Hídlap, 2004. január-március (2. évfolyam, 1-64. szám)
2004-03-20 / 57. szám
Kortárs Piktor G1AGA3N- 3 04. 03. 20. Színház: A gyilkos vagy a názáreti? A Barabbás a Komáromi Jókai Színházban Az érdeklődő hÖZÖYlSCQ elismerése számít Egy marék homokot szórnak a társulat tagjai a színpadra az előadás első perceiben, ezzel köszöntve a publikumot s egyben jelezve, így tűntek el az ókori népek a történelemben. Jézus, e dráma némaságában is hangos főszereplője azonban örökre a szívünkben él. Helyette mégis Barabbást, a gyilkost mentette fel a sokaság húsvét ünnepe alkalmával, a názáretit pedig keresztre feszítették. Heródes (Fabó Tibor) és Barabbás (Tóth Tibor) Fotó: Dömötör Ede Erről szól Michel De Ghelderode drámája, a Barabbás, amelyet a napokban mutatott be a Komáromi Jókai Színház társulata, Tóth Tibor színidirektor címszereplésével, Árkosi Árpád m.v. rendezésében. Ghelderode Barabbása csak stílusosan öl. Azt vallja, nem lehet besározni a bűnt. Kizárólag magas szinten szabad elkövetni. Szemtől szemben. Egyszer sem hátulról. Meg kell adni a módját. Persze, minden erkölcs ellen cselekszik, de valamilyen szempontból elfogadható a magatartása. Egyszer csak rádöbben, hogy a hatalom magasabb posztjain mocskosabb bűnöket követnek el, mint amint ő valaha is elkövetett. Ezért lázad fel. Jézus (akit a komáromi előadásban Szabó Gábor gimnáziumi tanár alakít vendégként) úgy beszél, hogy nem beszél, minden mozdulata, minden pillantása átgondolt és indokolt. A rendező az előadás végére felmenti (a közben megtért) Barabbást: a homokban vonagló, haldokló gonosztevőre valahonnan fentről, egy kereszt árnyéka vetül. És nem ez az egyetlen gyönyörűséges pillanata a Barabbásnak! Árkosi erős képeket, víziókat álmodott színpadra. Kajafást Ropog József játsza a misztériumjátékban, a Papot Olasz István. Pilátust Mokos Attila, feleségét Holocsy Katalin kelti életre. Heródes szerepében Fabó Tibor remekel, Mária Magdalénaként a friss Jászai-díjas Bandor Évát láthatjuk. Jú- dás apostolkét Benkő Géza lép elénk, feleségét Molnár Xénia játsza. Péter apostol szerepében Tóth Attila látható, János apostolként Kukola József. A Toronyőr jelmezét Dráfi Máytás Jászai-díjas művész öltötte magára. A jobb latort Bemáth Tamás, a bal latort Jakubecz László főiskolai hallgató személyesíti meg. A Börtönparancsnokot Németh István, a Katonát Pőthe István játsza. Varsányi Mari (Mutatványos) és Köleséri Sándor m.v. (A pojáca) kettőse az előadás szenzációs alakítása. Kisebb, de fontos szerepeket kaptak még Balaskó Edit, Nagy László, Jóba István, Hajnes Roland és Kovács László. A komáromi Barabbás hatásos díszletét Gráféi György tervezte, a szemet gyönyörködtető jelmezek Gadus Erika munkái. A megmenekült gyilkos drámája látható Komáromban. Vajon mi, most, kétezernégy hús- vétja előtt miképp döntenénk? Barabbás vagy Jézus? Jézus vagy Barabbás? Bárány János ÁPRILIS ELŐADÁSOK: 1-JÉN 10.00 ÓRAKOR, 2-ÁN, 21-ÉN, 22-ÉN ÉS 30-ÁN 11.00 ÓRAKOR. : A meglévőt tiszteletben tartva alkot mn > ^ A hatalmas belső terekkel, óriási felületekkel dolgozó építész alkotásait nehéz egy kiállítóterem szűk falai között bemutatni. Az Esztergomi Főszékesegyházi Kincstárban március 12-én nyílt tárlaton Rainer Péter építész, belső- • építész munkáinak tervdokumentációi, és az elkészült épületek fotói láthatók. Akár meglévő épület helyrehozatalán, akár új létrehozásán dolgozik, tiszteletben tartja a már meglévőt, a környezet adottságait. Rainer Péter 1949-ben született Budapesten. A fában lakozó lehetőségekkel, az anyaggal bútorasztalos munkája során ismerkedett meg. 1979-ben belsőépítész - később műemlékvédelmi szakmérnöki diplomát szerzett, jelenleg az Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ vezető tervezőjeként dolgozik. Számos önálló kiállításon vett részt, képző- és iparművészeti témájú kiállításokat rendezett. 61 pályaművéből 40 volt eredményes, szakrális tervei közül 15 megvalósult. Az erdélyi havasokon álló gyönyörű kápolna felújításakor ösztönösen használta fel a régmúlt kincseit; egy malomkőből és egy környéken talált oszloptöredékből alkotta meg a szembeoltárt. Nem felforgató szellemben alkot, nem épít be a tájba kirívó, szemet bántó dolgot, hanem a realitásokat és a kötöttségeket figyelembe véve készíti tervrajzait. Cséfalvay Pál kanonok, múzeumigazgató megnyitón elhangzott szavai szerint munkában elsimult lelket, tiszta szellemet vélt felfedezni az alkotóban. Egy hívő embert, aki önközpontúságtól és magamutogatástól mentesen készítette el a szakrális építmények terveit. A Rainer Péter által tervezett templombelsők a hagyományok tiszteletben tartása mellett a mai kor egyházi kritériumainak is megfelelnek. A hollókői több száz éves parasztház rekonstrukciójánál a régi kor maximális figyelembe vételével simította bele a tájba a megújult épületet. Nincs a háztetőn modern tetőablak, nincs oda nem illő fémkorlát, a mai modern technológiák segítségével reprodukálta a régit. Vadász György Kossuth- és Ybl-dí- jas építőművész szerint Rainer Péter halk kőszikla, belülről sugárzó ember. Munkái nem hatalmas, csodát teremtő erőből fakadnak, a tervei alapján elkészült épületek az embert szolgálják. Alkotásaiból tükröződik a régi dolgok tisztelete, az épület és használója közötti harmónia kialakítására irányuló törekvés. A művész által tervezett ülőbútorok ölelésükkel nyugalmat árasztanak, csendet visznek egy nagyon hangos világba. Nemrég nyílt meg Vincze László egy híján századik kiállítása Dorogon, az Eötvös Galériában. A festményeken színpompás, kellemes érzéseket ébresztő tájképek és csendéletek láthatók, amelyekből szinte sugárzik a harmónia. Ugyanez a kedélyesség és optimizmus árad az alkotó lényéből is. A szemében bujkáló mosolyt mintha csak az élet festette volna rá, lénye áradó vidámsága betöltötte a beszélgetés alatt a- Korábbi kiállításához képest, amely a Sugár Galériában volt látható, mennyiben más ez a tárlat? Láthatunk új festményeket is?- Ezen a kiállításon szinte ugyanazok a képek szerepelnek, amelyek a legutóbbin, bár ahhoz képest most kilenc kép kimaradt a hely szűke miatt. Ebben a téli időszakban Kecskeméten tartózkodom egy művésztelepen, mert az esztergomi telepem kifűtése túl nagy összeget emésztene fel. Kecskeméten ingyen megkapok mindent. Ez egy, a Művészeti Alap kezelésében lévő állandó művésztelep, ahova beutalást kell kérni. De mondhatom, hogy velem kivételeznek, mivel egyedül élek. Itt egész nap dolgozhatok. Azt mondják rólam, hogy engem nem érdekelnek a világmegváltó gondolatok. Foglalkoztatnak engem ezek a témák is, csak elég nehéz megfesteni például azt, hogy milyen az emberek életérzése, amikor belépünk az Európai Unióba. Viszont modern képeket festek, olyanokat, amik belülről jönnek. Például van három kis képem, amelyek ugyanarra a témára készültek. Női fejek találhatók rajta. Négy nővel történő találkozás azt az impressziót adja nekem, hogy milyen színes a világ. Nem a portrészerű megjelenítésre törekszem, hanem hogy egy könnyednek tűnő, de valami lényegeset hordozó képet adjak, hogy bemutassam, szép és színes a világ a nők között.- Készül esetleg egy olyan mű elkészítésére, amire az előbb utalt az Unió kapcsán?- Ehhez még túl korán van. A festőművész nem olyan, mint egy riporter vagy újságíró, akinek gyorsan kell reagálnia az eseményekre. A festők lassabban érlelnek meg gondolatokat, néha két-három évig is eltart egy ilyen folyamat. Motoszkál a fejemben, de nem tudom, mi lesz belőle.- Mikor jött el életében az a pillanat, amikor elhatározta, hogy festőművész lesz?- Három éves korom óta rajzolgatok, feste- getek. Később voltak olyan időszakok, amikor nagyon szerettem focizni, egy egész évig repülni is tanultam, de mindez valahogy beleépült abba, hogy a festészetben is szeretek szárnyalni, szeretek valamit magasról megnézni. 1957-ben végeztem, rajztanári diplomát is szereztem. Utána tanítottam három évig falun, három évig Esztergomban a Tanítóképző Gyakorlójában. Majd hozzájutottam egy szerény összegű amerikai örökséghez és otthagytam a tanítást, mert úgy éreztem, érdemes megpróbálnom előre lépni a festészetben. Nagy előnyt jelentett, hogy lehetőségem volt az örökség által megnézni Európát. Első utamon legalább százhúsz nagy múzeumot tanulmányoztam végig. Majd miután elfogyott ez a pénz, harminchat évesen elkezdtem komolyan dolgozni, kiállításokat rendeztem. Most már ez a kilencvenkilencedik önálló kiállításom. Részt vettem olyan külföldi kiállításokon, ahol nem egyedül szerepeltem. Nem mondanám, hogy külföldön olyan nagyon ismert vagyok, de Olaszországban és Németországban már több kiállításom is volt.- Mint mondta, ez a kilencvenkilencedik kiállítása. A századik, jubileumi tárlat mikor és hol várható?- Úgy illik, hogy a városomban, Esztergomban legyen a századik kiállítás. Nincs naptári naphoz kötve, de szeretném április, május táján megrendezni. Az a lényeg, hogy be tudjak mutatni néhány új, szép képet. Nem a hely, vagy az idő fontos, hanem hogy megmutassam, mit értem el idáig.- Nagyon erős szálak fűzik Esztergomhoz. Hol gyökerezik ez az erős kötődés?- Fiatalon kerültem ide, korábban Galgahévízen tanítottam. Noha szerettem ott is lenni, Esztergom azért mégiscsak egy város, itt van értelmiség, zenei élet, nem beszélve a gyönyörű Keresztény Múzeumról. Úgyhogy megszerettem Esztergomot, bár nem rendelkezem itt mással, csak egy kis műteremmel.- Mennyire változott meg, ha egyáltalán változott valamit az alkalmazott technikája és kedvelt témái élete során?- A téma és a technika két különböző dolog, mert a témához tartozik valamiféle technika. Tájképet szívesen festek vízfestékkel, ez a bizonyos olaszosan akvarellnek nevezett technika. Ez alig-alig változott valamit pályám alatt, persze, a látásmód és a könnyedség is fejlődik. Szeretem még az akvarellen és az olajon kívül a pasztelltechnikát, bár kevés ilyen képet készítek, mivel a pasztell nagyon sérülékeny, amíg be nem keretezi az ember. Témakörökben már régen kiléptem abból a tájképfestésből, hogy meglátok valamit és lefestem. Lehet a természetből kiindulva modern képeket is készíteni. Ilyen a legutóbb elkészült nagy képem is. Vigyázok arra, hogy a festés fejlesztése során ne kezdjek el naturális szemeket, orrokat festeni, hanem inkább mindig távolodni próbálok, hogy éppen csak emlékeztessen arra, ami a kép tárgya. Gyors improvizáló hajlammal rendelkezem. Ha például hegedűművész lennék, kiállnék a közönség elé és ott, helyben szülném meg a darabot. Minden képemben benne van egy olyan törekvés, hogy az más legyen, mint az előző. Nem ültem bele soha egy kényelmes karosszékbe, és nem utánoztam soha senkit.- Milyen díjakkal ismerték el művészi tevékenységét?- Tíz évvel ezelőtt kaptam Esztergomtól egy szép emlékérmet. Nem mondom, hogy nem érdekeltek a kitüntetések, csak az én cselekvéssorom egy fázissal mindig késett. Volt, hogy fél évvel később festettem csak meg egy pályaművet, de soha sem bántott, hogy más nyert helyettem. Ami igazából számít, az érdeklődők száma. Engem most is meghatott, hogy milyen nagy számban jöttek el a megnyitóra. Ez az igazi elismerés. Gál Kata
