Hídlap, 2004. április-június (2. évfolyam, 65-129. szám)

2004-04-07 / 69. szám

„ízt adni, megőrizni../' Eljött a húsvét. Most sem figyelünk rá. Az ünnepek ki­fakulnak, lényegük ködbe vész. Persze, néha eszünkbe jut, hogy jó lenne megállni, akár percekre csak - oda kellene figyelni a minket körülvevő üzenetekre. Jóllehet, nehéz tudomásul venni a legfőbb üzenetet: rossz úton haladunk. Szerencsés Zsolt katolikus esperes-plébános­sal beszélgettünk.- Felgyorsult világunkban lassanként elkopnak az ünne­pek. Milyen üzenete lehet ma a húsvétnak?- A „felgyorsult világ” számá­ra talán meggondolandó lenne az a végtelen nyugalom, mond­hatni feszültséggel teljes csend, ami húsvét ünnepét megelőzi, nagyszombat csendje. Nem szó­lalnak meg délben a harangok, nem szólal meg az orgona, nincs szentmise. A templomok­ban megépítik Krisztus jelképes sírját. Mintha eltemetve len­nénk Jézussal. De nagyszombat nyugalmában már ott van hús­vét ígérete. Várni kell a mag ki­csírázására. Mennyire vártuk már a tavasz első megnyilvánu­lásait; a pattanásig feszült rü­gyeket, a bimbót rejtő első kis leveleket... és még a hangula­tunk is más lett! Vártuk már na­gyon, hiszen hosszúra nyúlt a tél. Milyen szörnyű lenne látni az erőszakkal feltört rügyeket. Jó lenne megállni, elidőzni mindezek felett, hogy meghall­juk az üzenetet. Húsvét az élet ünnepe, a vallástól távoliak szá­mára a tavasz, a hívők számára a feltámadott, új élet ünnepe, melyet a halálból feltámadt ná­záreti Jézus hozott el nekünk. Húsvét, Jézus feltámadása a kereszténység alapja, az élet reménysége, távlata. így lehet elfogadni a szenvedést, meg­próbáltatást, kudarcot és sok minden mást, amitől legszíve­sebben megszabadulnánk. Az élet erősebb - még a halálnál is. Meg kell újra tanulnunk vár­ni, várakozni. A mag, ha eljön az ideje, kicsírázik.- Emlékszem, gyerekkorom­ban magam is jártam locsolkod- ni, tojást begyűjteni. Ma azon­ban már kész viccnek tartják a fi­atalok ezeket a szokásokat. Hall­juk az egyház tűnő lépteit?...- Megvallom őszintén, gye­rekkoromban sem szerettem a locsolkodást. Talán ott kellene keresni a problémát, hogy túl­ságosan anyagiassá vált ez is. Pedig egymás meglátogatása, jókívánságok elmondása, egy­más megvendégelése emberi értékek lehetnének továbbra is. Ami a fiatalok vallásosságát ille­ti, erre is talán igaz lehet, hogy minden emberben benne van a vágy és ezek nem rosszak, csak sokszor rossz helyen keressük vágyaink beteljesülését. De mindenki kapott egy képessé­get, ahol átlagon felüli lehet és ez a szeretet. Itt van a vallásos emberek felelőssége, hogy ho­gyan élik meg azt, amiben hisz­nek, vonzó, elgondolkoztató, hiteles módon, vagy úgy, hogy ettől jobb, ha távol maradunk.- Az egyház súlyvesztése az utóbbi időben lelassult, amihez az európai jobboldali pártok térnyerése is jelentősen hozzá­járult. Jöhet-e vajon még olyan kor, amikor akkora szerepet kap az egyház, mint a húszas­harmincas években?- Véleményem szerint az egy­háznak nem kell mindenképpen szerepvállalást keresnie. Ügy kellene jelen lennie a mai világ­ban, hogy jel legyen. Ahogy Jé­zus mondja a hegyi beszédben: „Ti vagytok a föld sója, de ha a só ízét veszti...” Sónak lenni, ízt adni, megőrizni..., de az sem jó, ha valami túl sós... Tehát megtalálni a helyes utat, módot és alkalmat! Ez a mindennapok nem kis feladata.- Január óta komoly támadá­sok érték a magyar egyházat. Kezdődött a Tilos Rádió előtti tüntetéssel, majd a Káróli egye­temen történt incidensek okán vártak állásfoglalást a magyar hitélet vezetőitől. Az egyház mellett kiállók leginkább kon­zervatív életérzésű emberek voltak. Mennyire tud távol ma­radni a politikától az egyház mai megosztott világunkban?- Az egyház nem tud távol maradni a politikától, hiszen az egyházhoz tartozók - a papok és a hívek - ugyanúgy élik a min­dennapokat, mint bárki más. Nem lehetünk közömbösek a napi események és a bennünket is érintő jövővel szemben. A Te­remtés könyvében azt olvassuk: „Hajtástok uralmatok alá...” A világon nemcsak uralkodnunk kell, hanem felelősek is vagyunk érte, ezért kaptuk. Napjainkban egyre csak azt hangoztatjuk, hogy mihez van jogunk, mit mondhatunk ki, mit tehetünk meg. Arról azonban elfeledke­zünk, hogy mit takar az a szó, hogy kötelesség. Az egyház egyik nagy küldetése, hogy az emberek lelkiismerete legyen, az embert megszólító Isten szavát közvetítse. Ami a támadásokat il­leti, kétezer év alatt mindig is vállalni kellett Jézus szavainak valóságát: „Engem is üldöztek, titeket is üldözni fognak.”- A húsvét ünnepéhez kap­csolódik Mel Gibson legutóbbi, nagy port kavart rendezése, A Passió című film. A Vatikán ki­állt a film mellett, sokan azon­ban (az egyház berkein belül is) úgy gondolják, hitünk megtalá­lásához nem feltétlenül szüksé­ges elrettentést alkalmazni. Hogy vélekedik erről?- Mel Gibson filmje valóban vélemények kereszttüzébe került. A magam részéről vegyes gondo­latokkal jöttem ki a vetítésről, de ahogy visszagondoltam a látot­takra és a hitünkkel körülvett ese­ményekre, egyre több értéket fe­deztem fel az alkotásban. Nem szabad elfeledkezni a tényről, hogy a keresztre feszítés mégis csak a kivégzés, a büntetés ke­gyetlen megnyilvánulása volt és abban a korban ez nem egy elszi­getelt esemény^ hanem kivégzési gyakorlat volt. És a názáreti Jézus mindezt tudatosan vállalta, de ha valaki nem ismeri Jézus Krisztus teljes életét, tanítását, amit az Egyház kétezer éve hirdet, nehe­zen érti meg az ábrázolt esemé­nyek lényegét. Felszínre kerül az emberben szunnyadó könyörte­lenség, kegyetlenség, de ugyan­akkor a megdöbbenés, a csendes fájdalom, az együttérzés, a segíte­ni akarás - még ha csak annyi­ban is, hogy egy kendővel letörli a szenvedő, a megkínzott ember arcát. Bizonyára sokan megnéz­tük, megnézik a filmet, talán csak kíváncsiságból, esetleg valami többet várva - vagy csak úgy, mint egyet a filmek közül. De bi­zonyára mindnyájunk emlékeze­tében ott marad, ott él és így eset­leg hozzájárulhat hitünk, vallási ismereteink, emberi megnyilvá­nulásaink megtisztításához. Visz- szavezet a kereszt botrányához, a kereszthez, mely egyszerre az em­beri kegyetlenség és az embert szerető Isten szeretetnének jele.-esszá­Ismét útra kelünk - 1 .rész A negyedik útvonalunk a 11-es főútvonalon vezet. A régebben pilismaróti út, a Dobozy Mihály utcán ke­resztül vezet a vízlevezető árok hídjához, majd azon át Pilismarót-Budapest felé. A hídon áthaladva jobbra a MÓL üzemanyagtöltő állomás, a Bilik építőanyag-kereskedés és gépkocsiértékesítő telep működik. Az építőanyag-ke­reskedés kerítése mellett áll egy kis műkőkereszt: feliratát az időjárás olvashatatlanná tette, de a szentgyörgymezői plébánia História Domus év­könyvéből megtudható, hogy ezt a kis keresztet 1907-ben Lobog Katalin állíttatta. Az út mellett jobbra a volt ta­gi parcellán családi házak épülnek. E terület végén ága­zik el a kusztusi utat összekötő út. Elején működik egy nyo- móskút. Korábban itt gémeskút volt favályúval. Régen a határ­ban több ilyen gémeskút mű­ködött, mellettük favályú. A gazdák kifelé menet és hazafe­lé itt itatták meg állataikat, de kőagyag korsókba, üvegekbe maguknak is vettek vizet és na­gyobb edényekbe a permete­zéshez is. A kút mögötti terüle­ten létesítették a Vadvirág kempinget, de már megszün­tették, és területét parcellázták. Tovább haladva a 11-es úton elérkezünk s Szennyvíztelephez vezető úthoz, ettől nem messze áll egy kőkereszt, melynek el­mosódott feliratából már csak a Haller név olvasható. A plébá­nia évkönyvéből azonban meg­tudható, hogy özv. Haller Ferencné, szül. Schiszler Terézia állíttatta saját földjén, fenntartá­sára alapítványt is tett. 1885. szeptember 13-án szentelték fel. Elérkezünk egy kis akácerdő­höz, mellyel átellenben a Duna felőli oldalon kiirtott szőlőültet­vény helyén áll egy szép kőke­reszt, aranyozott corpussal. Felira­ta: „Édes Jézus, a Te kínszenvedé­sedért irgalmazz a bűnösöknek, e szobrot az Isten dicsősérére emel­te Belkovics György és neje Bartus Teréz 1908-ban.” Nem messze innen egy autó­fényező műhelyhez érkezünk, mely előtt nyomóskút műkö­dik. Azelőtt itt is gémeskút volt favályúval. Bélay Iván Karitatív szolgáltatások a nyugdíjasoknak Eleinte gyanakvóan fo­gadták, mostanra viszont egyre többen veszik igénybe Ipolyszakálloson a Közszol­gálati Értékközvetítő Szövet­ség segítségét, amely márci­ustól a nyugdíjasoknak nyújt különféle szolgáltatásokat. Márciusban indult Ipoly- szakálloson a Közszolgálati Érték- közvetítő Szövetség (KÉSZ) jóvol­tából a kezdeményezés, hogy a helyi nyugdíjasok számára bizto­sítsák a gyógyszerek házhoz szállí­tását. A polgári társulás elnöke, Gasparik Ágota lapunknak el­mondta, hogy a társulás még ta­valy decemberben alakult meg, a nyugdíjasok megsegítésére irá­nyuló programot pedig idén már­ciusban indították be. „Eleinte gyanakvóan fogadtak bennünket, de fokozatosan megismerkedtek és megbarátkoztak az ötlettel. A mintegy kétszáz nyugdíjas közül már hatvan jelezte, hogy igénybe venné szolgáltatásainkat” mondta a szövetség elnöke. A szolgáltatások között szerepel nemcsak a szükséges gyógyszerek házhoz szállítása, hanem besegí­tenek a házimunkákba is, vagy el­végzik a bevásárlást a rászorulók helyett. Sokszor az is segítségnek számít, ha egy kicsit elbeszélget­nek a nyugdíjasokkal. A fiatalok ugyanis munkalehetőség miatt el­költöznek a városokba, az időseb­bek pedig magukra maradnak. Gasparik Ágota továbbá azt is el­mondta, hogy már szerencsét próbáltak alapítványoknál, de ed­dig sehonnan nem kaptak támo­gatást. Ennek ellenére illeték nél­kül tudják végezni munkájukat. Az egyesület további céljairól, feladatairól Gasparik Ágota el­árulta, hogy a kulturális szerve­zetek és a vállalkozók felé is sze­retnének nyitni. A vállalkozók­nak az uniós normákról és a le­hetőségekről klubtevékenysé­gek formájában szeretnének fel­világosítást nyújtani. A társulás vezetősége öt sze­mélyből áll. Janig Ildikó és Ozvald Eleonóra személyében két alelnö- ke van, az ellenőrző bizottság elnö­ke Gyönyör Gyula, programterve­zője Kiss György, pénztárosa predig Ballon Judit. A karitatív jellegű szolgáltatásokat a jelenlegi hét tag és a szimpatizánsok végzik. CzM Örömet találni a természetben... Április 5-én, délután kezdődött a Szentgyörgymezői Ol­vasókörben Pifkó Péterné szervezésében a Feichtinger Sándor Botanikai Verseny általános és középiskolás tanu­lóknak. Az immár ötödik alkalommal megrendezésre ke­rülő tanulmányi versenyen első és második helyezést a kisbéri Petőfi Sándor Általános Iskola csapata érte el, a harmadik helyen az esztergomi József Attila Általános Is­kola diákjaiból álló csapat végzett. A zsűri elnöke öt éve dr. Szállási Árpád orvos-történész, dr. Osvai László orvos és Barina Zoltán, a Természettudományi Múzeum nö­vénytárának munkatársa voltak. Pifkó Pétemével, a botanikai ver­seny életre hívójával, a József Atti­la Általános Iskola magyartanárá­val beszélgettünk a rendezvény szünetében. „Öt évvel ezelőtt ren­deztük meg először. Előtte a József Attila iskolában már készítettünk egy padot, ami Feichtinger Sándor nevét viseli. Nagyon fontosnak ta­láljuk a munkásságát. A kórház és a reáliskola igazgatója volt, és nem utolsósorban országosan elismert, kiváló botanikus, akinek hatalmas gyűjteménye volt, különböző munkái jelentek meg. Ami a ver­senyt illeti, a megyéből és a régió­ból is érkeztek hozzánk csapatok: Párkányból kettő, Érsekújvárból egy csapat jött. Azt viszont sajná­lattal fogadtuk, hogy Esztergomból csak a Petőfi és a József Attila isko­lából jöttek gyerekek a rendez­vényre. Nagyon fontos lenne, hogy a gyerekek örömet találjanak a ter­mészet megismerésében. Ezért ta­láltuk ki a versenyt. A város oktatá­si bizottsága segít bennünket, a Nemzeti Tankönyvkiadó támogat­ja a munkánkat, valamint rendsze­res segítséget kapunk a Természet- tudományi Múzeum növénytárá­ból. Két fiatal munkatársuk állítja össze a verseny anyagát, közülük Pifkó Dániel az Szent István Gim­náziumban tanult, majd lett bioló­gus. Éppen ma számoltam ösz- sze, hogy a József Attila iskolá­ból öt olyan kikerült tanítvá­nyunk van, aki vagy uniós szer­vezeteknél dolgozik, vagy ép­pen a Bodeni tónál végez kuta­tásokat. Van olyan volt tanítvá­nyunk, aki az Aggtelei Nemzeti Parknak a munkatársa, vagy a Genetikai Intézet kutatója. Úgy tűnik, nálunk a természet szere- tete hagyomány.” -szá­Húsvétváró Karván A KORÁVÁ Dunamenti Vi­dékfejlesztési és Kulturális Tár­sulás 2004. április 10-én dél­után két órai kezdettel a karvai kultúrházban Húsvétváró ün­nepséget szervez, ahol az érdek­lődők saját kezűleg díszíthetnek tojásokat, dísztárgyakat készíte­nek szalmából, csuhából és drótból, de lehetőség nyílik méhviasz gyertyák, húsvéti asz­tali díszek és képek készítésére is, valamint a résztvevők kipró­bálhatják az üvegfestést is. A résztvevőket arra kérik, hogy a tojásdíszítéshez hozzanak ma­gukkal kifújt vagy főtt tojásokat. A belépődíj 40 korona, további információt a +421-905-930 994-es mobilszámon, valamint a +421-35-777 85 20-as fax­számon kaphatnak az érdeklő­dők. Mindenkit szeretettel vár a rendezőség! -CZ-

Next

/
Thumbnails
Contents