Hídlap, 2004. január-március (2. évfolyam, 1-64. szám)

2004-01-07 / 4. szám

REGIO 2004. január. 7, szerda Matula bácsi intelmei A tél eddig kíméletesen bánt ve­lünk, az elmúlt hetekben azon­ban jelezte, hogy lesz még egy­két szava a globális felmelege­dés ellenében. Holle anyó to­vábbra is vár a dunyharázással, eddig csupán jelképes mennyi­ségű hó hullott az utakra. A tél másik szárny segédje, a fagy, azonban már napok óta tartja magát, az állóvizek egy része már befagyott és a folyóvizeken is egyre több jégtábla jelenik meg. A korcsolyázni vágyók már nyilván régóta várták a ter­mészetes jégpályák kialakulá­sát, nem árt azonban a jégre lé­pés előtt megbizonyosodni ar­ról, hogy a jég elérte-e a megfe­lelő vastagságot. A legalább tíz centi vastagságú jégréteg már megtartja egy felnőtt ember sú­lyát, de kerüljük el azokat a he­lyeket (ahogy Matula bácsi is megmondta), ahol melegforrá­sok fordulhatnak elő, és ne fe­lejtsük el, hogy a folyóvizek jege alkalmatlan a korcsolyázásra. Fotó: Váczy Csehül áll a prágai miliő is Bukovics Krisztián írása Az alábbi történetet nemrég hallottam valahol. Régi barátaim­nak köszönhetően az utolsó néhány évben meglehetősen gyakran sikerült eljutnom Közép-Európa egyik legszebb városába, Prágába. A cseh emberek derűs világnézete, Menzel és Hrabal műveiből is­mert sajátos életfilozófiája mindig csodálattal töltött el. Szokásaik és a régi hagyományaikhoz ragaszkodó kultúrájuk sokban hasonlít a miénkhez, több téren azonban túlmutat rajta. A mindennapi élet­ben adódó problémáikon utánozhatatlanul jellegzetes cseh derűvel lépnek túl. Kis túlzással talán azt is mondhatnánk, hogy legna­gyobb dilemmájuk talán még mindig az, hogy vajon a sör a pince melyik lépcsőfokán éri el a legideálisabb fogyasztási hőmérsékletet (tudják, valószínűleg az ötödiken, mivel a negyediken túl meleg, a hatodikon pedig már túl hideg lenne). A száztomyú cseh fővárost ugyan már régóta nemcsak évszázados tornyai, hanem felhőkarco­lói és betondzsungelei is jellemzik, a régi belváros azonban nem­csak a történelem viharait, a második világháború bombázásait, hanem a rendszerváltást követő amerikanizálódó, pláza-centrikus törekvéseket is túlélte - eddig. A Várban, a Károly hídon, és az Óvá­ros kis utcácskáinak tucatjain bolyongó turisták ezrei ugyan még mindig a század eleji hangulatot sugárzó Prágát látják, de a Vencel tér környéki utcácskákban egyre több multicég áruházai jelennek meg. A cseh konyha ínyencségeit kínáló kisvendéglőket a gyors-ét­teremláncok váltják, a hagyományos, hosszú fapadokkal és egysze­rű söntéssel felszerelt cseh vendéglők közül egyre többet alakíta­nak át a turisták igényeinek megfelelően ír söröket árusító „pub"- okká. Az egyik, közel százötvenéves kis sörözőben alkalmi cseh asz­taltársaim a vállukat vonják minderre: az üzlet az üzlet, valamiből élni kell. Ez van. A turistákat ki kell szolgálni, különben nem jön­nek. Ha a hamburgert és az ír sört jobban szeretik, az az ő bajuk - fűzi hozzá derűsen, amúgy „csehesen”. Hát nem tudom... (ahogy Menzel mondaná). Azt hiszem igaza lehet, de én azért egy jó korsó pilsenit és egy nagy adag sörsajtot turistaként is többre becsülök, mint az amerikai gasztronómia valamennyi vívmányát együttvéve. Szakrális emlékek a régióból A szőgyéni Szent Mihály-templom A község alapításának pontos dátumát, így az el­ső templom és a plébánia alapításának dátumát is homály fedi. Az első írásos emlék 1156- ból, Martyrius esztergomi érsek­től származik, aki egyik okleve­lében említi először a község nevét. Az oklevél ún. nagyobb- rendű településről beszél, ami­ből arra lehet következtetni, hogy Szőgyén valamilyen veze­tő szerepet biztosan betöltött a környék falvainak sokában. Jog­gal feltételezhető, hogy Szőgyénben állhatott az a kő­templom, amely az I. István ki­rály által kiadott templomépítési rendelet (minden 10 falu köteles volt egy kőtemplomot emelni) értelmében épült. Ugyancsak feltételezés, hogy a Szent Mihály templom (a falu­beliek egyébként kistemplom- nak nevezték) szentélye még egy I. István idejében épült ki­sebb kápolna része, esetleg ima­hely volt, melyhez a hajót és a két tornyot csak később építet­ték hozzá. Egy 1291-ből szár­mazó érseki oklevél már név szerint említi a Szent Mihály- templomot és annak plébáno­sát, egy bizonyos Miklóst. A templom jelentősége a 17. szá­zadban nőtt meg, amikor a köz­ség lakosságának és egyúttal a körülötte épült vár katonaságá­nak is imahelyéül szolgált. A templom helyzete a török időkben, majd a kibontakozó reformáció és az ezt követő el­lenreformáció idején nehézzé vált. Egy 1617-ben keletkezett írás például arról számol be, hogy a templomban protestáns lelkész hirdeti az igét, teljesen kiszorítva onnan a katolikuso­kat. 1643 májusában Soóky Ist­ván plébános levélben tett pa­naszt emiatt az érseknél, azon­ban sikertelenül. 1732-ből származik az első le­írás a templomról. Az akkori jegyzőkönyv szerint a Szent Mi- hály-templom román stílusban épült, szentélye boltíves, a hajó mennyezete deszkázott, padok­kal, szószékkel, orgonával, sek­restyével és három oltárral ren­delkezik. Ugyancsak ez az irat tesz említést elsőként a temp­lom méreteiről: hajója 19,7 m, belső szélessége 8 m, szentélyé­nek hossza 8,7 m. A templom jelentősége a köz­ség vallási életében a 18. század végétől fokozatosan csökkent, de főleg azt követően, hogy a falu új, Nagyboldogasszonynak szentelt templomát átadták ren­deltetésének. Az 1910-es évekre már jelentős renoválásra szo­rult. A felújítás során azonban eléggé szerencsétlen módon el­távolították faoltárát, Szent Mi­hály fából készült szobrát, és ki­cserélték régi tölgyfa ajtaját. A két világháború között Seres Já­nos és neje két harangot ado­mányozott a templomnak, az eredetieket ugyanis még jóval előtte átvitték az új templomba. 1937-ben Stégmár Lajos és fe­lesége kerítést húzatott a temp­lom köré. Ugyancsak ekkor épültek a kálvária stációi, me­lyeknek fenntartására az előbb említett Stégmár Lajos jelentős összeget helyezett letétbe. Az 1940-es évek első felében Hor­váth István helyi plébános igye­kezett az ősi templom jelentősé­gét azzal is növelni, hogy vasár­naponként misét mondott itt. Kezdeményezésének azonban hamar vége szakadt. A templom végső pusztulását az II. világhá­ború hozta el. Többször bomba­találat érte a templomot, végül szándékos rombolás áldozata lett: 1945. március 28-án a visz- szavonuló német csapatok fel­robbantották. Mindkét tornya, valamint hajója elpusztult, és a szentélyét kivéve szinte teljesen megsemmisült. Az épülettörmelék használha­tó részét a plébános igyekezett megmenteni az ugyancsak- megrongálódott Nagyboldog- asszony-templom sérüléseinek a kijavításához. Ugyanezt lett a széttöredezett berendezési tár­gyak egy részével is, amelyek azonban később elkallódtak. Az épülettörmelék többi részét a helyi lakosság hordta el, végül csak egy törmelékből alakult domb maradt a templom he­lyén. A kertjében álló kőkeresz­tek viszonylag jó állapotban maradtak fenn. 1995 és 1997 között jelentős régészeti feltárásokra került sor az egykori templom helyén. En­nek során több, értékes tárgyi emléket és sírt találtak, valamint sor került a szentély, a kripta és a sekrestye feltárására. Legutol­jára 2000 áprilisa és szeptem­bere között végeztek régészeti munkálatokat, ekkor az egykori kistemplom feltárását végezték a Szlovák Nemzeti Múzeum Ré­gészeti Múzeumának dolgozói. Gábris J.-Vas Gy.: Szőgyén vallástör­ténelme c. könyve alapján összeállítot­ta Tátyi Tibor Vulkántúrára mennek a barlangászok - Dorog ­A dorogi Benedek Endre Bar­langkutató és Természetvédelmi Egyesület tagjai hetedik vulkántú­rájukra készülnek. A június 26-án induló expedícióban a csoport el­látogat a Vezúv, az Etna, a Vulcano és a Stromboli vulkánokhoz. A vulkántúrák már évek óta nagy népszerűségnek örvendenek az ér­deklődők körében. Az egyesület expedícióinak gyűjteményét az esztergomi belvárosi plébánián lé­vő állandó kiállításon tekinthetik meg az érdeklődők. á.k. s Átadják a csatornahálózatot- Tokodaltáró ­Hagyományos újévköszöntő Nyergesújfalun Megtartotta hagyományos évköszöntő rendezvényét Nyergesújfalu önkormányzata. Az újévi eseményen a település gazdálkodó szerveinek vezetői, civil szervezetei, valamint az ön- kormányzati intézmények vezetői vettek részt. Miskolczi József polgármester értékelte az elmúlt évet, valamint beszámolt a 2004- es év lehetőségeiről és tennivalóiról. Elmondta, hogy a jövőben kiemelt hangsúlyt kapnak majd a pályázatok, mert a város né­hány beruházásának költségeire új finanszírozási formát kell talál­ni. A polgármester bízik abban, hogy idén sikeres és pozitív évet fognak majd zárni a település vállalkozói, illetve szervezetei, és mindenkinek jó munkát kívánt az új esztendőre. akaree Januárban megkezdik a dorogi kórház felújítását A kormány hozzájárulásával kezdődik meg január 19-én a do­rogi kórház felújítása. A betegellátó intézmény felújítása az elő­zetes tervek szerint 2005 augusztusára fejeződhet be. Az épület kivitelezését az állami költségvetés 600 millió forinttal támogat­ja, míg a teljes beruházás költségeiből a dorogi önkormányzat 150 millió részt vállalt magára. Arpási A saját örömükre szavaltak A Magyar Cserkészszövetség által meghirdetett hagyományos vers- és prózamondó versenybe a felvidéki magyar cserkészszövetség is be­kapcsolódott. A csapatoknál a napokban tartják a helyi fordulókat, ezek győztesei a járási versenyen mérik össze tudásukat, felkészültsé­güket, és a legjobbak jutnak el Budapestre, az országos döntőbe. A szőgyéni 32. számú Szent Mihály Cserkészcsapat január 5- én rendezte meg a helyi fordulót, ahol leginkább hazafias versek hangzottak el, és az óvodástól a középiskolásig képviseltették magukat a csapat tagjai. Ezen a versenyen azonban nem a továbbjutáson volt a hang­súly. A gyerekek főleg a saját örömükre szavaltak. Mindenki szere­pelt, nem csak a jó előadók, mert a szervező, Berényi Kornélia sze­rint a versek által szépül a lélek, mélyül az irodalom iránti szeretet. A résztvevők könyvjutalomban részesültek. A járási fordulóra Vavreczky Veronika, Sárai Balázs, Dékány Nikolett, Laczkó Szand­ra és Bokor Réka jutott tovább. -bok­IX. Magyar bál Zselízen Immár kilencedik alkalommal kerül megrendezésre Zselízen a Magyar bál. Ezúttal a helyi Csemadok alapszervezet fővédnöksége alatt rendezik meg. Farkas Tibor főszervező elmondta, külön köszönetét fejezi ki az alap­szervezet elnökének és vezetőségének, hogy bizalmat szavaztak ennek a rendezvénynek, s így végre méltó helyre kerül, mind a Csemadok, mind a város életében. Ami vonzó ezen a bálon, hogy minden évben elhívnak egy előadót, rendszerint Magyarországról. Első alkalommal Soltész Rezső járt Zselízen, a továbbiakban vendégszerepeit Csepregi Éva, a Dolly Roll. Poór Péter, Balázs Pali és mások. A közönség megszokta és elváija ezt a pluszt, így az idén Márió fog fellépni 40 perces műsorával. Mindig meg­lepődnek a sztárvendégek, amikor a közönség nem ülve nézi őket. ha­nem szórakoznak, táncolnak az előadás alatt. Az egyik helyi cukrászda tulajdonosa meglepetéstortát készít nekik. Máriónak is készül egy kis édesség, és hogy milyen forma lesz, talán nem nehéz kitalálni. A továbbiakban még azt is elmondta Farkas Tibor, hogy anya­gi segítséget senkitől nem kap, viszont a tomboladíjakat a helyi magánvállalkozók szponzorálják. -baj­Ma tartják Tokodaltárón a nemrég elkészült csatornahálózat műszaki átadását. A közel félmil­liárdos beruházásnak 80 százalé­kát pályázati pénzből tudta meg­valósítani a település önkor­mányzata. Az egész községet lefe­dő új hálózat befejezéséhez már csak az útburkolati munkálatok elvégzése szükséges. A még ese­dékes nyomócső cseréket, és az utak teljes körű helyreállítását az időjárás jobbra fordulásával tud­ják majd elvégezni. ák

Next

/
Thumbnails
Contents