Hídlap, 2004. április-június (2. évfolyam, 65-129. szám)
2004-06-19 / 122. szám
2004. jumus 19., szombat A HÍDLAP hétvégi kulturális melléklete 31. szám ozuinnep Beszámoló a sajtótájékoztatóról - Berta Bea írása a 11. oldalon Kalendárium Több ügy végére is pont került, amint arról a száz évvel ezelőtti helyi újságokból értesülhetünk. A gyerekeket fosztogató úriemberről már többször írtunk rovatunkban, most végre őt is lefülelték. További híradásainkból pedig kiderül, hogy a meleg nem csak az embereket, de a gépi szerkezeteket is megőrjítette. Együtt írunk, nevetünk- Pesti Pisti rovata Csináltuk a fesztivált Fesztiválhangulatban - az utcát járom egymagámban. Bizalommal fordulok a bankom felé, hogy talán megjött a pénzecském, nem vitte el a mélyentisztelt-adóhatóság, így majd este futja lágyszőló're, kalácsra. Hiszen erősnek és tettre késznek kell lennünk, mert éjjel újabb, az utolsó bevetés közeleg, és helyt kell állni a csapolt italok és csápolt zenekarok frontján. Tudniillik Fesztergom van, a hatodik a sorban, és ez már olyan valami, hogy számolnak vele a környékbeliek - és hát országosan is. Tehát készülünk rá (naná, hiszen a szervezésben is érintettek vagyunk), vágyakozunk, hogy majd a kedvenc zenekarunk is eljön, de hát nem lehet mindig így, és általában nagyobbakat álmodunk, mint aminő a keskeny realitás, úgyhogy a U2 - Mick Jagger-felvezetéssel - egyelőre még pimasz remény csupán. De mint tudjuk, a lepényhal meg először, és nem adjuk fel (míg egy darabban látsz) etc. Nagy türelemről és megértésről tesznek tanúságot az esztergomiak, hogy tolerálják ezt a kissé hangosabb rendezvényt - ami egy vonósnégyeses délutáni utcazenéhez képest vitathatatlanul decibelisebb -, és tényleg, de tényleg köszönet a sok ezer (zömmel) fiatal nevében. Ez a fesztivál nem pusztán a zenéről szól. A „hangulathoz” tartozik, hogy mondjuk vérét adhatja, aki önzetlen (harmadik esztendeje van véradás a határ két partján), és valódi segítőtevékenységet végez a helyi civil szerveződések alkotta civil „falu”, nagy érdeklődéssel követik, Isten bizony. Mert hiszen a fiatalok nyelvén szólalnak meg - azaz: érthetően -, olyan témákban, mint környezetvédelem, kábítószer-megelőzés, válsághelyzet-kezelés, munkaügyi tanácsadás stb. De egyre bővül a speciális „sport-parkocska”, a vízi foci mellett idén már akad vízi rex, asztali foci (mondom, csocsó), vagy úgynevezett bika, ami különben rodeó, és nagyon nehéz megülni, mert ugyan nem él, hanem gép, de pontosan olyan vehemensen ficánkol, mint az eredeti pa- tás a pamplónai derbin. Mikor megjelenik ez a szösz (íráska), a Fesztergom zárónapjára virradtunk, éjszaka, akarom mondani, vasárnap hajnalban a legények és leányok leteszik a lantot, és elhallgat az éji bogár is (miután nekiment a falnak). Aki becsülettel „végigpörögte” a koncerteket, élvezte a kísérőprogramokat, az ilyenkor már örömösen fáradt, rántott húsokra, petrezselymes krumplira és uborkasalátára gondol. S eszébe ötlik, hogy meglátogatja a szüleit is, hiszen mégis csak szereti őket, és egyébként meg nekik van csak automata mosógépük, amely ráadásul egy bizonyos vízlágyítónak köszönhetően tovább él. De csitt, Pisti, Pisti, hova kalandozott el szép szemed (meseszerű arcod) világa? Maradjunk annyiban, hogy amennyiben tetszett a fesztergomozónak a móka, akkor elteszi a szívébe, és egy esztendőig őrizgeti, és - bízzunk benne: - bízik benne, hogy majd még jobb lesz jövőre. Tulajdonképpen ez a javulási szándék vezetett oda, hogy évről-évre neki vagyunk lendülve, és próbálkozunk, hogy jobb legyen. Ma még nem tudjuk, mit hoz a jövendő, és nem akarunk olyan szemtelenül nagyképűsködők lenni, mint imádott meteorológusaink, akik az utóbbi két hónapban még a közelében sem jártak a várható időnek, és szerintem az éjszaka és a nappal kettősségének jelentőségével sem voltak minden esetben tisztában. Szóval az van, hogy bármi változhat, a dolgok nem állandóak, és pusztán abban reménykedünk, hogy szeressék az emberek ezt a fesztivált, mondják, hogy szükség van rá, és - akár - az ötleteiket is szívesen vesszük, hogy ki, mikor és hogyan működjön közre. Mert nyilvánvalóan a visszajelzés fontos, és ugyan most nem tudom pontosan megmondani, mekkorára duzzadt az érdeklődés (egy ex-fontosemberi hasonlat: „A Kisgazdapárt taglétszáma úgy duzzad, mint tavaszi áradáskor a folyók vízszintje.” Torgyán József), de az érezhető, hogy lankadni nem lankad. Miénk a tér, úgy értem, magáénak érzi az esztergomi fiatal a rendezvényt, és hát ez azt is jelenti, hogy a dolog bevésődött. Kell-e több, nem mond ez eleget? Az Esztergom június 19-én írja, hogy az utóbbi időben történt lopássorozat elkövetője kézre került. Az utóbbi időben két kisgyereket is kifosztó, úriembernek öltözött elkövető „ most végre hurokra került Reiner Aladár rovott múltú kereskedő személyében, ki Tokodon akart egy nagyobb természetű csalást véghoz vinni, mikor lefülelték. Tokodról Esztergomba kisérték s az elegáns emberben a kifosztott fiuk ráismertek azon bácsira, ki nekik egy hatost Ígért, ha egy levelet visznek valahová, míg ő a csomagot fogta - azaz lopta. A csaló ki már hasonló esetekért büntetve volt, tagadja tettét. ” Megőrült mert nem lehetett katona - írja szintén az Esztergom. A történet egy bajóti fiatalemberről szól, akit, társaival ellentétben, csak póttartalékos katonának soroztak be. „Ez a szégyen sehogy sem hagyta hyugodni a derék legényt s annyit foglalkozott a katona kérdéssel ébren és álmában, hogy végre is rögeszméjévé vált a katonaság. Fából kardot faragott magának s utcahosszán katonai vezényszavakat kiabált, sőt kardjával a hatvágást és különféle fogásokat oly sűrűn és veszedelmesen mutogatta, hogy beszállították a helybeli Kolos kórházba. A szerencsétlen legényt rokonai többször meglátogatják kiknek azután újságolja, hogy szakaszvezetőnek nevezte ki őt a király. ” Nagyot fordul a világ száz év alatt, manapság abba őrülnek bele a fiatalok, ha besorozzák őket. És hogy nemcsak az ember őrülhet meg, hanem egy gépezet is, az Esztergomi Lapok következő írása jól példázza. „Szórakozó harangozó. A főszékesegyház harangozójának úgy látszik kevés foglalatossága akad és unalmában harangjátékon töri a fejét. Ezt kell feltételeznünk azért, mivel folyó hó 13-án délután 3 óra után egyszerre csak félreverte a harangokat, megriasztván ezzel a nagy szárazság miatt úgy is aggódó lakosságot, mely izgatottan, tájékozatlanul futkosott jobbra-bal- ra a vaklárma következtében. ” A június 19-i számban azonban fény derül az eset mikéntjére. „ Utána járván a dolognak, kiderült, hogy a harangozó nem hibás, mert nem harangszó volt az, hanem az óra ütő szerkezetegabalyodott megs három óra helyett vagy húszat ütött. Csodáljuk, hogy a drága és kitűnő óra ilyen módon adja tudtára a közönségnek, hogy beteg... ” Végül, egy kissé morbid és gyomorforgató, ám feltétlenül hasznos ügyről olvashatunk az Esztergom és Vidékében. , Állati hullák elégetése. Hasznos és a közegészségügy érdekében régóta kívánatos intézményt létesitett a városi hatóság. Eddig ugyanis az volt a szokás, hogy a gyepmester által leütött állatokat a gyepmester egyszerűen elfóldelte, amiből aztán oly dolgok keletkeztek, hogy vagy a hiányos el- fóldelés következtében az állati hullák a felszínre kerültek és a körléget fertőzték kipárolgásukkal, vagy pedig kóbor cigányok kiásták a dögöt, elfogyasztották és igy sokszor veszedelmes betegségek okozói lettek. A város most egy olyan hullaégető kemencét létesitett, amely az ország több részén már rég dívik s amelyben a hasznavehetetlen állati részeket elégetik és ezzel elejét veszik minden anomáliának. ” • GK
