Hídlap, 2003. augusztus-december (1. évfolyam, 1-82. szám)
2003-09-09 / 5. szám (6. szám)
6 2003. szeptember 9., kedd APRÓ MEGRENDELOSZELVENY Megrendelem 2003.... ......................1-től a HÍDLAPOT............. ........példányban □ 1 hónapra □ 3 hónapra (1 400,-Ft) (3 900,-Ft) □ fél évre (7 500—Ft) □ egy évre (14 400,-Ft) Név: .......................... Ké zbesítési cím:___ A kitöltött szelvényt a következő címre « ; kérjük beküldeni: i ; Strigonium Rt., Esztergom, i l i Deák Ferenc utca 4. k....................................................................................... Vers Péter Veronika: Szent László naplója A világ tekintete rajtunk pihen, Ezen, a csodákkal teli népen. Vigyázni kell a tehetségre, Amint az ég vigyáz a csillagkertre. Csillag vagyok az égen, Bolyongok a sötétségben, De a fény mindig segít, S szívemben tüzet hevít. Csodát kaptam az Istentől, A mindent Teremtőtől. Megkaptam az életet, S az istenséget. Én is láttam csodákat, Napfelkeltét, hegy tetőn forrásokat. Magyarország olyan mint az agy, Védve van mint földben a mag. De a mag is megsérülhet, A kun is megsértette a magyar népet. Betört a Keleti határnál, S üldözni kezdett Tordánál. Már elhagytuk Tordát, S menekültem a hegyen át. Akkor kértem én az Istent, Segítsen, ne legyen árva nemzetem. Isteni csoda történt, Az Úr kettéválasztotta Torda földjét. Egy szakadék keletkezett, 1 Mitől a kun megállni kényszeredett. A népnek nevében, mint Tordai hasadék, bennem mint égi csoda, úgy él. Életem mindig öröm volt, Mint a Nap felébredése, gyönyörű volt. Harcban seregem mindig győztes volt, S az élet mindig fő célom volt. Hirdetési tarifáink 1/128 oldal: 1/8 oldal: 40x29mm 2.900 Ft+ÁFA 40x470mm 32.000 Ft+ÁFA 320x58mm 32.000 Ft+ÁFA 1/64 oldal: 160x117mm 32.000 Ft+ÁFA 80x29mm 4.600 Ft+ÁFA 80x235mm 32.000 Ft+ÁFA 40x58mm 4.600 Ft+ÁFA l/4oldal 1/32 oldal: 80x470mm 60.000 Ft+ÁFA 160x29mm 8.900 Ft+ÁFA 320x117mm 60.000 Ft+ÁFA 80x58mm 8.900 Ft+ÁFA 160x235mm 60.000 Ft+ÁFA 40xll7mm 8.900 Ft+ÁFA 1/2 oldal: 1116 oldal: 160x470mm 116.500 Ft+ÁFA 320x29mm 17.000 Ft+ÁFA 320x235mm 116.500 Ft+ÁFA 160x58mm 17.000 Ft+ÁFA 80xll7mm 17.000 Ft+ÁFA 1 oldal 40x235mm 17.000 Ft+ÁFA 320x470mm 225.600 Ft+ÁFA Egyszer volt. hol nem volt, hetedhét országon innen, az Óperenciás tengeren túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egy szegény halászember. Ennek a szegény embernek nagyon sok gyermeke volt. Bizony, hol volt kenyér az asztalfiában, hol nem. Hiába kelt a szegény halász kakasszóval, hiába feküdt le késő éjjel, hiába hordozta a hálóját reggeltől estig folyóvízről folyóvízre, betelt rajta a mondás, hogy: halász, vadász, madarász, üres tarisznyában kotorász - kevés isten áldása volt a munkáján. Hanem amilyen ágrólszakadt szegény volt a halász, éppen olyan gazdag ember volt a bátyja. Ennek meg egy gyermeke sem volt. Mikor aztán a szegény halász házánál egy falat nem sok, annyi sem volt, mindig csak a bátyjához küldött: adjon egy vacsorára való puliszkalisztet. De ahhoz ugyan küldhetett, azt üzente vissza mindig: ad szívesen egy vékát is, ha cserébe neki adja valamelyik fiát.- Azt már nem teszem - mondta a szegény halász -, ahány gyermekem van, mind egyformán kedves énnekem, egytől sem tudnék megválni. Egyszer, amikor már vagy egy hétig alig volt egy betevő falatjuk sem, elment a halász, s azt mondta a feleségének, hogy addig vissza sem jön, amíg egy jó tarisznya halat nem fog. Leült jókor reggel a víz partjára, hol betette, hol kivette a hálóját, de akkora hal sem akadt belé, mint a kisuj- jam. Már be is esteledett, s kerülte a szerencse, mintha csak félt volna tőle.- Látom - mondta magában a halász -, hogy mégis hal nélkül kell hazamennem. Istenem, mit vacsoráznak ártatlan gyermekeim! Megemelintette nagy búsan a hálót, s hát - olyan nehéz, mintha csak egy nagy kő akadt volna belé. Hiszen nem is volt egyéh Kő volt az, egy kerek kő. Visszafordította nagy haraggal a követ, belenyomta ismét a vízbe a hálót, s hát, amikor kiemelintené, megint csak az a kerek kő van benne. Most már kivette a. követ a hálóból, s jó messzire bedobta a vízbe, hogy többet a hálóba ne kerülhessen. De hiába dobta messzire, a kő harmadszor is a hálóba került. Mérgelődött a szegény halász, de nem dobta vissza a követ a vízbe, hanem ledobta a víz partjára, s aztán nagy búsan elindult hazafelé. Hanem alig lépett egyet-kettőt, meggondolta magát: ha már halat nem vihet, hazaviszi azt a kerek követ, hadd karlkázzanak vele a gyermekek. Fölvette a követ, betette a tarisznyájába, s hazaballagott. Elébe szaladtak a gyermekek. közrefogták s kérdezték:- Mit hozott, édesapám?- Egy kerek követ, fiaim, semmi egyebet. Nesztek, játsszatok vele, s felejtsétek a vacsorát. A szegény halász már lefeküdt, le a felesége is, de a gyermekek nem tudtak lefeküdni, úgy belemelegedtek a karikázásba. Gurították a kerek követ föl és le a szobában, s nagyokat síkoltottak örömükben, mert a kő mind fényesebb, fényesebb lett. De ezt a halász nem látta, mert a falnak volt fordulva, s úgy sóhajtozott. Egyszer mégiscsak megfordult, s rászólt a gyermekekre: feküdjetek le, már elég volt a játékból. Hanem amint kifordult a szoba földje felé, hirtelen be is hunyta a szemét, mert olyan erősen fénylett, ragyogott a kerek kő, hogy majd megvakult a nagy ragyogástól. Aztán megint felnyitotta a szemét, nézte, nézte a követ, szólítja a feleségét is:- Nézd, asszony, valami csudakő, úgy ragyog, mint a gyémánt.- Jaj, lelkem uram - csapta össze a kezét az asszony -, ez igazán gyémánt. Mindjárt megegyeztek, hogy másnap az asszony elviszi a királyhoz a követ, hátha megvenné jó pénzen. Felkelt pitymallatkor az asszony, kendőbe takargatta a kerek követ, s ment a király színe elé. Ott mindjárt, ahogy a palotába ért, vitték a király elé. Köszön a szegény asszony illendőképpen:- Adjon isten jó napot, felséges királyom.- Adjon isten, szegény asszony, mi szél vetett hozzám? Előveszi az asszony a kerek követ, s mutatja a királynak.- Hát ezt te hol találtad, szegény asszony? - kérdi a király nagy álmél- kodással. Mondja az asszony, hogy az ura találta a vízben.- No, te szegény asszony, add nekem ezt a követ, adok érte ezer pengőforintot. Mert úgy tudd meg, hogy igazi gyémántkő ez. A szegény asszony nem szólt semmit, csak köhintett. Azt hitte a király, hogy nem elég neki az ezer pengőforint. Szavát sem várta, mondta a király:- Ha nem elég ezer pengő, adok kétezret. A szegény asszony megint csak köhintett, úgy meg volt zavarodva, hogy Időjárás Nyugat felől egyre több helyen ered el az eső, de északkeleten estig még nem valószínű esőzés. Gyakran megélénkül a délkeleti szél. Hajnalban 11, 16, délután 18, 25 fok között lesz a hőmérséklet. Észak-keleten melegebb idő várható. egy szót sem tudott szólni. Dehogy kevesellette az ezer pengőt! Hanem a király megint azt hitte, hogy kevesell! azt mondta hát a szegény asszonynak:- Hallod-e, te szegény asszony, nem sokallok én ezért a kőért három zsák aranyat sem. Adod-e ennyiért? Akkor már az asszony sem köhintett, hanem biccentett a fejével. A király egyszeribe töltetett három zsák aranyat, még szekeret, lovat is adott az asszonynak, hogy hazavigye az aranyat. Hazamegy az asszony nagy örömmel, de bezzeg volt öröm a háznál is! Most már gazdagok voltak, nem éheztek többet.- Hanem, hallod-e, feleség - mondja a halász -. meg kéne mérnünk az aranyat: hány véka lehet.- Igaza van kendnek, meg kellene mérnünk. Az ám, de véka nem volt a háznál. Nosza, átküldték egy fiút a gazdag bácsihoz vékáért.- Hát nektek ugyan mire kell a véka? - kérdi a gazdag ember csúfon- dárosan,- Az édesapám pénzt akar mérni - mondta a fiú. Hej, de nagyot kacagott a gazdag ember.- Nesze, fiam, itt a véka, majd utánad megyek én is, hadd látom azt a pénzmérést. Megy a gazdag ember az becséhez, s hát csak szeme-szája tátva maradt a nagy áimélkodástól. Ennyi pénzt még ő sem látott egy csomóban. Kérdi az öccsét:- Hol kaptad ezt a rengeteg aranyat, édes öcsém? Bezzeg most édes öcsémnek szólította. „Megállj - gondolta magában a halász -, most megtréfállak.”- Hm - mondja a halász -. ezt nekem a király adta három macskaért- Hát ez hogy lehet, édes öcsém?- Bizony úgy, édes bátyám, hogy a király palotájában temérdek sok egér van, de annyi, hogy a király és felséges családja nem tud tőlük sem ebédelni, sem vacsoráim. Meghallottam ezt én jártomban-keltemben, s három macskát elvittem a királynak ajándékba. Hej. ha látta volna kegyelmed, de megörült a király a három macskának! Mindjárt szólította a hop- mestert, s megparancsolta, hogy ennek a derék embernek három zsák aranyat adjon a három macskáért. Ahogy ezt hallotta a gazdag ember, nem volt maradása, ment haza. s mondja a feleségének, hogy mit hallott.- No bizony - mondta az asszony -, ha az az ágrólszakadt három macskát vitt a királynak, viszünk mi három zsákkal.- Én is amondó vagyok, feleség. Azzal uccu neki, végigjárták a falut, de még a szomszéd falvakat is, és ami macskát találtak, mind megvették jó drága pénzen. Amikor három zsákra valót összeszedtek, befogatott a gazdag ember négy lovat, a három zsák macskát feltette a szekérre, s nagy ostorpattogtatással elindult a király városába. Megérkezik a városba, a király palotája elé, megállítja a lovakat, a kocsist otthagyja, maga pedig felmegy a királyhoz. Bevezetik a király színe elé, s köszön illendőséggel:- Adjon isten jó napot, felséges királyom!- Adjon isten, gazdag ember, hát téged mi szél vetett ide? Mondja a gazdag ember:-Ajándékot hoztam, felséges királyom. Hallottam, hogy az öcsémnek, a halásznak a felesége is hozott, s jó szívvet fogadta felséged.- Jól van, te gazdag ember, de hol van. amit hoztáP- Mindjárt felhozom, felséges királyom. Ott áll a szekéren a kapu előtt. Lemegy a gazdag ember, hátára veszi a három zsák macskát, s viszi fel a palotába. Eközben a király összegyűjtötte egész háza népét, hadd lássanak csudát. No, jött is a gazdag ember, s ahogy belépett az ajtón, abban a szempillantásban kioldotta a három zsákot. Hej, uram, istenem, mi lesz most! Az a tenger sok macska ahány, annyifelé szaladt, nekiugrottak a földig érő tükröknek, ablakoknak, fel az almáriumokra, onnan leverték a drága aranyos poharakat, tányérokat, összetörtek azok mindent. Kiabált a király, sikoltozott a királyné, de még jobban a királykisasszonyok, s egy szempillantásra becsődültek a katonák, hogy lássák, mi történt.- Fogjátok meg! - kiáltott a király. A katonák azt hitték, hogy a macskákat kell megfogni, pedig a király a gazdag embert értette. Hanem a gazdag ember sem tátotta el a száját, kapott a jó alkalmon, futott le a palotából, s szaladt világgá. Ha meg nem állt, talán még most is szalad. A kerek kő
