Hídlap, 2004. április-június (2. évfolyam, 65-129. szám)
2004-04-24 / 82. szám
Muzsika Piktor ITIAGAäN- 3 04. 04. 24. Amíg világ a világ Elindult a Tankcsapda-turné. A (sokatmondó) Élni vagy égni című lemezbemutató koncert április 30-án érkezik Dorogra, a József Attila Művelődési Házba. A koncertről és sok minden másról kérdeztük az együttes énekesfrontemberét, Lukács Lászlót.-Az idei nyáron ismét láthatunk benneteket a Fesztergomon. Dorog lesz az idei kedvcsináló?-Az országban van néhány olyan település, ahova az elmúlt tizenöt évben még nem jutottunk el, vagy ha mégis, akkor is csak egyszer, és nagyon régen. Eddig egyetlen alkalommal koncerteztünk Dorogon, sok évvel ezelőtt. Régóta terveztük már, hogy ismét eljövünk ide játszani, hiszen egészen biztosak voltuk benne, hogy az emberek itt is kíváncsiak lesznek ránk. Jó ideje szerveztük már ezt a mostani koncertet, de csak most jött össze úgy, hogy megtaláltuk azokat a személyeket és azt az intézményt, amivel le tudtuk szervezni az időpontot és a helyszínt. Esztergomban egyrészt a Fesztergomon fogunk játszani, másfelől - sajnos - a Molothow-ligeten kívül nincs használható helyszín, tehát, éppen ezért gondoltuk azt, hogy legyen most az a tendencia, hogy játsszunk a nyári fesztiválon, s erre az évre le van tudva Egom. Ráadásul a két település elég közel van ahhoz, hogy a Tankcsapda-rajongóknak mindegy legyen, hol lépünk fel.-Lemezbemutató koncertetek címe: Élni vagy égni. Honnan indult a „vezérhangya” - vagy érthetőbben, jelent valamit a rímválasztás?- Amikor turnéra indulunk, mindig összeállítunk a dalokból egy sorrendet, ami koncertről- koncertre nem változik. Persze, ha valamilyen baki felmerül, vagy éppen a közönség úgy kívánja, eltérünk ettől. Ez a mostani az Élni vagy égni című lemez bemutató koncertje lesz, és az új albumról nyolc-kilenc dalt fogunk majd előadni. Egy Tankcsapda-koncert esetében viszont nem biztos, hogy helyes, ha bármilyen koncepcióról beszélünk. Jó hangosan fogunk játszani! A gyorsakat jó gyorsan, a lassúakat majd lassan játsszuk. Lenyomunk majd egy csomó dalt, amit mindketten szeretünk; mi és a közönség is. Egy lemezbemutató koncert üzenetét nem hiszem, hogy bárkinek is a szájába kéne rágni. Ha valaki megtisztel bennünket azzal, hogy meghallgatja a lemezünket, az leszűri a következtetéseket. Ez egy rock 'n' roll zenekar, ami azért jött létre, és azért létezik még ma is, hogy az embereket szórakoztassa. Ha lejön az üzenet, az csak egy bonusz.-A Tankcsapda közönségének véleménye erősen megoszlik a tekintetben, hogy a régi vagy az új vonulat volt-e a jobb. Egy biztos: valami megtört- változott. De mi?- Nem hiszem, hogy megtört volna bármi is. A váltás nemcsak nálunk, de más együttesek életében is így működik. Gondolj csak bele, már tizenöt éve létezünk, zenélünk és csinálunk lemezeket. Az Élni vagy égni a kilencedik stúdióalbumunk, és nyilvánvaló, hogy ennyi idő alatt mindenki változik. Nemcsak mi, de a minket körülvevő világ is. Mi is változunk és nincs mit csodálkozni azon, hogy egyik lemezünk nem olyan, mint a másik. Minden lemezünknél törekedtünk arra, hogy ne ugyanazt csináljuk, mint korábban. Más zenekarokat éppen azért lehet szeretni, mert hosszú évek óta ugyanazt nyomják egyfolytában. Hát mi nem ilyenek vagyunk. Igyekszünk egy olyan utat bejárni, ahol a szövegek és zenék is előrehaladnak - minden tekintetben. Hogyha valaki ezt örömmel fogadja és pozitív változásnak ítéli meg, más pedig úgy érzi, hogy ez nem tetszik nekem, a régebbi jobb volt, abból nem hiszem problémánk lenne, hiszen ez természetes. Valaki szereti, valaki meg nem... tudod, hogy van. Nem erőszak a disznótor.-Tagok szempontjából már a kezdetektől fogva sem volt éppen stabil csapat a Tankcsapda. Egy időben még oda is eljutott az együttes, hogy az egyedüli tag te voltál. Mennyire vagytok most „együtt”?- Egy zenekaron belül a tagcsere mindig kényszerű dolog, egyáltalán nem örömteli esemény. Az együttesen belüli tagcserékkel is így volt ez. A tizenöt év alatt bekövetkezett kilépések mind fájdalmas változások voltak. Minden alkalommal a kényszer szülte ezeket a szerencsétlen döntéseket. Való igaz, hogy én vagyok a zenekar egyetlen olyan tagja, aki az elejétől fogva itt van. Mondhatjuk azt is nagyképűen, hogy alapító tag vagyok. Ami a mostani felállást illeti, úgy érzem ilyen stabil még nem volt. Remélem így maradunk, amíg világ a világ. Szalon Álmos . a dualizmus művészetének magyarországi képviselői A múlt heti számban már bemutatásra került a Budavári Palotában megrendezett nagyszabású hármas kiállítás, amely a Budapesti Tavaszi Fesztivál nyitányaként került megrendezésre. A szervezőkről, rendezőkről és a múzeumi összefogásról már szó esett, most a kiállításon bemutatott, Magyarországot képviselő művészek munkáiról szeretnék ízelítőt adni az olvasóknak. Paál László - Párizsi út a fontainebleau-i erdőben A szimbolikus erejű párhuzamok a Budapesti Történeti Múzeumban Azok a boldog békeidők címmel folytatódtak tovább. Ezen a tárlatrészlegen a látogatót Than Mór 1872-es nagyméretű, historizáló kompozíciója fogadja a morvamezei csatáról, amelyen Habsburg Rudolf Kun László magyar király segítségével legyőzte ősi ellenségét, a cseh Ottokárt. Mellette Carl Blaas ezzel egyidős festményén az asperni ütközet látható, amelyet az osztrákok megnyertek Napóleon ellen, Károly főherceg vezetésével. Ez a kép az 1873-as bécsi világkiállításon éppúgy szerepelt, akárcsak Munkácsy Köpülő asszonya vagy Székely Bertalan munkái, illetve az az etnográfiai anyag, amelyből a Néprajzi Múzeum nőtte ki magát. A két főváros európai metropolisszá válásáról és a korszak „összművészetéből” néhány jellemző munkát említenék: a leghíresebb osztrák építész - Otto Wagner - Rumbach utcai zsinagógáját, vagy a százéves Wiener Werkstaette mellett a gödöllői műhelyt, de a világhírű Zsolnay-fajansz dísztárgyakról, a herendi porcelánról vagy a halasi csipkéről sem szabad megfeledkezni. Az Országos Széchényi Könyvtár Stefan Zweig A tegnap világa regényének a címét kölcsönözte Bécs és Budapest körútjainak és korzóinak, enteriőrjeinek és kávéházainak, pezsgő életének felidézéséhez. A híres operabemutatók idézése mellett megtaláljuk a sajátosan monarchiabeli közös műfajt, a máig világsikert arató operett nosztalgikus hangulatát is. A zenei és az irodalmi élet részletezésére jutott viszonylag a legkevesebb hely korábban a bécsi tárlaton. Most ezt bőven pótolja a jelenlegi válogatás, olyan részletekkel, mint Madách Az ember tragédiájának bécsi előadásáról Francesco Angelo Rottanara díszletterve Zichy Jenő illusztrációi alapján, vagy Ferenc József barátnőjének - Schratt Katalinnak, a Burgtheater híres színésznőjének - korabeli ruhája. „Közös és eltérő utakon” A Magyar Nemzeti Galéria Közös és eltérő utakon címmel tárja a látogatók elé a két nemzet művészetének hasonlóságait és különbségeit a realizmus, a plein-air, az impresszionizmus és a Vaszary János - Tavasz naturalizmus térhódítása nyomán. Most kerül először a nyilvánosság elé Szinnyei hagyatékából két Makart-kép, amely barátságuknak is beszédes dokumentuma. Az osztrák és magyar tájfestők közül olyan „párosok” képeiben gyönyörködhetünk, mint az erdőfestő Paál László és Eugen Jettel, a vízpartok mestere, Mészöly Géza és az alföldek kedvelője, Theodor von Hörmann. Az úgynevezett osztrák hangulati impresszionizmus (Stimmungsimpressionismus) legközelebbi magyar művelője Mednyánszky László báró mellett Jakob Schindler volt. Láthatók művek August von Pettenkofentől is, aki jelentős szerepet vállalt a szolnoki művésztelep alapításában, ahol később olyan európai hírű és rangú művészek jártak, mint a manapság rendkívül felkapott Tina Blau vagy Anton Romako. Az 1890-es évektől már inkább a sajátos magyar utat képviselik a késői szolnoki művésztelep alkotói - élükön Fényes Adolffal -, akárcsak a nagybányai iskola tagjai: Ferenczy Károly és Hollósy Simon, Iványi Grünwald Béla, Csók István, illetve Réti. A világhírű osztrák mesterek - Klimt, Schiele és Kokoschka - hazai párhuzamai Rippl-Rónai, Vaszary franciás eleganciája vagy Gulácsy és Csontváry látomásos álomvilága. Végül a magyar avantgárdot a Nyolcak és az aktivisták (Czóbel Béla, Czigány Dezső, Márffy Ödön, Perlrott Csaba Vilmos, Nemes Lampérth József, Uitz Béla, Tihanyi Lajos) képei mellett a bécsi emigrációban alkotó Kassák-kör művészeinek képei idézik az osztrák modernek és a bécsi kinetiz- mus képviselői mellett. A galéria tárlata csak igen rövid ideig tekinthető meg, május 17-én zárul, míg a két másik testvérintézményben szeptember 6-áig látható a reprezentatív osztrák-magyar kiállítás-együttes. Szabó Bernadett Balassa Bálint Múzeum Az osztrák fővárosban tavaly ilyenkor Rippl- Rónai Feketefátylas hölgye népszerűsítette óriásplakátokon a Harrach és Ferstel ikerpalotában Az áttörés kora címmel rendezett, két országra szóló grandiózus tárlatot. Ezen 28 magyar és nyolc osztrák múzeum 450 magyar és 200 osztrák műtárgya adott ízelítőt az 1873-1920 közötti fél évszázadról. Nálunk ennek egy bővített változata került bemutatásra. A magyar fővárosban egyszerre „három gráciát” választottak patrónául az óriásplakátokra és kiadványokra az összefogás jegyében: Hans Makart még historizáló kosztümben örökítette meg Hanna Klinkoscht, de Klimt modern festményén Johanna Staude már éppúgy a Wiener Werkstaette által tervezett divatos ruhában pompázik, akárcsak Fedák Sári azon az 1917-es felvételen, amely Bródy Sándor A szerető című darabjának bécsi bemutatóján készült róla, gyöngyhímzéses estélyi jelmezben. Rippl-Rónai József - Feketefátylas nő
