Hídlap, 2004. január-március (2. évfolyam, 1-64. szám)
2004-01-22 / 15. szám
A Magyar Kultúra Napja Minden évben ezen a napon, vagyis január 22-én ünnepeljük ^kultúra napját. Egyes feljegyzések szerint Kölcsey Ferenc ezen a napon fejezte be a Himnusz írását. Azóta a vers Erkel Ferenc zenéjével a magyar nemzet himnuszává vált. Felcsendül minden jeles eseményen, olimpián, megemlékezésen, de iskolai ünnepségeken is. E napon számos díjátadást, egyéb színes programot tartanak szerte az országban és persze a régióban. Avatás és találkozó - Szob A Magyar Kultúra Napja és az 50 éves szobi Erdy János Könyvtár és Információs Központ alkalmából felavatásra kerül a könyvtárban Ziman Lajos szobrászművész domborműve. A ma délután 17 órakor kezdődő avató és ünnepi megemlékezés után a könyvtárban író-ol- vasó találkozót szerveznek Barna T Attila költővel. Az est vendége lesz Varga Klára, a Magyar Nemzet újságírója, Kondor Péter és Bíró Gergely, a Magyar Napló szerkesztői. Mindenkit szeretettel várnak. Hangverseny és kiállítás- Dorog Dorogon a József Attila Művelődési Házban ma délután öt órától a Magyar Kultúra Napja alkalmából ünnepi programot rendeznek. Az ünnepségen Tittmann János, Dorog város polgármestere, és országgyűlési képviselő mond köszöntőt, majd átadják a Pedagógus Szolgálati Emlékérmeket. Az eseményen az Esztergomi Monteverdi Kórus ad hangversenyt Hunyadi Zoltán vezényletével. A Dorogi Galériában Váltó-tér címmel Lévay Jenő Munkácsy-díjas képzőművész munkáiból összeállított kiállítást nyitják meg. Százmillós pályázat Októberben hirdette meg a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Édes anyanyelvűnk című pályázatát. Hat témakörben várták a műveket máig. A végső határidő ugyanis a Magyar Kultúra Napja volt. Az eredményhirdetésre április végégig kell várni. A kiosztandó díjak összértéke százmillió forint. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma kiemelt feladatának tekinti anyanyelvűnk ápolását, megőrzését és méltó közvetítését az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk idején. Hiller István Ezért Édes anyanyelvűnk elnevezéssel százmillió forint értékű pályázatot írt ki a magyar nyelv ápolását, megőrzését, méltó közvetítését szolgáló művek létrejöttének támogatására. Állampolgárságtól függetlenül mindazok pályázhatnak, akik magyar nyelven írnak. A hat kategóriában meghirdetett pályázatra január 22-éig jelentkezhettek az elsőkötetes költők, novella- és drámaírók, illetve gyermekművek szerzői. Az első helyezett 10 millió, a második 6 millió, a harmadik 4 millió forintot kap. Az anyanyelv mai állapotát bemutató, tudományos igényű pályamunkák fődíja 5 millió forint, emellett tíz pedagógusdíjat is kiosztanak, 500-500 ezer forinttal honorálva a gyakorlati tapasztalatok megírását. Az Örökhagyók program keretében költői, írói életműkötetek kiadását támogatja - tízmillió forinttal - a tárca. A mostani pályázatot Hiller István miniszter bejelentése szerint jövőre - hasonló nagyságrendben - újabb követi, amely kiegészül a népdal, a népzene és a szórványmagyarság nyelvi értékeinek bemutatását támogató kategóriával. A pályaművek bírálatát a tárcától független szakmai zsűri végzi. Kölcsey Ferenc (1790, Szodemeter - 1838, Szatmárcseke) Költő, politikus, kritikus, az MTA tagja Kölcsey földbirtokos nemesi családból származott. Pesti jog- gyakorlat után (1810-12) Bihar vármegyei birtokán, Álmosdon, 1815-től pedig haláláig a Szatmár vármegyei Csekén gazdálkodott. Szatmár vármegye főjegyzője és az 1832-es országgyűlésen a megye követe volt. Nagy hatású szónoklataiban a reformellenzék egyik vezéreként a vallásszabadságot, a magyar nyelv hivatalossá tételét és a jobbágyfelszabadítást követelte. A nyelvújítási mozgalom vitáiban (Kazinczy Ferenc oldalán) való részvételével, valamint kritikáival vált ismertté a magyar irodalmi életben. Igazságtalan egyoldalúsággal marasztalta el Csokonai és Berzsenyi költészetét. Lírai pályakezdését a szentimentalizmus jellemezte. Később a nemzeti lét kérdéseit állította középpontba nemes pátoszú versekben, a szabadságharcos hagyományok idézésével, a nemzeti bűnök ostorozásával (például a Himnuszban), a cselekvő ha- zafiság hirdetésével (Huszt), a nemzethalál megrendítő látomásának felidézésével. Jelentős Kölcsey értekező prózája is. Irodalmi programja szerint a nemzeti költészetet a népi hagyományokra kell építeni (Nemzeti hagyományok). Életfilozófiáját foglalta össze unoka- öccséhez, Kazinczy Kálmánhoz szóló intelmeiben, a Parainesis című értekezésében. „Hozz rá víg esztendőt” Ma délután hat órakor a Vár- megyeháza dísztermében Esztergom Város Önkormányzata valamint Kulturális, Idegenforgalmi és Sport Bizottsága a Magyar Kultúra Napja alakalmából köszönti a város életében szerepet játszó művészeket és közművelődési szakembereket. Köszöntőt mond Koditek Pál, a bizottság elnöke, valamint Esztergom város polgármestere, Meggyes Tamás. A műsor keretén belül fellép a Balassa Bálint Vegyeskar és L. Kecskés András lantművész, valamint hangszeres szólisták. Az ünnepség ideje alatt az Esztergomi Művészek Céhe kiállítása látható. gk/ák Az Alsó-Garam mentén fekvő Sáró lakosainak száma megközelítőleg 1620. A hivatalos adatok szerint mintegy 600 vallotta magát szlovák nemzetiségűnek, 740 magyarnak, a többi roma nemzetiségű. Nagy többsége katolikus, de jelentős számú evangélikus él a faluban. A falu lakosságának fő jövedelme mezőgazdaságból és állattenyésztésből származik. Talán erre utalnak a címerben látható jelképek is. A történészek szerint az ókori időkben, valahol ezen a vidéken tanyázott Marcus Aurélius csapataival, és itt vetette papírra filozófiai gondolatait is. Kevés falu írta be ilyen feledhetetlenül nevét a történelembe, mint Sáró. Arra vonatkozólag nincsenek adataink, hogy hogyan hívták a községet, az viszont bizonyos, hogy már a Kr. e. 6. és 5. évezredben lakott terület volt. Kr.e. harmadik évezredből a bádeni kultúra gazdag lelőhelye található itt. A falu nagyon büszke történelmére. Az első írásos emlék 1075-ből jzármazik, amikor Saroufalu néven említik. Eszerint Sárót a garamszentbenedeki bencés kolostor kapta meg. Feltételezik, hogy a falu már előtte is létezett, de ez írásos emlékekkel nincs alátámasztva. Az 1245-ből származó írásos emlék a Sági nemzetségből származó Pétert említi a falu birtokosaként. 1272-ben úgy említik, mint Sáraiakat, akikből később a Lévaiak származnak. 1272-ben Saroy néven említik az iratok. Ekkor két önálló részre oszlott a falu: Kissáróra és Nagysáróra. Nagysárónak már 1266-ban volt temploma és két malomról is említést tesznek az írásos adatok. 1506-ban a falu a Lévai- földbirtokos családhoz tartozott, később a Révay-, Benicky-, Hunyady- család tulajdonában volt. Még 1563-ból származik a falu pecsétje, amelyen hét összekötött kalász, eke és birkafej látható. 1534-ben 12 portája volt, 1601-ben 52 háza, iskolája és saját malma. 1720-ban húsz adófizetője, 1828-ban 107 háza és 598 lakosa. Már a XVIII. században a lótenyésztésről volt híres, a lakosok pedig a Garam- ban aranymosással foglalkoztak. Kissáró az esztergomi érsekség birtokát képezte. A falu pecsétje a 16. századból származik, amelyen szent Adalbert, az esztergomi érsekség védőszentje látható. 534- ben 12 portája, 1601-ben 33 háza és szintén külön malma, 1828-ban 55 háza és 364 lakója volt. A múltban három alkalommal is teljesen leégett a falu. A legutóbbi tűzvész 1856-ban volt. 1664-ben a törökök adóösszeírásában, mint Nagy Sára és Kis Sára szerepelt. A két falu lakosainak meghatározott mennyiségű adót kellett fizetniük a törököknek. Szerencsére, a török fennhatóság nem tartott sokáig a faluban, ennek ellenére továbbra is nehéz időket élt meg a lakosság, különösen az 1848-49-es szabadságharc, a két világháború alatt, valamint az 1945 után is. A faluban két templom is épült. A római katolikus templom még a 13. századból származik. Eredetileg koragótikus stílusban épült, de később klasszicista stílusban építették át. A Szent Orzőangya- lok tiszteletére épült templomot 1768-1778-ban építették újjá. 1817-ben tűzvész sújtotta, ezután 1847-ben újították fel. A község református temploma 1780-ban épült klasszicista stílusban, torony nélkül. 1832- ben hozzáépítettek, 1899-ben a torony is felkerült a templomra. A falu mai elnevezése 1943-ból származik. 1992-ben a falu önkormányzata úgy döntött, hogy az 1563-ból származó Nagysáró pecsétjének szimbólumait fogadja el a falu címereként. A község vezetőségének célja, hogy egy modern településsé varázsolja a falut, miközben nem feledkezik meg történelmi múltjáról sem. A környezetvédelem érdekében már a szemétlerakatok nagy részét felszámolták. Helyén parkosított részt szeretnének kialakítani halastóval. Ami a kulturális életet érinti, mindent megtesznek annak érdekében, hogy minden szervezetnek egyformán biztosítsanak teret működésükhöz. A faluban békésen megfér egymás mellett a két nemzet. A működő szervezetek közül meg kell említeni az aktív tevékenységet folytató Csemadok helyi szervezetét és a Matica Slovenská tevékenységét. Néhány kulturális rendezvényt közösen szerveznek meg. Hiányosság mutatkozik azonban a falu roma lakosságának kulturális élete terén. Hiányzik ugyanis olyan vezetőség körükből, amelyik összefogná őket. Jelenleg van egy klubhelyiségük, ahol asztalitenisz- és más sportolási lehetőségek adottak. A faluban évente megrendezik augusztusban a kiállítással egybekötött „paradicsom-napot”, hiszen a községben nagyon jó feltételek adottak a paradicsom-termesztésre. Ezen a napon általában lecsót és paradicsomlekvárt főznek a különféle paradicsomfajtákból. Aktívan működik a sportolók szervezete a helyi futballcsapattal. Minden évben, május 8-án sportnapot szerveznek. A falu polgármestere Judita Trníková. czm Életből vett példákkal tanított 500 éve hunyt el Temesvári Pelbárt, az esztergomi ferences gimnázium névadója A Temesvári Pelbártról ránk maradt töredékes adatok (néhány évszám, helységnév), valamint a latin nyelvű munkák nehezen adhatnak hírt az emberről, a szerzetesről, a tudós tanítóról, a híres szónokról. Származásáról, családjáról semmi biztosat nem tudunk. A középkori névadási gyakorlat mindig a szülőhelyet vagy a közelében fekvő nagyobb várost jelöli meg - innen a Temesvári név. Keresztneve állítólag Paulus (Pál) volt, ennek rendi neveként használta a Pelbartus-t. Első pontosabb adatunk Krakkóból való, ahol már ferences szerzetesként, Pelbartus Ladislai de Temeswar néven az egyetem diákja. 1463- ban huszonnégy társa közül ötödikként szerezte meg a borostyánkoszorús (Baccalaureatusi) fokozatot. 1471 körül mint teológiai doktor hagyta el Krakkót. Belépett az obszerváns ferences rendbe, 1480-ban az ozorai kolostorban élt. Hamarosan nagyhírű hitszónok lett. írásra a Boldogságos Szűz iránti tisztelete késztette: 1480 táján az országban pestisjárvány pusztított, s Pelbárt testvér többször is elkapta a betegséget. Vallomása szerint egyedül a Boldogságos Szűz jósága mentette meg a haláltól. Ezért írta meg Mária ma- gasztalására, Jézus Krisztus dicséretére, Szent Ferenc atyának és minden szenteknek tisztességére a Stellariumot. Könyvével forrást akart adni kevésbé művelt testvéreinek, és a falusi lelkipásztoroknak, hogy prédikációikat könnyebben elkészíthessék. Elöljárói Budára küldték a provincia növendékeinek tanítására. 1483-tól Budán és Esztergomban felváltva tanított. A Stellarium olyan hasznosnak bizonyult, hogy szerzetestársai lemásolták, és a kolostorokban terjesztették. Elöljárói parancsára készítette 1485-1500 között három részből álló, nagy beszédgyűjteményét, a Pomeriumot. Az első részben a szentekről, a második részben az ünnepekről, a harmadik részben a nagyböjt hétköznapjairól szóló beszédeket közöl. Tanári munkásságának gyümölcse a zsoltárokat és énekeket magyarázó Expositio és a hittételekkel foglalkozó Aureum rosarium. Kéziratait 1495 után Hagenauba vitték és többször kiadták. Mélyen hívő, nagy olvasottságú skolasztikus író volt. Nem eredetiségre törekedett, hanem - alaposan ismerve az egyházi irodalmat - idézetekkel bizonyított és tanított. Szónoklataiban az életből vett képekkel szemléltetett, s a királyi udvar közvetlen közelében is bátran ostorozta az erkölcsi visszaéléseket. 1504 januárjában halt meg Budán. Sem Sáró
