Hídlap, 2004. január-március (2. évfolyam, 1-64. szám)
2004-01-10 / 7. szám
RÉGIÓ 2004. január 10., szombat 5 Mitől véd? Sok helyen még az új autóbuszmegállók is huzatosnak bizonyultak. A képen látható buszmegállónál azonban talán keresve sem találhatnánk huzatosabbat egész Szlovákiában. Őszintén szólva, nem tudom meghatározni, vajon milyen célt szolgál, hiszen szemmel láthatóan nem tud védelmet nyújtani sem az eső, sem a szél, sem a tűző nap ellen. Hófúvásban meg esetleg annyi szerepe lehet, hogy a nyílásokon keresztül kerengő hópelyhek minden oldalról ellepik az ártadan várakozókat. De sajnos még a környéken sem talál a szerencsétlen utazó olyan helyet, ahol meghúzódhatna. Nyáron pedig valóságos harc folyik azért a talpalatnyi helyért, ami védelmet nyújt a tűző nap ellen. A megoldás egyszerű lenne, csupán újat kellene felállítani. Ám a probléma mindig ugyanaz: sem a községnek, sem az Autóbusz-közlekedési Vállalatnak nincs erre elegendő anyagi fedezete. Az állam meg azt állítja, hogy neki sincs... Kép és szöveg: Czigler Mónika Értelemet a létnek! Gál Kata írása Nem tudom, hogy csak én vagyok ilyen túlérzékeny, és csak én gondolkodom sokat az életről és magáról a létezésről, de mindenesetre gyakran nem hagy nyugodni egy sejtelem; mégpedig, hogy céltalanul élünk és értelmetlenül halunk meg. Különösen ilyenkor, egy újabb év kezdetén kéredzkedik kéretlenül agyamba ez a gondolat. Tisztában vagyok a ténnyel, hogy életünk véges, sokak szerint csak testi létünk az. Ritkán ugyan, de át is érzem ezt, néha megérint valami, talán figyelmeztetés lehet. Hogy mire még nem tudom. Ahogy még nem sikerült rájönnöm magának a létezésnek céljára, értelmére sem. Tudom, már Madách is leírta, hogy „Ember küzdj, és bízva bízzál!” De miben? Istenben, mondanák most sokan. Ismerem a hitvallást én is, hogy hiszek testünknek feltámadásában és az örök életben. Hogy tényleg hiszem-e? Maradjunk annyiban, próbálom, és magam módján én is vallásos vagyok, mint oly sokan mások, csak ők talán nem vallják be. Sokan vélik úgy, hogy a család, a szerelem és a gyerek jelenthetik igazából az élet értelmét. Ha létrehozunk utódokat, akkor majd ők őrzik emlékünket, és amíg emlékeznek ránk, addig nem halunk meg. De az ükunokáink számára már talán csak egy kép leszünk a falon, majd a fotók megsárgulnak, a sírhelyeket felszámolják, statisztikák leszünk csupán, amit senki sem kutat. Marad még egy harmadik elmélet, valamilyen magasztos tett végrehajtása, amivel talán történelmet írunk vagy művet alkotunk, amit le lehet emelni a polcról. De ez viszonylag keveseknek adatik meg. Végső soron pedig a könyvek lapjai is megsárgulnak, és a helyzet hasonul a második teóriában vázolthoz. A kérdés marad nyitott, alternatíva persze van, lehet választani. Néha én is elfogadom egyiket, belenyugszom, aztán megint jön a figyelmeztetés, és muszáj foglalkoznom ezzel a kéréssel. Keresek, kutatok, olvasok. De mindezek után még mindig fel nem foghatom, miért élünk, ha egyszer meghalunk?! „A mosoly ingyen van” Fotó: bk Az igazgatóváltás kapcsán bemutatjuk Várady Esztert, az esztergomi Babits Mihály Városi Könyvtár új igazgatóját.- Talán egy kicsit szokatlan, én mégis azt kérdezem elsőként: mit jelent Önnek az esztergomi könyvtár azontúl, hogy a munkahelye?- Nos, a kérdés egyáltalán nem szokatlan, magamnak is feltettem már néhányszor. Ez a hely számomra a második otthon, és nem csupán azért, mert több időt töltöttem el az életemből itt, mint odahaza. A könyvtárnak minden zugát ismerem, legalább olyan jól, mint az itt dolgozókat. 1971 óta dolgozom itt - másfél éves kihagyástól eltekintve - folyamatosan, a hét minden napján; tehát semmiképp nem túlzás, ha azt mondom: reggelente otthonról haza jövök.- Milyen státusban dolgozott itt igazgatóvá való kinevezése előtt?- Felsorolni nagyon nehéz lenne, ám ha jól belegondolok, azt kell mondanom: a könyvtár minden területét végigjártam. 1971- ben gyerekkönyvtárosként kezdtem, az akkor éppen szülési szabadságát töltő kolléganő helyén. Talán ez volt a leginkább testhezálló feladat számomra, óriási lelkesedéssel végeztem azt a munkát. Később dolgoztam feldolgozó könyvtárosként, olvasószolgálatosként, zenei könyvtárosként. A 70-es években, amikor még Nagyfalusi Tibor volt az igazgató, megszerveztünk egy klubot, ami elsősorban a fiatalokat és a fiatal munkásréteget célozta meg. Ez egy általános ismereteket nyújtó program volt, könyvismertetőkkel, irodalmi témákkal, amelyeket gyakran színesítettek olvasáskutatók, szociológusok, természetesen előadóként.- Ezt a munkát önszorgalomból végezték az akkori szervezők?- Természetesen. Munkaidő után itt maradtunk, mindenki tette a dolgát, és nagyon jól éreztük magunkat. Ebben a munkában - nekem, személy szerint - nagy erőt adott a „pedagógusvér”, ami az ereimben folyik. Ezt a beállítódást bizonyította, hogy könyvtárosi munkám mellett rengeteg előadást tartottam az irodalom és a zene témakörén belül, a megye egész területén, és filmklubot is vezettem a városban. Amikor rádöbbentem - talán éppen előadásaim kapcsán - a pedagógusszerep fontosságára, beiratkoztam az esztergomi Tanítóképző Főiskolára, és megszereztem második diplomámat.- A tanítói diploma papíron jelentett valami pluszt?- Ez a végzettség alacsonyabb szintű volt ugyan, mint a könyvtárosi, és önmagam megnyugtatásán kívül semmihez nem kellett - mégis fontosnak tartottam, és tartom ma is. Úgy gondolom, hogy nem elég pusztán a kötelességünket teljesíteni. Ha erőnk és időnk engedi, képeznünk kell magunkat, folyamatosan. A munkám mellett rengeteg továbbképzésen, tanfolyamon vettem részt, és tulajdonképpen mindegyiknek hasznát vettem.- Van-e valami hobbija? Van egyáltalán ideje lazítani, kikapcsolódni?- Mint említettem, rengeteg időt töltök a könyvtárban, de természetesen a magánéletre is kell időt szakítanom. Van egy kilencéves kisfiam, aki nagy figyelmet igényel, különösen iskolaidőben. Ha ezenfelül van egy kis időm, írok, többnyire krimiket. Régebben publicisztikákat is írtam, de ez a szál - idő hiányában - megszakadt. A könyvírás megadja a lelkileg szükséges pluszt, és a lehetőséget, hogy színvonalasabbá tegyem ezt a műfajt.- Mit érez, ha ezt a szót hall- ja: könyv. Úgy gondol rá, mint munkaeszközre?- Nem. A könyv számomra maga a csoda; amióta megtanultam olvasni, falom a könyveket. A könyvek éppúgy hozzátartoznak az életemhez, mint az étel vagy az alvás: ha nélkülöznöm kell, nem érzem jól magam. Fájdalmasan veszem tudomásul, hogy a mai fiatalok, gyerekek keveset olvasnak, éppen ezért tartom kiemelkedően fontosnak, hogy elsősorban őket célozzuk meg programjainkkal, kínálatunkkal. A könyv pótolhatatlan, és - bárki bármit mond - tudom, hogy nem fog eltűnni.- Mi változott január elseje óta?- Azonkívül, hogy más asztalnál ülök, és felelősség van a vállamon, semmi. A kollégákra ugyanúgy tekintek, mint eddig; szakmailag is és emberileg is egyenrangúak vagyunk. Tudom, hogy kitől mit kérhetek, és azt is, hogy hogyan kell kérnem. Sosem utasítok, mindig kérek - ez számomra nagyon fontos.- Milyen helyzetben van jelenleg az esztergomi könyvtár?- Sok más intézményhez hasonlóan nehéz helyzetben vagyunk. 2003-ban jelentősen kevesebb új könyvhöz jutottunk, mint korábban. Azt gondolom, nem erre kell figyelnünk; a mi feladatunk a lehetőségekhez képest maximálisan teljesíteni a ránk bízott munkát. Arra bíztatom a könyvtár valamennyi dolgozóját, hogy ne csak könyvtárosként, emberként is forduljanak az idelátogatók felé, hiszen a kedvesség, a mosoly in- gyen van... Kiss Emese Pénzintézetek építhetik az uszodát- Dorog Dorogon közbeszerzési pályázat során bankok pályázhatnak az uszoda beruházásának finanszírozására. Ezzel a kiírással a város lakóinak régi vágya teljesülhet, és megépülhet a városi uszoda. Az elmúlt év végi képviselő-testületi ülésen meghívásos pályázatot írt ki arra, hogy az építést, és az üzemeltetést pénzintézetek finanszírozzák. A pályázatok benyújtására öt bankot (Raiffeisen Bank, Budapest Bank, CIB Bank, OTR Postabank) kértek fel. A cégeknek rögzíteniük kell a költségvetést, az építés ütemtervét, valamint a szolgáltatások listáját és azok színvonalát. Meg kell határozniuk, hogy milyen mértékben kérik az önkormányzat szerep- és kötelezettségvállalását. Az létesítmény tervezetének programjáról még 1999 februárjában döntött a képviselő-testület. A terv eredményeként meghatározták az uszoda megépítésének helyszínét és annak műszaki jellemzőit. Az akkori kormányzat Ifjúsági és Sportminisztériuma elutasította az uszoda- építési terveket. A két éve elkészült rendezési tervben a sport rendeltetésű területek közé sorolták. Az elképzelések szerint a Petőfi-iskolával szemben, az Iskola utca és a Köztársaság út által határolt saroktelken, a műfüves sípálya mellett épülhet meg az uszoda, és így a sportpályával együtt egy szabadidőcentrum jöhet létre. Az 1200 négyzetméternyi területen 33 méteres úszómedence és egy 80 centiméter mély pancsoló megvalósítása szerepel a célok között. A pályázó bankok január 16-ig adhatják le pályázataikat, amelyekről január 30-ig dönt a város képviselő-testülete. ák Emlékmű lesz a bányászvárosban Tittmann János, Dorog polgármestere felhívta a képviselő-testület tagjainak figyelmét arra, hogy a település ebben az esztendőben ünnepeli a várossá nyilvánításának huszadik évíordulóját, illetve, hogy a lencsehegyi bánya megszűnésével a dorogi szénmedencében véglegesen befejeződik a szénbányászat. A város polgármestere ezért kezdeményezte a képviselő-testület támogatásával, hogy a város állítson emlékművet a bányászat emlékére. Az önkormányzat az emlékmű állításának előkészületeire létrehozott egy munkacsoportot. Az emlékmű létrehozására a képviselő-testület meghívásos pályázatot hirdetett. Elképzeléseik vázolására Csíkszentmihályi Róbert, Márkus Péter és Nagy Benedek szobrászművészeket kérték fel a Képző- és Iparművészeti lektorátus javaslata alapján. A kiírók nem határozták meg, hogy milyen anyagokból készüljön, és milyen nagy legyen az emlékmű, figurális vagy szimbolikus elemekből álljon. Annyi kitétel azonban van, hogy a megvalósításra bruttó tízmillió forint áll rendelkezésre, és ebben az emlékmű és környezetének kivitelezése, valamint a művész tiszteletdíja is szerepel. Az önkormányzat a pályaműveket január 30-ig várja, a képviselő-testület p.edig február 27-én meghozza a döntését az elképzelésekről. A kivitelezési megbízást elnyerő pályamű megvalósításának határideje szeptember 5. nkaree Sikerrel pályázott a dorogi Cigány Kisebbségi Önkormányzat Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium a kisebbségi önkormányzatok infrastruktúrájának fejlesztésére írt ki pályázatot. A dorogi Cigány Kisebbségi Önkormányzat sikerrel nyújtotta be pályázatát és háromszázezer forint értékű számítógépes konfigurációt nyertek a hozzá tartozó szoftverekkel. A most megnyert informatikai eszközökkel a szervezet irodai munkáját könnyítik meg. Elsősorban a nyilvántartás és a rászoruló családok problémái, illetve azok mégoldási lehetőségeit szeretnék átláthatóbbá tenni. A Gyermek-, Ifjúsági- és Sportminisztérium által kiírt pályázaton is nyertesként jelent meg a cigány önkormányzat. A minisztérium százezer forinttal támogatja a szervezetet. Ebből az összegből téli játékokat, szánkót és egyéb felszereléseket tudnak vásárolni. A sporteszközök beszerzése után Ki mit tud?-ot vagy hasonló vetélkedőt szervez majd a kisebbségi önkormányzat. ak Új kiállítóterek Esztergomban Az Esztergomi Önkormányzat és a megyei önkormányzat között folyó tárgyalások eredményeképpen több új kiállítóterem nyílhat Esztergom városában. Az egyeztetések a Meszéna- vagy Lieb ház néven ismert tizennyolcadik századi, egyemeletes polgári lakóházat, valamint a gr. Sándor Móricz palotát érintik. Az elképzelések szerint a városi ön- kormányzat vállalná az épületek felújítását, amelyekben a munkák befejezését követően két darab, egyenként négyszáz négyzetméter alapterületű kiállítási tér áll majd rendelkezésre. A megyei múzeumi szervezet működési feltételeinek javítását célzó felújítást követően a városi önkormányzat mindkét műemlék ingatlant a Komá- rom-Esztergom Megyei Önkormányzat használatába adja, amely gondoskodik a kiállítási tér működtetésének szakmai feltételeiről, és hozzájárul a kiállítótermek működési költségeihez. -bk-
