Hídlap, 2004. január-március (2. évfolyam, 1-64. szám)

2004-03-27 / 62. szám

Bemutató ITlAGAäN-6­04. 03. 27. Köztünk élnek Belga: Jön a Góiem! Már az első lemeznél gyanúsan egyértelmű­en fogalmazó zenekart, kapásból kétértelmű­séggel vádolták - mindhiába. Ám legyen, is­mételjünk. Nehogy már komolyan vegye ma­gát bárki! A lényeg ennyi. A „Majd megszo­kod” album „Nemzeti hip-hop” című forradal­mi (jó értelembe vett) blöffje fonákságra utalt. Aki ezt nem vette észre, és levitte mondjuk hordozható magnón bömböltetni egy szélső­jobbos happeningre, hát elég nagy pancser volt. Ki nem gondolt arra, hogy a rock & roll alapfelütése a polgárpukkasztás? A „Jön a Gólem!” sem távolodott el ettől. 16 olyan felvételen hallhatjuk viszont a jelen­kori népi és urbánus rögmagyar valóságot, melyeken a Belga, a honi gyorsbeszélő flasz­ter funkerek legízesebb hagyományait folytat­ja. A szövegek, a beszólások, a versszakok és az azok közé beillesztett szóviccek, gégék még vitriolosabbak, az előzőknél. Most sincs igazán tabu, ahogy az életben sem. És mindennek a másik véglete is igaz, hiszen pont ez a cél, be­mutatni, ha kell, ha nem, egy végletekkel bíró ország fiataljai vagyunk. A „gólemes” intro utáni első bomba (hogy rakétát ne írjak), az „Az a baj” című rap-kedés ezerrel robban. Hirtelen vág hanyatt a lazasá­ga, a lezser szómenése és pofátlanul nyílt, őszinte érvelése. Már itt előkerülnek a Belga kedvenc témái, a tudatmódosító szerek, a sze­relem és az unalom párharca, a hétvégék ni­hilbe forduló pörgése, a közhelyes viselkedés, a mai fiatalok lázadása és az ezzel párhuza­mos, a felnőtt társadalom akaratának kény­szeredett elfogadása. A folytatásban kezd fel­tűnni, hogy a zenekar tényleg zenekar. Erede­ti hangszereken szólalnak meg a „Rappers delight” egykori, funky forradalmát placebo koppintó „Gyere kislány, gyere” című retro betét és társai, a „Lotto”, a „Mocskos” című szerzemények. Ugyanilyen ízesen és lazán ke­veredik bele a tételekbe a szintetika, hiszen ne feledjük, hangmintavételező numero egyesek­ről is szó van a Belga esetében. A 9. opus a „Hazakísérlek”, a manapság kiscsajokra bukó vén kecskék balladája, az ezt követő „Képvi­selő boogie” pedig a mai politikusok neveinek rapszövegelésbe oltott újszerű formája. Hely szűkének okán most csak ekkorát di­csőítek az amúgy is teljesen rendben lévő iga­zi nagy rendetlen csapat második bombaszt- ján, de azt azért még ide vésem, hogy a Bel­ga fontos és mély gyökereket növesztett erre felé, hiszen az esztergomi illetőségű Drisan és End „lemezlovász” kollégákkal már volt (igen sikeres és fergeteges) közös fellépésük az ak­kor (tavaly) még fénykorát élő Kis Pilvaxhoz tartozó Szabadidőközpont aulájában. A „Mégötlövés”, „Titusz”, „Tokyo” és „Bauxit” nevű urakból álló formáció igazi underground volta ellenére és pont ezért vált a helyi és az országos free-stylerek első számú kedvencévé, az öregek legújabb mumusává. Ox/ Határok nélkül buliztak a kettéosztott Komáromban A hír rövid és egyszerű március tizenegyedikétől öt napig zajlott a Duna két part­ján fekvő Komáromban a Ha­tárok Nélkül Diák- és Ifjúsági Napok immár harmadszor. A fesztivál, amely már Szlovákia legnagyobb ifjúsági rendez­vénysorozata azzal a céllal in­dult el hódító útjára, hogy a két városrész ifjúsága megis­merkedjen egymással, együtt bulizzon, művelődjön. Az ér­deklődők részt vehettek szín­házi előadásokon, sportmérkőzéseken, előadá­sokon, kézműves foglalkozásokon, irodalmi es­ten, és nem maradtak ki az esti koncertek sem. A programsorozat vendége volt a legendás Buzánszky Jenő, a perui Javier Aquilar, telthá­zas koncerteket adott a marokkói-magyar Chalaban, az ír zenét játszó Shannon.hu, a reg­gae műfajban nyomuló Tigris és a szlovákiai Karavana, számos amatőr rock banda, és elő­ször lépett fel külföldön a Megasztár egyik dön­tőse Szabó Leslie. Természetesen ezt a rendez­vényt is a látogatói teszik igazi fesztivállá. Hihe­tetlen volt látni, hogy mennyi fiatal érdeklődik a komoly és a laza programok iránt. Lehetett szó aktuális politikáról, távoli országokról, vagy akár a szabadságharcról mindig egy-egy szabad széket kellett keresni a a helyszíneken, egy sza­bad területet elfoglalni az esti koncerteken. Be­vallom, hogy merész vállalkozásnak tekintettem a Wass Albert estet, de belépve az előadás hely­színére örömömben el is felejtettem köszönni a kedves ismerősöknek, mert hihetetlen tömeg fi­gyelte az előadó minden szavát. „Wass Albert Felvidéken egy sztár” jutott eszembe látván a fi­atalokat és a nem kevés középkorút. Nem lehet A Shannon.hu ír-kelta zenéje táncra ösztönözte az élő zene szerelmeseit kikerülni a Haza a Magasban elnevezésű vers- és prózamondó versenyt, amely már szintén harmadszor vonultatja fel a két ország magyar fiataljait. Ezen a versenyen minden egyes elő­adó egy-egy bizonyíték arra, hogy a mai fiata­lok is tisztelik és ápolják az ősöktől kapott kin­cset, az anyanyelvűnket. Jogos a kérdés, hogy a fesztiválhangulat is eljött-e erre az öt napra Ko­máromba? Erről csak annyit, hogy a programok közti szünetekben kis csoportokban „bulizgat- tak” a fesztiválozók, végül pedig nagy csoport­ként vonultak be a helyszínekre, együtt táncol­tak, beszélgettek hajnalig. Egyszerűen fogal­mazva határok nélkül bulizott a magyar és a szlovák ifjúság, és talán rácáfolt a politikusok ki­jelentéseire, melyek kicsit másról szólnak, nem a realitásokat tükrözik. Köszönet a szervezők­nek, a Selye János Egyetemi Központ Hallgatói Önkormányzatának, a Selye János Gimnázium Diákönkormányzatának, a Duna Menti Polgári Körnek és a két városrész önkormányzatának. Kár, hogy még mindig messze van jövő év már­ciusa, messze van még a negyedik Határok Nél­kül Diák- és Ifjúsági Napok. Kép és szöveg: Pézman Zoltán mmmmm 1 —89 V" iü IH ! sikerek és feszültségek Sajátos időszakot él meg Bakai Ferenc (továbbiakban:) Csücsök) vezetésével műkö­dő Esztergomi Klubszínpad. Rendre hatalmas sikereket! érnek el legújabb darabjuk-;; kai, A kis herceggel; a Komá- rom-Esztergom megyei Szín­játszó Fesztiválon elvitték a legjobb rendezőnek, fősze­replőnek, valamint epizód- szereplőnek járó díjat. Biz­tonsággal tudnak előre ter­vezni, - ez sem mindennapos helyzet a mai színházi világban. Ugyanakkor belső vívódások jellemzik őket. Feszültek, még abban sem biztosak, hogyan és mivel folytatják tovább. Egyet azonban biztosan tud­nak: szeretnének létezni. Amíg csak lehet.- Hogy vagytok?- Köszönjük, megvagyunk. - mondja Csü­csök - Egy színpad életében van néhány ritka, jellemző időszak. Ez most éppen ilyen, s talán ez az oka annak, hogy kicsit mi is indiszponál­tak vagyunk. Ritka helyzet - még a profi társu­latok életében is! - hogy egy, vagy akár két hónapra előre lehet tervezni. Ilyen szempontból ideális helyzetben vagyunk. És ennek örülünk.- A Színjátszó Fesztiuálon hatalmas sikert arattatok. Elvittétek a legjobb rendezőnek, fő­szereplőnek és epizódszereplőnek járó díjat. Milyen változást hoz egy ilyen rangos kitünte­tés a színpad életében?- Az életem nem különösebben változott meg - mondja Graczár Mihály, aki a Király és az Üzletember szerepének megformálásáért kapta meg a Legjobb Epizódszereplőnek járó díjat - Annyiban talán mégis, hogy ezentúl még jobban oda kell figyelnem a színpadi tel­jesítményemre. Hiszen bár megkaptam ezt a díjat, de az idő múlásával is méltónak kell ma­radni hozzá.- Teljesen azonosulni tudok azzal, amit Misi mondott - teszi hozzá a kis herceg, azaz Elek Csilla. - Örülök a díjnak. Hogy változtatott volna rajtam? Nem hiszem. Sokkal fontosabb volt számomra, hogy a tizenegyedikei előadás sikeres volt. Még ma is megállítottak az utcán, és kérdezték, mikor lesz a következő. Ez cso­dálatos érzés!- Persze, hogy fontos egy ilyen kitüntetés - ismeri el Csücsök, akinek ez már a sokadik rendezői nagydíja; az elsőt még 1978-ban kapta, s azóta töretlen a szakma elismerése. - De nem ezért csináljuk. Sokkal inkább ösztön­zőleg hatnak a közönség szavai és szeretete.- Mennyire tud a mai profi és profitorientált világunkban életben maradni és jelen lenni egy amatőr színház?- Nagyon nehezen - mondja Graczár Mihály - Főképp anyagilag. A belső kohézió szempont­jából még kritikusabb a helyzet. A mi színpa­dunkra például nagyon jellemző, hogy Váradi Anetten kívül (ő a Rózsa szerepében tündököl a darabban) csak régi emberek vannak, újak nem jönnek. Ha bárki elmegy közülünk, végünk lesz. A színház világa sajnos nem a fiatalok közege. Elvétve láttunk az előadáson tiniket. Szomorú és ijesztő egyben.- Ez valóban jellemző - teszi hozzá a Kígyó és Róka bőrben remekelő Kerekes Erika - Ma­gamról tudom, hogy előbb veszek meg a kis­lányomnak egy színházjegyet, mint magam­nak. Nincs ösztönzés és nincs idő a színházra.- Cseh Tamás Mélyrepülés című hangjáté­kának dramatizálása, Büchner Woyzeck című darabja, és egy fergeteges vígjáték, a Minden­ki mással csinálja - bluesban és gatyában; ezek a darabok merültek fel folytatás gyanánt. Mégis, hogyan tovább?- Én személy szerint legszívesebben a „Min- I denki”-be vágnék bele. Hihetetlenül szórakoz­tató és humoros darab. Biztosan nagy hatást tenne a közönségre - mondja Misi.- Régi álmom elkészíteni Büchner kiváló I darabját, a Woyzecket. - ez Csücsök vélemé- I nye - Ezen kívül engem is nagyon foglalkoz­tat Cseh Tamás remekbeszabott hangjátéká­nak, a Mélyrepülésnek színpadi alkalmazása. A Mindenki másképp csinálja, valóban közön­ségsiker lehetne. Klasszikus francia bohózat, úgynevezett „félreértések vígjátéka”.- Végezetül egy igazi laikus kérdés, de talán elnézhető, hisz nem csak engem érdekel. Bakai Ferencet mindenki csak úgy emlegeti; Csücsök.- Misiék másfél év után látták meg a neve­met a plakáton, és jöttek oda hozzám, hogy ki ez a Bakai Ferenc. Nagyon meglepődtek, ami­kor mondtam, hogy én. Ez egy ötvenéves történet. A bátyám az élet sarkalatos pontjain gyakran mondott bölcs dolgokat. Éppen ezért hívták őt a Nagy Csücsöknek. Mint az öccse, én voltam a Kis Csücsök. Ám ő felnőtt, s idő­közben az ő beceneve kikopott, én pedig ma­radtam egyszerűen Csücsök. Egy sarkalatos pont. Egy csücsök. -szá­(Március 25-én este újrázni kellett a Szabad­időközpontban, így újra előadták Exupéry: A kis herceg c. regényéből készült színdarabot. A siker most sem maradt el, így jövő hónap elsején ismét műsorra tűzik majd a mesejátékot.)

Next

/
Thumbnails
Contents