Hídlap, 2004. január-március (2. évfolyam, 1-64. szám)
2004-03-20 / 57. szám
2004. március 20., szombat A frMTZip HÉTVÉGI KULTURÁLIS MELLÉKLETE 18. szám Tisztelt Esztergomi Polgárok! Kedves Barátaim! Kikezdhetetlen értékünk 1848 forradalma. Azt a legsötétebb reakció embertelen rendszerei sem tudták elvenni tőlünk soha. Március 15-ét megőriztük, abból mindig erőt meríthettünk. A dicsőség néhány történelmi pillanata világította meg sötétebb korszakainkat. Az 1848-as tavasz friss szellői seperték ki lelkünk történelmi bána- ; tait, újra meg újra. Mára sajnos egyre kevesebb ünnepélyes pillanatot élhetünk át együtt. A rendszerváltoztató egység szövetsége szinte nyomtalanul eltűnt. Am miközben ma már másképpen képzeljük el feladataink megoldását, a forradalom és szabadságharc emlékeztet együvé tartozásunkra. Nemzeti ünnepünk ismét megmutatja magyarságunk politikai egységét. A pesti forradalmak, a forradalmi ifjúság, az ifjak romanI tikus, mindent a hazáért és a függetlenségért áldozó lelke megteremtették a magyarság önbecsülését. Mércét állítottak elénk, aki azt el nem éri, méltatlan a politikai, különösen a történelmi szerepre. Az ifjak megteremtették azt a hevületet, amely kikövetelte nemzetünk helyét Európában. Abban az Európában, amelynek bölcsőjét őseink is ringatták. Mind e nemzetről, mind történelmi I szerepéről méltatlanul megfeledkeztek a kontinens nemzetek felett álló abszolút uralkodói. Az új Európában ismét rajtunk áll, megfeledkeznek-e rólunk, vagy I érvényre juttatjuk vágyainkat. Minden évben másképpen, mindig megújulva, nemzeti forradalmunk egyre újabb üzeneteit kell meghallanunk. Most azt, hogy eljött az idő, megkezdődött a magyarság határok feletti egyesítése. Az államhatárok néhol még gátjai ennek a folyamatnak, egyes területek azonban május- j tói élhetnek a politikai együvé tartozás lehetőségeivel. I Azon kell fáradnunk, hogy az új Európa lassan kelet felé húzódó határai ne legyenek többé gátjai a magyarság i testvéri egyesülésének. És sem határok, sem magunk ne j váljunk a szomszéd nemzetekkel való együttélés gátjává, j Ez ma az az új kihívás, ami negyvennyolcban a nemzet-f állami függetlenség óhaja, megteremtése volt. Mindenkinek azt kell cselekednie, amit környezete és ha- ■ bitusa lehetővé tesz. Tavaly óta az Ister-Granum ■ Eurorégióban tevékenykedve, azt szervezve próbálunk í lehetőséget teremteni ahhoz, hogy határok, folyóink fe- ' lett testvéri kezek nyúljanak egymás felé. Esztergom vá- j ros jelképe, a Főszékesegyház messze látszik régiónk te-1 Iépüléséiről. És a közösség templomai visszanéznek a ' Bazilikára, ahogy a hősi temető sírköveiről ránk tekint nem egy Esztergom-, Hont- vagy más vármegyei hős í neve vagy emlékezete. Ezért akarjuk elevenebben ősz- \ szekapcsolni az egymásra mindig is figyelő falvak, váró-1 sok lakóit. Egységünk, régiónk alapja - ahogyan\ 1 Makovecz Imre mondta - nem a globalizáció kényszere, { hanem emberi értékeink kiteljesítése. 156 év elteltével már nem egyedül kellett ünnepelnünk j szabadságharcunkat, nemzeti álmaink megvalósulását. I Ismét együtt vagyunk, együvé tartozhatunk. És mint j negyvennyolcban, nem azért, mert megengedték. Az I ünnep pontosan arra emlékeztet, hogy a szabadság Eu-1 rópában sosem engedély kérdése, hanem vívmány. I Azért együtt kell tenni, és együtt érdemes tenni. Hiszen a küzdelemnek nem az egyén, hanem a közösség, gyak- ] ran csak az utókor látja hasznát. 1848 márciusa figyel-1 meztet arra, hogy nemzeti sorskérdéseinkről magunk- j nak kell döntenünk. És emlékeztet arra is, hogy dönté-1 seink megvalósításában nem leszünk egyedül. Esztergom, 2004. március 15. j Meggyes Tamás § Esztergom Város Polgármestere j TV-AJÁNLO Jurassic Park 3. - amerikai fantasztikus kalandfilm március 21., vasárnap (TV 2 - 20.00) Dr Alan Grant már túltette magát a dinoszauruszok okozta sokkon, de továbbra sem hagy) fel azzal, hogy) kutakodjon az őslények után. Nem tud nemet mondani arra a lehetőségre sem, amelyet egy dúsgazdag kalandor ajánl fel a kutatásokhoz. Ennek fejében azonban vissza kell térnie arra a szigetre, ahol elég sok szörnyűség történt. A kalandorok leszállnak a szigetre és a szörnyűségek újra elkezdődnek... (4. oldal) — MOZI A JANLO Ház CL ködben — színes, amerikai film (2003) Vadim Perelman elsőfilmes rendező, de ez az alkotáson cseppet sem látszik. Jennifer Conelly és Ben Kingsley alakítása egyre jobban viszi előre a filmet, egy perc unatkozást sem okoz. Conelly élete legjobb alakítását nyújtja, Kingsley pedig az X-Men után újra csúcsközeibe kerül. Lelkizős film, nemcsak lelkizősöknek! ELETMOD AJANLO Királyrét, ahol megállt az élet A Budapesttől mindössze 50 kilométerre, északra lévő Királyréten megállt az élet. Királyrét nem önálló település, közigazgatásilag Szokolyához tartozik, bár néhány kilométer elválasztja tőle. Királyréten nincsenek állandó lakosok attól eltekintve, hogy a két szálló és a Trófeás Étterem dolgozói, illetve tulajdonosa itt élnek. (2.oldal) (7.oldal) Kalendárium - Környékünk száz évvel ezelőtti életéből ■ A március 15-i ünnepség még mindig kiemelt témaként szerepelt a három városi hetilap hasábjain. A ünnepi rendezvénysorozatról bő tudósításokat olvashattak a száz évvel ezelőtt élt emberek, bár (a beszámolókat böngészve) gyanítom, hogy nem sok olyan ember élt a környéken, aki ne vett volna személyesen is részt a megemlékezésen. nunnnn i% % V Az Esztergom március 20-i száma a következőképpen számolt be az ünnepi megemlékezésről: „E napon több egyesület is tartott ünnepélyt 1848. március 15. emlékére, de a legnagyszerűbb volt a nemzeti érzület megnyilatkozása kedden, március 15-én, mikor mintegy 3000 főnyi emberáradat hullámzott ki a honuédtemetőbe, hogy megkoszorúzza azok sírjait, kik életüket áldozták fel a haza szabadságáért. Március 15-énk reggele ragyogó napfényben köszöntötte a lobogó díszben ébredő várost, délután pedig sűrű csoportokban tartott a közönség a Széchenyi-tér felé, hol az egyesületek és tanintézetek gyülekeztek. Pont 3 órakor megindult a menet, melyet az önkéntes tűzoltó egyesület rézbandája nyitott meg, hazafias indulókat játszva egész a temetőig. Kint a honvédtemetőben alig fért el a nagy embersereg, mert a közönség egy része kora délutáni órákban ellepte már a kis temetőt, hogy helyet biztosítson magának az ünnepélyhez." A Himnusz és Petőfi Talpra magyarjának megzenésített változatának el- éneklése már akkor is hagyomány volt, csakúgy, mint a tüzes, hazafias beszédek. „A honvéd emlék és Báthory-Schulcz Bódogh sírja ekkorra el volt borítva a kegyelet koszorúival s miután a közönség még kalaple- véve együtt elénekelte a Szózatot, áthatva a lángra gyújtott hazaszeretettől, szétoszlott.” Száz év alatt valahogy e nemzeti érzület megkopott. Manapság akinek nem kötelező, sajnos nem vesz részt a megemlékezésen Ön nagyon idősnek látszik t Fesse haját a CZERNY-féle banning pú p HAJFESTÖ-SZERREL. REMINGTON ÍSriRÓGÉP ÜJ MODELLJE PtlOSPtKTÜST KÜUO GLOGOWSKlésT* flNDRASSV'ÚT 12. (tisztelet a kivételnek), de reggel semmiképpen nem vonul ki a temetőbe, hogy első sorból nézhesse végig a műsort. Az Esztergomi Lapok március 20-án egész első oldalas írásban emlékezik meg egy tíz esztendővel korábban, 1894-ben megesett, az egész nemzetet érintő eseményről: Kossuth Lajos haláláról. A publicista rendkívül szuggesztív módon emlékezik meg a hősről. „Kibeszélhetetlen fájdalom napja, magyar hazámra ráboruló csillagtalan sötét éjszaka, könnyezve köszöntlek! Tíz esztendős múlt borongó arculatja elevenedik meg előttem, és a mit látok: az egyetlen fekete temető, amit hallok: egy egész nemzetnek fuldokló zokogása. Tíz esztendővel ezelőtt hunyta örök álomra szemét a mi szerető édes apánk: Kossuth Lajos. Kicsordul szememből a könny és ömlik hosszan, sokáig ... Mint akkor, mikor az a szomorú hir belemarkolt a magyar nemzet szivébe, mérhetetlen, mondhatatlan fájdalommal töltve el, amire nem volt szó, csak pergő, kristálytiszta, forró könny. Oh, hogy' zúgott akkor a fölszakadó fájdalom jajongó moraja végig az országon! Mit kellett éreznie a magyarnak, mikor fülébe sikoltotta a hűvös tavaszi szellő, hogy: Kossuth Lajos meghalt!? Kossuth Lajos! Akinél dicsőbb, magasztosabb alak nincs Magyarország történetében. Aki föltámasztotta ezt a nemzetet halotti dermedtségéből, kinek izzó leikéből kicsapó láng megolvasztotta évszázadok zörgő rabbilincsét, aki Messiása volt ennek a sokat szenvedett szegény hazának. És tíz esztendővel ezelőtt Kossuth Lajos lángoló szive örökre kihűlt, hatalmas agya megszűnt dolgozni, gondolatokat termelni. Hogy' állt talpon, feketében, könnyező szemmel, szivet facsaró fájdalommal az egész ország! Mi volt ott, amerre a koporsó elhaladt! És aztán a temetés. Sirt mindenki hosszan, keservesen, hangosan. Erőm elhagy, a toll kiesik kezemből, nem lehet erről írni... - Ezt a napot ünnepli ma egész Magyarország. És újra megy a menet ahhoz az emberhez, aki halottaiban is óriás, a nemzet vezére, hitvány idők biztató, ragyogó csillaga. - Ragyogjon az a csillag a magyar haza egén örökké!” GK
