Hídlap, 2004. április-június (2. évfolyam, 65-129. szám)
2004-05-22 / 102. szám
2004. május 22., szombat A HÍDLAP hétvégi kulturális melléklete 26. szám Kalendárium Mindig meglepve olvasom, ha a száz évvel ezelőtti lapok olyan társadalmi-ideológia kérdést vetnek föl, amely napjainkra hatványozottan érvényes. Ez történt most is. Az Esztergom és Vidéke publicistája kitűnő érzékkel mutatta be napjaink társadalmi megosztottságának gyökereit, a XXI. század politikusát. Együtt írunk, nevetünk- Pesti Pisti rovata Koncert, élmény „....és kik azok a föníciaiak? Hát a görögök, te okostóni. ” (Keith Floyd főzős műsorában két laikus kolléga, Spektrum Televízió, május 20.) Miközben dívik a fél - vagy tán egészen az - plébekk, és fiatal magyarok gyárépületekben rázzák, valahogy mi, élő koncerten szocializálódtak, úgy érezzük magunkat, hogy ki vagyunk halva, de minimum ezek most más idők. De nem. A volt egyszer egy Európa Kiadó nevű zenekar átmeneti feltámadása meggyőzött bennünket: nem vagyunk egyedül, élünk és virulunk. Vagy ha nem, akkor május 18-án a pesti A38-as hajót elevenfürge zombik töltötték merülés-határig, mintegy ezres nagyságrendben. Nem, nem voltak zombik, már csak abból lemérve sem, hogy a csapolt sör (félezerért) fogyott rendesen, és az élőhalottaknak ez nem szokásuk. De ne fussunk rögvest a koncerthajó fedélzetére, kezdjük mindjárt és inkább az elején. A harmincasok kivesző - merthogy kisvártatva negyvenesek lesznek - generációjának meghatározó élménye volt az URH, Kontroll Csoport, Európa Kiadó és (a korai) Sziámi együttesek nevével jelzett punkszerű underground zenei vonulat. (Meg sok minden más, de most azt mellőzük.) Fiatalos, posztkamasz gimnazista daccal készítettük a kopírungokat a zugpadlások füstös deszkáira szögezett Aiwa deciteken (hol volt még akkor, sajnoshálaistennek, a gyorsmásolós kétkazettás borzalom?), ám hiába a csúcsminőség, a sokszorozásra szánt anyag eleve csörgött, zizegett és a fele hiányzott, de hát ez adta meg a szépségét, meg az illegalitás. Mert a klasszikus és első Európa Kiadó-szörcsögőanyag csakis hendméd terjengett, az akkori kultúrpolitika bajosnak találta Menyhárt Jenő szövegeit (példának okáért: „mindenki itt van, aki nem elég bátor, olyan már, mint egy menekülttábor...”). De a legelső és legfontosabb ok, hogy Menyhárték megmondták a tutit, kavargó, kallódó, sese (se ez, se az) nemzedékek számára jelölték ki a helyes irányt, ennek utána Jenő szövegei szlogenné váltak, és két harmincas, ha ma összefut, és az egyik balra, a másik meg jobbra szavaz, azért azt a közös platformot, hogy „na, most menjek vág}' maradjak?” hamar megtalálják, és egyfajta nemzeti konszenzusra jutnak. Nekivágtunk hát többedén, miután Vécsaba élzenész és jókatmondó-művész becserkészte a jegyeket (2500 elővételben, a helyszínen három pénz, de, hehe, ott már el van-volt fogyva). S hogy ismét jellembarátunkat idézzem, vállán a kétség Szméagolja fészkelődön:, nem csupán valami illúziót kergetünk-e, könnyesen, nyálasán és legfőképpen: szentimentálisán adózva a nosztalgia álemlékekkel borított, kétes oltárán. Hát nem. Már az előjelek is kedvezőek voltak, rögvest az ürömi araszolónál facér lányok díszelegtek az út mentén, nagy szívvel árulták látványos testüket, mire az egyik előttünk csoszogó autóba belecsörrent a mögötte jövő, ennek következtében a sofőrje megorrolt a kormányra, és egy jó lelkű perdita zsebkendőket nyújtott az orra vérébe fagyni készülő pórul jártnak. Erre jegyezte meg Vécsaba, hogy „szerelem első vérig...” Az A38-as állóhajó valaha a szovjet vizeken tolta az uszályokat, ma ötletesen és ízlésesen kialakítva a koncerttermébe ezer főt fogadni képes (kulturált vécéi meglepetésre állták a rohamot). A közönség fele a harmincas-negyvenes generációhoz tartozott (a „föníciaiak”), a másik tizenéves suhanc („görög”) volt. A zenekar - jó szokásához és a hajdani fílinghez mérten - egyórás késéssel csapott a húrokba. Am semmi régi érzés, meghatódott múltidézés - középkategóriás autóval a parkolóban és Visa kártyával a zsebben. Menyhárt Jenő és az Európa Kiadó friss volt, sütött, felemelt, megpörgetett és utána úgy dobott vissza a rögvalóba, hogy hasztalan kerestük a helyünket. A New Yorkban (és szobafestésből) élő Menyhárt és társai hitelessége és aktualitása mindenkit magával ragadott, legyen az görög avagy föníciai. Tökéletes hangzás, tökéletes számok, régik és újabbak. Persze a hajó akkor lódult meg igazán, amikor, mondjuk, felsikoltott, hogy „én hős akarok lenni...”, mire mi, „első osztályú vidéki srácok” szíven találva éreztük magunkat. Mi sem jellemzőbb az élményre, hogy magam, aki betegesen kerülöm a tömeget, és hajlamos vagyok egy koncertet a büféből élvezni, szinte végig bent tartózkodtam, és úgy éreztem, valaki megint megmondta nekem a tutit. Bár akadnak még kérdéses pontok az életemben, de újra megtaláltam a helyem. „Hülye érzés, de én szeretem”. „Stréber világ” - olvashatjuk az Esztergom és Vidéke 40. számának első oldalán a vezércikk címét. Érdekes olvasmány. Magyarázatként szolgálhat a mai Magyarország politikai megosztottságának kérdésére is, ha figyelmesen olvassuk. „Mohósággal, a lázas sietség izgalmaival szívja magába az emberi társadalom az újkor szellemét, az élet minden terén feltűnő jelenségei dotnborodnak ki az urhat- námságnak, a kapaszkodásnak, a szertelen hiúságnak, az önimádásnak és a telhetetlen önzésnek. A suggestiós befolyás ellenálhatat- lan erővel hat szellemi és erkölcsi életünkre, s oly módon érvényesíti hatását, hogy öntudatlanul is átalakítja az ember gondolkozását, világnézését és cselekvését. Az urhat- námság vágya, a könnyű szerrel való megélhetés, a feltűnési viszketegség, mint valami lázas betegség rohamosan lepi az emberek nagy tömegét, s megmérgezi a kedélyeket. Az élet terhes munkája, hatalmas izgalmai által megviselt ideges szervezet elveszíti minden önálló cselekvésre való képességét, s a különböző befolyások érvényesülésének szabad tért enged. (...) az elhatározás ingadozása, a bátorság csökkenése, a gyávaság növekedése és a tompmit erkölcsi felfogás pedig az ellentéteket iszonyatos módon növelik. ” íme tehát a probléma gyökere, ami száz év alatt megerősödött és immár teljes virágában pompázik. De olvassuk csak tovább! „A közélet mezejét mind sűrűbben lepik el az emberi alakoknak egy különös faja, a 'stréberek'. Ügyesen, csaknem észrevétlenül bukanak fel a nélkül, hogy a világ valaha tudott volna felőlük, csak azt látja, hogy kapaszkodnak és emelkednek. Hanem a mint felkapaszkodtak, akkor azután bezzeg magasan hordják fejüket.” És íme a politikus, akit naponta látunk a televízióban, akitől öröm egy mosolyt kapni és akivel személyesen találkozva megremég a hang és zavarban van a kiforratlan személyiséggel rendelkező alattvaló, az állampolgár. Az Esztergomi Lapok május 19-i számában az autós felvonulások elődjéről olvashatunk. „A fővárosban legutóbb tartott automobil virágkorzón, melyet a királyi ház tagjai közül is többen végignéztek, Esztergommegyéből Kobek Kornél bátorkeszi földbirtokos és sportmann is részt automobiljával. A gépkocsi díszítése egyike volt a legizlésesebbeknek." A balesetekről, öngyilkosságokról történő híradás szerves részét képezte a korabeli hírlapírásnak, így mi sem hagyhatjuk ki. Egy tragédiával végződő esetet így mutatott be az Esztergom május 22-én. „Az elmúlt héten halálos szerencsétlenség ért egy biciklistát. A pilis-csabai meredek országúton kari- kázott Vörösvár felé, mikor a meredek úton elpattant gépének acél fékezője. Szélsebesen vitte a lejtőn lefelé a most már visszatarthatatlan kerékpár a rajta ülőt s már az ott lévő alagút bejáratához közel volt, mikor valószínűleg egy kőbe ütődve a gép az országút fakorlátjához vágta, min keresztül bukva mintegy 4 ölnyi magasból a vasúti pályatestre zuhant. A fejjel lefelé esett ember szétzúzott koponyával feküdt a sineken és mikor a vasúti őr hozzá rohant, már halva volt. " • GK GMföaiB ^\)R Dör, és ESZTERGOM ^4f FERENC JÓZSEF ÚT 16. Tiszta, csinos vendégszobák. Kitűnő konyha. Pontos kiszolgálás. Úgy a helybeli, valamint a vidéki elite közönség találkozó helye. * Elvállalunk mindenféle társas ebédeket, vacsorákat, lakodalmakat és azokat a legpontosabban teljesítjük. Elsőrendű minőségű Dreher-féle Szent János- sör naponta frissen csapolva. Kitűnő borok. * Beszálló vendégek lovai részére istálló. * Nagyérdemű közönség szíves pártfogását kérve, vagyunk teljes tisztelettel NÉMETH TESTVÉREK, bérlők.
