Hídlap, 2004. január-március (2. évfolyam, 1-64. szám)
2004-03-27 / 62. szám
Együtt írunk, nevetünk - Pesti Pisti rovata A kacagó bajazzók (Felvételi-trilógia II.) Miután világossá vált, hogy felsőoktatási tanulmányaimat nem a hős Szovjetunió területén fogom elvégezni, végre szívem hirtelen jött vágyának nyitottam tág teret, és jelentkeztem a Színművészeti Főiskolára. Úgy gondoltam, hogy aki képes a lakótelepen és a nagyszünetekben ostoba viccekkel szórakoztatni az alkalmi közönségét, j azt az Isten is (pontosabban Thália) a pódiumdeszkákra teremtette. Tévedtem. Népszerűséget már zsenge gyermekkoromban úgy értem el, hogy hasra estem az utcán, lefejeltem a tortákat, Rátonyi Róbertét és Mensáros Lászlót utánoztam, mire összesereglettek a helyi utcaköly- kök, hogy de jópofa ez a zsírgombóc, itten mókázik. Az általános iskola felső tagoztában a farsangi bálokra nemcsak, ; hogy beöltöztünk, hanem tréfás jeleneteket írtunk, amiket a megtépázott tanerők kénytelenek voltak helyezéssel honorálni, nehogy a nyári táborokban hasonlóra vetemedjünk (oszt de). A gimnáziumban ön- ; ként jelentkeztem a színjátszó körbe, egyrészt, mert betegesen magamutogató voltam, és az órai beköpések nem elégítették ki ambícióimat, másrészt jó csajok fordultak meg a próbákon, és bíztam abban, ■ hogy egyszer majd valamelyik szerepben csókolózni kell. Persze nem, 'sohasem kaptam amorózó szerepet, alkatomnál fogva mindig a vicces mellékszereplő figurájában tündökölhettem, így esett például, hogy egy egyfelvonásos dráma során a kétmondatos szerepemet azzal kellett kiegészítenem (hozzám közel álló feladat), hogy eszek, s az előadás során a magyar színháztörténet azon pillanatához érkeztünk el, amikor egy vérkomoly darabot az epizodista egyszerűen széteszi. Tagadhatatlan azonban, hogy szép sikereket könyvelhettünk el, és mentorom tanácsára végül és is jelentkeztem a színiiskolába - nem volt szükséges nagyon rádumálni -, s nekiláttam az alapos felkészülésnek. ! Ami abban merült ki, hogy négysoros versikéket magoltam, gondolván, a Napnál fényesebben ragyogó tehetségem majd abból is kiviláglik. Tudni kell, hogy a háromkörös színművészeti felvételire - minimum - húsz-huszonöt vers, próza-részlet, öt monológ és öt dal szűk- ;: séges, az én repertoárom ettől jóval szerényebb mértékűre sikeredett. Az önbizalom azonban dagasztotta a keblemet. Bézoli és Jébéla barátaim - meglepetésszerűen - elkísértek a felvételire, azt mondván, hogy jelen akarnak lenni a nagy pillanatnál,! amikor megszületik az új idők Latinovits Zoltánja, szerintem csupán lógni akartak az iskolából, és nagyot röhögni rajtam, amikor a felvételin hörögve a folyosóra penderítenek. Utóbb jelzésértékűnek gondolom, hogy a vizsga előtt beültünk; egy kávéra, és a félhomályos bokszokban nem vettük észre, hogy a szervírozott fekete leves tetején épp passzentos és a csészével azonos kinézetű tejszínhabos tányérka magasodik, lendületesen ütögettük a kanállal az alját, és nem értettük hova lett a kávé, mire a pincér előzékenyen segített, szemében azzal a kifejezéssel, hogy szerencséteknek, biztosan vidékiek. A Rákóczi úti helyszínen hemzsegtek a sztárjelöltek, ha tetszettek látni a Fame (Hírnév) című filmet, el tudják képzelni, kik és hogyan. A Többség idegesen magolt és gyakorolt, akadt persze egynéhány laza is, | aki vagy protekcióval, vagy lipótmezei beutalóval rendelkezett. A vizsgahelyiséget a biztonság kedvéért dupla, párnázott ajtóval védték, így nem szivárgott ki a hörgés, esetleg annak sikolya, akit végső kétségbeesésükben a színi tanárok agyonvertek. Hirtelen rám került a sor, és nem nyílt alkalmam, hogy az öltönyömhöz illő cipőt vegyek, így az utazáskor igen praktikus, ám a színpadon idétlen Tisza sportcipőben nyitottam be, köszönésfélét rebegtem, majd; lehajoltam a torkomból kiugrott szívemért, mert éreztem, itt most sorsok dőlnek el. Átadtam a hozott művek listáját, amire a bizottság elnöke, a Vígszínház rendezője, az éppen osztályt indító Marton László megjegyezte, mintha kissé karcsú lenne. Felmentem a bizottsággal szemközt lévő színpadra, és fél szemmel Tártam, hogy vagy hét ember előtt fogok nagyot bukni, a zömük kiégett ember volt, a szájuk sarkában egybefüggő hamutömbbel fi- ttyegó cigarettát egyensúlyoztak, a zongorista szerintem éjszakánként valamelyik körúti bárban zenélhetett, mert olykor a pianínó fedelére dőlt (és hallhatóan imádkozott). Drámarészletet kértek tőlem, lehunytam hát a pilláim és nekivesei-; kedtem. Mivel úgy gondoltam, a dráma az valami veretes dolog, üvöl-; töttem, mint a barom, de a tanárok nem ijedtek meg, csak áthúzták a nevemet, és kértek gyorsan egy verset is, amit persze a közepénél (háromszor négy sor) elfelejtettem, mire Marton megkegyelmezve közölte. idén elsősorban Rómeó és Júlia alkatú palántákat keresnek, és én ; valahogy nem férek a koncepcióba.- Legalább nem leszel alkoholista - vigasztaltak hazafelé a vonaton a barátaim, de izzó tekintetem a távolt fürkészte, és értelmem a! lét okát kutatta, és azt mondtam, anyátokat, nem színészetet, és; éreztem, a gondolkodás tudománya adhat megnyugvást, és odahaza lekaptam a polcról az első kezembe akadó Martin Heidegger- kötetet (na jó, csak egy volt), és amikor az első szónál elakadtam, éreztem, hogy megtaláltam a helyem. TV-AJANLO ''s v . • ■ ' '• ■ . ' v? ' - . .- é , . " - : Banditák - amerikai romantikus vígjáték április 3., szombat (RTL Klub - 20.30) Joe és Terry bankrablók, akik életük utolsó lopására készülnek, hogy utána láblógatva, a tengerparton süttessék hasukat. A két tolvajnak saját stílusa van, ami a rendőröknek bosszantó, a lakosoknak annál imponálóbb. Az egyik alkalommal azonban a terv befuccsol, sőt egy sajnálatos baleset miatt egy hölgy - Kate - is csatlakozik a banditákhoz. Mindketten beleszeretnek a hölgybe. Ez nem tesz jót a munkának... MOZI AJÁNLÓ Rocksuli — színes, kanadai film (2003) Jack Black (Nagyon nagy 0) színészi tehetségéhez mért filmet választott, vagy választottak neki. Aranyos gyereksztori, aranyos film arról, milyen lehet az élet akkor, ha egy hozzá nem értő ember tanári állást kap. Jack Black hozza a kötelezőt, a tizenéves színészpalánták felnőnek hozzá és talán ez teszi teljessé az alkotást. Nem kell más, csak egy gitár, egy osztály, meg pár AC/DC cd. Indulhat a buli... (4. oldal) (2.oldal) ELETMOD AJANLO Gyermek - áldás vagy teher? Azt mondják, egy nő két dologért mindenre képes: azért, hogy teherbe essen, illetve azért, hogy megakadályozza azt. Következő összeállításunkkal arra szeretnénk rámutatni, mennyi fontos kérdést vet fel ez a mindannyiunk életét érintő probléma. (7.oldal) ÖXto. Jaj! Magfajt <2 u átkozott köhögés: Köhögés, rikldtiág és sinyálkásoöis •Hsa gyári ét .blztll tatárnak EGGER MELLPASZTILLÁI, at átvigyit gin rgatják át kitűnő izűak. Dfttrni I is 2 karul«, nrééntobu 50 (Ül. V» «I tillMKáX >aktát. „Nádor“ gyógyfzertár »UDA.PEAT, V»„ Vá0*l «ÖRWf l?z Bt. E$8«r m«iipas/tilia csakhamar meggyógyított l Kalendárium - Környékünk száz évvel ezelőtti életéből Úgy tűnik száz évvel ezelőtt is létezett az úgynevezett uborkaszezon az újságírásban. Március 15 után és húsvét előtt mintha a negyedére redukálódtak volna az események. Ezt érezni mindhárom korabeli lap hírein, leginkább az Esztergom és Vidékén. így ők az e heti összeállításban nem szerepelnek. I I I I \ i i i ******** Az Esztergom március 27-én megjelenő számának hasábjain tovább foglalkozik a dorogi bánya ügyével, melyet immár teljesen bezártak. „A bánya legalsó tárnái ugyanis 60 méterrel feküsznek mélyebben, mint a talajvíz jelszíne, s így minden oldalról ellepte a bányát a rohamosan szivárgó víz. Ugyanezen sors vár a szakértők szerint a tokodi bányákra is körülbelül egy évtized lefolyása alatt, mert egyrészt ott is a víz fogja megakadályozni az aknázást, másrészt pedig a sovány kőszénréteg, mely nem olyan dús mint pl. Annavölgyön, hol beláthatatlan ideig tart a szénkészlet.” Akkor persze még.nem számoltak az energiahordozói igény terén fellépő változásokkal, így száz év elteltével, hiába birkóztak meg a vízzel a modem technika segítségével,; a szén elavult lett és megszüntették a bányákat. A bányabezárás miatt a „dorog-újbányai bányatelepiskolát" is bezárják, mint arról szintén értesülhetünk az újságból. Érjekes a száz évvel; ezelőtti szókészlet és szóhasználat is, erre olvashatunk egy példát az Esztergom cikkei között. Közzétettek ugyanis egy szegénységgel foglalkozó írást, amiben megjegyzik, hogy a „Szegényház a megszűnt régi kórház épületében van, mely épület és talaja több mint félszázadon át magukba szívott betegségek miazmiával vannak inficitálva, e helyett bizony más házat kellene szerezni. ” A szegé- jutnak össze. t\ szellemes osszenasonntast ség erélyesen nyomoz." GK ( (JCoracliba-uxtimayer ZCároly, .. ( EuUroMbi« ( E. Soiomldt -ZS-rtZi-ame, Kapható íZslBa Zdomond, ( Fiukén J'-u.xetSBfcy Kilmírn gyögyiicrtiriban nyék ügyével már száz évvel ezelőtt sem szívesen foglalkoztak, a ház fenntartására és lakóinak eltartására gyűjtött adományok összege nagyon minimális volt. Sőt „a legtöbb-házon ott függ a tábla, hogy a koldulás meg van váltva, ezekbe a házakba a perse- lyeseknek bemenni nem szabad. (...) Sajnos tapasztaljuk, hogy a hatósági személyek, a jótékony egyesületek tagjai soha feléje sem néznek a Szegényháznak. (...) A szegénység ijesztően terjed, ez osztálynak egész külön ‘ghettó’-ja van városunkban.” Egy újabb nagyhatalom címmel a következő írást olvashatjuk: „Eddig csak szárazföldi és tengeri nagyhatalmat ismert a világ, de most egy újabb sorakozott ezekhez, mégpedig a csévi nagyhatalom, melynek kormányzó szálai Ondrusek Mihály bírónak kezében futnak össze. ” A szellemes összehasonlítást az adja, hogy a bíró egy csekélységért elítélt egy kántort. Persze eljárást indítottak ellene, hatalommal való visszaélés miatt, amibe bele is törhet bírói pálcája. Megjegyzi az újságíró, hogy „jó is lenne, mert ha Ondrusek gazda ambiciója megnövekszik, a cséviek nevében hadat üzen Angliának, vagy valamely salamoni Ítélettel vet véget az oroszjapán háborúnak.” Az Esztergomi Lapok március 27- i számában bukkantam a következő cikkre. Bevallom nem igazán értem a probléma lényegét, szóval ha valakinek sikerülne kibogoznia az ügyet, kérem jelezze valahogy. „Bújtogatás egy községben. Kesztölczön egy idő óta furcsa állapotok uralkodnak. Az eddig békés és jó úton haladó népet, mert egyeseknek politikai vagy egyéni nézete alkalomszerűen megváltozott, saját vak czéljuk elősegítésére felbujtogatták, s közvetve oly anarchista izű mozgalmakat rendeznek, hogy pokolivá teszik azoknak helyzetét kik ellen ezen jó urak haragja irányul, s kiknek ezt szívlelni kell mert hivatásuk vagy helyzetük a faluhoz van kötve. Áldatlan állapot. Tudósítónk írja, de jó magunk is tudjuk, hogy napirenden vannak ott az alattomos haditervek, melyeknek csattanója, hogy beverik a kiszemelt egyének ablakait. Az utóbbi időben is két úri ház ablakait verték be pénzért felfogadott emberek, kiket a csendőrség erélyesen nyomoz. ” GK
