Hídlap, 2004. január-március (2. évfolyam, 1-64. szám)
2004-01-13 / 8. szám
2004. január. 13., kedd RÉGIÓ A tanítói mesterség fontosságáról beszélgettünk Kalmár Károlynéval, az esztergomi Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatónőjével.- Az első, legfontosabb kérdésnek azt tartom: minek a hatására történt a pedagógus pálya felé fordulás?- Magam is petőfis diák voltam. Ebből az iskolából indultam el, és nagyon sokat kaptam az itt tanító pedagógusoktól. Meghatározó volt életemben az elsős tanító nénim, Urbánné Baranyai Judit, későbbi osztályfőnököm, Radnainé Fili néni, és, akitől a legtöbbet kaptam, az akkori igazgató, Sinka László. A tanítói szakig nem jutottam volna el, ha nem Schleiferné Cini néni az énektanárom. A Petőfi iskolából kaptam tehát az alapokat, ami segített elindulni a pálya felé vezető úton. Eredetileg tanítónak készültem, mert az egy csodálatos hivatás, és azt gondolom, az elsős tanító néni meghatározó a gyermek életében.- Mikor került a Petőfibe?- A tanítóképző elvégzése után másfél év alatt három iskolában tanítottam. Egykori igazgatóm, Sinka László hívott a Petőfibe, de figyelmeztetett, hogy nem maradhatok sokáig tanítói státusban. Tudta, hogy alsóban csökkenni fog a tanulói létszám, A Duna és az Ipoly összefolyása között, a folyók déli deltáján terül el a 715 lakost számláló Helemba község. A falut kétségkívül érdekessé varázsolja a síkvidék és a hegyes-dombos terület váltakozása. Helemba környéke nyáron sűrűn látogatott, és nem véletlenül közkedvelt turistaparadicsom. Ám a nagyarányú turista- forgalom ellenére is azért választják sokan lakóhelyüknek, hogy megszabaduljanak a nagyváros zűrzavaros világától. Helemba határa mintegy 1387 ha, földrajzi fekvéséből adódóan a lakosság főleg halászattal, vadászattal és mezőgazdasággal foglalkozik. Festői környezetét a Duna és az Ipoly folyók, valamint a kovácspataki dombok látképe adja. A nyári hónapokban pezseg itt az élet az ide látogató turistáknak köszönhetően. Télen viszont elcsendesedik a falu. A községet, Garamkövesd felől vezető műúton lehet megközelíteni. Ahogy a falubeliek humorosan mondogatják, itt van a ..világ vége”, hiszen innen nem vezet tovább út. Csak az látogat el ide, akinek kifejezetten a faluba vezet az útja. INTERJÚ Komolyan venni a gyereket mivel mindig hosszú távon gondolkodott. Elvégeztem Egerben a magyar, majd Szombathelyen a könyvtár szakot, amit egy népművelői szakvizsga követett, mivel akkor éppen népművelőre is szükség volt az iskolában, illetve, akkori nevén ÁMK-ban. Nem sokkal később, 1979-ben igazgatóhelyettes lettem egészen 1995- ig, majd 1995 és 2000 között magyar szakos és könyvtáros. Nagyon szerettem a könyvtárosi munkát is, de a rengeteg adminisztráció miatt nagyon kevés időt tölthettem tanítással. Tanítottam ugyan magyart, de az az időszak nem volt az igazi.- Mikor lett igazgató?- 2000-ben először egyéves megbízással, majd 2001-ben 5 évre kinevezéssel a hatályos jogszabályoknak megfelelően.- Milyen változásokat hozott ez a munkájában; mennyire volt nehéz a kinevezést követő időszak?- Ami nagy feladat volt számomra, az a gazdasági vonal. Gazdasági szakemberek hiányában a pénzügyi feladatok is az igazgatóra hárulnak, és - mivel nem értettem hozzá - bizony nem volt könnyű. Egyéb területeken rengeteg segítséget kaptam az Oktatási Iroda munkatársaitól, és a tantestülettől.- Érez-e magában kellő keménységet? Ez azért fontos, mert az igazgatói munka, mint tudjuk rengeteg konfrontációval jár.- Úgy gondolom, kellően erős vagyok. Ha nem vagyok elégedett valakinek a munkájával vállalom a véleményemet. Nagyon vigyázok azonban, hogy a kemény igazgató mellett, ne vesszen el az ember, vagyis ne csak a Petőfi iskola vezetőjét, Kalmár Károlynét is lássa a gyerek, a szülő, a kolléga.- Változott valami az iskola életében, amióta újra megjelentek a hat- illetve nyolcosztályos programok a gimnáziumokban?- Ez tulajdonképpen a háború előtti iskolaszerkezet, amit nem tartok igazán szerencsésnek. Először is: túl korán kell iskolát választani, tehát túl korán határozzuk meg (általában a szülő), hogy mivé váljon a gyerek. A diákok még nyolcadikban sem tudják, hol szeretnék folytatni a tanulmányaikat, hogyan tudhatnák akkor 10 évesen? Ez egy komoly döntés, komoly következményekkel, ezért tartom veszélyesnek a korai választást. A másik félelmem a pedagógusképzés jellegéből adódik. Úgy gondolom, hogy a módszertani oktatást tekintve első helyen az óvóképzők állnak, ezt követi a tanítóképző. Jön egy nagy szünet, és csak azután beszélhetünk a tanárképzőkről, majd egyetemekről. A félelmem gyökere tehát az, hogy a negyedikből kikerülő gyerekeket egyetemet végzett kollegák tanítják. Nem szeretnék senkit megbántani, ez nem az ő tudásuk megkérdőjelezése, csupán úgy gondolom, hogy az egyetemek nem adnak eleget ennek az életkornak a pszichológiájából, módszertanából. Egy ötödikes és egy nyolcadikos gyerek között óriási különbség van, ezt a mindennapi munkám során is érzem.- A megszorítások időszakát éljük. Vannak-e félelmei a jövőre vonatkozóan?- A Petőfi egy 75 éves iskola, tehát folyamatos felújítást igényelne. Nem a parketta rendbetételére vagy a világítás korszerűsítésére gondolok elsősorban, hanem olyan nagy munkákra, mint a tető, vagy a tornaterem felújítása. Ezekre a beruházásokra az intézményi költségvetésből nem telik, tehát maradnak a pályázatok. A pályázatok nagy hibája, hogy általában önerő kell a benyújtásukhoz, tehát ezen a téren is szűkre szabottak a lehetőségek. Természetes igyekszünk minden erőforrást igénybe venni; a szülők-nevelők báljának bevételét is felújításra szoktuk fordítani, és - ha már a szülőknél tartunk - bizony nem egyszer segítettek a tantermek felújításában, festésében, ami nagyon jó érzés. Fontos megemlíteni, hogy az önkormányzat soha nem utasított vissza bennünket, ha kértünk - így jutott támogatáshoz a néptánccsoport, így sikerült gond nélkül lebonyolítani a jubileumi ünnepségeket stb. Nem arról van tehát szó, hogy a fenntartó nem ad, hanem arról, hogy annyit ad, amennyit tud.- Mit tudnak ma, egy hónap elteltével a fenntartóváltásról/változásról?- Nos, mi egy olyan menyasszony vagyunk, akinek 75 éves kora ellenére is akad kérője. Az Országos Kolping Szövetség megkereste a várost, mert szeretné átvenni az iskolát. Ez nem eldöntött tény, csupán lehetőség, amellyel nem törvényszerű élni.- Magyarul: a menyasszonynak nem muszáj igent mondania.- így van. Az ígéretek szerint meg fogják kérdezni a “szülők véleményét is, ami - úgy érzem - nagyon fontos.- Hogyan vélekednek erről a szülők?- Az eddigi visszajelzések nem túl pozitívak.- Hogyan gondolkodik ön a váltásról?- Ha az ember előtt két út van, választania kell, melyiken induljon el. Természetes, hogy végiggondolja: mit nyerhet, és mit veszíthet. Nem az érzéseimre, az eszemre kell hagyatkoznom ebben a kérdésben, vagyis elsősorban igazgatóként kell jelen lennem a tárgyalásokon. A gyerekek, a szülők, és az itt dolgozó pedagógusok érdekeit kell képviselnem, ez a feladatom... Kiss Emese Helemba A Garam és az Ipoly torkolata között húzódó öt km-es erdős, sziklás dombvidék, a Burda hegység természetvédelmi területet képez. Az első írásos emlék 1124- ben „Halimba” néven említi a falut. Ez a település a ma is létező Dunaszigeten volt. Az 1242-es évi tatárpusztítás után a sziget Esztergom birtokába került. Ez után épült fel a második település a Duna bal partján. Ezt igazolja a királyi levéltár feljegyzése. 1594-1596 között épült fel a harmadik település az Ipoly és a Duna összefolyása közelében. Az 1725-ből eredő feljegyzés 19 háztartást jegyez. Az 1700-as években kápolna épült itt Szent Orbán tiszteletére. Nevezetességei közé tartozik az 1769-ben későbarokk stílusban épült római katolikus templom, amelyet Szent Imréről neveztek el. A XIX. században klasszicista stílusban építették át az egyhajós építményt. A templom tornyát 1975-ben építették újjá. Az 1831-es kolerajárvány, majd pedig az 1838-as árvíz romba döntötte a harmadik települést. A lakosság kénytelen volt a hegyoldalban pincéket ásni, amely búvóhelyként szolgált családjuk számára, amíg fel nem épült a negyedik település. A hegyoldalba vájt pincék némelyike már megvan 300 esztendős is. Említésre méltó az a 40 ha-os termőterület, amit az 1850-es években kiaknáztak a Vác- Párkány közötti vasútvonal kiépítéséhez. A kibányászott terület a mai kavicsbánya, amely megfelelő vízálláskor fürdőzésre szolgál. 1876-ban természeti csapás érte Párkányt és környékét, a XIX. század legnagyobb árvize pusztított a Garam, Ipoly és a Duna mentén. Helembát a második világháború eseményei 1944. december 24-én érték el, amikor a község a háború hadi színterévé változott. A falu ekkor ínséges időket élt meg, utána teljesen új életet kellett kezdenie. 1946-ban megkezdődött a lakosok kitelepítése, amely egészen 1948 februárjáig tartott. 1948. június 11-én Helemba hivatalos neve Chlaba-ra változott. Az iskola még 1930-ban épült fel, ahol kétnyelvű oktatás folyt. Jelenleg viszont már nem működik, a tanulók Párkányba járnak iskolába. Magyar nyelvű óvodája azonban van a falunak A sportszervezet 1946-ban alakult, és még jelenleg is működik. 1948-ban alakult meg a Vöröskereszt, 1950-1960 között a helyi Vadászszervezet, 1952- ben a Kiskertészek szervezete. A további működő szervezetek közül érdemes megemlíteni a tűzoltószervezetet, a Csemado- kot, valamint a nyugdíjasklubot, amelynek tagjai aktívan szerepet vállalnak a programok szervezésében. Idén a fiatalságnak és a gyerekeknek is gazdag programot kínáltak. A községi hivatal és a kultúr- ház 1970-1980 között épült. A milleniumi ünnepek alkalmával a falu főterén kopjafát állítottak. Az első és második világháború hőseinek nevét emlékmű őrzi. A falu érdekességei közé tartoznak még a löszös hegyoldalba épült borospincék. A község egész évben kulturális programokat szervez, a legnevezetesebb a hamvazószerda előtti szombaton évente megrendezésre kerülő farsangi felvonulás, de említésre méltó a gyermeknapi sportdélután, valamint a télapóest megrendezése. Az idősek számára karácsony idején nyugdíjas délutánt tartanak. A falu lakosainak túlnyomó többsége magyar, 95 százaléka vallja magát római katolikusnak, a többi református és evangélikus. Helemba vezetősége minden igyekezetével azon munkálkodik, hogy szebbé, színesebbé tegye az életet mind a falusiak, mind az ide látogató vendégek számára. czm A Kappa haszonnal zárta az évet Robert Kiss, a párkányi Kappa Stúrovo a.s papírgyár szóvivője által a SITA hírügynökségnek eljuttatott nyilatkozata szerint a vállalat 3,46 milliárd korona forgalommal és 320,4 millió korona bruttó haszonnal zárta a 2003-as évet. A flutingként ismert hullámpapír gyártása elérte a 181 ezer, a szürke simalemezé pedig a 30,2 ezer tonnát. Robert Kiss szerint a társaság gazdasági eredményeit befolyásolta az európai piacokon már huzamosabb ideje tartó, papírtermékekre vonatkozó stagnálás, amelynek következtében a tervezetthez képest alacsonyabb áron voltak kénytelenek értékesíteni a flutingot és a simalemezt. Az alacsonyabb árból eredő kiesést a társaság az energia- és papír- rostfogyasztás csökkentésével, valamint a flutingot gyártó gép jobb kihasználásával próbálta ellensúlyozni. A 2003. év az SK300 (az „SK” a Kappa-konszernen belül Szlovákiára, a „300” pedig 300 ezer tonna flutingra utal) tervezet megvalósításának előkészítési éve volt. Ennek segítségével az évi 180 ezerről 2007-ben 320 ezerre (az eredeti tervben még 300 ezer tonna papír szerepelt) szeretnék emelni a fluting gyártását. A papírgép és a papírgépet kiszolgáló részlegek gépi berendezéseinek modernizálása terén a tervezet magvalósításának költségei 18,5 millió euróra rúgnak, a fejlesztési költségek 50 milliót tesznek ki. A beruházás megvalósítására idén májusban, a 17 napig tartó összüzemi leállás alatt kerül sor. Az új technológiának köszönhetően csökkenni fog a környezet (a vegyszer-regenerálásból gyakorlatilag megszűnik az idegrendszerre kedvezőtlenül ható kénhidrogénnek a levegőbe történő kibocsátása) és a víztisztító telep leterhelése is, valamint gazdaságosabbá válik a papírgyártás. Tavaly a vállalat termékeinek 82 százalékát külföldön értékesítette. A legjelentősebb partnerük Olaszország, Németország, Svédország és Dánia volt. Az év végéhez a cég törzsalkalmazottjainak száma 695 volt, a bruttó átlagkeretet e' írté a 20 ezer koronát, o.f.
