Hídlap, 2004. január-március (2. évfolyam, 1-64. szám)
2004-03-12 / 51. szám
4 2004. március 12., péntek RÉGIÓ (alma mater) Bemutatkozik az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium Az esztergomi ferences gimnázium a történelmi város belvárosában található. „Ferences szerénységgel” olvad bele környezetébe, a hozzá tartozó templomhoz hasonlóan. A ferencesek A Kisebb Testvérek Rendjét Assisi Szent Ferenc alapította. A rend 1210-ben szóban, majd 1223-ban írásban nyert pápai megerősítést. A rend tagjai elé a Konstitúció azt a célt tűzte, hogy Szent Ferenc nyomán „teljesen az Evangélium szerint éljenek, mégpedig testvéri közösségben; tegyenek tanúságot a bűnbánatról, a kicsinységről; és a minden ember iránti szeretetben az egész világon az Evangélium hírnökei legyenek, s a kiengesztelődést, a békét és az igazságosságot hirdessék cselekedeteikkel.” A rendház története 1228-ban Joannes de Piano, Németország miniszter provinciálisa német testvéreket küldött Magyarországra. II. Endre király ekkor telepítette le Esztergomban a ferences rend követőit, ez volt a rend első kolostora az országban. 1233-ban létrejött az Esztergomi Custodia, amely nem sokkal később a Magyar Provincia nevet kapta. A tatárjárás után IV Béla a Segítő Szűz tiszteletére újjáépíttette lerombolt templomukat és rendházukat, amelyet feleségével, Laszkarisz Máriával és kisebbik fiával együtt temetkezési helyéül választott. A török hódoltság idején az ország Tiszán inneni és Tiszán túli részein szinte csak a ferencesek végeztek (titokban) lelkipásztori munkát. 1606-ban a két magyar provinciában négy-négy ház maradt, s ezekben már csak 30-30 testvér élt. 1686- ban, Esztergom felszabadítása után a ferencesek voltak az első lelkipásztorok a városban. Széchenyi Pál prímás-érsek segítségével a régi romokon újjáépítették mindkét lerombolt kolostort. 1716-ban befejezték a Szent Anna tiszteletére emelt templom, valamint a rendház építését. A mai hatalmas épülettömb több részletben épült tovább. 1880-ban felépült a második emelet a bosnyák papnövendékek számára. Sok-sok területrendezés és újrafelosztás után 1925-ben 18 rendházban 180 tagot számlált a rend, ez a szám 1950-ig 350- re nőtte ki magát. Ebben az időben a provincia tevékenysége nem merült ki a plébániák vezetésében, hanem beletartozott a külmisszió, a népmissziók tartása, lelkigyakorlatok végzése, főiskolai és tudományos teológiai munka, könyvkiadás és oltárépítő műhely fenntartása is. A rendtartomány a XX. században több jelentős művészt is adott a hazai kultúrának, ilyenek pl. Tamás Alajos zeneszerző, karnagy, Szedő Dénes költő, Kákonyi Asztrik festő. Az ezredfordulón a Kisebb Testvérek Rendjének teljes létszáma 17064 fő volt, akik a világ 49 országában 110 rendtartományra osztva összesen 2651 rendházban éltek. A rend által ellátott plébániák száma 2190 volt. A gimnázium története A ferencesek esztergomi hittudományi főiskolája már a középkorban híres volt (Studium Generale). Tanárai voltak többek között Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát. Ma is övék a legnagyobb könyvsiker külföldön: Pelbárt atya 90, Osvát atya 16 kiadást ért el. 1775-ben a ferencesek vették át a megszüntetett jezsuita rend gimnáziumát. Négy évvel később a mai Prímási palota helyén álló jezsuiták kollégiumából átköltöztek a Mária Terézia királynő bőkezűségének köszönhető új iskolaépületbe. 1928-ban a rendház falai között középiskolai internátus létesült, három évvel később az internátus nyilvános jogú gimnáziummal bővült. 1939 volt az első érettségi vizsgák éve, az ezt követő esztendőben az udvarra néző szárnyon négyemeletessé bővült az épület. Az 1948-as államosítás után két évvel az egyház és az állam megegyezése értelmében újjáéledt az esztergomi Ferences Gimnázium és Szent Antal Kollégium. Az intézet 1959-ben vette fel a Temesvári Pelbárt Gimnázium és Diákotthon nevet. 1986 mérföldkő az intézmény történetében: ekkor kezdődött meg a tanítás a külföldi testvérek segítségével kialakított tornaterem feletti részben. 1989-ben a tetőtérben elkészült új épületrész kápolnáját fr. John Vaughn minister generalis áldotta meg. 1998-ban a szerkezetváltás jegyében a gimnázium hat évfolyamossá bővült. A gimnázium jelene Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium, amely egybeépült a kolostorral, immár hét évtizede működik. Az intézet gyakorlati katolikus életet élő, hazájukat szerető, jellemes, tudományokban képzett, jó modorú, egészséges ifjak nevelésére törekszik. A hat évfolyamos általános gimnáziumi program mellett (a kötelező német után latin, francia vagy angol nyelv választható) a leghatékonyabb nevelési eszköz a kollégiumi élet, amely önfegyelemre, közösségi gondolkodásra, lelki és szellemi igényességre kívánja formálni a tanulókat. A délutáni szakkörök (színjátszókor, énekkar, fotószakkör, könyvkötészet, rajz, ógörög nyelv, irodalom, nyelvtan, történelem, biológia, hittan), a szabadidős tevékenységek (autóvezetői tanfolyam, néptánc, klasz- szikus táncok, játékok), sportkörök (tenisz, röplabda, kosárlabda, foci, szertorna, vívás, úszás, sakk), valamint a cserkészet lehetőséget adnak az egyéni ambíciók kibontakoztatására. Az iskola tanulói rendszeresen járnak színházba, és kirándulásokon vehetnek részt a Pilisben, a Börzsönyben és a Gerecsében. A növendékek havonta utazhatnak haza 3-4 napos szünetekre, illetve karácsonykor és húsvétkor hosszabb időre. Az iskola egyéni arculatát többek között az adja, hogy az ország minden részéről érkeznek tanulók különböző szokásokkal, nyelvjárással, helyi sajátosságokkal. Jelenleg több mint 50 határainkon túli diák gazdagítja a közösséget. Érettségi után többen jelentkeznek teológiai főiskolára, a felsőfokú oktatási intézményekbe - a fiúk lassabb érése miatt - három éven belül a tanulók 90 százaléka bekerül. A ferences gimnázium Augsburg, Bogen, Ehingen, Grosskrotzenburg, Schwicz, Vossenack és Bécs egyes iskoláival tart fenn testvériskolai kapcsolatot. sem Kulturális örökségünk a dorogi kálvária Csak együtt, összefogva” A kálváriák szakrális emlékek, amelyeket a római katolikus hívők leginkább a húsvétvasárnap előtti szombaton - nagyszombaton - körmenet során keresnek fel. A kálváriajárás célja az, hogy a hívők mélyebben érezhessék át Krisztus szenvedését, hogy a kálváriajárással - jelképesen - maguk is részt vegyenek abban. Ezért építették fel azokat lehetőség szerint meredek lejtőkön. A dorogi kálvária a település legmagasabb pontjára épült, hangulatos látványt is nyújtva. Már messziről feltűnik azoknak, akik északi irányból érkeznek a városba. A XIX. század végén e helyen még csak három fakereszt állt. 1928-ban kezdték el jelenlegi formájának kialakítását azzal, hogy a füves lejtőn 16 szintet - teraszokat - alakítottak ki és erre adományokból 14 klasszicizáló stációt építettek. Krisztus szenvedését kerámiaképeken ábrázolták, és üveglappal védték. Az adományozók nevét márványtáblába vésve mindenütt elhelyezték. Legfelső szintjére faragott kőkeresztet állítottak fémből készített korpusszal. E mellé állították fel Mária Magdolna és Szent János kőszobrát. 1928-ban szentelték fel. A következő évben a legmagasabb pontra - innen egyébként festői kilátás nyílik Dorogra, Esztergomra, a környező településekre, a Dunára és a hegyekre egyaránt - Gáthy Zoltán kiváló építész tervei alapján épült egy neoklasszicista stílusú kápolna. Ennek vörösmárvány oltárát Berberich Jakab gazda adományozta. A kálvária egész területét kaszálással és cserjék ültetésével a falu gazdái gondozták. A második világháború után gazdátlanná vált. Az üvegablakokat, a kerámiaképeket összetörték. A kápolna berendezését kirabolták, a szobrok fejét letörték és később azokat le is döntötték. 1948-ban Thaller István esperesplébános és Szalcinger Emil egyházközségi jegyző közösen leveleket küldött reménybeli adományozóknak a rendbe hozásra. Ez azonban eredménytelen maradt. A romos állapotú kápolnát a Magyar Larousse enciklopédia még 1971-ben is Dorog nevezetességeként említi. (Akadémia Kiadó. I. kötet. 620.oldal) A kor zavarodottsága azonban ezen kulturális örökségnek is juttatott kellő mennyiségű robbanóanyagot. A bányászkodás 200 éves jubileumi ünnepségeihez bányászjelképet kívántak elhelyezni a kápolna helyen. Elpusztításához ezzel az indoklással folyamodott közös beadvánnyal a vezérigazgató és a tanácselnök az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőséghez: „Az aknatorony felállítása a kápolna elbontását teszi szükségessé, amelynek helyreállítására egyébként a jelenlegi tulajdonos anyagiakkal nem is rendelkezik... Kérelmünket teljesíthetőnek véljük, mert egy 1930- as évekbeli és egyébként is élet- veszélyes állapotú, jelentéktelen építményről van szó, amelynek sem kora, sem stílusa nem különös értékű.” így kerülhetett a kápolna helyére Tokodaltáróról az ott akkorra már feleslegessé vált XV századi akna tornya. A település értékeiért aggódók, Dorog önkormányzati képviselői 1996-ban a kálvária felújításáról határoztak. Egyéni, vállalkozói felajánlással, a város közel ötmillió forintos támogatásával, Végh Éva, Árvái Ferenc, Gonda György és Keil Ferenc művészi munkájával megtörtént felújítása. A kápolna helyére került az aknatorony, amely díszkivilágítást is kapott. 2003. december 31-ével teljes egészében megszűnt a szénbányászat a dorogi medencében. Ünnepnapokon ez a dísz- kivilágítás, az aknatorony kontúrfényével emlékezésre késztet hívőket és humanistákat. Kép és szöveg: SZEGI JÁNOS 11 Esztergom-Kertvárosban tizenhárom éve működik a helyi kábeltévé. Egyre többen nézik, egyre nagyobb körülötte a felhajtás. És nem véletlenül. Forradalom készülődik. Jó értelemben, persze. „Nem a pénzért csináljuk. Megszállottak vagyunk” - állítja Szépvölgyi Zoltán, és ez akár a mottója is lehetne a kertvárosi kábeltévének, ami anno az Oktáv egyik bérelt helyiségében kezdte meg munkáját több mint egy éves felkészülési időszakot követően 1990. szeptember 1-jén. „A csapatmunkába hiszünk,, abban, hogy kiemelkedő munkát csak együtt, összefogva lehet elérni.” Zoltán egyébként a tévét működtető alapítvány kuratóriumának titkára, a tévé kulturális arculatáért is ő a felelős, azonfelül operatőri feladatokat lát el. Mindez jól jellemzi, hogy nincsenek túl sokan. A tévé mindennapos munkáját mindössze ketten végzik; Zoltán mellett Szilvásy József, aki a „tényeket” szállítja - nem csak Kertvárosból. Rajtuk kívül két állandó bemondó dolgozik: Erdős Péter és Szalay Almos, valamint a rovatvezetők, Orbán Ilona és Nagy Tibor személyében. „Nem vagyunk túl sokan - ismeri el a kulturális szegmens vezetője. Egyelőre! De néhány héten belül összeáll az az új csapat, akikkel életre hívunk egy egészen új műsorstruktúrát. A csapat létszámának növelése érdekében nemcsak helyi szinten toborzunk, hanem szeretnénk felvenni a kapcsolatot az esztergomi, illetve környékbeli felsőoktatási intézményekkel is. Több adást, népszerű, de feltétlenül értékközvetítő programokat szeretnénk vinni a képernyőre. Továbbá egy egész, a műsoridő jelentős részét kitevő ifjúsági blokkot műsorra tűzni, mivel eddig a fiatalokról nagyrészt megfeledkeztünk. Ezentúl ez másképp lesz.” Mindehhez persze nem elegendő csupán egy lelkes, agilis társaság, szükség van támogatókra, más szóval pénzre. „A mindenkori önkormányzat támogat bennünket, és annak ellenére, hogy kereskedelmi média vagyunk, bőséges köz- szolgálati híranyagot dolgozunk fel. Természetesen az ön- kormányzati támogatás nagyon fontos egy televízió életében, ám arra rá kellett jönnünk, ha fel akarjuk kavarni az állóvizet, nekünk kell tennünk a sikerünk érdekében.” Szerencsére a kuratórium (Gliba György elnökletével és Farda Istvánnal, illetőleg a fő- szerkesztői feladatokat ellátó Lőrinczy Györggyel) olyan haladó és az új dolgokra nyitott emberekből áll, akik mindehhez szabad kezet adnak. Ok is elismerték; az utóbbi néhány hónap újításaival elérték, hogy Kertvárosban nagyságrendekkel többen nézik a tévét, mint eddig. Azonkívül, ha elérik, amit szeretnének - egy magas színvonalú, a nézők minden korosztályához szóló régiós televízió létrehozását -, tényleg forradalmat csinálnak. sz.d.
