Hídlap, 2003. augusztus-december (1. évfolyam, 1-82. szám)

2003-09-16 / 11. szám

2003. szeptember 16., kedd RÉGIÓ frfdlap Kesztölc, a bor hazája A település kedvező kör­nyezetét már a rómaiak is felfedezték. Szőlőtermeszésre és borké­szítésre kiválóan alkalmas hegyoldalai elég korán ide- vonzották az utazókat. Kesztölc hosszan elnyúló falu a Pilisvörösvári árok északnyugati bejáratánál, a Pilis-hegység lábá­nál. A Pilis hegység északnyugati­délkeleti irányú szerkezeti sasbérces vonulatai határolják. A Kétágú­hegy, a Fekete-hegy, a Pilisnyereg és a Klastromi szirtek alatt húzódik meg. A település nevét szláv eredetű­nek tartják. Kostolac kis várat, erőd-templomot, zárdát jelent. Borovszky szerint az elzászi Kestenholz nevére emlékeztet, ami jesztenyefát jelent. Pesty szerint a múlt század közepén a tótok Kesztelecznek, ma Kesztucnak - mondják, míg a németek 3esticznek ismerték. A falu már a bronzkorban is lakott volt, hiszen az tt folytatott régészeti ásatások so- án előkerültek a késő bronzkori ur- lasíros kultúrára utaló edények. A cözség határában vezetett a római varban a Brigetiot Aquincummal ásszekötő főútvonal. Az út mellett íagy kiterjedésű római településre italó leletanyag került elő az ásatá­sok során. A római korban itt húzó- lott Pannónia északi határa. A tele- lülés már a római korban virágzó zőlőkultúrának adott helyet. Később a népvándorlás idején ivar törzsek lakták ezt a területet. A íonfoglalás korában a Pilis-erdő az \rpád-család birtokterülete volt. A cözség első írásos említése az I. Gé- a király által alapított garamszent- lenedeki apátság alapítólevelében örténik. Az alapítólevél szerint 1. 3éza király az apátságnak fesztölcön 7 szőlőt 5 vincellért és 2 eke földet adományozott. A falu la­kói már ekkor magyarok voltak. Az írás szerint Bakai, Boros, Fehér, Szekrényes vezetéknevű családok lakták, és szőlőtermesztéssel, vala­mint borkészítéssel foglalkoztak. A tatárjárás idején a portyázó hordák a települést 1242 telén fe'dúlták, fölégették, lakóit lemészárolták. A tatárjárást még ma is igazolja Kesztölc határában lévő Tatárszál­lás elnevezésű dűlőnév. A XIV század első éveiben az esztergomi káptalannak volt birtoka a területen, de sajnos az erre utaló oklevél Vencel cseh király betörése­kor eltűnt. A káptalan mellett helyi nemeseknek rendelkeztek még bir­tokokkal. A Szent Kereszt kolostor plébániájáról és a káptalan kesztöl- ci szőlőiről 1397-ből találunk fel­jegyzést. Ebből a feljegyzésből de­rül ki az is, hogy a falu ekkor már melés, mészégetés mellett, elsősor­ban szőlőműveléssel foglalkozott. Egy 1740-ből való katonai térképen található jelzések bizonyítják, hogy akkoriban is a Kétágú-hegy védel­mében telepítettek szőlőt eleink. A község szőlőterülete a filoxérajár- vány idejéig nőtt, utána, mivel a populáció csaknem teljesen elpusz­tult, erőteljesen csökkent. Az 1900- as évektől amerikai vadalanyokkal újra betelepítették a régi szőlőhe­gyek egy részét. Az 1920-as évektől a férfi lakosság nagy része a dorogi egyenesen az esztergomi érsekség alá volt rendelve. A török uralom alatti lakosságról az adólevelek nyújtanak viszonylag pontos számot. A község az eszter­gomi szandzsákhoz tartozott, és az 1570. évi adóösszeíráskor 12 ház után adóztatták. Ebben az össze­írásban név szerint 18 magyar job­bágyot találhatunk. 1593-ban Esz­tergom megyéhez számítják. Az 1716-tól kezdődő telepítés hatására a megye népesebb községei közé tartozott. A XVIII. században római katolikus lakossága vegyes, magyar és tót. A község kevés szántófölddel rendelkezett. A lakosság a fakiter­bányákban dolgozott. A bányászat elterjedésével kialakult az a tenden­cia, hogy a családfő bányászként kereste a kenyerét, míg a család földjén az asszony dolgozott. A tele­pülés szőlőtermesztő kultúrája hát­térbe szorult. A borkultúra napja­inkban kezd megint egyre nagyobb jelentőséget kapni. A Kesztölc melletti Klastrompusz­ta népszerű pihenő- és kiránduló- hely. A vincellérek patrónusa, a szőlő védőszentje, Orbán megbíz­hatóan őrködik ma is Kesztölc és a hegyoldal békéjén. akaree II. világháborús műemlékavatás Zselíz Ünnepélyes keretek között avat- ák fel szombaton a II. világháború is a holokauszt áldozatainak imlékművét Zselízen. A tíz éve lúzódó felújítás most véget ért. Beszédében Nagy Géza, a város >olgármestere köszöntötte a jelen­evőket, s elmondta, mennyire ontosnak tartja, hogy emléket állít­anak a háború áldozatainak. Szükséges, hogy nyomuk marad­jon, s emlékezhessünk rájuk. "Egy mementó az utókor számára, hogy a béke mindennél fontosabb, s a jövőben ne kelljen újabb emlék­műveket állítani." - fogalmazott a polgármester. A műemléket a zselízi római katolikus esperes és a református pap a közös imádságok után szen­telte meg. Ezután került sor a koszorúzásra, amelyen Magyarország tanácsosa, Kiss Oszkár, a barcsi Rákóczi szövetség képviseletében Egervári Fülöpnél Németh Zsuzsanna, az MKP képviseletében dr. Wüster Andor, a Csemadok képviseletében dr. Moravszky Mária koszorúzott. D. Bajkai Katalin Átadták a tehermentesítő utat Esztergom Ünnepélyes nyitóbeszéd­del, útszenteléssel és futó­versennyel adták át a forga­lomnak az esztergomi teher­mentesítő utat. , A belvárosi utak megkímélése ér­dekében kivitelezett beruházás egy- milliárd forintba került. Ezt az ösz- szeget Esztergom város önkor­mányzata, valamint a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium fele-fele arányban fedezte. Az új út a város második fő közlekedési útvonala lett. Az átadáson részt vett Meggyes Tamás, Esztergom polgármestere, Dobosi Tivadar, a Komárom-Esz- tergom Megyei Közútkezelő Kht. ügyvezető igazgatója és Kazatsay Zoltán, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium helyettes államtitkára. Az átadáson dr. Ladocsi Gáspár püspök felszentelte az utat, majd Nagy Gáspár, költő verssel köszön­tötte a város új útját. Az úton ke­resztbe húzott nemzeti színű szala­got Meggyes Tamás vágta át. Az át­adás ceremóniáját az esztergomi polgárok futóversenye zárta. A most átadott tehermentesítő út kapcsán Kazatsay Zoltán, helyettes államtitkár elmondta, hogy még ebben az évben megkezdődik a Tokod-Tát elkerülő szakasz építése, ami egyben árvízvédelmi töltésként is szolgál majd. Beszámolt arról is, hogy a napokban írtak alá egy ban­ki megállapodást a fővárosból kive­zető 10-es út elkerülő szakaszainak építéséről, amelynek keretében előbb Budapest-Pilisvörösvár kö­zötti, majd az Esztergomhoz egyre közelebb nyúló útszakaszokat való­sítanának meg. A most átadott útszakasz t a Strabag Rt. 2002 júniusában kezd­ték el a munkálatokat. Az építkezés legnehezebb szakasza a volt kály­hagyár feletti hegy jó részének el­bontása és elhordása volt. Az itt ki­termelt föld a Prímás-szigetre ke­rült, ahol a későbbiekben a ma még hiányzó árvízi töltés alapja le­het. A tehermentesítő utat a Bánomi városrész és a belváros széle között hozták létre, hogy a Vi- segrádra tartó, illetve az onnan jö­vő forgalmat a Bazilika mellől és a Várhegyről a város egy másik ré­szére irányítsák. Az új út a Duna Múzeumnál kezdődik, elhalad a Bánomi-lakótelep mellett, majd a Visegrád felé tartó úthoz a Mol-kút- nál csatlakozik. A szeptember 13-án átadott út kapcsán Meggyes Tamás polgár- mestert az új útvonal Kölcsey utca felé történő további építéséről kér­deztük. A polgármester elmondta, hogy a Kölcsey utca útvonalán a második tengely kiépítését szeré­nyebb költségek mellett lehet foly­tatni. A város szándéka, hogy még ebben a választási ciklusban befeje­zik ennek az építését is. Megtudtuk, hogy a jövő évben még biztosan nem fognak ilyen munkálatokat vé­gezni, mert a Prímás-szigeten terve­zett fürdő építése lesz a legfőbb fel­adat. Az utat előreláthatólag csak 2005-ben fogják tovább építeni a felújított Dobogókői úton keresztül a Tesco előtti körforgalomig. A rpási-Muzslai Bajban a szövetkezet Szőgyén (folytatás az 1. oldalról) A többség azonban a gondok el­lenére bizakodó. Az egyikük moso­lyogva megjegyezte: „Hívő nép la­kik erre, amely hisz a csodában is.” Dékány Józseffel, a szövetkezet elnökével arról beszélgettünk, a jó­nak mondható idei szőlőtermés se­gít-e a szövetkezet helyzetén? Egyelőre még folyik a szüret. Az azonban már most elmondható, hogy a szőlő mennyisége jóval több a tavalyinál, bár a várakozá­soktól azért kissé elmarad, mert a szárazság a szőlőtermésre is rá­nyomta bélyegét. Most már fony- nyad a szőlő, tehát egyre kevesebb benne a lé. Az előző években 75- 80 liter mustot lehetett kisajtolni egy mázsa szőlőből,,ebben az év­ben ez a mennyiség 70 liter alatt van. A felvásárlás zavartalanul folyik? Az előző évekhez képest jelentő­sen emelkedtek a szőlőárak, főleg a vörös fajtáknál. Itt 3-4 korona ki­lónkénti emelkedésről lehet beszél­ni. Az idén nagyon jó a szőlő cu­korfoka, de sajnos felárat ezért nem fizetnek. Lényeges javulás, hogy a szőlőnk nagyobb részéért készpénzzel fizetnek. A köbökúti és nyitrai borászattal kötött egyezség alapján ők 21 napon belül téríte­nek, de december 20-ig a számlán­kon kéne lennie az egyéb források­ból származó bevételeinknek is. A jó szőlőterméssel kompenzálni illusztráció tudják majd az aszálykárokat? Kompenzálni nem tudjuk, csak enyhíteni. Pénzigényes növény a szőlő - 5 millió koronát költöttünk csak vegyszeres védekezésre. Mindezek ellenére elmondhatom, haszonnal tudjuk zárni a szőlészeti részleget. Milyenek a szövetkezet kilátásai? Minden attól függ, a kormány hogyan fogja elszámolni az aszály­károkat. A szántóföldi növényter­mesztésben 10 millió korona vesz­teségünk van. Az első hat hónap­ban a sertésárakon is veszítettünk 4 millió koronát, mivel az értékesí­tés után váratlan áremelkedés tör­tént, valószínűleg spekulációnak köszönhetően. Ennek következté­ben a magánvállalkozók 70-80 szá­zaléka tönkrement. Ha év végéig megmaradna ez a felvásárlási ár,, a kiesést már akkor sem sikerül pó­tolnunk. Sok tartozása van a szövetkezet­nek. Fizetési gondjaink vannak, rá­adásul már itt az ideje az új termés megalapozásának is. Mindezek el­lenére bízunk abban, hogy a követ­kező év talán jobb lesz, mert az em­berek is egyre reményvesztetteb- bek. A földbérleti díjakat kifizetik? Ebben a hónapban már el sze­retnénk kezdeni a kifizetést, termé­szetesen csak folyamatosan, mint az előző években. Jól látom, hogy az emberek hangulata borús, de azért remény­kednek? Én bizakodó ember vagyok. Ha én sem bizakodnék, akkor.már tényleg rossz volna a helyzet. Véle­ményem szerint, ha nehezen is, de valahogy átvészeljük ezt az idősza­kot.-bokor­Ünneplés az olvasókörben Szombaton tartotta a Tájak- Korok-Múzeumok baráti kör a ne­gyedévente megrendezett névnapi estjét a Szentgyörgymezői Olvasó­körben. A Mária, Anna, Rozália, Edit, Zsuzsanna, István, László és Lajos keresztnevű klubtagokat kö­szöntötték. A zenével és tánccal egy­bekötött „bátyusból” jellegű estet, Emi néni, a klub vezetője nyitotta meg az ünnepeltek felköszöntésével. Természetesen az est sikere a klub­tagok érdeme is, akiket nem kellett noszogatni, ha táncról volt szó. Esztergom November 29-én lesz öt éve, hogy megalakult a baráti kör azzal a céllal, hogy az ország minél több neves pontjára eljussanak - számolt be Szloboda Józsefné, aki nemcsak a vezetője, hanem egyik alapító tagja is a klubnak. Kezdetben tízen voltak, amely létszám mára már negyvenre bővült. Minden két hét­ben, péntekenként gyűlnek össze egy-egy beszélgetés erejéig a Szentgyörgymezői Olvasókörben. Évente többször útra kelnek, hogy bejárják az ország neves múzeuma­it, fürdőit, barlangjait. Emi néni minden év januárjában vázolja az éves programtervet, amelyekről a klubtagok döntenek. Úgy tartják, hogy amíg elég látnivaló van Ma­gyarországon, addig többnyire az országhatáron belül kirándulnak, de nem zárkóznak el egy-egy kül­földi utazástól sem. Jártak már pél­dául Sopronban, Kecskeméten, Opusztaszeren, Pakson, Hévízen, Olaszországba is. A klub tagjai közé bárkit, korhatár nélkül befogadnak. orosz

Next

/
Thumbnails
Contents