Hídlap, 2004. április-június (2. évfolyam, 65-129. szám)
2004-04-24 / 82. szám
Ftfdlap 2004. április 24., szombat _____^ A A REGIO Természetesen, fából A közéleti személyiségek és a tehetősebb emberek némelyike igyekszik igényesen kialakítani lakásának belső terét. Vannak olyanok, akik antik bútorokkal veszik körül magukat, bár ez esetben leszögezhetjük, hogy bizony sokba kerül az ilyen jellegű lakberendezés. Tegnap arra voltunk kíváncsiak, hogy az emberek szívesen költenek-e a minőségi bútorokra. Ági (rádiós) Mindenképpen szívesen látnék a lakásomban fa bútorokat, főleg, ha szépen vannak kifaragva. Nem sajnálnám érte a pénzt. A régmúlt Időkben sokan foglakoztak a fafaragással, színesebbé teszi, feldobja az egész lakást. Azért is tartanék ilyen tárgyakat, mert tükrözi a múlt szellemiségét. Kornél (asztalos) Asztalos a foglalkozásom, a szakmámnál fogva Is nagyon tetszenek az Ilyen Jellegű bútorok. Nekem ugyan nincsenek fából faragott bútoraim a lakásban, de az Ismerősömnek vannak, és nagyon teszik. Nagyon értékesnek tartom, szívesen el Is fogadnám, de sajnos nagyon drágák. Attila (tűzoltó) Tetszenek a fából faragott bútorok, de a megvásárlásuk az anyagi kerettől Is függ. Az se mindegy, hogy milyen stílusú a lakás. Egy modern stílusú ház hangulatába nem illene egy faragott bútor. Szerintem fontos, hogy a lakás hangulatához Illő bútort válasszunk. Attila (környezetvédelmi tanácsadó) Minden fából készült bútor tetszik. A faragott bútorok pedig különösen. Szeretem a természetes anyagokból készült tárgyakat, így az otthonomban Is szívesen látom azokat, csak sajnos egy kicsit drágák. Egy szépen kifaragott bútorra rászánnám akár a félévi fizetésemet Is. Lehetőséget kell adni a településeknek Tóth Tibor az 1990-es választások óta Karva polgár- mestere. A 800 lakosú település elöljárója kerüli a feltűnést, saját bevallása szerint szereti otthon elvégezni a feladatát, a maradék idejét a családjának és a barkácsolásnak szenteli. Ennek ellenére azt vallja, hogy nyitottnak kell lenni a lehetőségekre...-Az első választási időszakban sokat kellett tanulnom. A politikai váltást követően az emberek felszabadultak a nyomás alól, de ezzel megkezdődött a vidék ellehetetlenülése. Nőtt a munkanélküliség. A mi vidékünkön a mezőgazdaság volt a fő megélhetési forrás. Ha valaki munkanélküli, vagy szociális segélyen élt, jobban járt, mintha dolgozott volna. Ez most változik, sajnos rossz irányba. Ha az elején történtek volna a reformok, talán nem fajult volna idáig a helyzet - kezdte Tóth Tibor.- Karván mekkora a munkanélküliség?- Sok, 20-25 százalékos Tavaly annak ellenére, hogy mi Komáromhoz tartozunk, sikerült munkát biztosítani a lakosoknak Dorogon a párkányi munkaügyi hivatalon keresztül. Ez az önkormányzaton nem sokat segít. A jövedelem utáni adó Magyarországon csapódik le, de az embereknek legalább van munkájuk. Ezen kívül sikerült a lábatlani vasbetongyárba elhelyezni néhány lakost, de tovább tárgyalunk mindenkivel, aki fel tud venni néhány munkást. Mindent megteszünk, hogy a munka- nélküliséget nyolc százalék alatti szintre csökkentsük. A legnehezebb helyzetben az ötvenes korosztály van. Ok sehol sem kellenek, bár szeretnének dolgozni. Csak alkalmi munkákból fognak tudni megélni. Épp az a legnyomasztóbb, hogy azok vannak a perifériára kiszorítva, akik az életük nagy részét végig dolgozták.-Lát lehetőségeket az uniós csatlakozás után?- Nagy lehetőségeket látok annak ellenére, hogy az első években biztosan rosszabb lesz a helyzet. Az unióban az érdemek fognak számítani. Vagy tudunk valamit bizonyítani, vagy eleve felpakolva megyünk az unióba. Lehetőségeket kapunk, de azokat ki kell érdemelni. Várnak ránk az árkiegyenlítések, nálunk természetesen az áremelések meg fogják előzni a béremeléseket.-Karuaiak fő megélhetési forrása a mezőgazdaságban rejlik. Nem volt olyan kezdeményezés, hogy külföldi befektetők kevés pénzért felvásárolják az itteni földeket?-Sajnos nálunk az emberek nem tudatosították, hogy a föld vagyont jelent. Sok embernek az ingatlanjai nincsenek elrendezve, bár én minden falugyűlésen kérem, hogy nézzenek utána. Minél tovább halogatjuk, annál nehezebb lesz elintézni. Kevés föld volt magánkézben, mert nem voltak parasztgazdaságok, a földeket földbirtokosok birtokolták. Sok terület a Szlovák Földalap kezelésébe került, mert a tulajdonosok nem igényelték őket vissza. 2006-tól állítólag átkerülnek az ingatlanok az önkormányzatok kezelésébe. Ettől tartanak az itteni gazdák, de azt mondom, hogy amíg becsületes ember műveli a földeket, addig senkinek nem lesz érdeke, hogy külföldi felvásárlónak eladják. Ha az önkormányzat védi a saját embereit, akkor nem lesz gond.-Milyen lehetőségei vannak itt a falusi turizmusnak?-A legfájóbb pont, hogy még nem látjuk, hogy mink van. A Ma- gas-Tátrában el tudják adni a „kövek látványát”, mi azonban nem jutottunk el ennek felismeréséig. Nyáron, amikor a turisták elözönlik a Duna-partot, mindig felmerül, hogy jó lenne ebben az irányban elmozdulni, de ennél tovább nem jutunk. Vannak kezdeményezések turista-apartmanok létesítésére, de ebből lényegesen több kellene, beleértve az éttermi szolgáltatásokat és a sportolási lehetőségeket. Arról már nem is beszélve, hogy a falu határában van egy forrás, ami ugyanabból táplálkozik, mint a párkányi Vadas fürdő vize. Egy fürdő kiépítése néhány százmilliós befektetést igényelne. Itt ráadásul párosítani lehetne a fürdőzést egy sétával a közeli erdőben. Ha viszont ebbe belevágnánk, felelőtlenségnek számítana a lakosokkal szemben, mivel óriási kölcsönöket halmoznánk fel. Igaz, hogy megtérülnének a költségek, de ahhoz hosszú évek szükségesek.-Felmerült a gondolat egy kompjárat működtetésével kapcsolatban Karva és Lábatlan között...- Én inkább kishajó-forgalomnak nevezném. Lábatlan 5800 lakosú, jól felszerelt település, gondolok itt az iskolaügyre, egészségügyre, infrastruktúrára és a szolgáltatásokra. Főleg az iskolások, a munkások, és a kereskedelem szempontjából lenne fontos megvalósítani az átkelést. Egészséges kapcsolat alakulhatna ki a két testvértelepülés között. Ennek megvalósítása csak a politikai akarattól függ. Az, hogy a két település el van szakítva egymástól, nem csak a politikusainkra, hanem az európai politikára való tekintettel is siralmas. Hála a környező polgármestereknek, minden település támogatja a gondolatot. Ezt nem csak nálunk kellene szorgalmazni. Nyitottnak kell lenni, lehetőséget kell adni a településeknek... Czigler Mónika Jubileumi zenei-irodalmi est Csütörtökön nagy számú közönség előtt rendezték meg a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola dísztermében a hagyományos zenei-irodalmi estet. A műsorban neves írók, színművészek és muzsikusok szerepeltek. A programot a Hunyadi Zoltán karnagy által vezényelt Monteverdi kórus előadása nyitotta meg, majd az est házigazdája, a József Attila-dijas költő, Tóth Sándor köszöntötte a művészeket és a megjelenteket. Kétszeres jubileumra gyűltünk ma össze - kezdte beszédét Tóth Sándor. A főiskolán 15 alkalommal és Magyarország minden táját beleértve pedig ötvenedszer lépünk fel a csapattal. Tudjuk, hogy az idővel nem lehet játszani, de a művészettel csak játszani szabad, mert a művészet örök és minden kornak megüzeni azt, amit ki kell mondani- emelte ki Tóth Sándor. Legfeljebb igazolódik az a mondás, hogy a mai ember megelégszik a felszín ragyogásával. Azért jöttünk mi ide most Esztergomba, mert meggyőződésünk, hogy a sok ember azért gyűlt össze, hogy a szív dobogását hallgassa, gépek zaját elfelejtse és átadja magát annak a tiszta hangnak, amely a kórusok, muzsikusok, költők és színművészek ajkáról elhangzik - fejezte be megha- tottan beszédét. Megköszönte Meggyes Tamás polgármesternek és sok mindenki másnak a támogatását. Ezek után vette kezdetét a jubileumi műsor. Kipke Tamás Gólyabál című novelláját Kubik Anna művésznő adta elő. Az esten neves művészek szerepeltek: Gyurkovics Tibor, Hernádi Gyula, Szeghalmi Elemér és Hmer István, fellépett Szersén Gyula művész, valamint Fehér László klarinétművész is. GK Ister-Granum Eurorégió Visegrádon páratlanul A Mátyás Király Művelődési Házban április 24-én 17 órakor nyílik Kristóf Andrea Páratlan című rajzkiállítása. A tárlatot Kiss Gabriella ajánlja az érdeklődők figyelmébe. A megnyitó napján levetítik a Páratlan című táncfilmet is. A kiállítás május 17-ig tekinthető meg. má Tavaszi hadjárat a Felvidéken Szőgyén, Köbölkút, Búcs Községek Önkormányzata, a Csemadok Érsekújvári Területi Választmánya, valamint a Csemadok helyi alapszervezete mai napon az 1848-as Forradalom és Szabadságharc 156-ig évfordulója alakalmából és a tavaszi hadjárat 155. évfordulója tiszteletére rendezi meg a VII. Tavaszi Hadjárat Emlékünnepségét. A program tíz órától az alapiskolások történelmi vetélkedőjével kezdődik, majd a hagyományőrző csapatoknak 12.30 -kor lesz gyülekező Búcson. 14.30-kor az 1848-49-es emlékmű koszorúzására Köböl- kúton kerül sor. 15.30-kor a magyarszőgyéni temetőben, 16.00-kor a szőgyéni szakmunkásképző magániskola udvarán Görgey Artúr szobránál koszorúznak. Ezt követi öt órától az ünnepi műsor a szőgyéni Nagyboldogasszony templomban, ahol a Csemadok Miért kis- színpadának előadásában a „Magyar Passió” című előadást tekinthetik meg. Ünnepi szónok Katona Tamás történész. czm Pályázható környezetvédelmi pénzek a megyénél Komárom-Esztergom megye közgyűlése Környezetvédelmi Bizottsága csütörtöki ülésén pályázat kiírásáról döntött. A támogatandó célok a települési környezetvédelem, természetvédelem, valamint szemléletformálás és ismeretterjesztés, melyekre kistelepülések önkormányzatai, valamint civil szervezetek és oktatási intézmények nyújthatják be a tatabányai megyeházán igényüket. A benyújtás határideje június 1-ig folyamatos, az elbírálásra is vélhetően sort kerítenek még az iskolai szünet előtt. A tavalyi évben is számos kistelepülés, iskolai közösség és civil szervezet kapott különböző célokra kisebb nagyobb összeget, melyek az iskolai táborozástól az önkormányzati kistérségi hulladékgazdálkodási tervkészítésig terjedtek. szr Lapszemle A fotográfus méltóságáról A 25 éve elhunyt Marisa Alajos életének és munkásságának állít emléket az Esztergom és Vidéke csütörtöki száma. Az életút fontos állomásainak bemutatásán túl olvashatunk a művész esztergomi kötődéséről, és olyan személyes-fájó dolgokról, mint a diákköri szánkóbaleset (amelynek következtében hátralévő életét mozgáskorlátozottként élte le), vagy az esztergomi műtermet ért bombatalálat. Bár a művész 1951 -ben megbízást kapott a városi könyvtár megszervezésére és vezetésére, a fényképezéshez sem lett hűtlen. Marisát nem kényeztette el az élet - testi és lelki gyötrelmekben bőven volt része -, egyénisége mégis derűs és kiegyensúlyozott volt. Műveiből igényesség, a téma iránti őszinte érdeklődés sugárzik. „Ezek a képek nem az ellesett pillanat esetleges bravúrjai, hanem a lényeglátás művészi dokumentumai, a szilárd, morális alapokon nyugvó vizuális ítélkezés iskolapéldái” -fogalmaz a cikk írója, méltán. Önzetlen adományokból keltették életre a párkányi orgonát A párkányi római katolikus plébánia egykori vezetőjének, Mayer Imrének köszönhetően 1907-ben új, légfúvós orgona került a templom karzatára. Sajnos, a hangszer rendszeres karbantartására nem volt pénz, így az meglehetősen rossz állapotba került - kezdi a hangszer felújításáról szóló beszámolóját a Párkány és Vidéke. Az óriási munkának 2003-ban Peter Povazan és édesapja álltak neki. Mivel a felújítás közben számtalan rejtett hibára derült fény, a munkálatok négy hónapig tartottak. A hangszer 891 fém- és fasípját vastag porréteg lepte, ezen kívül ki kellett cserélni a fájtatokat és a szelepeket, meg kellett javítani a légvezetékeket és a klaviatúrát, és új pedálokat kellett felszerelni. A hangszer restaurálása 300 ezer koronába került - a kiadásokhoz a párkányi önkormányzat 100 ezer koronával járult hozzá, a fennmaradó összeg a hívők és a támogatók adományaiból származott. „Sajnos, Dél-Szlovákia sok templomának orgonájára ráférne hasonló, gyökeres felújítás. Megérdemelnék, hogy sorsuk jobbra forduljon, ahogy ez párkányi társukkal is történt” - írja zárszavában az anonim újságíró. sem
