Hídlap, 2004. április-június (2. évfolyam, 65-129. szám)
2004-04-03 / 67. szám
Együtt írunk, nevetünk - Pesti Pisti rovata Velem, egyetemben (Felvételi-trilógia III.) A sivár sivatagvilágban harmadik felsőoktatási próbálkozásomra akkora tudásszomj támadt bennem, hogy a városi könyvtár készletét lopkodtam, szépirodalmi és filozófiai munkákkal gyarapítva gyűjteménye- f met. Az idegen országban való inaskodás és az ócska ripacskodás helyett a tudományba vetettem bizalmamat. Miután közöltem otthon filozófiaszaki irányultságomat, atyám többéves szünet után idegesen rágyújtott, anyám pedig uborkapakolása mögé menekült. Rendes szakma lebegett szüléim szeme előtt, akár még pék is lehet- nék, a dolgokat vegyészmérnökök lévén képletegyszerűséggel szemlélték, és úgy gondolták, a filozófus, az valami homoszexuális izé (oppardon). Mint időben elnyúló kamasz, fittyet hánytam és tehát Iá-: zadtam, és dafke alapon harmadjára az ELTE magyar-filozófia szaká- ra postáztam a jelentkezésemet. Jól van, Pisti, jól döntöttél, gondoltam. amikor beléptem a patinás universitas épületébe, tetszett, hogy az épületben mindenki olyan intellektuálisan közlekedett a folyosókon, éreztem, itt a szellem szelleme kísért. Készülni, természetesen nem készültem, gondoltam, a felsorolt kötelezők pusztán egyfajta mellékszálat képeznek ahhoz, hogy a vizsgán a lényeg dolgairól alkotott! elképzeléseimet ismertessem. Erre nem került sor, mert egy mínuszos I írásbelit követően - amit örök emlékül eltettek, hogy a rossz idők idején legyen, ami jó kedvet és dalt fakaszt - a felvételin megkérdezték: mit olvastam, mire én lassan és jelentőségteljesen azt feleltem, például a Kommunista kiáltványt (ötven oldal, talán) meg a Képes Bibliát (ami a Szent Könyv gyermekek számára lájtosított változata). Bukásomat utóbb azzal indokoltam, a háromfős bizottság tagjai marxi szakáll- ban terpeszkedtek, jómagam simára borotválva elmélkedtem. Egy év munkával töltött pauza után, amikor is hírlapkézbesítőként tépáztam a 13-as körzet lakóinak az idegeit, perverz módon újra ide jelentkeztem, atyám rákapott a szipura, anyám acetont ivott (ez igaz, de valójában összekeverte a köptető és a vegyszer üvegét). Egy éven keresztül csak időbeosztást készítettem, rendületlenül és elképesztő akaraterővel, hogy mikor mit fogok olvasni és tanulni. A napi penzum a hónapok múltával egyre sűrűsödött, a felvételi hetén órabeosztás lett belőle. Ehhez mérten ingatag léptekkel közeledtem! a Nagy Pesti Egyetem épülete felé, a lépcsőn majdnem hanyatt vágódtam. amit később jelzésértékűnek ítéltem. Másodjára alulmúltam előző évi írásbeli dolgozatom értékét, a szóbelire esélyeim jelentősen minimalizálódtak. Ekkor esett egyébként, hogy ravaszul szakállat; növesztettem, azonban belépve a vizsgaterembe döbbenettel tapasztaltam, minden tanár arcszőrzetét vesztette. Vége, gondoltam, pláne, f amikor rátértünk az irodalom szóbelire, és a klasszikus rövidzárlat következtében Adyról mindössze annyi jutott eszembe, ő van az ötszázason. Ezért amikor úgy indítottam feleletem, hogy „Ady, ó, Ady”, a professzorok mosolyogva és kényelmesen hátradőltek,; hogy ez most jó lesz. S utána páros lábbal kirúgtak. Újabb egy esztendőt kaptam a sorstól (és a felvételiztetőktől), hogy ismeretanyagaimat bővítsem, hozzáállásomat javítsam, és közben a : rám erőszakolt kényszermunkával járuljak hozzá a családi gazdaság stabilitásához. A bestiális kerítők, a szüleim beprotezsáltak a helyi vegyi gyáróriás ablaküzemébe, ahol, remélhetőleg, nem iszom klórt, és nem gondolom a foszgén-palackról, hogy szóda lötyög benne. Abban az időben még bűncselekménynek számított a munkanélküliség -| ; KMK, azaz közveszélyes munkakerülés -, a személyim erre fenntartott rovatába azt véste az illetékes hatóság, hogy műa. készterm. konf., ami egyszer életet mentett egy rendőrségi igazoltatás során, mert a jámbor közeg azt hitte, ez valami unikális hivatás, még megeshet, hogy nemzetvédelmis vagyok, pedig nem, csupán műanyagkészter- mék-konfekcionáló, ami gyakorlatilag csicska, előbbi azonban nem fért ki. utóbbi pedig nem szerepelt az országos képzési jegyzékben. A jellegtelen munka - amelynek során a raktárban a műanyag profilokból készült „kardokkal” hegylakót játszottunk a többi bukott és beprotezsált kollégával - után édes a tanulás. Gondolhatnánk. De nem, mert a tévé édesebb, és ha őseim nem zavarnak felkészítő tanárokhoz, ma is a gumitömítést szuszakolnám a műanyag nyílászá rók agyonszilikonozott vágataiba, törzsvendég lennék valamelyik kazincbarcikai kocsmában, tökmagoznék a megyei meccseken, és azí MSZP-re szavaznék. Utoljára szerényebbet álmodtam, így a jelentkezésem a debreceni egyetem magyar-történelem szakára került, egri átirányítással. A felkészítést nem tudtam ellógni, ennek eredményeként olyan felvételit produkáltam, amely ha Debrecenbe nem is, Egerbe elégnek bizonyult.- Ember lett belőled, fiam - mondta atyám elégedetten, amikor átvettem a diplomámat. Ám amikor elkottyantottam, hogy tanár he- ; lyett esetleg inkább újságíró lennék, leszólította az első gyanús külsejű egyént, hogy mennyi a heroin kilója, anyám pedig csak sóhajtozott: apus, védekezni kellett volna. TV-AJANLO Halálsoron - amerikai dráma Április 4., vasárnap (TV 2 - 21.30) A film Stephen King regényéből készült alkotás, az 1930-as évekbe kalauzolja el a nézőt. Pál Edgecomb börtönőrként dolgozik egy siralomházban. Régóta van a szakmában és már nem viselik meg az elítéltek utolsó napjai. Egy nap azonban megjelenik John Coffey, aki mindent megváltoztat. Gyerekgyilkosságért várja kivégzését, de nem is biztos, hogy ő követte el a kegyetlen gyilkosságot. Erre furcsa bizonyítékai is vannak... MOZIAJÁNLÓ Mackótestvér — színes, amerikai animációs film (2003) A Mackótestvér Disney-produkció, de erős hiányosságokkal küszködik. A legnagyobb gondok a képi világ megtervezésével voltak, nem nagyon éri el azt a színvonalat, amit ma az alkotók tudnak. Hiányzik a jellemábrázolás, a nézők nemigen tudnak azonosulni sem a fő-, sem a mellékszereplőkkel. Sem a szereplők, sem a képi világ, sem a zene nem elégíti ki a nézőt. A gyerekek talán jól fognak szórakozni... ÉLETMÓD-A JÁNLÓ A drogok hatásairól és következményeiről Senki előtt nem titok: fogyasztói társadalomban élünk. A tévé, a reklámok, a filmek mind-mind arra bíztatnak, hogy fogyasszunk, pörgessük magunkat, legyen csillogó kocsink, legyünk magabiztosak és ellenállhatatlanok. Aki erre nem képes, az elbukik. Az emberek többsége feloldódásra vágyik, szabadulni akar a stresszes élettől, a gondoktól. Vannak, akiknek elég az órákra szóló „feloldozás”, a drogok által nyújtott ellazulás. Ok a drogfogyasztók. Nem azt írom, hogy drogosok - szándékosan. (4.oldal) (2.oldal) (7.oldal) Kalendárium - Környékünk száz évvel ezelőtti életéből Nem meglepő, hogy húsvét táján száz évvel ezelőtt, mikor még ugye a vallás nagyobb szerepet játszott az emberek életében mint ma, mindhárom korabeli lap tárcáiban és vezércikkeiben Krisztus feltámadásáról és az ünnepi misékről, szertartásokról olvashatunk. De azért akad más érdekesség is. t ♦ l I I \ i 4 $ * » Az Esztergomi Lapok április 3-i száma örömmel számol be a nagyhét alatt megnyilvánuló vallásos életről, mint írja: „a kálvárián állandóan igen sokan voltak, valamint a templomok is igen látogatottak - de hozzáteszi - azon gondolatokat ébresztgette fel ez bennünk, hogy vajha állandó volna azon jobb és nemesebb érzület melyet a magasztos ünnepek keltettek fel az emberek lelkében. Esztergom társadalmának nagy hasznára volna." Manapság ritkán olvashatunk a napilapokban öngyilkosságokról, kivéve, ha azt valamilyen prominens személy követte el. Nem így száz évvel ezelőtt. Két öngyilkos- sági kísérlet is történt a héten. Az egyikről a fenti lap hasábjain olvashatunk, meglehetős iróniával beszéli el a történteket az író. „Izgalmas jelenetnek voltak tanúi Dorogon, kik március 30 án d.u. a Budapestről érkező vonatra vártak. Mikor a vonat a pályaudvarhoz már nagyon közel volt egy ember vetette magát a vonat elé. Az első pillanatban azt hitték, hogy az öngyilkos jelölt nyomban elpusztul, de lám a vasmasinának több esze volt mint a halált szomjazó embernek, mert oly erővel lökte fel mikor eléje ugrott, hogy egy merész ívben a gépre esett. Az életben maradt embert Strihafka Antalnak hívják. ” Bámulatos, hogy mi is jót tudunk nevetni az eseten, pedig egy ilyen kísérlet inkább megdöbbenést kellene hogy keltsen. Pedig a következő öngyilkossági kísérleten még jobban nevetünk. Az Esztergom és Vidéke március 31-én megjelenő számában A szerelem S3 * ül « »■H :0 jfl LÜ o o o « 05 CO *< N CBpsr 3 CO *-«c CD 3 O' CP> *2 V> CO 3 < <P Egyedüli képviselője Esxtergombftn : Schenkengel A. sötét verem címmel ezt írja: „Tóth Rozália alig 16 éves cseléd leány nagyon szívére vette, hogy Tóth nevű asztalos segéd szeretője, akivel Táthon ismerkedett meg, aki most Budapesten dolgozik, hónapok óta nem ir neki, amiből azt következtette, hogy az ő asztalos segédje ott a távolban mással éli világát s igy neki legjobb lesz a Duna feneke, miért is f. hó 29-én a Duna hullámaiba vetette magát. A sors keze azonban másképpen akarta, mert Tóth Rozáliát a hűvös vízből nagy hirtelenséggel kifogták és úgy vizesen a rendőrségre vitték, hol egyre azt hajtogatta, miért nem engedték őt a vízbe fűlni. Mikor azonban rajta volt a száraz ruhás a meleg kályha mellett egészben magához jött, kijelentette, hogy asztalos legényért többé nem kockáztatja az életét. ” Hát igen, egy cselédnek is legyen önérzete! Talán egy katonatisztért már kockáztatna...És ha már a katonák jöttek szóba, az április 3-i számban megjelent rövidke kis hírt is érdemes elolvasni. Az írás Katonák öröme címet viseli. „Nagy örömet szült a bakáknál az a rendelet, melyet csütörtökön hirdettek ki, hogy t.i. az ünnepek alatt hat napon át este 9 óra helyett 10 órakor fújják a takarodót, reggel 6 óra helyett pedig 7 órakor az ébresztőt.” Mostanában bezzeg egy ilyen hír nem váltana ki ekkora örömet, hiszen ha nincs hétvégi kimenő, már összedől a világ. Végül egy kis történet az Esztergom április 3-i híreiből. „Egyik vicinálissal esett meg a napokban a következő mulatságos eset. Nyílt pályán hirtelen megáll az amúgy is lassan mozgó 'kávépörköló masina’. Az utasok közt persze nagy rémület uralkodik.- Mi történt? kérdé izgatottan az egyik.- Egy tehén áll a síneken - szól szomorúan a kalauz. A nagy rémület azonban úgy látszik meghatotta a tehenet, eloldalgott, a kis masina vígan füttyentve tovább zakatolt. Vagy liz perc múlva megáll a vonat.- Miért állunk ismét? kérdezik rémülten az utasok.- Hát megint utolértük azt a korábbi tehenet - felelt bús lemondással a kalauz. ” Hát akkor el tudjuk képzelni, milyen gyorsan haladhatott akkoriban egy ilyen masina. Vagy a tehén ismert egy rövidebb utat! gk