Hídlap, 2004. április-június (2. évfolyam, 65-129. szám)

2004-04-24 / 82. szám

2004. április 24., szombat A fyíálap HÉTVÉGI KULTURÁLIS MELLÉKLETE 23. szám Együtt írunk, nevetünk - Pesti Pisti rovata Mérges vagyok Az utóbbi időszakban felerősödtek a bal­jóslatú előrejelzések a holnapunkat illető­en. Nostradamus felemelkedett koporsójá­ban, és csontváz-mutatóujját figyelmeztető­en felemelte: ugye, megmondtam. Mások szerint meg nem is nem. Na, most akkor vége a világnak, vagy mi? 1 Mottó: „És hát ne felejtsük, Föld napja is lesz...” „Már volt, Anita, már volt.” (Ábel Anita és Csonka András, RTL Klub, Reggeli, április 23.) A Föld napja április 22-én van. Kisvicces színesekben lecsap­tak rá a kereskedelmiek, a közszolgálatiakban még örömtelen szakértőket is behívtak, hogy gyomorbajos, impotenciától/frigidi- tástól meggyötört arccal lelkűnkbe vizualizálják, jobb, ha más planéta után nézünk, mert ennek annyi. Ökoszívem hevesen dobbant, mert szeretek itt lakni, és idegesí­tene, hogy a galaxis másik végében kéne új lakást keresni, a jelen­legi felkutatása és megszerzése is macerás volt; megviselő ügyinté­zés, költözködés és pakolászás, ráadásul nekem hat év alatt sike-1 rült kicsomagolnom a dobozaimból - és még most sem egészen maradéktalanul. Ökoszívem akkor verdesett hevesen első ízben, amikor vagy tíz éve egy japán dokumentumfilm egy csekély értel­mű vasárnapon a vidám főcím után egyre sötétülő képeket festett bolygónk jövőjéről, olyannyira, hogy az órányi opus után a narrá­tor eltűnt, valószínűleg felakasztotta magát. A napokban azt is megtudtam, anyám egy gyilkos, legalábbis tejével nemcsak zsírt - és az elomlásra hajlamos szláv karaktert - szívtam magamba, hanem nem kiürülő, rákkeltő, átörökítőanyag-romboló (tetszik érteni, a spermáról van szó) nö­vényvédő szereket, ipari mérgeket, halálos vegyszereket és vél­hetően egy komplett ukrán atombombát, amelyben már kezde­tét vette a láncreakció, úgyhogy nemcsak a láncaimat veszíthe­tem. Mindehhez már önerőből szereztem hozzá a sok-sok „E” betűt, mint élelmiszeradalékot, így nem fogok csodálkozni, ha egy reggel két fejjel nézek vissza a tükörből, amit nem tudhatok majd be pusztán az előző napi tréfás szórakozásnak. Az ereimben, a testemben lapuló aljas mérgek - „Your poison is running through my vein” (a mérged keresztülfut a vénámon), énekelte Alice Cooper ökolátnok - a büdös életben (életemben) nem távoznak, megszerettek nálam, valahogy jó nekik megta­padni a sejtjeim mélyén, és talán majd az ükunokáim válnak tő­lük mentessé, de addig minden sarjam megkapja grátisz. A DDT nevű gyomirtószert az északi-sarki pingvinek vérében ; szintúgy kimutatták, kiviláglik tehát, hogy alapos és globális csa­pást mértünk a krumplibogárra, merthogy sikerült az ölóanyagot eljuttatnunk még az Arktiszra is, amely területet a biológusok egybehangzó véleménye szerint nem kifejezetten tekinti élőhe­lyének a nevezett bogár, merthogy lefagy az ízeltlába. S ha már láb: nyilvánvaló, hogy lépnem kell. Természetbarát ; szemléletmódommal nincsen baj, belső, pulzáló radioaktivitáso­mat nem számítva nukleáris kísérletekben csak elenyésző számban; veszek részt - eddig egyszer csupán, amikor többek között rajtam tesztelték a csernobili sugárzás halálosdózis-küszöbét -, fákat nem vágok ki, madarakat nem csúzlizok, a hulladékot kukákba halmo­zom, és a nyersolajat csak főzve eszem. Általában véve igyekszem szerény és jelentéktelen pontnak feltüntetni magam a globális öko­szisztémában, bár szerintem az emberi genomnak határozottan jót tenne, ha hosszúlábú brazil lányokkal ismerkedhetnék meg. Mégis, akkor mit tegyek, legfőképpen mit egyek, ha természet-) és szervezetpárti kívánnék lenni? Zöldséget, ugye nem, mert minden, ami a földből kiáll, számomra azonosíthatatlan és pusz­tító kemikáliákkal teli. Húst sem lehet, hiszen mindenféle influ­enzákkal fertőzöttek az áldozati állatok izmai és belső szervei. Ha anyám teje rovarölővel volt elegyített, akkor egy tehénke eseté­iben sem lehet másképp, úgyhogy tejtermékek, ementáli, trappis­ta, túró (gombóc), sziasztok, viszlát, és könnyesen köszönöm az együtt töltött, felejthetetlen perceket. Nagyjából egyetlen lehetséges lehetőséget látok, mézevő le-; szék, a gyűjtögető méhek nyála (méz = virágpor és méhnyál) ; köztudottan hatásos fertőtlenítőszer és afféle életvíz, ami min­denre jó. Gondolom, idővel medveszerű külsőt fogok ölteni, mancsommal tépem a lépet, és nagyokat brummogok. S melles-: leg ezáltal nem okozok traumát az ökoszisztémának sem. Meg hát különben is: Malackának kifogyhatatlan mézkészléte van. | TV-AJANLO Magyarország - Brazília Április 28., szerda (RTL Klub - 20.10) - válogatott barátságos labdarúgó-mérkőzés A huszonegyedik század első magyar-brazil mérkőzésére kerül sor a Puskás Ferenc Stadionban. A brazilok 18 év után csapnak újból össze a magyar válogatottal. A nemzeti tizenegy eddig még egyszer sem szenvedett vereséget a „szambakirályoktól”, Lothar Matthäus együtte­sének azonban nem lesz könnyű 90 perce hazai környezetben sem. MOZI AJÁNLÓ Starsky & Hutch -színes, amerikai film (2004) Jó kis vígjáték, habár Ben Stiller és Owen Wilson ruházata és sármja nem viszi előrébb a filmet, és sajnos rendes képet sem fest arról az időről. Ha az ember megnézi ezt a filmet, s netán nem tudja, hogy a Starsky és Hutchot látja, akkor egy jó film vígjátékot választott. A múlt héten a Scooby Doo című filmnél azt ajánlottuk, maradjanak a TV-nél. Most sem tehetünk mást... (4.oldal) (2.oldal) ELETMOD-AJANLO Cukorbetegség - sorscsapás vagy figyelmeztetés? A cukorbetegség, melyet az orvosi szaknyelv diabetes mellitus néven említ, kóros anyagcserével és magas vér cukor értékkel jellemezhető tünetegyüttes. Lényege, hogy a hasnyálmirigy egyik hormonja, az inzulin vagy telje­sen hiányzik a szervezetből, vagy csökkent hatással bír. A cu­korbetegség napjainkban még nem gyógyítható, de élethosz- sziglan tartó kezeléssel kontroll alatt tartható. (7.oldal) Kalendárium - Környékünk száz évvel ezelőtti életéből Száz évvel ezelőtt a legnagyobb eseménynek „főispánunk” esküvője bizonyult. Mindhárom ko­rabeli lap, igaz nem vezércikként, de beszámolt az örvendetes eseményről. Csak száz év! - mondhatnánk, de mégis mekkora idő. A technika fejlődését túlszárnyalva a gondolkodásmód mintha ezer évvel lenne ma öregebb. Hogy miért írom ezt? Olvassák a csak száz éves cikkeket! é I * I \ i I i Itt van mindjárt az Esztergom és Vidéke áp­rilis 24-i számának vezető publicisztikája, a női emancipációról. Maga a tény, hogy már akkor foglalkoztatta a közvéleményt ez a kérdés, na­gyon dicséretes, azonban olvasva a szerző vé­leményét, melyben a haladó gondolkodás csí­rája sem mutatkozik, alábbhagy az optimiz­mus „Az utóbbi években kiadtak egy modem jelszót, mely hangzott eképen: legyen nő emancipáció! Kezdték hirdetni, hogy a férfi és a nő egyaránt a teremtés koronája, tehä ré­szesüljenek egyenlő jogokban az állam előtt. Nézzük e kérdést nemzeti, magyar nemzeti szempontból. Azt látjuk, hogy a magyar társa­dalmi élet fénye, sugara külön emanapálás nélkül is mindig a nő volt Tények teszik két­ségtelenné, hogy a magyar nőt mindenek fölé helyezte. És valóban így van.” Eddig minden rendben, ám most jön a lényeg:, A nők gyen­ge lelkületűkkel, finomságukkal,' szelíd­ségükkel és könnyeikkel, nem valók a hétköz­napi küzdelmek vásári durva zajába, ezeké a lélek világa. Uraljanak bennünket férfiakat, szenvedélyeinket csillapítsák a csüggedés órá­iban, csepegtessenek lelkűnkbe édes reményt (...) ne akarpn küzdeni velünk egy sorban ott, honná az Iáén születésénél fogva eltiltot­ta.” Lám, mennyire nincs helye manapság ef­féle gondolatoknak a sajtóban A nők, kitörve elrendelt helyükről, mégiscsak hasznos, hasz­nosabb tagjaivá váltak a társadalomnak, mondhatni: megtalálták helyüket. JQ<£g a v<zr><zbak. íj tzS?. Fz csak» aj. 6jt2Ír.-Vid.<£kú. fbankzEiz onoőurx^réiPánz.váHtá jbTyt éwdsirxj A munkások is helyüket keresték a társada­lomban, mint azt olvashatjuk az Esztergomi Lapok április 28-i számában Népgyűlés szer­vezésében kezdtek az esztergomi munkások száz évvel ezelőtt, azért hogy gazdasági helyze­tükről és politikai jogaikról beszéljenek. A lap publicistája azonban nem érti, hogy egy olyan városban, mint Esztergom, ahol megfizetik a munkát és bőven akad dolog is, mi értelme a mozgolódásnak. „Ahol a munkás filozofál s politizál, ott meginog a munkás jóléte, ott a munkakedvá elégedetlenség váltja fel és az elégedetlenség a henyélkedésnek lesz a me­legágya (...) Az a kérdés, hogy a munkás mi­r\ ként javítson a helyzeten, népgyűlési megálla­podás alakjában soha megoldható nem lesz. Mert a gazdasági bajok ott kezdődnek, ahol a szegény embert elkapja a majmolási viszke- teg, az irigység és amaz őrült verseny, amely arm késztái, hogy azt higgye miszerint min­denkivel egyenlőnek kell lennie! (...) Ha azu­tán megszületik az elégedálenség és pedig azon oknál fogva, mert a munkás elvakul és képtelenné válik arra, hogy a saját helyá fel­becsülni tudja a társadabmban" Mi is a prob­léma lényege? Az, hogy a munkás elkezd gon­dolkodni, rájön, hogy akármennyit is dolgozik, nem jut előbbre. Ezt pedig a „díszes népség” nem hagyhatta, hát tiltakozott. De a történel­met mindig is ők, a munkások vitték előttire, úgy hogy' elkezdtek gondolkodni és harcolni. Ha a „tekintetes urakon” múlik, talán még most is feudalizmus lenne Végül egy példa ar­ra, hogy sajnos örök igazság, de a háború tényleg a legjobb üzlet - egyeseknek. Az Esz­tergom április 24-i száma arról adott hírt, hogy felmentek a hús- és húsnemű termékek árai, mivel a magyar marhaállomány nagyon meg­fogyatkozott, „mert a nagy konzervgyárak az orosz-japán háborúm való tekintettel nagyon sok szarvasmarhá vásároltak össze Magyaror­szágon. íme a háborút, mely egész más világ­részben és annak is a legszélén van Eszter­gom közönsége is megsínyli” GK A Kalendárium a Babits Mihály Városi Könyvtár segítségével valósul meg minden héten

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents