Hídlap, 2004. április-június (2. évfolyam, 65-129. szám)
2004-04-10 / 72. szám
Együtt írunk, nevetünk - Pesti Pisti rovata Kölnivizet a kopaszra! A legfontosabb keresztény ünnephez számos sajátos néphagyomány kapcsolódik. Urbánus neveltetést kapott szittya magyar lévén most mégsem a folklór nemes tradícióit citálom elő, hanem a városokban gyakorolt szokásokat, úgymint: büdöskölnizés, ezresezés és detoxikálás A húsvéti locsolás iránti szenvedélyes ellenkezésem - konkrétan gyűlöletem - baljóslatú eseményekre vezethető vissza. Egyrészt, amikor nem túl jelentős rokonaik tiszteletüket tették a városban, és ezért a húsvéthétfő délelőttjének filmszenzációjáról - valami B- kategóriás vicces francia muskétás burleszkről - kellett lemondanom egy olyan ínséges időben, amikor hétfőnként egyébként gyászba borult minden monitor. A másik, hogy elöntött a veres szégyen, amikor anyám Krasznaja Moszkvája (nálunk tényleg ez dívott a fürdőszobapolcon) kidurrant a zsebemben, porig alázva ezzel a kamaszos férfiúszagom táplálta öntudatomat. Az azonban kétségtelen, hogy a zsenge gyermeklélek eme ünnep alkalmával tapasztalhatta meg a merkantilista szemlélet előnyeit. A környék kis-hímivarsejtjfei (a legényes polgári körök előfutárai) már tejbegrízes korukban tudták, érdemes koptatni a konfekciócipőt az aszfalton, mert busás a jutalom. Egy-két ostoba rigmusért, szerencsétlen mozdulatért már a hetvenes évek végén sem pusztán zavaróan maszatoló festékkel sorozatgyártott tojás volt az ellenár. Hullottak bizony a tízes és a húszas bankók, csőmentek a jó magyar forintok és fillérek (merthogy utóbbi pléhdarabkák is bizony számítottak, ne feledjük, akkor a fagylalt jegyzett középárfolyama két forintot kóstált). Ebből kifolyólag kifejezetten kapitalista alapon szocialista élverseny vette kezdetét, hogy ki lesz közöttünk a Bill Gates, éveken keresztül Balogh Pisti vitte a prímet. Na ja, kiterjedt rokonsága volt. A városokban mind a mai napig az ótvaros kölnivíz a divatos, elsősorban azért, mert árbeli versenyképessége egyszerűen überelhetetlen, mennél büdösebb, annál olcsóbb, és ilyenkor látni a faluról elszármazott asszonyságok ijedt szemében, hogy visz- szasírnák a klasszikus falusi népszokást, amikor az apák és fiák tiszta és autentikus kútvízzel zúdították nyakon a leányokat. Késő bánat, az urbanizáció terhét viselni kell, ha még ezen a területen a globalizációét nem is, hiszen ma még viszonylag kevesen akadnak Mátészalkán, akik Chanel No. 5-össel locsolkodnak. A húsvéti locsolkodásban egyébként felfedezhető egyfajta szí- vatásos jelleg, a hölgynépek vakolatállagú süteményekkel trak- tálják az urakat, tesztelve a fogorvosi beruházások eredményeit, az urak pedig a kozmetikai iparral lehetnek barterban, mert soha nem fogy annyi sampon és hajfixáló, mint húsvét idején, amikor a heti három hajmosásából napi öt lesz. A büdöskölnizés mellett továbbél, és egyre virágzik a locsolko- dásnak álcázott spontán önbíráskodás, amelynek végén, de egyre inkább elkerülése érdekében szokott történni az ezresezés, amikor is a mobiltelefonos kisgyermek kap egy kékbankót, hogy fusson feltölteni a díjcsomagját, de mindenképpen tűnjön a vérbe, pacsulijával totyogjon gyorsan inkább a Biri mamához, az úgyis be van már savanyodva, és a százezres protéziséhez veri a garast. A húsvéthétfő egyik elmaradhatatlan városi szokása a detoxikálás, amelyet kizárólag a locsolkodó legények végeznek. A büdöskölnizés és az ezresezés során ásványi anyagokban gazdag ipari italokat (tablettás bor, kannás pályinka) fogyasztanak, mintegy megkímélendő a háziakat az akut vegyi mérgezéstől. A szadista nőrokonok a család férfitagjait keresztbe itatják, például a nőtestvérek egymás hites urait itatják üveges szemű állapotig, ! ennek az a következménye, hogy felgerjedt apák és fiúk egy tet- : szés szerint kiválasztott fekvehányóban végzik, ahol a pultnál minőségi likőröket követelnek (például: kevert), és a maradék kölnivíz akkurátus és laza mozdulatokkal történő szétlocsolása közben megkérik a százötven kilós és ugyanennyi centis csapos asz- szonyság kezét, aki erre rendre kislányosan elpirul, és rezgő tokával kacag, majd kihívja a mentőket, mivel a kérő időközben valamelyik alkalmas asztal alá zuhant. Ehhez a szokáshoz tartozik, hogy a feleségeket minderről csak később tájékoztatják, többnyire a csaposnős affér megemlítése nélkül. Ilyenkor következik aztán egy réges-régi és az asszonyok körében fölötte kedvelt népszokás, a sodrófázás, aminek nem megvetendő mellékhatása, hogy javítja a vérkeringést és nyolc napon túl gyógyul. : M ÄiSf ■ MOZI A JANLO (2.oldal) MNNH TV-AJANLO Sztárom a párom - amerikai-angol, romantikus vígjáték Április 11., vasárnap (TV 2 - 20.00) William Londonban él, elvált emberként tengeti mindennapjait. Egy könyv- kereskedésben dolgozik, de egy nap hatalmas megtiszteltetésben lesz része. Egy híres filmsztár lép a boltba, és egy bizonyos könyvet keres. Anna Scott láttán nem hisz a szemének, akkor meg főleg nem, mikor még egyszer találkoznak. Lassan megismerik egymást, és láss csodát, egymásba szeretnek. A körülmények miatt azonban korántsem egyszerű ez a kapcsolat... (4.oldal) Derült égből Polip — színes, amerikai, romantikus vígjáték (2004) Az első filmes rendező nem alkotott a Derült égből Polly-val nagyot, de aki megnézi a filmet, nem fog unatkozni. Igaz a morbid részek túl morbidok, az érzelgős részek gyengék, de Ben Stiller és a Jóbarátok-os Jennifer Aniston hozza formáját. A Keresd a nőt stílusra épített filmből nehéz rájönni, hogy a nevetőizmokra, vagy az érzelmekre helyezi a fő hangsúlyt. Nem baj, lényeg a remek szórakozás és a „kínos” nevetés... ELETMOD-A JANLO Mosolygó egérke agresszív futóművel Melyik hölgynek ne lágyítaná el a szívét egy ilyen kis csöppség? A Fiat a gyökerekhez visszanyúlva alkotta meg a genfi autókiállítás egyik legérdekesebb kuriózumát, az 500-as sorozat formavilágát idéző Trepiuno nevű koncepcióautóját. A gyártás várhatóan 2006-ban indulhat, el de a hazai utakon valószínűleg csak 2007 elején kezdenek majd csapatni az első, vad Trepiuno tulajdonos hölgyek. (7.oldal) Kalendárium - Környékünk száz évvel ezelőtti életéből Vége a húsvétnak, nincs bál se, még csak öngyilkosságot sem kíséreltek meg a környék lakói. © Bajban volt tehát a száz évvel ezelőtti újságíró társadalom, ebből kifolyólag most mi is. Esemény és hír híján szabadon csapongóit a szellem, magvas gondolatoknak kínálva kitűnő táptalajt. $ $ $ $ $ * * $}>%%%% VVVVVVVVVV^iV^v Gyönyörű példa erre az Esztergom és Vidéke 1904. április 7-én megjelenő számának vezércikke, amely tulajdonképpen a női emancipációval foglalkozik. Ekképp kezdi az író sorait: „A darvinizmus, pozitivizmus és az evolucionizmus változtatták meg a nő erkölcsi, szellemi és társadalmi helyzetét. A természettudományos gondolkodás más irányt adott az emberiség felfogásának. (...) A társadalom jó részének még ma is az a meggyőződése, hogy a természet csak a családban jelölte ki a nő munkakörét...hát a nő miért ne munkálkodnék hasznosan, ha képes rá! Csak dolgozzék a nő, s tanítsa meg családját is dolgozni szívvel, észszel. A nő munkája igen szükséges. Emelkedik a társadalom erkölcsi színvonala... ” Ha abból indulunk ki, hogy száz évvel ezelőtt még kávéházakban olvasták a lapokat, mégpedig elsősorban férfiak, és hozzáadjuk azt, hogy még ma is jelentős különbségek vannak a két nem bérezése és társadalmi megítélése között, akkor azt a következtetést kell levonnunk, hogy az a férfi, aki 1904-ben olvasta e cikket, nagyon mélyen hallgatott annak tartalmáról mikor hazaért és a vacsorát követelte. Másik példánk a magvas gondolatokra az Esztergomi Lapok április 10-i számában látott napvilágot és az adóztatás bajaival foglalkozik. „Évek sora óta hangzik a panasz a Ha vásárol, ügy vegyen: riníLLLFOIZ „hattyú“drogóriá J ö b a n ESZTERGOM, Kossuth Latos-utca 20. szám. Megbízható tó árú. — legolcsóbb napi áron. — Nö\ényvcddmi irúk, fotócikkek, gyogysitrfélék és illatszerek' lerakata. — — — — — — — közönség köréből, hogy az adóztatás hazánkban nem igazságos, mert az adókivető bizottságok nem igyekeznek érvényre juttatni egyrészt az egyenlő tehermegosztás elvét, másrészt igen egyoldalúan ítélnek meg olyan adóztatandó vállalatokat, amelyek határozottan csekély adóteherrel rovatnak meg. (...) Előttük a látszat a fő. Egy tiszta, tükrös kirakató, márványtáblákról árusító üzlet jó fogást jelent Egy másik, amelyikben talán egy rozoga pult áll és köröskörül szenny terül, haszontalan adóalap Pedig az, a csillogás külszín belső tartalom nélkül saza szerény másik üzlet kincsesbánya. De hát a finaneztudomány ilyen éles megkülönböztetésekre nem képes, mert nem az egyén teherbíró képességének megismerése, hanem a minden vonalon való adóztatás a főczél. Rakásra dőlt össze az a sok fényes kártyavár, amely Esztergom kereskedelmének haladását és erősségét kívánta hirdetni és a rozogának látszó apró üzletek után tekintélyes vagyonra'tettek szert többen. (...) hogy a közönség érdekében a pénzügyi hatóságok a valóságról kellő és tárgyilagos meggyőződést szerezzenek, őszintén óhajtjuk, mert nincs igazságtalanabb dolog, mintha a törvény letéteményesei felületesen fogják fel hivatásukat.” Hát mégsem változott akkorát a világ száz év alatt, manapság is igazságtalanul folyik az adóztatás, aki sokat dolgozik, tisztességesen, az sokat adózik és eltartja a léha ügyeskedőket, és fizeti a hatalmas adósságot és a közterheket. Ennyi filozofálás után lazításul a végén egy tanulságos történet az Esztergom április 10-i számából. „Hogyan akart a bajtai ember beringet szerezni? Hej csak én egyszer heringgel jóllakhatnám', mondó a bajtai ember. 'Ezt megteheti könnyen, ha nagypénteken Esztergomban megáll egy bolt előtt, déli harangszóra a boltosok minden megmaradt heringet kidobnak az utcára'. Nosza, bemegy az atyafi. Áll, vár órákig az egyik bolt előtt. Semmit sem dobnak ki. Egy ismerőse látva őt, kérdi mit vár itt. Sokára kirukkol az atyafi. A másik elneveti magát: 'Bolond kee - nem tudja-e, hogy nagypénteken nincs déli harangszó?' Azzal ott hagyta őt az üres kas mellett. ” No comment! GK
