizakodással tölt el: három ország magyarjai között eltűnt a határ. A szlovák, osztrák és szlovén magyar származású honfitársaink kö­zött leomlott a fal. A kulturális és lel­ki újraegyesülésnek nincs már fizikai korlátja. Azért kell dolgoznunk, hogy a többi szomszédos ország minél előbb csatlakozhasson az Európai Unióhoz, ezáltal az újraegyesülés - ha nem is jogilag, de lélekben, nyelvünk­ben, kultúránkban - bekövetkezhes­sen. Ez is a „nemzeti optimum” része, amit közösen kell képviselnünk! Leghátrányosabb helyzetből a gaz­dák indulnak. Már a piacon, vagy az üzletekben járva láthatjuk: micsoda konkurrenciával kell szembenézniük a sokkal magasabban dotált gazdák ver­senyképes, jó minőségű áruival szem­ben. El kell érnünk, hogy a mezőgazda­ságban, és az agráriumban dolgozók ne kerüljenek rögtön hátrányos helyzetbe!-Sokan félnek az EU-tagságtól, mások fanyalognak, hangsúlyozzák a negatívumo­kat, számos elvárásnak kell majd megfelel­nünk -, de ahogy ön mondta : húsz éve ál­modni sem mertünk arról, hogy az Európai Unió tagjai leszünk. Holott a kommuniz­mus előtt természetesen tartoztunk mi is Eu­rópához. Ön hogyan élte meg a 2004. május 1-jei belépésünket az Európai Unióba?- Hálás vagyok a sorsnak, mert megadatott az életemben, hogy kép­viselhetem az első szabadon válasz­tott Európai Parlementben Magyar- országot. Ennél szebb kihívás és aján­dék számomra nem lehet. Úgy készü­lök, hogy maradandót alkossak. So­kan lebecsülik, én mégis nagyra érté­kelem azokat a bizottságokat, melyek­ben dolgozom: a kultúra, nevelés, az ifjúság és a környezetvédelemben. Schmitt Pál, az Európai Parlament képviselője Mindkettő terület markánsan és hatá­rozottan képviseli a következő gene­ráció boldogulását. Ezért várom, hogy akik engem megválasztottak, lássák, milyen harcosan és hatékony módon próbálom képviselni az itthon maradt tízmillió ember érdekeit.- Hány esztendő alatt hozhatjuk be le­maradásunkat?- Ez nagyon nehéz kérdés. Ezt ná­lam „felkentebb” szakemberek is kü­lönbözőképpen ítélik meg. Elsősorban, néhány hete vagyunk EU-tagok. Meg­tapasztalhattuk: ettől még nem emel­kedtek automatikusan a bérek, a nyug­díjak, sőt az életszínvonal sem halad gyorsabb ütemben az európai átlag fe­lé. Nem árt tudatosítanunk: egyszerre tíz, lényegesen szegényebb országot vett fel a korábbi 15-ök Európája. Ez a történelmi szolidaritás gyönyörű pél­dája! Miközben saját dolgaikat is ren­dezniük kell, s bizonyára sok minden nyomasztja őket, - talán kicsit belefá­radtak a szegényebbek megsegítésébe-, nekünk mégis azt kell elérnünk, hogy ez a szolidaritási sugárzás mégse lan­kadjon! Mindent el kell követnünk, hogy legalább két-három költségvetési ciklusban (egy ciklus hét évet jelent az európai gyakorlatban) az erősek által vállalt szolidaritás ne csökkenjen!- Mint élsportoló, milyen tapasztala­tokat szerzett a sport területén, amit most felhasználhat a politikai életben?- Hálás vagyok önnek ezért a kér­désért. Mert talán üzenet értéke lehet: a sport nemcsak azt jelenti, hogy vala­ki bajnok lesz, hanem a sport a neve­lés egyik legfontosabb eszköze. Ezért ajánlom minden szülőnek, sportoltas­sa bátran a gyermekét! A sport nem csak az életöröm forrása, hanem a de­mokrácia iskolája is lehet. A sportban tisztelni kell a szabályokat, meg kell tanulni, hogy az ellenfél is készül, ko­molyan veszi feladatát. A sportban tisztelet jár a bíróknak. A sport alap­szabálya a fair-play. A sportban kezet fogok a másikkal, ha győzök, ha vesz­tek. A sport mindenre megtanít. Ha még ehhez hozzáteszem, hogy kitar­tásra, toleranciára, a fájdalom vagy a fáradtság leküzdésére, összpontosítás­ra, gyors reakcióra, csapatszellemre is nevel: vagyis a sport jó iskolája min­den magára adó fiatalnak. Ezért a szü­lőket inspirálom, vegyék komolyan az ép testben ép lélek gondolat többezer éves hagyományát! Ez a bölcs mon­dás ma talán jobban érvényesül, mint bármikor. Az Európai Unióban min­den harmadik ember sportol valamit.- Mit tesz, ha észreveszi: küzdőtársa nem tartja be a játékszabályokat?- Amikor európai listavezető let­tem, bizonyos támadásokra számítot­tam. Ez odáig mehet, hogy méltósá­gában ne sértsem meg a másik em­bert. Épp ezért, amikor készültem erre a feladatra, adóbevallást tettem, és kértem, világítsanak át! Közölték: erre már nincs szükség, mert kétszer voltam nagykövet, négy különböző kormány alatt és ez már többször megtörtént. Egész életemben nagy hangsúlyt fektettem az erkölcsi és anyagi feddhetetlenségemre. Az apró támadások a támadókat minősítik. Én nem foglalkozom a másik párt lis­tavezetőjével. Inkább büszkeséggel tölt el, milyen nagyszerű csapatunk van, szívesebben beszélek róluk. Vagy arról, milyen Európát képze­lünk el, és abban milyen helyet szá­nunk Magyarországnak.- Említette: mindig csapatban gondol­kodik, legyen az akár családi vagy mun­kahelyi. Azt hiszem önök azon kevés há­zaspárok közé tartoznak, akik nyugal­mat, békességet sugároznak nem csak be­felé a családnak, de a társadalom felé is. Felesége elárulta: a nyugalom, mely ön­ből árad, talán épp a kiegyensúlyozott, jó házaséletnek is köszönhető.- Lassan negyven éve élünk együtt. Nagyon fiatalon születtek a gyermekek, feleségemnek az anyaszerep lett a ki­emelt feladata, mégis minden pillanat­ban támogatott engem a különböző megbízatásaim során. Voltam szállodás, a Népstadion és intézményeinek igaz­gatója, majd a sportmozgalomban töl­töttem, és töltök be mindmáig vezető szerepet. A Magyarországi Olimpiai Bi­zottság elnöke vagyok, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság protokollfőnökeként hatékonyan részt veszek ma is a sport­életben. Voltam kétszer a Magyar Köz­társaság nagykövete. Feleségem mindig azonosul velem, drukkol és maximáli­san segít, hogy a dolgok jól sikerülje­nek. Azt hiszem, ez nem is menne más­képp. Felnőtt gyermekeimmel - bár más sarkain élnek a világnak- nagy öröm, ha találkozhatunk karácsonykor vagy a nyári szünetben. A családi ha­gyományt folytatjuk. Feleségemmel mindketten nagy családból szárma­zunk. Neki négy testvére van, a három gyermekünkre is büszkék vagyunk. A hat unoka pedig önmagáért beszél. A család nyújtja a legnagyobb biztonságot és szeretetet a társadalomnak.- Szerintem sikeres volt a Fidesz kam­pányfotója, ahol ön látható fiatal sporto­ló gyermekekkel. A címeres melegítője miatt a másik oldal mégis megtámadta. Felesége viszont azt nyilatkozta: nem vé­letlen, hogy épp azt a melegítőt vette fel, hiszen vívóként is ezt használta. Vagyis, nem tagadta meg önmagát.- Mondhatnám azt is, nincs más melegítőm. Negyven éve élek a sportmozgalomban, többszörös vá­logatottként kaptam és vettem több melegítőt, ezeket szépen beraktam a szekrénybe. Amikor készültünk a kampányfotózáshoz, kivettem az el­ső melegítőmet, mely épp piros-fe- hér-zöld színű volt. De tegyük fel, mi történt volna, ha zöld melegítő­ben vagy kékben, esetleg pirosban lennék látható? Akkor azt kritizálták volna meg? Azt hiszem, az Európai Parlamentbe igyekvő magyar ember, ha sportfotót készítenek róla, kézen­fekvő, hogy piros-fehér-zöld melegí­tőben legyen látható.- Mellesleg Nyugat-Európában a nemzeti színű zászló magabiztosan lobog minden középületen. És senkinek nem jut eszébe onnan levetetni...- Valóban így van. Mindennap felhúzzák a nemzeti színű lobogót és eléneklik - minden tanítási nap reggelén! - közösen a nemzeti him­nuszt, Amerikától Japánig. Az iden­titástudat nem szégyen, hanem öröm Európában! Ebben a nagyon gyorsan globalizálódó világban, ol­vasztótégelyben négyszázötven­millió lelket számláló Európának lettünk a tagjai. Kiemelten vigyáz­nunk kell saját identitásunkra, nyel­vünkre, kultúránkra, valamint nem­zeti szimbólumainkra: a zászlónkra és címerünkre. • Frigyesy Ágnes Onagy Zoltán írása NAPI BUL VÁR Szingliérdekek mentén Van egy hivatal, neve szerint Esély­egyenlőségi Kormányhivatal. Ami rendben is volna, egy országban, ahol a legkevésbé sem egyenlők az esélyek, legyen egy hivatal, amely minden ere­jével azon ügyködik, hogy egyenlővé tegye. Voltak kételyeink, sőt, amikor a szépséges miniszterasszony (aki rútul elhagyott bennünket, átbalanszírozott az EU-ba) kivágta a petíciós kurvákat a folyosóról, mint a macskát, mond­tunk is ezt-azt, hogy akkor kinek az érdekeiről van szó itt, ha nem pl. a hi­vatásos utcalányokéról nem, de. ez mindegy is. Kételyünk van, mert mi­ért is ne lenne bennünk kétely, ismer­jük az elmúlt ötven évüket. De vissza a kételyből. Házon belül minden rendben van. Láthatóan. Történt, hogy egy Bódis nevű igazgató- helyettes ki akarván rángatni hátrányos helyzetéből egy fiatal nőt, ígért neki fűt, fát, toronyórát lánccal. Nem titkolt jelentése a következő: ha or­szágosan, regionálisan, netán megyei-járási szinten nem sikerült kimutat­ható eredményt elérnie az Esélyegyenlőségi Kormányhivatalnak, legalább­is nem tudunk róla, helyileg azért megpróbálnak mindent az esélyegyen­lőség érdekében. Bódis igazgatóhelyettes példamutatóan teljesíti a hivatal célkitűzéseit. Tiszta? A nőt úgy hívta a hivatalhoz a már ismertetett népi szólamokon túl, hogy jó fizetése lesz, tanulhat, bérletet és étkezési hozzá­járulást kap. De nem kapott semmit. Amit kapna, nem kell neki. Bódis igazgatóhelyettes - írja a nő a beadványában - folyamaton molesz­tálja. Mai szóhasználatban: zaklatja. Rámar hol a mellére, hol a fenekére. Sarokba szorítja, ahol meg se tud moccanni. Többször összenyálazta az orcáját puszi címe, a száját azért nem sikerült, mert - mint mondja - min­dig elkapta a fejét. Ezt nevezik a nagy, gazdag és bolond Amerikában sze­xuális zaklatásnak. Nálunk nem egészen így. Kiss Róbert, az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal vezetője nem fedezte föl a történetben rejlő lehetőségeket. Nyilván azért, mert a hivatal fiatal kora ellenére nem fedezte fel a szemléletváltás szükségességét. Nem vizs­gálatot kellett volna indítani Bódis igazgatóhelyettes ügyében, hanem a ta­pasztalatok alapján kidolgozni egy projektet, ami Bódis igazgatóhelyettes erőfeszítéseire és gyakorlatára alapulna, ugyanis Bódis igazgatóhelyettes céljai tökéletesen kompatibilisek EU-csatlakozásunkkal. A levél következő részlete, mely szerint Bódis igazgatóhelyettes minden­nap szeretne elhívni teniszezni, úszni, masszázsra, határozottan bizo­nyítja, hogy amíg a fiatalnak nevezhető szingli lányok életvezetése ko­rántsem a sportos és egészséges életmód felé tendál, dohányoznak, éjsza­káznak, mindenféle pasikat szednek össze, kitéve magukat ezzel a pro- miszkuitás poklának, ezzel szemben a Bódis-ajánlat mindenben eleget tesz a Pártunk és Kormányunk Sportminisztériuma által melegen aján­lott „ezer teniszütés, kétezer karcsapás, ötezer futólépés + szauna - egészséges magyarok!” szlogenű terv-előirányzatnak. A pontos, konkrét fogalmazás hiánya nyilvánvaló zavart okozhat. S ha okozhat, okoz is. Ab­ból következően, hogy Pártunk és Kormányunk nem egyezteti a közpon­tilag meghatározott célokat az alsóbb régiókkal jelentőségüknek megfele­lően (pl. hogy a szingliket vissza kell terelgetni a boldog, békés családi fészkekbe, szüljenek, mert lánynak szülni dicsőség, asszonynak köteles­ség) ilyesféle működési anomáliákhoz vezet. Mármint az egyik megérti és erejét megfeszítve teljesít, a másik vizsgálatot indít ellene, mert nincs tisztában a cselekvéssor indokaival. Bódis István szőrmentén nyilatkozik, mert azt mégsem mondhatja, hogy hülyékkel van körülvéve, akiknek fo­galmuk sincs a magyar nép távlati érdekeiről, helyette csak annyit mond, valakik le akarják járatni őt. Ami biztosan így is van. A hülyék rendsze­rint ezt az egyetlen fegyvert ismerik. N A P I K U L T Hölgyek a hálón Nem titok a demokráciában, hogy az Alkotmánybíróság határozatban is­merte el azt, hogy a szexuális szolgál­tatás szakma. Ha örömlánynak lenni szakma, vagyis iparág, rá ugyanúgy vonatkoznak a piaci szabályok, tehát reklámozniuk kell erotikus szolgáltatá­saikat. A legális hirdetések csökkenése miatt egyre nő a világháló jelentősége, egyre több lány hirdeti a neten a bája­it, a szexpartnerek webcímei néven futó linkoldaluk is egyre hosszabb és áttekinthetetlenebb. A bájaikat há­lón keresztül áruló hölgyek tömeges elszaporodásával egyre nő az átvágá­sok száma. Nemrég történt az a meglepő eset, hogy egy londoni prosti Görög Zita fényképével reklámozta a saját szolgáltatásait. Az átverés formája elterjedt, a kamufotóval hirdető hölgy vagy kitalál egy jól hangzó mesét, miért nem a képeken szereplő hölgy fogadja a felhevült érkezőt, vagy nekiállnak bizonygatni, hogy a képen igenis ők vannak. Az urak többsége ilyenkor lesz-ami-lesz alapon kezelésbe veszi a képen sze­replőnél idősebb, kövérebb, csúnyább és kelletlenebb hölgyet. Az átvágások megelőzését szolgálja egy önzetlen férfiú tevékenysége, nyi­tott kamufotó-galériába gyűjti a hamis képpel megjelenő erotikus hirdeté­seket. Azt szoktam volt mondani, a neten minden van. Az is, ami nincs. >

Next

/
Thumbnails
Contents