Hídlap, 2004. január-március (2. évfolyam, 1-64. szám)

2004-03-25 / 60. szám

A borutat várják a gazdák Március 21-én tartották meg Kicsinden a VI. körzeti bor­versenyt, amelyre 77 mintával neveztek be a párkányi kör­zet 13 községéből. A verseny fő célja az volt, hogy felhívják a boros gazdák figyelmét arra, nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos a borok készítésénél. A körzeti verseny vándorser­legét az Ebedről érkezett Mikóczi Alajos vihette haza 2002-es vö­rös Cabernet Sauvignonával. A versenyen ezenkívül tíz arany­érem született, amelyeket Mé­száros János, Erdős Rudolf, Sztruhár János, Farkas Iván, Olvedy László, Csernák Sándor, Tóth Kurucz András és Gora Er­vin vihettek haza. A versenyre csak azok a borok nevezhettek be, amelyek megmérettettek a helyi borversenyeken. Kicsind polgármestere, Ta­más Aladár lapunknak elmond­Petrech Miroslav ta, a helyi borversenyek célja volt felhívni a borászok figyel­mét arra, hogy nem a mennyi­ség, hanem a minőség a fontos. „Addig viszont ezt nehéz meg­értetni a borászokkal, amíg nem látják anyagi értelmét. Az előző versenyeken olyan borok is megfordultak, amelyek nem fe­leltek meg a versenykategóriák­nak. Most viszont már a helyi versenyekre is inkább színboro­kat hoznak. Főleg a tapasztalat- cserére alapozva hívtuk meg a helybelieket, ha nem is nevez­hettek be ebbe a versenybe. Szeretnénk bekapcsolódni mi is a borúiba, de nagy hátránya a községnek, hogy itt nincsenek pincesorok, nincsenek kiépített pincék, mint például Kéménden. Itt általában háznál vannak a pincék, ott tárolják a gazdák a borokat. Ennek elő­nye az, hogy nem lopják el a bort, a hátránya viszont, hogy nem alakult ki a szőlőhegy láto­gatásának hagyománya.” A háromtagú zsűri elnöke, Petrech Miroslav, a bírálóbizott­ság további két tagja, Benefi László és Révész Gábor voltak. Petrech Miroslav elmondta, hogy az uniós csatlakozást köve­tően növekszenek majd a borá­szati követelmények. „Nem nagy változtatások lesznek, csak alkalmazkodunk az európai mi­nőséghez. A borászoknak erre fel kell készülniük. De ha a mi­nőségre fogunk összpontosítani, a palackozásra is oda kell figyel­ni. Most arra helyezzük a hang­súlyt, hogy a körzeti versenyek­nek legyen egy központja.” Ja­vaslatként Petrech Miroslav azt terjesztette elő a jelenlévőknek, hogy Muzsla legyen a központ. Benefi László, az Ister- Granum Eurorégió Mezőgazda- sági Bizottágának tagja felhívta a jelenlévők figyelmét, hogy várják a borászok jelentkezését a borút létrehozásához. „Né­gyünket bíztak meg a borút megszervezésével. Ha van bo­rász, akinek jó minőségű bora van és megvannak a szükséges feltételek is, a borúton keresztül felkínálhatják a borukat. A régió nyit egy irodát, ami biztosítani fogja a boros gazdáknak a ven­dégeket. Valószínűleg az inter­neten keresztül is lehet majd je­lentkezni, de ez még csak most van kialakulóban. Jelenleg Pár­kányból, Szőgyénből és Kéméndről is van jelentkező. Villányban, például megtekint­hettük, hogyan működik a bo­rút. Az adottságok ott jobbak, hiszen régóta foglalkoznak vele. A városban, a főút mellett van­nak a pincék, ezeket átalakítot­ták vendégházakká. Akinek jól megy, az tovább bővíti szolgál­tatásait, például a szőlőben is lé­tesít vendégházat. Kellemesebb látvány, ha a szőlő mellett van a pince. Itt a környéken a legna­gyobb gondot a szociális helyi­ségek és az ivóvíz biztosítása je­lenti. Bízom benne, hogyha a borút beindul, akkor magasabb áron tudják eladni a szőlősgaz­dák portékájukat, és nem szé­gyellik majd elkérni a minőségi borok árát.” Petrech Miroslav hozzátette: A turista nem berúg­ni jön ide, hanem meg szeretne kóstolni 3-4 mintát. Ahhoz, hogy a pincénket elismerjék, legalább 10-15 év kell. Csak azután jöhetnek a vendégek. A versenyen megtekinthető volt két kiállítás is. Az egyik kiál­lítás összefüggött a borászattal, itt a régi és az új eszközök kerül­tek bemutatásra. A másik kiállí­tás a II. világháborús esemé­nyekhez fűződik. A jelenlévők megismerkedhettek Zákctvic László gyűjteményével, amely szorosan kötődik a falu történel­méhez és az itt folyó harcokhoz. „Már óvodás koromtól foglalko­zom gyűjtéssel, akkor kezdték a falunkban felszántani a réteket, akkor gyűjtöttem össze az első golyókat. Ez a hobbim azóta is megmaradt. Fegyvermesternek tanultam, de nem dolgozom a szakmámban. Főleg a Szent László hadosztály harcai nyo­mán kutatok. Sok minden elő­került padlásokról, árkokból, er­dőkből, illetve szántás közben. A gyűjtemény között vannak étel­hordók, kulacsok, díszes hüve­lyek, sisakok, golyószórók, pisz­tolyok, lőszeres ládák, egyenru­hák, stb. A kedvencem az a si­sak, amibe egy fa nőtt bele. Va­lószínűleg találatot kapott, és amint nőtt a fa, felnyomta a si­sakot két méter magasságban.” A borok értékelésével kapcso­latban Petrech Miroslav elmond­ta: a tavalyi termés nem számít a legjobbak közé. „A legutóbbi évekből a 1997-es kiváló, mert harmonikus, jó borok származ­nak ebből az évből. Nagyon jó volt még a 2000-2001-es év is. Az idei borok nem összhangzato- sak, fáradtak, elmentek a savak, oxidáltak. De ez inkább a szőlé­szek és a borászok hozzáértésétől függ. Nem művészet jó szőlőből jó bort készíteni, inkább a rossz szőlőből jó bort. De ehhez jó be­rendezés és jó technológia szük­séges. Persze attól is függ, hogy mennyi bort készítünk. Például az 55 minta, amit a bélai kastély­nál csinálunk, csak külföldre megy. Egyetlen bor marad itt, de az is nagyon drága. Tehát kell hozzá egy kicsit érteni..." Czigler Mónika A közösség háza „Ha együtt nem megy, sehogy nem megy.” Minden romlik. Morbid tendencia ez egy ideje már kis hazánkban. Mindenből kevesebb van, minden kisebb lesz, mindenhol kevesebben lesznek és így tovább. Eszter­gom a lehetőségekhez és az egész ország felett tornyosuló sötét, pesszimista légáramlathoz képest remekül fejlődik. Azt is mondhatjuk, városunk igazi „self-made-city”. Márai Sándor És ez alól Esztergom-Kertváros sem kivétel. Ha valaki veszi a fá­radtságot, és ellátogat a kertvárosi Féja Géza Közösségi Házba, - bár­melyik (!) napon, - könnyűszerrel rájöhet, miről van szó. Talán kissé derűlátó a fogalmazás, de minden­képp helyénvaló: csoda történt. Egy lelkes és dinamikus művészet- pártoló csapat újraélesztette a Féja Géza Közösségi Házat. Tegyük hozzá, kemény munkával. Tóth Tamás, a Ház igazgatója így látja a kezdeteket: „Tiszta lappal vehettem át az intéz­ményt. Szerencsénk volt, hogy a külső és belső terek rendezésé­vel, illetve felújításával már nem kellett foglalkoznunk. Nyár elejé­től kezdve teljes gőzzel vághat­tunk bele egy egészen új, lendü­letes, élet-központú munkastra­tégiába.” És nem is tétlenkedtek. Az intézmény néhány hónapon belül zenétől, gyerekek zsivajtól volt hangos. „Célunk elsősorban az volt, hogy Kertváros kulturális állóvizét felkavarjuk, megmoz­gassuk az embereket. Minden korosztály számára létrehoztunk olyan közösségeket, ahol bárki kedve és érdeklődési köre szerint építheti önmagát, vagy akár szó­rakozhat.” A legjobb, hogy min­denki békésen megfér egymás mellett. „A legkisebbeknek ját­szó- és alkotóházat hoztunk létre, a nagyobbaknak kempo-karate edzések, a tinidiszkó, a diákszín­pad ad rendszeres elfoglaltságot. Nagyon jól jellemzi a sokszínű­séget, hogy nálunk talált helyet a Strázsa-hegyi Kábeltévé, de a lassan országos ismertségre szert tevő Le Panic nevű együttes is. Egyik legnagyobb, országosan is elismert közösségünk, az Eszter­gomi Cigányönkormányzat el­nöke, Góman Gusztáv által ve­zetett Lóli Jag táncegyüttes. De említhetném a babamama tor­nát vagy a rendkívül igényes filmklubot. Gyakran járnak el hozzánk kiváló művészek is. Nemrég járt nálunk Hobó, ha­marosan pedig Koltai Róbertét köszönthetjük körünkben. Az Idősek Klubja is itt kap helyet Weiszné Gaál Klára vezetésével, aki fáradhatatlanul dolgozik a kertvárosi idősekért; délutánjai­kat tartalmasabbá teszi, de nem feledkezik meg a névnapokról, születésnapokról, házassági év­fordulókról sem, hetente szervez zenés ünnepségeket számukra. Nemcsak a programok lokális és közvetlen szervezésében, ha­nem a ház teljes működésének koordinálásában is nagy segít­ségemre van Bodnárné Bajkó Edina, aki elsősorban szervezői feladatokat lát el az intézmény­ben. Lassan már alig-alig lehet bezsúfolni új programokat a Féjába, és ezt tekintjük a legna­gyobb sikernek.” A sikertörténetből valószínű­leg semmi nem lett volna, ha egyúttal a részönkormányzat (ROK) új vezetése nem áll az ügy mellé. Bajkó Sándor, a ROK elnöke, aki rendszeresen látogatja a házat, azonfelül számtalan esemény szervezésé­ben, lebonyolításában vesz részt, úgy véli: „Ennél jobb már nem is lehetne! A Közösségi Ház­ban végre fejlődés, mozgás, élet van. Egyre több és több kertvá­rosit tudunk megmozgatni. Min-, denki találhat magának megfele­lő programot, és ez a jövőben sem lesz másként.” Sz.Á. Rendezvény a Fájában Lapszemle Csodálatos nap volt! „Monet és barátai” az esztergomi nyugdíjasokat is elkápráztatták. A március 3-i kirándulásról a Belvárosi Harangszó sorai által tudó­sítjuk oluasóinkat: „Reggel hét órakor pontosan indult a busz az Öreg templom elől. Az idő kitűnő volt, a hangulatunk is, hisz oly régen vártunk erre a kirándulásra. A társaság köszöntése után Anti atyával együtt imád­koztunk. A lelki feltöltődés után jött a szellemi. Istuánffy Miki rövi­den és lelkesen beszélt a francia impresszionistákról, előkészítve minket a nagy találkozásra. Kígyózó sor állt a múzeum előtt, ugyanis akik egyénileg akartak bejutni, azoknak négy-öt órát kellett várakozniuk. Mi az Atya jó szervezésével azonnal bejuthattunk, s úgy fogadtak bennünket, mint a kedves rokonokat. Két órán át jár­tuk a termeket, s a legkedvesebb képekről ki-ki lapot vagy posztert is vásárolt. Ezután a Rózsák terén álló Szent Erzsébet templomba vitt utunk, ahol korábban Anti atya káplánkodott. Most a templom kápolnájában misét ajánlott fel a plébánia közösségéért, és az itt szolgáló Udvardy György püspökért. A plébánia vendégszeretetét élvezve elfogyasztottuk szendvicseinket, megittuk a finom forró te­át, s elindultunk hazafelé. Csodálatos nap volt!” A párkányi papíripari cégek megtartották pozícióikat Európa papíriparát a 2003-as évben az elhúzódó gazdasági ha­nyatlás jellemezte, amely kihatott a Kappa Stúrovo Rt. helyzetére is - írja a Párkány és Vidéke legfrissebb száma. Ennek ellenére a tavalyi eredményeket pozitívan lehet értékelni, hi­szen a cég tavalyi termelése 179 410 tonna hullámosított kartonpapír volt. Párkányban 1974 óta gyártják ezt a papirfajtä és a cég tavalyi eredménye szlovákiai rekordnak számít. A Kappa Stúrovo Rt 2003. évi bevétele saját termékeinek és szolgáltatásainak árából elérte a 3,118 milliárd koronát. A tavalyi év sikeres volt a Kappa Obaly Rt. kartonpapír-gyártó üze­me számára is, hiszen növelte részesedését a szlovákiai-, és megerő­sítette helyzetét a magyar piacon. sem

Next

/
Thumbnails
Contents