Hídlap, 2004. április-június (2. évfolyam, 65-129. szám)

2004-06-29 / 128. szám

KALEIDOSZKÓP 2004. június 29., kedd • HÍDLAP Várszínházi esték Pöltl „Oxi” Zoltán írásai Az a helyzet, hogy rossz kritikát fényévekkel könnyebb írni, mint jót. Ennek nagyon egyszerű oka van; a jó kritikában fokról fokra kell felvonultatni, mi volt jó a lá­tott műben, ami hovatovább nem könnyű, mert irdatlan emlékezőte­hetséget kíván meg írójától. No, ugye az újságíró alapvetó'en lusta állatfaj, és nem írja meg azon nyomban a kritikát. Most követ­kezzen egy pozitív recenzió a hét­végi várszínházi előadásról. Kátya Alkinia az előadás után is nyugodt maradt, pedig éppen férjét, a főszerepet alakító Trill Zsoltot vit­ték orvoshoz nagysietve; - az első tíz percben kifordult a bokája, - amiből egyébként semmit nem vettünk ész­re, de erről majd később. Kátyával beszélgetve kiderült, hogy Vidnyánszky Attila rendező közel egy évet ült az ügyön, aztán abba­hagyta. Aztán mégsem adta fel. Hiá­ba volt a sztori-adaptáció, Juhász Fe­renc epikus verse, A szarvassá válto­zott fiú kiáltásai a titkok kapujában, mindössze három oldal, így a társu­latnak komplett darabot kellett meg­írni, megrajzolni, kitalálni. Miután rájöttek, hogy mindez oké, csak a né­zők nem értenek majd belőle egy szuszt sem, Vidnyánszky döntött: kit érdekel a közönség, a darab a lé­nyeg. Kátya meséli, baromi lassan haladtak a próbák. „Fél évig csak a szöveget tanultuk, aztán napokat töl­töttünk azzal, hogy egy, esetleg kettő sor koreográfiáját kitaláljuk. Min­dent összevetve kegyetlen volt.” Vidnyánszkynak vérösztöne van a tér látásához, - erre már Hobo in­diszponált Villon-estjénél is rácso­dálkozhattunk. Félelmetes köny- nyedséggel keveri a „magyar alap­színház” elemeit, a hetvenes évek broadway mozgásszínházát, a népi vásári mulatságok hangulatát, és csodálatos módon az op-art tánc­színházát is (szegény Warhol hogy örült volna, ha szombaton ott lett volna, ahol én, úgy értem mi). A kó­rus a nagyon hosszú két és fél óra alatt rendkívüli fizikai és lelki meg­próbáltatások árán végigkísért ben­nünket a darabon. Ha bármi hiba adódik egyáltalán a látottakban, annyi lehet csupán, hogy a nagy többség nem érti. Ezen nincs is mit csodálkozni; még a színlapon is az áll, hogy egyszeri megnézés után nem érdemes a megértéssel fáradozni. Törőcsik Mari mindössze hat-hét mondattal nyomul, ennek ellenére színpadi jelenléte üvölt. Törőcsikről nem igen lehet mást ír­ni, (ez még Molnár Gál Péternek se megy!). Amióta színpadon van, a Pantheon tagja. Legapróbb gesztu­sai, mozdulatai, rezdülései mind­mind a helyén vannak, pontos és ösztönös. Komoly kutatómunkát kéne végezni a Mai Magyar Színját­szás háza táján, ha hozzá hasonlóra szeretnénk bukkanj. Törőcsik töké­letes, és ezt nem illik fokozni. Trill Zsolt is vérből nyomja, de rajta még látszik a fiatal színészekre jellemző mindennapokért való küz­delem és pörgés hatása. Színpadi je­lenlétének minden pillanatát profin oldja meg, még kificamodott boká­val is, amit — még egyszer mondom, figyelj! - senki nem vesz észre. És még egyszer a kórusról. Nem köny- nyű az ember lábához rögzített tíz­húsz könyvvel táncolni. De hogy ez mit jelent, maradjon meg azoknak, akik látták. Összegzés: a huszonegyedik szá­zad magyar színjátszásának leg­nagyszerűbb előadását sikerült ösz- szehozni. És punktum. • SLEEPY K 1 Á L L í T Á S O K Esztergom Az Esztergomi Művészek Céhe tár­lata látható a Bajor Ágost Művelő­dési Ház és Kultúrmozgóban, a „Céh Galériában”. A Szentgyörgymezői Olvasókör gyermek rajzszakkörének kiállítá­sa tekinthető meg az olvasókör nagytermében. Antoni Waterloo Tájkarcok című ki­állítása nyílt meg a Keresztény Mú­zeumban. A tárlat október 3-ig lesz megtekinthető. Szűts Bálint kiállítása nyílt meg a Műhely-Hidak (a Párkány-Eszter- gom Baráti Egyesület találkozó-so­rozata) keretein belül az esztergomi Babits Mihály Városi Könyvtárban. Tímár József és Benjamin Pöttinen Párkány fotóművészek „Légihíd” című ter­mészetfotó kiállítása nyílt meg a Bajor Ágost Művelődési Ház és Kultúrmozgó aulájában a Magyar- Finn Baráti Kör szervezésében. Balassi címmel nyílt kiállítás a Vár­múzeum Rondellájában. A tárlat július végéig tekinthető meg. Kiss György és Vagyóczky Károly, 1000 éves pénzek érmén és papíron című kiállítása augusztus elejéig te­kinthető meg a Vármúzeumban. Korga György festőművész és Len­gyel Rita grafikusművész közös kiállítása tekinthető meg a Dobó galériában. „Balassi nyomában” című vándor- kiállítás nyílt a párkányi Ady Endre Alapiskola épületében, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, a párká­nyi Ady Endre Alapiskola és a pár­kányi Balassi Klub szervezésében. A tárlat június 30-ig tekinthető meg. Zebegény Béki Márton festőművész kiállítása látható a Kenderes Hotelben. Szob Székely Melinda keramikusművész kiállítása nyílt meg a Börzsöny Múzeumban. PROGRAMOK RENDEZVÉNYEK VII. Politikatörténeti Nyári Egyetem - Esztergom, 2004. július 5-10. július 5- hétfő 14h: Komoróczy Géza: Mítosz és társadalmi tudat a tradicionális és a modern korban. 16h: Papp Richárd: Mítoszok antro­pológiai megközelítésben. Nyitó­est. július 6. kedd 9:00 Miskolczy Ambrus: Mire jó a mítosz? Francia, román és magyar párhuzamok. 11 h: Lakatos László: Mítosz és összees­küvés-elméletek a posztmodern korban. 14:30: Kiss Endre: A szoci­alizmus tudatalattija. 16:30: Maro­sán György: Az evolúció mítosza, és a mítosz evolúciója. 20h:Legkisebb film a legnagyobb magyarról... („Kisszéchenyi”) - ve­títés és utána beszélgetés a film al­kotóival: Kálmánchelyi Zoltán és Végh Zsolt. Július 7. szerda 9:30 Báron György: Mítoszteremtés a film eszközeivel. 11:30: Galántai Zoltán: A tudomány és a földönkívüli civilizációk mítosza, július 8. csütörtök 9h:Kende Ta­más: Kommunista mítoszok és mitikus kommunisták. llh:Tamás Gáspár Miklós. 14:30: Andor Lász­ló: Az Amerika-mítosz. 16:30: Az én XX. századom (filmvetítés). 20h:Meghívott vendégünk: Enyedi Ildikó. Július 9. péntek 9h: Melegh Attila: A Kelet-Nyugat mítosz funkciója a globalizáció korában llh:Halmos Károly: Polgár(i)ság és vállalkozás. Hiedelmek és várako­zások a rendszerváltoztatás idején. 14:30: Szalai Erzsébet: A kapitaliz­mus mítosza, valósága és a rend­szerváltás. 16:30: Dobrovits Mi­hály: Mítosz és történelem (Kelet­től Nyugatig). Záróest. Kürt Kürti Napok programja Qúlius 2-3.) Péntek: 18.00 ünnepi fogadás, 19.00 Faluház ünnepélyes megnyitása, ün­nepélyes díjátadás, 20.00 a komáro­mi Jókai Színház My Fair Lady da­rabjának előadása. Szombat: 08.00 ünnepi szentmise, 09.00 megnyitó és zászlófelvonás a Milleneumi emlék­parkban, 09.30 „Kürti polgármeste­rek Vándorserlege” (futballtorna), gulyásfőző-verseny. 10.00 VI. Majer István Szakmai Nap a faluházban. Előadást tart Duka Zólyomi Árpád „Európa és mi” címmel., 14.00 kézműves foglalkozások a stadion­ban., 15.00 „Családi délután”, a falu­házban fellépnek a hagyományőrző csoportok. 20.00 a futball eredmény- hirdetése, 20.30 a párkányi Dilitrio fellépése a stadionban, 21.30 utcabál a stadionban, a talpalávalót a Krízis húzza, 23.00 Rocker Zsolti fellépése a stadionban. 24.00 tűzijáték, majd hajnalig tartó utcabál Lekér július 3-án Falunap Lekéren: 10.00 ökumenikus istentisztelet a lekéri ró­mai katolikus templomban, majd a zászló kifüggesztése a községházán. 14.30 Kultúrprogram a kultúrház- ban, ahol fellépnek a helyi óvodások és alapiskolások, a Csemadok helyi szervezete mellett működő énekkar, a zselízi Lúc énekkar, az Apró Kin­cső Gyermek- és Kincső Ifjúsági Néptáncegyüttes, a vámosmikolai énekkar, a lekéri „Vadmacskák” táncegyüttes, valamint megtekinthe­tő lesz a Csemadok előadása is. 1700 a helyi és kéméndi öregfiúk futball- tornája a pályán, a szünetben kutya­idomárok, a Hubert Vadászszervezet pedig 3 kategóriában indít lövészver­senyt a gyermekek számára. 18.00 VOCAL DUO fellépése. 20.30 utcabál, a talpalávalót Rikkonyék húzzák. Az egész nap folyamán kéz­műves foglalkozások, a kultúrházban vadásztrófeák és amatőr képzőmű­vész kiállítás tekinthető meg. Frissí­tőről gondoskodnak a szervezők. V Á R O S 1 N E X U s A belváros lelke, a „Belvárosi” Nincs is civilebb, polgáribb épület egy városban, mint a kávéház. Ha most tuti polgárok akarunk lenni, jól tesszük, ha kicsiny városunk lelke sarkát, szíve csücskét, a belvárosi kávéházat - ami Esztergomban a Rió Kávéházhoz képest nem túl izgalmas Belvárosi Kávéház ne­vet viseli, viselte - nem hagyjuk veszni. Esztergom nem hagyta. A Belvárosi Kávéházra kiírt pályázat nyertese megkezdte az épület felújítását. Nem igazán friss a hír, mert az említett műintézmény mostanáig amortizálódó épülete tényleg a központ legköze- pén van, tehát már sokan észlelhették a fejleményt. Mintegy, csak jelzem, és örömömet fejezném ki, hogy hurrá, meg ez az, meg gyerünk. Városházi körből tudtam meg, hogy az új tulaj megtartja az eredeti funk­ciót. Meg nem erősített az infó, hogy egy év áll a komplexum ráncba sze­désére, az újbóli megnyitásig. Ismét lesz tehát a jó értelembe vett sznoboknak hely, ahová igazi esztergo­mi szokás szerint ki lehet ülni, és kávékölteményeket fogyasztva bambulni a flasztert. Mert kiülni, és kávézás közben bambulni a flasztert szükséges. Már a régi görögök is tudták ezt. R 0 R Negatív téridő avagy a whisky filozófiája A presszó is csak egy labirintus. El van- : nak ezek tévedve, fakadtam ki magamból, amikor egész héten az angol és a francia válogatott futballbeégésein kívül (sampi- oncsipsz a la portogéze) nem mozdult előre az élet. Még D., a kantinos is dublő­röket alkalmazott, felváltva helyettesítette őt egy sziléziai és egy szicíliai sziámi ikerpár a söntésben. A krimó teljes törzs­gárdája eltűnt. A Kapitány kivezényel­hette a szakaszt valahová, egy másik frontra, egy számomra ismeretlen helyre. A presszóbéli üresség odáig fajult, hogy már majdnem elküldtem sms-ben egy imát az oxfordi Stehphen Hawking életképlet-filozófushoz. A téridőben létező valóság eseménypontjai, a ne­gyedik dimenzió hiányzott. De aztán csak egészen egyszerűen megcsör­rent a telefon, a vonal másik végén dr. Fantomasz Kund nő-, és hardver­specialista volt hallható, aki a Kempelen Farkasról elnevezett számítógép- központból jelentkezett. Most azonnal menjek, mindjárt ott lesz ő is, Roger Moore Esztergomban, nahát, whisky-party, ki látott már ilyet. Cím: Széchenyi tér, a bankkal szemben, első emelet. Jelszó: limuzin. Vagy inzu­lin. Nem értettem, lecsapta, de még előtte hallottam, hogy liheg, hogy tényleg jön Egom Citybe. Erre én is elkezdtem kapkodni. Petőfi presszó elhagy, hátsó utcán átfut, kabinlakásba be, selyeming és parfüméria föl, hajzselé, rágógumi be, napszemcsi homlokra rá, fej oldalra eldönt, bonyolult arc felölt, mehetünk. Szivacsos lényem vágtat az éjszakai Esztergomon át, hogy az oroszlán­fejes kopogtatóval jelezzen és beengedtessék. Tessék. Halványlila füg- gönytüllbe öltözött leányka nyit ajtót, a nyakában aranymedál, rajta a gravírozás, Lágymányos 601. Jelszó? A jelszó, - hümmögöm sunyított fej­jel és intim szférája legbelső pitvarát jelképező láthatatlan vonalra lépek - inzultus. És hol van Roger? - vágom hozzá rögtön a kérdést, mert tu­dom, a jelszó sem stimmel, és ezeknél ilyenkor így kell. De semmi baj, a kishölgy kísérteties alakja mögött feltűnik dr. Fantomasz Kund és egy á, hello! kiáltással észrevesz, majd finoman cuppant Ibiké, beengedő kis­iparos pucér válltömésére. Gyere, gyere. Persze Ibcsike, az úr velem van. Egy sötét folyosón megyünk át, közben Kund öcsi magyarázkodik, öregem, ezek a feministák mindenhová bepofátlankodnak. De hát Roger imádja a nőket, nem? - kérdem értetlenül. Persze, mondja és kezembe nyomja az első whiskysüveget. Mire a nagy belmagasságú hölgyekkel teli nagy belmagasságú kupolás te­rembe érünk, már mindent tudok. Tudom, hogy Egom Cityben a magány kultusszá válik és ügyelni kell vele, mert Babits óta tanuljuk, hogy az indi­vidualizmus errefelé kellemetlen berohadós mellékhatásokkal bír a testben és a lélekben egyaránt. Ez ellen pedig a whisky a legjobb gyógyszer. Mi­csoda métely! De dr. Fantomasznak igaza lett. A party rém hatásos whis- kykoktéljaitól mindenki, még a Láng József hangú Roger Moore is furcsán filozofikussá vált. Még hajnal előtt volt, amikor sikerült kijutnom a ház elé. Dr. Fantomasz Kund a járdaszegélyen összeroskadva aludt és álmában beszélt. A presszó- lakók állandóan csesztetnek - motyogta hortyogva -, hogy tűnjek már el, utazzak, csak kicsit, egy keveset. Ne rohadjak itt, ahogy ők mondják. Erre én el is tűnök, el is utazok, de befelé, egy másik, a belső világba - bugy­borékolt elalélva, mint aki egy hajó alatt úszik, és így folytatta - történése­ket szerkesztek, rendezek, melyek a belső utazás részei, a valóság téridő eseménypontjai lesznek, ahogy Stephen Hawking mondaná. Másnap reggel egy jégkocka tisztaságával elmémben, felébredtem. A tele­fonomban egy sms várt, magától T.P tizedestől, aki ezt írta: „A szakasz a Kapitány vezényletével Rio del Marót partjainál kifogta az első dunai la­zacot. A halszagú egység a jövő héten tér vissza a Petőfi bázisra, hogy megnézze az Eb elődöntőket. Hajrá Portugália! Hajrá portugálok!”

Next

/
Thumbnails
Contents