Hídlap, 2004. január-március (2. évfolyam, 1-64. szám)
2004-01-31 / 17. szám
In memóriám... Lemezkritika PIAGAäN- 7 04. 01. 31. Nem teljesen friss kiadványról adunk hírt, viszont a tavalyi év végének eg ik legnagyobb könnyűzenei dobása - inr n Európából - vitathatatlanul a KraftW' k új stúdióalbuma v . 2004. január 23. Retro-robotok avagy a Kraftwerk aksit cserél A Kraftwerk-ben az a jó, hogy minden velük kapcsolatos dolog tök izgi. És asszociatív, meg kreatív. És egy csomó idegen szó jut az ember eszébe miközben róluk ír. Ráhuppanok a K. site-ra és EKG görbével találom szemben magam, a háttér fekete, a hullám békazöld, alatta egy nyíl jobbra, középen egy szócskányi info, meg egy nyíl balra. Ez Kraftwerk öcsiék receptje. Mindig mindent csak egyszerűen és boldogan. És technikásán. A technika Európából jön. Ezt vehetjük nyugodtan a történelem alapesetének is. A jelenkori status quo okozója is a technika ill. annak fejlődéstörténete. A németek elkészítik az első igazán autónak nevezhető automobilt. Legyen a beceneve mondjuk Mercedes. Az egy olyan édi csajszi. Aztán a mobil vírus elterjed egész Európában, majd az amcsik átveszik a technikai orgia receptjét és a végletekig fejlesztik. De ezzel nincs vége. A japcsik az egész '45-ig összetákolt technikai hóbelevancot a négy sarkánál összerántják és a batyut kiviszik a patakpartra jól átmosni, akarom mondani transzformálni. És megcsinálják Tokyo szerte az egész mechanikus bazibüttyöt ilyen mikroelektronikus baszkallantyúvá. Ennyi. Azóta persze tudjuk, hogy a technika nem fejlődött, csak virtua- lizálódott. Már-már azt nem értjük, hogy miért is kell bárminek is 3 dimenzióban megjelennie, ha egyszer az kifejezhető nullával és egyessel. A valóság felfalja a valóságot. Dog eat dog, ahogy Ronald bácsi előtt valaki egyszer megjegyezte. És nem tréfásan. Az első Kraftwerk lemez (ha jól emléxem) az Autobahn, ezzel ill. ezen időszakban más egyéb hasonló alkotásaival megkezdődik az ún. minimal art és végre Európa a Beatles és a Rolling Stones óta megint visszavághat a jenkiknek - nesztek egy kis jurópien árt meszidzs, egy kis rock & roll, ahogy mi elképzeljük a progressziót. Vagy a post modernt. Mert a Kraftwerk Philip Glass (Koyanisquatsi)- szal együtt mégcsak nem is rétegzenét kreált, annál ez még lejjebb (feljebb?) tarolt. Ezzel együtt teljesen beépült a hangkultúrába, majd a 90-es évek végén egyszer csak a felszínre bukkant a zeneakna, böffentett egyet és azt büfizte: techno. A többit ismerjük. Az Autobahn lemez azóta a múzeumokban is megtalálható, a 90-es évek kult'filmjének, a Nagy Lebowskinak egyik jelenetében már csak, mint fontos, de már egyben mókás kultúrkommandós jelvényként van felhasználva, mint egy szilikonból és krómból összetákolt modern totem, egy metamorfózis (ígérem többet nem blöffölök, bár az előző mondat végül is igaz.) - a post modern egyben post mortem is lett. Mondjuk erre cáfol rá a jelenleg is beajánlott Tour de France, ahol a négy robo'kópé ízekre szedi a jövő (tehát a mostani értelmezésben a 2000 utáni) társadalmat, az azt működtető gépeket, folyamatokat és magát az embert. Mert minden egy analízis része lesz. Az ember az egyik legviccesebb kiszolgáló alapegysége a nagy egésznek (Herbert Marcuse tán még nem fordult meg a sírjában, hgoy megforgassa bennem tollát), kiszolgáltatottja egy olyan birodalomnak, melyet a Kraftwerk zenéje a zsigeri mikrochipek tudatalattijából szedett ritmusba és kellemes prüntyögésekbe. Hogy az eddigi, Kraftwerk- kel kapcsolatos hozsannáimat érthetővé tegyem, ideillesztem a Vitamin című humánelemző opusz refrénének szövegét. Szerintem olyan tisztán nett kis gondolatsor. „Zink, karbonát, protein. A, B, C, D vitamin.” Hát nem ennivaló? A Kraftwerk tehát újra bedobta a köztudat fogaskerekei közé a homokszemet. A Tour de J France fontos lemez, a világ zenebirodalmá- j nak újabb, statikailag alapvetően tartós eleme, I áthidalója. Már az Expo 2000 című munká- f juknál érezhető volt, a robotmensch-ek rean-1 imálták mesterséges és született intelligenciá- f jukat és figyelemre méltó zenét produkáltak az I egyre durvábban bővülő techno-szcéna fo- f gyasztóinak. Oxi! Czobor Béla (1852-1904) a 19. század második felének archeológia, műemlékvédelem, egyházművészet és általában a magyar kultúra pártolásának kiemelkedő alakja. Esztergom számára azért is figyelemre méltó, mivel szoros kapcsolatban állt Ipolyi Arnolddal. Tanítványa, párt- fogoltja, majd titkára volt, halála után pedig ő volt az, aki folytatta Ipolyi művét a régészet, az egyházművészet és a magyar kultúra terén. Czobor 1852. május 9-én született Székesfehérváron, itt végezte tanulmányait, majd a ciszterci gimnáziumot Győrben fejezte be. Szülővárosa történelmi múltjának hangulata és kiemelkedő eseményei mélyen hatottak rá, és nagyban befolyásolták életpályáját. 1871-ben került Budapestre a központi szemináriumba, ahol ekkor Ipolyi Arnold a szeminárium rektora. Mint szemináriumi hallgató nyer egyetemi pályadíjat 1873-ban a „Magyarország világi és egyházi hatóságai kiadott pecsétéinek jegyzéke” című dolgozatával. 1875. augusztus 22-én - 23 évesen - szentelik pappá a székesfehérvári egyházmegyében. Érdeklődése azonban az egyházi pályáról mindinkább a művészettörténet és főként a régészet felé vonzotta. Ipolyi útmutatását követve az egyházművészetek tanulmányozása és a műemlékek megőrzése mellett kötelezi el magát, így keletkezik a Heinrich Otto nyomán készített: „A középkori egyházi művészet kézikönyve” című munkája, amelyet tankönyvi céllal ír meg. Ebben kifejti, hogy a különböző korok hogyan viszonyultak a középkorhoz és az egyházi művészethez. Az „egyházi művészetek” tanulmányozásának rövid történetének megközelítése: - középkor: abszolút egyházias jelleg, - reformáció: nem karolja fel a képzőművészetet, - török hódítás: elvágja a lehetőségek elől az utat, - ezután a középkort nem értékelő barokk következik, melynek egyik gyakori jellegzetessége, hogy középkori épületek romjait használja anyagszerzésre. Ez ellen 1847-ben emeli fel a Magyar Tudományos Akadémia a hangját, 1848 előtt Henszlmann Imre foglalkozik a középkorral, majd Ipolyi Arnold, Römer Flóris és kiváló főpapok: Simor János, Haynald Lajos, Kruesz Krizosztom, emellett az alsópapság körében is megindul a tevékenység. A stíl- szerűtlen átalakítások, amikkel szemben igen keményen lép fel Ipolyi. Egy programot állít fel, melynek célja: megismerni és kutatni az emlékeket, eredeti stílusukban helyreállítani, valamint az új templomokat és egyházi tárgyakat „műizléssel”, „egyházi szellemben” megalkotni. Ehhez a programhoz csatlakozott a fiatal Czobor. 1876-ban doktorrá avatják és még ugyanebben az évben a Nemzeti Múzeum régiségtárának segédőre lesz Pulszky Ferenc kérésére. Tudományos pályája igen gyorsan ívelt felfelé, 1877-ben mindössze 25 évesen a keresztény műarcheológia és szimbolika magántanárává avatják a Hittudományi Karon, Römer Flóris utódjaként. Úttörő munkát végez új műszavak megállapításával, új archeológiái fogalmakat és jelentéseket vezet be a gyakorlatba, ezek magyarázataként magyar példákat hoz és felhívja a figyelmet a történeti összefüggésekre. A témával kapcsolatos következő munkája „A keresztény műarcheológia encyklopédiája, kiváló tekintettel a hazai műemlékekre", a katakombáktól egészen a gótikáig öleli fel a témát, magyar vonatkozásokat illeszt be a történelembe és ezeket összekapcsolja a külföldiekkel. 1880-tól szerkeszti az Egyházművészeti Lapot, amely 12 év várakozás után Ipolyi kezdeményezésére jött létre. A lap fő célja: „...az egyházi művészetek körébe vágó értekezésekkel terjeszteni a vallásos ihletű irányt, meg az egyház és szent vallásnak méltóságához illőbb felfogású és alakítású képek, öltönyök, edények, bútorok, egy szóval templomi szerelvények mintaszerű s a liturgiái szabályoknak megfelelő előállításában áll.” Emellett az értekezésekben és egyéb közleményekben figyelmet szeretnének fordítani a hazai, régi egyházi műemlékekre azzal a céllal, hogy az olvasókkal ismereteket közöljenek. Tevékenyen részt vesz a kiállítások megszervezésében, szülőföldjén 1879-ben rendezett kiállítás régészeti csoportját is ő rendezte, majd 1885-ben tartott Budapesti Országos Kiállításét is, 1884-ben a Budapesti Országos Nőipar és az Ötvösműkiállításban tevékenykedett. 1881-ben a MTA levelező tagjává választotta, majd 1899-ben beiktatják a rendes tagok közé. Emellett számos tudományos társaság tagja volt: az Székesfehérvári Szentszék ülnöke, az Országos Régészeti és Embertani Társulat osztályelnöke, igazgató választott tagja a Magyar Történeti és az Iparművészeti Társulatnak, felső-magyarországi és Bihar megyei régészeti és történeti egylet tiszteletbeli tagja, a koronás arany érdemkereszt birtokosa. 1882-ben megtalálta az esztergomi Porta Speciosa Klimó György-féle, 18. századi ábrázolását a pécsi püspök nádasdi kastélyában, felismerte és elsőként közölte a pécsi ókeresztény cubiculum festményeit. 1886-ban Ipolyi Amoldot nagyváradi püspökké nevezték ki, aki magával viszi új egyházmegyéjébe Czobor Bélát is, és kinevezi a püspöki papnevelőintézet igazgatójává, valamint az egyházi archeológia tanárává. Ebben az időben Czobor sokat utazott, eljárt a lelőhelyekre, hogy közvetlen közelről tanulmányozhassa a műemlékeket és szorgalmazza azok megőrzését, védelmezését és helyes rekonstruálását. Műemlék-restaurálási elve Ipolyihoz köthető: „a javításból s újításból inkább kevesebbet, mint többet alkalmazzunk” , a pécsi székesegy ház helyreállítása előtt a szobrászati maradvá nyok kapcsán az eredeti állapot konzerválását javasolta, ugyanígy a freskóknál is szorgalmaz ta, hogy hagyják érintetlenül, ha nagyon csonka, „legföljebb contourjaikban lennének kiegé szíthetők avatott kézzel” . 188. februárjától Czobor Béla lesz a Műemlékek Országos Bizottságnak elnök-előadója. Közben folyamatosan figyelemmel kíséri a pécsi székesegyház rekonstrukcióját, megindítja „Az esztergomi főegyházmegyei kincstár” 3 füzetét, a műkincsek fényképe mellé magyarázatokat is mellékel. Az egyetemi katedrához 20 éven át magántanári működés fűzte, 1897 óta mint nyilvános rendkívüli tanár működött. 1900. évi Párizsi Világkiállításon a magyar történeti kiállítás fő rendezője Tevékeny életpályája korán, 52 éves korában szakad meg, 1904. január 23-án halt meg. „Czobor Béla tudós kutatója volt annak a múltnak. Melyben a magyar föld középkori stílusnyelvet beszélő műemlékei születtek. Vallotta, hogy gyűjt- sünk össze mindent, ami a múltból ránk maradt, keressünk utána és becsüljük meg, mert amink van. úgy is kevés.” - írta róla Lyka Károly. szb (Kraftwerk- Tour de France Kiadó: EMI)
