Hídlap, 2004. április-június (2. évfolyam, 65-129. szám)

2004-05-19 / 99. szám

4 • HÍDLAP • 2004. május 19., szerda RÉGIÓ MAI TÉMA ________"___________ A kisebbségek definiálása érzékeny probléma A Magyar közösségek Európája elnevezésű kétnapos konferencián a Kár­pát-medencében élő magyarság számos prominens képviselője volt jelen. Az előadók természetesen az integráción belüli és kívüli kisebbségek lehe­tőségeivel foglalkoztak. Gál Kinga, nemzetközi jogász, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia főtanácsosa a jogi keretek adta lehetőségeket ismertette. Gál Kinga, a Magyar Tudományos Akadémia főtanácsadója A lehetőségek-Mindenkiben felmerül a kérdés, hogy milyen változást hoz a kisebbségi kérdésben a határon túli magyarok helyzetét illetően, hogy országunk és a velünk szomszédos országok együtt csadakoztak, illetve várhatóan csatla­kozni fognak az unióhoz. Akkor várha­tunk komoly változásokat - hangsú­lyozta előadásában Gál Kinga - ha a csatlakozást nem Kánaánként értelmez­zük, hanem valamiféle keretnek, ahol a lehetőségekkel tudni kell élni. Más uni­ós országokban élő kisebbségek helyze­te azt bizonyítja, hogy azok a társadal­mak, azok a közösségek, amelyek élni tudtak az önszerveződés lehetőségével, mind egyéni, mind pedig közösségi szinten, az Európai Unió alapelvei és tá­mogatási rendszere révén komoly hát­teret kaptak az uniós tagsággal. Kétfajta kissebbég A kisebbségek definiálása nagyon érzékeny probléma az unióban. Meg­különbözteti a hagyományos, adott területen élő kisebbségi közösséget, mellettük említve azokat a közössé­geket, amelyek nem rendelkeznek anyaállammal, gondolunk itt a ro­mákra. Ugyanakkor megkülönbözte­ti az utóbbi évtizedekben Európában megjelenő etnikumot. Az ő esetük­ben az uniós országok az adott or­szágban élő társadalomba történő in­tegrációjukat tűzték ki. Ezekre a kü­lönbségekre oda kell figyelni, főleg az érdekérvényesítés folyamatában és a különbségek mentén kell kialakí­tani a közösségi kisebbségi politikát. A kérdésszabályozás Elvileg a kisebbségek kérdése az unióban nemzeti hatáskörben marad, tehát a tagállamok szabályozzák leg­jobb belátásuk szerint. Kis elmozdulás figyelhető meg ebben a kérdésben, ugyanis a kisebbségek jogait sikerül becsempészni a készülő új alkotmány­ba. Amennyiben megtörténik az uta­lás erre az alkotmányban, érdemes küzdeni, hogy további másodlagos uniós szabályozásként, meglegyen en­nek az utalásnak a kibontott formája. Ez a közösségek számára komoly ala­pot jelentene az érdekérvényesítésre. Az unió a kisebbségi kérdés jogalkotá­sát elsősorban tagállami szinten hagy­ta. Ugyanakkor léteznek bizonyos alapelvek, amelyek segítenek abban, hogy a mi kisebbségi közösségeink to­vábbi elismertetést élvezzenek. Az alapelvekben jelen van a szubszidiari­tás, az önkormányzatiság és a regiona- lizmus elve. Ezeket az elveket alapul véve komoly előrelépés várható. Hogy került előtérbe az uni­óban a kisebbségek helyzete? Ebben nagy szerepe volt Magyaror­szágnak és a határain kívül élő magya­rok felvetéseinek. Amikor elindultak a csatlakozási tárgyalások, kiderült, hogy szükséges bizonyos normák szá­monkérése a kisebbségi területen is. így került be 1993-ban a koppenhágai kritériumok közé a kisebbségek tiszte­letének és védelmének az elve. Egy másik intézmény, amely közösségi szintről nőtte ki magát, tagállami és re­gionális hatással, az eurorégiók, amely különösen ebben a térségben nagy jö­vő elé néz. Létezik tehát egy alap, amelyből kiindulva építkezhetünk, mint az említett önkormányzatiság, amely az autonómia egyik eszköze. A tagsággal a magyar nyelv hivatalo­san is uniós nyelv lett. Kézzel fogható hozadéka nemcsak az, hogy az unió hi­vatalos dokumentumai magyar nyel­ven is megjelennek és az európai intéz­ményekhez lehet magyar nyelven for­dulni, hanem valósággá válik közös magyar-magyar pályázatok beadása. A közös jogi-gazdasági és nyelvi-kulturá­lis környezet előnyeivel együtt egy tar­tósan fejlődő nyelvi belső piac kialaku­lása várható, amelyből a magyar vállal­kozásoknak komoly előnyei származ­hatnak. Az a tény, hogy „önmagunk­kal” vagyunk határosak az uniós határ­menti együttműködési programnak más dimenziót adhat. Növekedni fog­nak a lehetőségek ezzel együtt termé­szetesen a kihívások is. • Gál Kata Mi a véleménye a ket­tős állampolgárságról? Dániel Erzsébet (Járási Csemadok elnök) Természetesen támoga- tom a kettős állampolgár­át * M ságot. Elsősorban abból a I m szempontból, mert általa * '-*1 lehetőség lenne arra, hogy a kárpát-medencei magyar­ság újra együvé tartozhatna. Má­sodsorban pedig azért, mert egy­értelmű kapocs lenne az anyaor­szággal, ami azt gondolom, min­den határon túl élő magyarnak jelentős előrelépést jelentene. Szigeti László (Szlovák Oktatási Minisztérium államtitkára) ■hmm A kettős állampolgárság nagyon jó dolog, függet- -X* AJ lenül attól, hol élünk a vi- tágban. Úgy gondolom, B" mindenképpen támogatni kellene ezt a kezdeményezést, és mielőbb érdemi tárgyalásokat kellene erről kezdeményezni, hi­szen nagyban megkönnyítené azoknak az életét, akiket ez érint. Schmitt Pál (Fidesz - MPSZ alelnöke) A kettős állampolgárságot nagyon fontosnak tartom, különösen addig, amíg a magyarokat szétválasztó határok most már az Eu­rópai Unión belül el nem tűnnek véglegesen. Addig nem szabad, hogy megnehezítsük az Európai Unióból kívül maradó országok­ban élő magyarok mozgását. Az unió felé vagy az anyaország felé átmeneti megoldás lehet a magyar állampolgárság, és én ezt a magam részéről maximálisan támogatom. Nem ítélik meg negatívan külföldön Magyarországot Cél: a nemzet újraegyesítése A tegnapi nagyszabású konfe­rencián a politikusok mellett tudó­sok is felszólaltak kisebbségi kér­désekben. Schöpflin György neve bizonyára ismerősen cseng sokak számára. A politológus, egyetemi tanár, aki ötvennégy éve él Lon­donban, rövid interjút adott la­punknak.- Az Európai Unióhoz történő csatlako­zásunkat megelőzően negatív „hírverést ” kapott hazánk a külföldi sajtóban. Valóban ez az általános nézet Magyarországról?- Ez csak a sajtó „műve”. A brit mé­diával nagyon kell vigyázni, mert az elmúlt tíz-tizenöt év során a médiu­mokat Angliában ellepte egy minde­nen túlmutató populizmus és xenofóbia. Ha ilyen módon nyilatkoz­nának a magyar lapok nem magyarok­ról, már régen kitört volna a botrány. De az angolok ezt megengedhetik ma­guknak. Tulajdonképpen ez nem a magyarok ellen irányul, hanem sajná­latos, de a romák ellen. Tehát azon ro­mák ellen, akik esetleg most be akar­nak vándorolni az angolok által szent­té avatott brit földre. Ez egyfajta nyu­gat-európai kór, hogy a kelettől semmi jó nem várható. El egy félelem a köz­tudatukban arról, hogy a keletről jö­vők elözönlik Nyugat-Európát. Első­sorban a lengyeleket értik alatta. Tud­juk, hogy például a magyar és a cseh munkaerő nem nagyon mobilis. A len­gyelek azonban igen.- Ön a negyedik a Fidesz-MPSZ eu­rópai parlamenti listáján. Hogyan, mi­lyen módon akarnak segíteni a kisebbsé­gek helyzetén? — Igazából erre nem tudok becsü­letes választ adni, mert még nem tu­dom, hogyan fog működni a rend­szer. Lesznek különféle bizottságok, ahol szóvá lehet majd tenni különfé­le kérdéseket. Feltételezem, hogy a Magyar Koalíció Pártjának képvise­lői és mi együtt fogunk dolgozni ezeknek a kérdéseknek a kidolgozá­sában. A kisebbségvédelem hozzátar­tozik az európai gondolkodáshoz. Abból indulok ki, hogy egy demok­ráciában minden állampolgárnak egyenrangú jogokkal kell rendelkez­nie. Ez számomra azt jelenti, hogy egyenlő alapon részesüljön az állam javaiból. Tudjuk, hogy ez nagyon sok tekintetben és nagyon sok helyen nem így történik. Azt hiszem Szlová­kiát is joggal ide helyezhetem.- Az Ister-Granum Eurorégió egy fiatal kezdeményezés. Mit mutatnak a külföldi tapasztalatok, van jövője a régióknak?- Teljesen attól függ, hogy az ott élők mit akarnak. Az Európai Unió egyálta­lán nem olyan, mint a Szovjetunió. El­lenkezőleg, itt vannak cselekvési lehető­ségek és térségek, amelyeken belül lehet mozogni. A regionalizmus egy elfoga­dott folyamat az unión belül. Ha meg­van a megfelelő odaadás, energia, távlat, akkor ebből a régióból valóban nagyon sok mindent ki lehet hozni. Ez döntően az itt élő emberektől függ, nem lehet rá­juk erőszakolni semmit. • GK Németh Zsolt, a Fidesz-kormány ideje alatt külügyminiszterként sokat tett a Magyarország határain kívül élő magyarságéit Egyik nagy ered­ményként a Magyar Igazolványok létrehozását könyvelheti el. A képvi­selő a kormányváltás után sem sza­kadt el e tevékenységétől, jelenleg ugyanis a külügyi bizottság elnöke.- Az Európai Unió elutasít minden­fajta deviancát. A Benes-dekrétumok azonban mindmáig életben vannak. Vár­ható, hogy összefogva olyan érintett nem­zetekkel, mint például a németek sikerül elérni a dekrétumok törlését?- Bízom abban, hogy a Benes- dekrétumokat hatályon kívül fogják helyezni. Nagyon fontos ennek a szimbolikus hatása is, hiszen a kol­lektív bűnösség elve, nem lehet része a jövő Európájának. Arról szól, hogy I egyenlők vagyunk-e vagy vannak ! megkülönböztetett nációk az unió- j ban. Ezen túlmenően pedig léteznek a teljesen nyilvánvaló egyéni jogkö­vetkezmények, amelyek szemben állnak az unió diszkrimináció-men- j tességről vallott nézeteivel. Tehát egy súlyos politikai és elvi természe­tű problémát kell megoldanunk, de ezenkívül egészen világos indokai is vannak annak, hogy a Benes-dekré­tumok hatályon kívül helyeztesse- j nek az elkövetkezendőkben.- Milyen átfogó koncepció szerint fognak cselekedni a Fidesz listájáról az Európai Parlamentbe kerülő képviselők a kisebbségek helyzetének elismertetése érdekében?- A Fidesz listáján a kisebbségpo­litika nagyon meghatározó szelekci­ós szempont volt. A listán olyan szakértők szerepelnek, akiktől meg­alapozottan várható, hogy fel tud­nak lépni a kisebbségek védelme ügyében. Gál Kinga tevékenykedik majd abban a bel- és igazságügyi bi­zottságban, amely az unión belül a kisebbségekért viseli a felelősséget. Járóka Lívia roma képviselőasszony pedig a kulturális bizottságban fog­ja képviselni elsősorban a roma kö­zösségek érdekeit. Minden valószí­nűség szerint az Európai Parlament 732 képviselője közül ő lesz az egye­düli roma származású képviselő. Az unióhoz történt csatlakozásunk óta a Kárpát-medencében kétfajta ma­gyarság él. De attól függetlenül, hogy az integráción belül vagy kí­vül él, a magyarságnak közös nem­zetpolitikai céljai vannak, ez pedig a határokat átívelő nemzeti újraegye­sítés célkitűzése. Mi az unióra úgy tekintünk, mint eszközre, amely elősegíti ezt a folyamatot. • NIL

Next

/
Thumbnails
Contents