Hídlap, 2004. április-június (2. évfolyam, 65-129. szám)
2004-05-27 / 105. szám
4 HÍDLAP • 2004. május 27., csütörtök RÉGIÓ | MAI TÉMA Szívesen vásárol az esztergomi piacon? Kicsit mindenki belehal - riport a piacokról Éppen úgy beleolvadnak Esztergom és a környező települések városképébe, mint bármelyik műemlék vagy éppen lakótelep. Lassan észre sem vesszük őket, csak átsétálunk rajtuk, körbenézünk; megszoktuk őket - a piacosokról van szó. A Hídlap munkatársa néhány napon keresztül a környékbeli piacokon járt, és a mindannyiunkban felmerülő kérdésekre kereste a választ: miért űzik hóban-fagyban vagy éppen kánikulában ezt a „kőkemény sportot”, megéri-e a fáradozás. És persze azt, mire számítanak a jövőben. — Ez egy életforma. Vagy bejön, vagy nem — mondja egy cipőket áruló középkorú nő. Az elmúlt három évben férjével együtt megpróbálják eladni a több helyről összevásárolt lábbeliket. Szeretnek itt lenni, mondják. Hajnali ötkor, de előfordul, hogy már egy órával korábban elindulnak, hogy reggel hat órakor kezdődjön a meló; vaslécekből állítják fel a sátrakat, műanyag vásznat húznak rá, és hétre már minden ki van pakolva. — Előfordul, hogy nem mindig kifizetődő - mondja a pár férfitagja — előfordul, hogy még az útiköltséget sem fedezi a napi bevétel. Ahogy minden más szakmára, így a piacolásra is érvényes tétel, hogy „fontos a hátszél”. Főleg olyan piacok esetében, ahol bérleti díjat kell fizetni egy- egy helyért. A nem ritkán húsz várakozóból annak jut hely, akit a szomszédos parcella tulajdonosa protezsál. De megéri-e egyáltalán? A tapasztalat az, hogy a portékák jobban elkelnek, mint a butikokban, ahol bár eladják a beszállított mennyiséget, ám a bevétel akár a felére is csökkenhet, hiszen a bolt tulajdonosa un. sápot kérhet a kereskedő termékeinek befogadásáért. — Kipakolom ide a cuccokat, várom a kapást, és általában bejön - vélekedik a dolgokról eg)’ könyveket áruló férfi. - Kétszer annyit adok el így, mint régebben, amikor utcai árusoknak, vagy boltoknak szállítottam. A legtöbb esetben ötven és százezer forint körül költenek egy heti készletre, az viszont ennél is meglepőbb, hogy ennek jó esetben akár a kétszerese is elfogy, hiszen a vásárolók többsége előrendelést kér. Kényes, de kikerülhetetlen pont a piaci árusok számára a „bóvli-kérdés”. A legtöbb eladó állítja, hogy termékei semmivel sem ócskábbak, mint a boltban kaphatók. Egy-két őszintébb azért elárulja a már jól sejtett szakmai titkot; az olcsóbb utánzatokat bármiből (napszemüvegek, emléktárgyak, „márkás” ruhák) néhány száz, ritkán néhány ezer forintért vásárolják fel, s ha kétszeres árért adja is tovább, még mindig olcsónak számít. Ha a vásároló visszajönne széthullott napszemüvegére panaszkodni, az eladó joggal mondhatja, hogy szaküzletekhez tessék fordulni, ha csúcsminőséget kíván. Arra a kérdésre, hogy megéri-e „piacra menni”, többféle választ is kapunk. Hiszen nem mindenki bírja a megpróbáltatást.-Kint vagy reggeltől estig, nem mozdulhatsz el - magyarázza egy, a megfogalmazása szerint „csecsebecséket” árusító férfi. — Hoznod kell ételt, innivalót, és ha vécére mész, szinte biztos lehetsz benne, hogy lopni fognak. Persze az ügyesebbje párosával jön, így nem adódnak ilyen problémák. A megpróbáltatások leginkább télen kezdődnek. - A nyár még elviselhető; beszélgetünk, jól érezzük magunkat. De télen, mínusz tíz fokban kint ülni az átfagyott ruhákban... abba egy kicsit mindig belehal az ember. Arról nem beszélve, hogy esőben-hóban minden portékánk elázik. Persze ilyenkor is tartják egymásban a lelket. Egy virágárus hölgy elmondja, hogy nagyon ritka az egymás közötti ellenségeskedés. — Ha valaki szemétkedne, bizonyára hamar elzavarnánk a telepről. Előfordul, hogy játékból versenyzünk, hogy kihez jönnek többen, ki adott el többet - mondja - de segítünk mindenben egymásnak, beszélgetünk, tanulunk egymástól. Neki megérte. Annak ellenére, hogy eredetileg magyar-történelem szakos diplomája van. Természetesen nem mindenki látja ilyen rózsásan a helyzetet. Egy ruhaárus szerint az ő családi élete éppen a piacozás miatt ment tönkre.- Kora reggeltől késő estig nyomod, és amire hazavergődsz, csak arra van erőd, hogy elaludj. A férjem elment, a gyerekek kirepülőben vannak, és engem hibáztatnak azért, ami köztünk történt. Nem fogják megérteni, hogy ez egy mókuskerék. Persze a nyári forgalom szerinte is jól fog majd jönni a kasszába. Aziránt is érdeklődtünk, vennének-e fel alkalmazottat? Az első reakció a kitörő nevetés volt, majd a furcsa tekintet.- Maga szerint megéri nekem, hogy felvegyem magát? Mit gondol, órabérbe fizessek? Nem! Nekem így ingyen van, kiállók, eladok, és oké. Egy zöldségárus viszont szívesen láma, órabérben kétszáz forintért, aztán „eszébe jut”, hogy százötven forintra gondolt. Másnap reggel hétkor vár! Elmondja, hogy reggel fél héttől délután kettőig kell majd maradnom, addig lehetőleg nem menjek sehova. Kérdésemre, hogy a vécé és egyéb problémáimat miként oldjam meg, egyszerűen hangzik a válasza: nem kell itt dolgozni! Nem is fogok, mondom, csak vicceltem. S végül egy kis aktualitás: május elseje, csatlakozás. A vélemények ebben is megoszlanak: az előzékeny zöldséges szerint semmi nem változik majd.- Eddig is jöttek át Szlovákiból, vagy még messzebbről, most is fognak. Aki át akart jönni a határon, eddig is megtette. Nem lesz itt semmi változás. Csak az eurótól félek. Össze fog minden keveredni. Mások máshogy látják: Fantasztikus lehetőség ez mindenkinek. Kinyílnak a határok, és ez főleg majd a nyári bevételeken látszik meg. • SLEEPY Vajk, tanár Leginkább az édesanyám jár a piacra, én ritkábban. ■HtL Nagy szüksége van Esz- tergomnak rá, főleg nyá- ron vonzza igazán a turistákat, jellemző, hogy a Szlovákiából érkezők szinte mindig meglátogatják. Az igazi problémát a szerintem rossz elhelyezkedés jelenti. A jelenlegi helyzet nem állapot. Bár azt hallottam, hogy a közeljövőben a Kossuth Lajos utcára költöztetik majd ki a piacteret. Lajos, grafikus Nem szoktam ott vásárolni, és ennek két oka van. Egyrészt nem járok arrafelé, mert a busz, amivel munkába jövök, nem megy be a pályaudvarra, nem érintkezek a hellyel. Másrészt számomra nem megfelelő az ott kapható áruk többsége. Ennek ellenére úgy gondolom, nagy szüksége van a városnak a piacra, hiszen mozgalmasságával sokat dob az összképen, a hangulaton. Rózsi néni, nyugdíjas Mi, nyugdíjasok nagyon meg vagyunk elégedve a piaccal. Az eladók kedvesek, közvetlenek, ellentétben a nagy boltok és áruházak alkalmazottaival. Az árakkal is meg vagyunk elégedve, mert itt - „tisztelet” a kivételnek - nem akarják mindenáron átverni a vevőket. Hallottam róla, hogy költözködni fognak a piacosok, de én ezt nem szeretném. Jó ott, ahol most van. A város középpontjában, mindenkinek elérhető távolságban. Szeretem őket. Kémiatanárok a Richterben Dorog, Esztergom és Párkány kémia-biológia-környezetvédelem szakos tanárait hívta meg a Richter Gedeon Rt. dorogi fióktelepére, hogy bemutassa a céget. Magyarország vezető gyógyszeripari cégének célja, hogy Magyarországon a lehető legjobb munkaerőt hozzák létre. Sandy Endre főmérnök elmondta, fontosnak tartják, hogy a legképzettebb munkaerőhöz jussanak, és ez már az oktatás szintjén eldől. Fontos feladatot látnak el az általános iskolák és a középiskolák ezen a területen. Az oktatók Szilágyi Gabriellától hallhattak a cég múltjáról és jelenéről. Megismerhették a vegyipari óriás néhány évre visszatekintő gazdasági fejlődését, tevékenységét. Szilágyi Gabriella elmondta, hogy a Richter nagy gondot fordít a környezetvédelemre. Tavaly erre a célra 200 millió forintot költöttek. Jekkel Péter üzemvezető előadásában a tanárok végigkövethették, hogyan épül fel egy szteroid molekula. Ezek mellett betekintést kaptak a gyógyszergyártó cég munkaerőképző kezdeményezéseibe. Nagy Józsefné, személyügyi és oktatási vezető beszámolt arról, hogy az oktatás támogatásával, a képesítő tanfolyamok szervezésével kívánják elősegíteni a munkaerő fejlődését. Ezek mellett vállalják az iskolák tantervébe beépíthető látogatásokat, de szívesen segítenek a főiskolások és egyetemisták gyakorlati képzésében is. A magyar és szlovák oktatók részt vettek egy üzemlátogatáson, melynek keretein belül láthatták egy szteroidüzem működését, illetve a szennyvíztisztító telepet. • ÁK Vándorldállítás a párkányi iskolában Egészséges életmód Leányváron A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége szervezésében idén nyolcadik alkalommal került sor a Mese, mese mátka nevű albumkészítő képességfejlesztő verseny meghirdetésére az alapiskolák alsó tagozatai számára. A versenybe íi iskola 25 munkája érkezett be, ami lényegesen kevesebb, mintegy fele az előző évek munkáinak. Régiónkból Párkány, Búcs, Zselíz és első alkalommal Kürt is bekapcsolódott a versenybe. Drozdík Katalin, a verseny szervezője szerint azért képviseltették magukat ilyen kis létszámban az iskolák, mert idén nem kaptak a pedagógus szövetségtől anyagi támogatást arra, hogy a szokásos módon füzetben jelentessék meg a felhívást az iskolákhoz. Drozdík Katalin továbbá elmondta: pályázat útján próbálnak szerencsét a jövőben. Az évek folyamán több témát is feldolgoztak, ilyen volt például a környezetvédelem, honfoglalás, szülőföld, Petőfi, a 77 magyar népmese és Grimm meséi. Idén Benedek Elek meséit dolgozták fel közösen az egyes osztályok tanulói.- Ez az egyetlen olyan verseny, ami az egész iskolarendszert átfogja, és még a kisiskolák is képviseltetik magukat. A tanulók kis kutatókként dolgoznak, nekik kell utánajárniuk a dolgoknak. A forma nincs meghatározva, a 3-4 osztályos tanulók vázlatpontokat is készítenek munkáikhoz. Nincsenek helyezések, mindenki nyer. Van néhány támogatónk, az elDrozdík Katalin a kiállítás egyik darabja előtt múlt években az esztergomi önkormányzat is támogatott. ígért támogatást a bajai Fidesz történelmi tankönyvek vásárlására, de mivel az unióba egyenrangú partneredként léptünk be, ezért azt visszavonták. A tanulók munkái vándorkiállítás formájában jutnak el az egyes iskolákba. Péntekig a párkányi alapiskolában tekinthető meg, utána Zselízen, majd Kürtön lesz látható. Nyáron a nyári egyetemeken mutatják be, szeptemberben pedig tovább megy Búcsra. A kiállítás egy évig vándorol, amíg az új versenyt meg nem hirdetik. Minden iskolában két hétig időzik. A következő témát Kis hazám a nagy Európában címmel írják majd ki. • CzM A Leányvári Nagycsaládosok Egyesülete (LENA) nemrég ismét nagyszabású Családi Egészség- és Sportnapot rendezett Leányváron. A Mozdulj rá! elnevezésű rendezvény célja az egészséges életmód kialakítása. A LENA 2003 januárjában jött létre, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete 101. tagtestületeként, melyet hároméves nagycsaládos csoportlét alapozott meg. Jelenleg közel ötven család tagja az egyesületnek, a leányváriak mellett vannak kesztölci, piliscsévi, pilisjász- falui és esztergomi tagjai is. Az egyesület fő céljai a családokkal kapcsolatos emberi és állampolgári jogok védelme, családsegítés és jogsegélyszolgálat, gyermek- és ifjúságvédelem, egészség- ügyi felvilágosítás valamint a környezeti nevelés. Az egyesület hagyományosnak számító éves rendezvényei mellett lehetőségeikhez mérten próbálnak segíteni a helyi és környékbeli gyermekes családok nehézségein. A gyerekek bevonásával gondozzák és óvják közveden környezetüket, ezáltal szeretnék elérni azt, hogy környezettudatos felnőtté váljanak. Mindezek mellett az egyesület nagyszabású éves rendezvénye a Mozdulj rá! program. Ennek keretén belül az elmúlt évben közel 800 főt sikerült megmozgatniuk, egy nap alatt 400 szűrővizsgálatot végeztek el,.félszá- zan adtak vért. A nemrég rendezett családi napon is egészségházzal, tanácsadásokkal sport- és gyermekprogramokkal várták az érdeklődőket. Az egészségügyi programok lebonyolításában közel 400 fős csapat működött közre, köztük bőrgyógyászok, optikusok és gyermekgyógyászok. Mivel az egészséges életmód alapvető feltétele a mozgás, ezért a színes sportolási lehetőségek sem maradhattak eL A programok előkészítésében és lebonyolításában a leányvári és piliscsévi óvoda vezetői és dolgozói, a Kultúrház népművelője, Leányvár polgármestere és a Leányvári Nagycsaládosok Egyesületének tagjai is segítettek. A mostani rendezvényt Bánffy Miklós, a község polgármestere nyitotta meg és jó példát mutatva vért is adott. • GK
