Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)
2004-07-17 / 142. szám
2004.július 17., szombat • HÍDLAP Kiss Endre, a filozófus A kommunizmus határt támasztott a globalizáció térbeli kibontakozásának Nehéz egy filozófussal olyan témáról beszélgetni, amit egy napilap viszonylag kötött terjedelmében mindenki számára érdekesen ki lehet fejteni. Kiss Endre filozófussal viszont sikerült aktuális, a mindennapjainkban jelen lévő témát találni. A globalizáció kifejezéssel - amely Kiss Endre szakterülete — nap mint nap találkozunk. És bár nem kapcsolódik szervesen a témához, de megkérdeztük őt a XX. század egy vitatott filozófusáról, Friedrich Nietzschéről is. £ O- A globalizáció gyökereit a II. világháború után kialakuló gazdaságikatonai tömbökhöz vezeti vissza a legtöbb szakirodalom. A történelem során megfigyelhető birodalmi törekvések felfoghatók a globalizáció megfelelőjeként?- Az erről folyó vita során beszélnek Pax Amerikanáról vagy Római Birodalom analógiáról, de én úgy gondolom, hogy ezek elég határozatlan párhuzamok. Gondoljunk csak arra, hogy mi az, ami globalizálódik: a nagy funkcionális rendszerek, a multinacionális vállalatok, a tőkepiac, tömegkultúra és így tovább. Most olyan konkrét dologról van szó, ami régebben még nem volt. Tehát bizonyos értelemben arra még nem volt példa a történelem során, hogy a világ egészét a nagy rendszerek egyidejű működése fonja át. Ha valaki kimarad ebből, akkor sem jelent ellensúlyt, hiszen a történelmi egyidejűség hiányának olyan nagyságrendjét produkálja csak-, hogy legfeljebb a vállunkat vonjuk meg. Gyakorlatilag tehát azt gondolom, hogy az analógiák nem igazán működnek.- Akkor mégiscsak a II. világháborúhoz vezethető vissza a globalizáció kezdete?- Tovább mennék, mert a II. világháború után egy kétpólusú rendszer alakult ki, amiből a harmadik világ fejlődése következtében hárompólusú lett később. De az igazi globalizáció 1989-el indult el, amikor is a világ egypólusúvá vált. Addig a szocializmus egyszerűen megakadályozta a globalizáció behatolását. A globalizáció azt jelenti, hogy a nagy rendszerek egyszerre működnek. Na most régebben ott volt a határ, amely gátat szabott a globalizációnak is. Az 1989-es változások lerombolták - többek között - ezt a határt is. Gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy a kommunizmus vége a globalizáció határa, de nem azért, mert a kettőnek olyan sok köze van egymáshoz, hanem azért mert a kommunizmus határt támasztott a globalizáció térbeli kibontakozásának.- Akkor ez egy véletlen, de nagyon szerencsés történelmi egybeesés.- Bizonyos véletlenszerű elemei vannak. A globalizációnak volt egy politikai üzenete is, de hogy ez az üzenet egy ilyen új világhoz vezet, azt nem látták-láthatták nyugaton sem.- Ha fennmaradt volna a kommunista rendszer, képes lett volna részt venni a folyamatban?- Ez egy nagyon jó kérdés. Az a helyzet, hogy magának a rendszernek olyan nagyon sürgős oka a halálra nem volt. Bizonyos értelemben nem akarta senki megtámadni, elpusztítani. Viszont a globalizációban nem tudott volna részt venni.-A globalizációval kapcsolatban sok negatívum él a köztudatban...- Magyarországra a globalizáció számos hatása az integráción keresztül jön be. Majdnem minden, amit az Európai Unióval kapcsolatban gondolunk, az globális is, mert a mi globalizációnkba beiktatódott az unió. A globalizáció nem egy természeti katasztrófa, nem pusztítja el azt, ami van, hanem elkezd dolgozni benne és a valóság számos arcát mutatja.- Milyen ez a globalizációs folyamat? Merre tart és hogyan alakul?- Az az igazság, hogy a korábbi elméletek nem segítenek megjósolni ennek alakulását, mert minőségileg új elemek is vannak benne, mint ahogyan azt már említettem. Azért is nehéz jósolni erről valamit, mert a globalizáció meglepő módon rendkívül felértékeli az úgynevezett aktoriális oldalt, vagyis az egyes szereplőket. Na most mi mindannyian aktorok vagyunk. De a nagy multik, olajtársaságok is aktorok, amelyek összefonódnak a politikával. Ezek kiszámíthatatlanul és nagyon hatásosan tudják befolyásolni a folyamat alakulását. Elég sok diktátor van és elég sok olaj is... A nemzetközi jog - amely elvileg alkalmas lehetne a folyamat irányítására - a XVII-XVI- II. században alakult ki, alig van benne új elem. A nemzetközi jog a nemzetállamokra épül. Jelen pillanatban nem azon áll a dolog, hogy hogyan helyezzük el a globalizációban a nemzetközi jogot, hanem hogy hogyan tud a neoliberális ideológia behatolnia a nemzetállami felségjogokba. A globalizációban tulajdonképpen benne van, hogy legyen egyforma jog és a nemzetközi alapelveket kívülről lehessen érvényesíteni, csak ebből kiszűrni az érdekeket, az instrumentalitást és a hatalmat, borzalmasan nehéz. Lehet tendenciákat mondani előre, de az aktoriális oldal működése miatt a dolgok teljesen másképp is alakulhatnak. Gondoljunk csak arra, hogy a közelmúltban hány olyan választás volt, ahol újra kellett számolni a szavazatokat. Ezt nemcsak Magyarországon, hanem Németországban és Amerikában is láthattuk. Kiszámíthatatlan, hogy a különböző érdekcsoportok hogyan találják meg az embereket, és hogyan egyensúlyozódik ki a társadalom. Statisztikai nonszensz, hogy néhány száz szavazat dönt el, például egy amerikai elnökválasztást. Ennek nem szabadna így lennie. Vagy ha például George Busht nem választja meg a bátyja, akkor finomabb lett volna az iraki háború is. Ezért mondom, hogy érdekes és kiszámíthatatlan ez az aktoriális oldal. Ezért nehéz a globalizációs folyamat alakulásáról bármit is jósolni.- Egy egészen más kérdés. Életrajzát olvasva feltűnt hogy sokat foglalkozott Nietzschével. Az ő személyét leginkább a nácizmus ideológiájával szokták összekapcsolni, véleményem szerint helytelenül...- Nietzsche rendkívüli filozófus, aki nagyon sok ok miatt, sajátos hatástörténetet élt meg. Ennek a bonyolult és sokrétű hatástörténetnek az egyik változata a jobboldali, vagy a náci, de van baloldali is. Olyan filozófus, akibe ennyire belelátnak dolgokat, kevés van. Nyilvánvaló persze, hogy minden, ami a nácizmussal összefügg, jobban megmarad az emlékezetben. A hetvenes évek során zárult le az első nem meghamisított összkiadása Nietzsche műveinek. Azért mondtam, hogy. nagyon bonyolult recepciója volt, mert hamisított hagyatéki kiadások'is jelentek meg. Nietzschében megalkották az 1914. előtti német imperializmus filozófiáját, összeraktak egy jó kis történetet szövegeiből. Nietzschét sokat kell olvasni, ugyanis nem az a probléma, hogy őt a fasizmussal hozták összefüggésbe, hiszen neki ez már teljesen mindegy. Az a probléma, hogy magunkkal szúrunk ki, ha egy nagy filozófust teljesen elhanyagolunk, mert mi veszítjük el az életművét. Kevés nagy újkori filozófus van, ebből az egyiket teljesen elhallgattatni komoly mentális veszély. • Gál Kata Nálunk is történhetett Rovatunk olyan apró, színes történetek feldolgozásra vállalkozik, amelyek nagy valószínűséggel sokak számára is- ! merősek lehetnek, vagy legalábbis el tudják képzelni őket környezetükben is. Fontos, hogy a történetek és szereplőik valódiak, még ha olykor - személyiségi jogaik miatt - nem is eredeti nevükön említjük őket, vagy itt-ott egy kis színezékkel dúsítottuk is őket. Mindezek természetesen a történetekben lényegi változást nem okoznak, és hangsúlyozom: a hír igaz. Az Imrüske-jelenség Az előzőektől eltérve ezúttal nem egy konkrét történet, hanem egy jelenség, nevezetesen Imrüske kerül terítékre rovatunkban. Akik esetleg olvasták a barátságról szóló példamesénket, azok már találkoztak vele. Akkor ígéretet tettem, hogy róla még bővebben is beszámolunk. Imrüske nem csak egy egyszerű tagja a falu közösségének, ő az az ember, akit mindenki ismer. És akit mindenki bolondnak tart. Bizonyos értelemben talán az is. Talán nem. O az, aki aprópénzért hajlandó elvégezni szinte bármilyen munkát - ha kedve van. Aki a kocsma népes közösségének állandó, a többiektől mégis elkülönülő tagja. Aki a végtelenségig hálás, ha valaki meghívja őt egy pohár italra, ami kivétel nélkül mindig ugyanaz: két deci sima, ahogyan ő fogalmaz, vagyis két deci olcsó fehér lőre. Arca borostás, fogai hiányosak, hangulata ijesztően gyorsan változik. Az egyik pillanatban fekete mosolyát villantja, körbetáncolja az ajándék bort és hangosan rikoltozik a zenegépet is túlharsogva, hogy „Imrüske az ászül... A faluban a góré jelenleg én vagyok!!!” - és így tovább. A következő pillanatban elkomorul, szótlanul néz maga elé, egyszerre húzza le a bort, valamit motyog, hogy a régi vurstliból recsegő következő dal kezdősorát már ismét teljes erőből fújja: „Fekete lány...!!! A kocsma hétvégi közönsége jól szórakozik, Imrüske elemében van és a megszokott koreográfia szerint rukkol elő helybéliek által már unalomig ismert produkciókkal. A „kétdecisimák” egyre-másra csúsznak le Imrüske ráncos torkán, melyen az ádámcsutka minden kortynál veszett liftezésbe kezd. Imrüskénk az inggalérra képzelt „dzsémbszbondos” mikrofonon Dávid Ibolyával - szerelmével - beszélget, országos ügyekben ad rövid parancsokat neki. Imrüske természetesen sehol nem dolgozik. Nem alkalmas rá. Minden hónapban várja a segélyt, télen nem fűt, adót, tb-t nem fizet. Imrüske csak úgy van. A falu népe megszokta, befogadta - pedig nem is odavalósi - és azzal, hogy időnként munkát adnak neki - gondoskodnak is róla. Imrüskének senkije nincs a falu közösségén kívül. Imrüskénk nem egyedülálló eset, hanem egy jellemző jelenség. Őszintén, melyik településen nincs - ha nem is ilyen kisarkított tulajdonságokkal - egy Imrüske? • BK
