Hídlap, 2004. április-június (2. évfolyam, 65-129. szám)
2004-06-26 / 127. szám
HÍDLAP • 2004. június 26., szombat hídlapmagazin Betörő az albérlőm Egy Coen film általában hamar kultikussá válik, de hogy a kasszákat megrengetné, az nem jellemző. Nehezen is fordulhatott volna elő idáig mindez, mert a testvérpár a legkevésbé könnyed popcorn mozik készítéséről ismert. Az első igazi blockbuster kísérletük a Kegyetlen bánásmód című 60 milliós George Clooney film volt, mely annak rendje és módja szerint hasalt el a mozikban, Clooney-stúl, Zeta-Jones-ostul. A rendezőpáros azonban nem adta fel a reményt hogy egyszer egy igazi kasz- szasikert ünnepelhessen a közönséggel, így második nekifutásra a szakma egyik jelenlegi legnagyobb alakjával, Tom Hanks-szel álltak össze a Betörő az albérlőm elkészítésére. Ez a film már „csak” 35 millióba került (amelyből vélhetően 10 millió volt Hanks fellépti díja), s bár a kasszasiker ezúttal is elmaradt, legalább nem buktak vele olyan hatalmasat. Pedig a történet önmagában még sikerszagú is lehetett volna, nem utolsósorban, mert egy korábbi 1955-ös alkotás újrája. A főszerepben egy titokzatos professzor áll, aki egy idős afroamerikai hölgy albérletébe szegődik el, pontosabban annak pincéjét bérli ki, zenekari próba céljából. Agrólszakadt társai sokkal inkább börtöntöltelékeknek és csalóknak tűnnek első látásra, de ezzel együtt is nagy lelkesedéssel hordják le a hangszertokökat a pincébe, ahonnan aztán egyetlen akkord sem hallatszik fel. Hamarosan kiderül, hogy a zűrös kompánia egy alagutat fúrva kaszinórabláson töri a fejét, melyet sikeresen végre is hajtanak, csakhogy a pénzzel a kezükben lebuknak, mert a nagyi rájön a csalafintaságra. Nincs más hátra, valamelyiküknek végeznie kell a hölggyel. Az elképzelést azonban nem követi tett, mert az idős hölgyet a jótét lélek mellett halott férjének festett portréja is vigyázza, a betörők nagy pechére. Coenék legújabb alkotása figyelemre méltó, de nem igazi coeni film. A bűn és annak sötét bugyrai jelen vannak, néhány egészen nagyszerű szimbólum is található az alkotásban, de kétségtelenül kommersz film született, főleg a Véresen egy szérűhöz, vagy a Fargohoz képest. Sokan bírálták a színészi játékokat, melyeket én erős közepesnek minősítenék, de gyengének semmiképp sem. Hanks rutinból hozza a választékosán beszélő jólszituált csaló karakterét, Marion Wayans meglepően sokat fejlődött a Horrorra akadva malacsága- ihoz képest, és a többi karakterszínész is (a Tábornok művésznévvel szereplő Tzi Ma, vagy a bélmozgás zavarban szenvedő J.K. Simmons) külön egyéniség, néhány apró poénnal. Sokan unalmasnak bélyegzik a filmet, pedig igazából csak a lassú vidéki, kisvárosi élet tempójában csordogálnak az események. Ehhez még hozzájönnek a templomi éneklések, a hangulatos gospel, mely tökéletes atmoszférát teremt a történethez. A gond elsősorban a forgatókönyvben keresendő, melyből a film felénél elfogy a lendület, a rendezők mintha - rájuk nem jellemző módon - húznák az időt, a kiszámítható végkifejletig. A film elején és végén utazó szemetes hajó lassan szerepet kap, a keretes szerkezet értelmet nyer, és remek szimbólummá teljesedik ki. Kár, hogy az erőltetett befejezés kissé The Ladykillers, színes, amerikai film (2004) Szereplők: Irma P. Hall, Tom Hanks, Diane Delano, J.K. Simmons, Marlon Wayans, Ryan Hurst, Tzi Ma agyonvágja az addig nem éppen sziporkázó, de tisztességes jót teljesítő alkotást. A végzetszerűen bekövetkező események Coenék morbiditásához illenek ugyan, de az előzmények ismeretében frappánsabb véget vártunk volna. A Betörő az albérlőm • FOTÓ MOVIEWEB.COM írta: Ethan Coen, Joel Coen Rendezte: Ethan Coen, Joel Coen Hazai bemutató: 2004. június 17. Forgalmazó: Intercom Gyártó: Touchstone Pictures Játékidő: 104 perc tisztességes munka, mely más rendező dicséretére válna, Coenék esetében azonban olyan magasan van a mérce, hogy csupán erős jót (vagy inkább háromnegyedet) érdemelnek osztályzatnak. • Simpson Stereochrist: Dead River Blues Épp most exportáltunk valamit Texasba, ami igaz, hogy ott is megterem, de a honi doom-stoner Stereochrist lejjebb hangolt néhány sarokcsiszológépet és a füleinkbe aláhulló fémforgácsok közé jócskán keveredett némi ízes magyar köménymag is. Lemezfészek kinyit, cd bepattint és gyerünk. Legyünk büszkék, hogy magyarok vagyunk! S hogy miért Texas? A Stereochrist zenekart egy amerikai lemezkiadó karolta fel. A Dead River Blues című új lemezt így a tengeren túlon is kapni lehet, nem beszélve a promó- cióról, amire a teljes hazai szakma irigykedhet, gondolom meg is teszi. A Stereochrist esetében az ugyancsak brutális és doom sarokkő fontosságú Mood zenekar egyik utód- szervezetéről van szó. A négytagú formáció tagaji: Felföldi Péter - ének, szövegírás, Hegyi Kolos — gitár, Koltay Tamás - dobok, Megyesi Balázs - basszus. Az első 3-4 felvétel egyértelmű doomster döngetés, a középtempónál gyorsabb sebességben ledarálva. Felföldi Péter igen jól énekel, Pantera, Nickelback, ilyenek ugranak be, és nemcsak az énekhangról, ami kellően smirglis, öblösen telt, metalosan férfias, de a gitár hangzása és a dobbasszus kooperációja is a Panterát idézi. Ezeket a jegyeket azért nem tartom rossz dolgoknak, mert Pantera akkora tappancsnyomot hagyott a szakma felületén, hogy igen nehéz lenne elmenni mellette anélkül, hogy az emberen meg ne lát- szódjon a változás. Aztán a 9. dalnál, a „Way Back Home”-nál teljesen egyértelművé válik, a Stereochrist-os srácok túl sokat hallgatták Phil Anselmoék Five Minutes Alone című szerzeményét. A kezdőriff egyértelmű „import”. Van ilyen. Ezért nem kell még őket keresztre feszíteni. A szerintem humoros című „Supersorrow” dalban találhatjuk az egyetlen csipetnyi lankát a nagy meredeken. Egy olyan felvételről van sző, ahol James Hetfield simán be- ugorhatna énekelni a Metallicából. Gyorsan hadd jegyezzem meg, hogy ezzel nem fikázom Felföldi Péter énekhangját, már csak azért sem, mert az említett Mood zenekar énekesi posztján egy, a stílushoz kevésbé illő, magasabb hangfekvésű, erőtlenebb torok volt hallható, ami hátrány a borongós, sötétebb hangulatok megjelenítő muzsikák világában. És a Mood-nál nagyobbat hallhatunk itt, a Stereochrist esetében! E két stílus, a s.toner és a doom vegyértéke meghatározó, bár nem feltétlenül üdvözítő a jelenlegi rock / metal műfajon belül. Ösztönösen „koszosán”, reszelősen szóló gitárok, komoly rétegrendet kialakító földbe- döngölős ritmusszekció, a metal és az említett R & R melodráma forgató- könyveihez illőn, a rock lírájának alapvető témáival kiegészítve: az elmúlás örök árnyékának rávetülése a szerelem, a küzdelem, a bulizás, a munka és a társadalom világára. A díszlet pedig: szétbarmolt Marshall erősítők és hangfalak, kibogozhatatlan kábelrengeteg, összegyűrt sörösdobozok, hat halom cigicsikk, sivatag, kaktuszok és egy kopott verda a villogó neonreklám alatt. • oxi A rovat támogatója a STAGE DIVING zenebolt, a rock és a metalkultusz boltja. Cím: Esztergom, Bajcsy-Zsilinsz- ky utca 4. (Zöldház) Időzavarban (Out of Time) Matt (Denzel Washington) egy kisváros rendőrfőnöki posztját tölti be. igazi, kemény, tiszteletreméltó személyiség, úgy érzi mindenki szereti. Addig, amíg városában, Banyan Key-en meg nem gyilkolnak két embert, az egyik ráadásul a seriff szeretője volt. Matt nyomozást indít, de ahogy egyre jobban beleássa magát az ügybe, úgy' borul fel élete. Egy're több bizonyíték szól ellene, bár ezekről csak ő tud, senki más. Elkezdődik a harc az idővel, mert hamarabb ki kell derítenie a részletek, mielőtt a többiek is rájönnek azokra a dolgokra, melyeket ő már tud. Mindennek napvilágra kell kerülnie, mert szorul a hurok, vissza kell szereznie becsületét, ki kell deríteni, ki volt a gyilkos. Matt feleségét is ráállítják az ügyre, akivel nem felhőtlen a viszonya. Egyre több dolog rondít bele életébe, de közel az igazság, ám az idő elfogyott... Titokzatos folyó (Mystic River) Jimmy Markunt (Sean Penn), Dave Boyle (Tim Robbins) és Sean Devine (Kevin Bacon) jó barátok. Gyermekkorukban rengeteg időt töltöttek együtt, főleg baseball-t játszottak. Ók hárman egy szegény környéken, Boston egyik munkásnegyedében nőttek fel. A városnak ebben a részében soha, semmi nem történt. Egyszer azonban megváltozott minden, főleg Dave életében, de a benne lezajló változás természetes kihatással volt a többiekre is. 25 év után találkoznak újra, egy megmagyarázhatatlan gyilkosság nyomán - Jimmy lánya az áldozat. Sean időközben nyomozó lett, 6 és társa (Laurence Fishburne) kapja meg az ügyet. Nincsenek könnyű helyzetben, mert az áldozat apját a bosszú . hajtja. Dave is belekeveredik a nyomozásba és neki szembe kell néznie a múlttal is. Eg)'re rejtélyesebb dolgok derülnek ki, valami a múltban rejtőzik, amire nincs válasz... Az utolsó szamuráj (The Last Samurai) Nathan Algren kapitány (Tom Cruise) valamikor nagy harcos volt, csak a becsületnek és a hazának élt. A polgárháború küzdelmei azonban felőrölték és teljesen elveszítette emberi értékeit. Algren kapitánynak az indiánok ellen kellett volna megküzdenie, de a csata, az ő részéről kudarcba fulladt. Nemcsak ő szenved ilyen problémától, de Katsumoto (Ken Watanabe) is, aki a császár szolgálatában áll, ő a szamurájok utolsó mentsvára. A modernebb világ könyörtelen határok közé szorítja az ősi Japánt. De Katsumoto harcolni akar a régi eszményekért. A két harcost összehozza sors, Algren csapdába esik, de a Katsumoto nem végzi ki, hanem felhasználja és megbízza egy új hadsereg létrehozásával. Algrennek tetszik a feladat, főleg azért mert a szamurájok világában rálel régi önmagára. Angyalok városa TV 2 - vasárnap, 23.25 Wim Wenders csodálatos filmjének „újrája”, egy picit amerikai stílusban tálalva. Akkor Berlin felett az ég, most pedig Angyalok városa címen. Fogalmazhatnánk úgy is, angyali történet, de ennél azért többről van szó. Nagy kalamajkát okozhat, ha egy angyal elkezd vágyni a földi lét után, de nem azért, mert annyira szeretne adót fizetni, hanem mert beleszeret egy gyönyörű nőbe. Nicolas Cage alakítja az angyalt, Seth-et, a szerelem tárgyát pedig, akibe beleszeret, Meg Ryan alakítja.. Az angyalnak választania kell a földi és az égi szerelem között Maggie nem tud mit kezdeni a helyzettel, mert az elején nem nagyon hisz benne, s nehézség, hogy nem is látja Seth- et. Maggie és Seth nagy csatát vív, ők kitartanak, de megéri-e mindent kockáztatni a szerelemért? Wim Wenders tudja a választ... Slipknot: Sublimat Verses Ha már egyszer itt voltak nálunk (Sport Sziget, Budapest), egy hanyag pillantást vessünk a Slipknot metalbandára. Az iowai származású csapat a fejükre húzott különböző horrormaszkokról hírhedt. És a körítés mellett a lényeg a zene, igen magasan művelt, a metalszín- tér berkein belül, a Pantera és a Korn közé lehetne őket besorolni. Az igen nagyszámú (9 tagú!) legénység ’96 óta borzolja a zúzós muzsikára éhes fiatalokat. Első sikereik visszhangjaira lelhetünk az új korongon, melyen a rémpofákhoz illő vérbő fémzenét hallhatunk. A sorrendben harmadik albumon némi kompromisszumkészségre derült fény, mivel a durva, szaggatott ritmusok és gitártémák mellett egy-két megjegyezhetőbb dallam is felüti a fejét.
