Hídlap, 2003. augusztus-december (1. évfolyam, 1-82. szám)

2003-09-06 / 5. szám

tyWap RÉGIÓ 2003. szeptember 6., szombat Zselíz történelme Ipari fejlődés előtt a régió Zselíz városa a Lévai járás déli részén fekszik, a Garam jobb part­ján. A 7522 lakost számláló városka több mint fele magyarnak vallja magát A város gazdag történelmi múlt­tal rendelkezik. A terület számos csatározást, háborút megélt. A leg­régebbi írásos emlék Zselízről 1075- ből szármaszik, amikor a Garam- szentbenedeki birtikokkal kapcsola­tosan tesznek róla említést. A kö­vetkező két évtized nagyon szegény az írásos emlékekben. Csak a birto­kos család nevét ismerjük (Zselizi), akinek itt voltak földjei. Zselízről irányították a munkálatokat, így a település hamarosan a többi fölé emelkedett. A 14. században a Zselizi-család belebonyolódott a Károly Róbert kontra Csák Máté harcokba, ami a földbirtokos család kihalását eredményezte. Zselíz új tulajdonosai 1347-ben a Lévai vár urának, Becseynek két fia lett. A földesurak az Alsó-Garam mentén legalább 50 falut kormányoztak zselizi székhellyel. Ebből a korból szintén kevés írásos emlék maradt fenn. Annál többet tudunk meg a birtokokról. 1391-ben Zselízhez tar­tozó Mikola sárai László kezébe ke­rült, aki a Levicky család megalapí­tója volt. 1466-ban kihalt a Becsey család, és Zselízt női ágon Várdayék örökölték. A ló.század- ban Zselíz birtokviták tárgya lett a Dersffy és a Pálffy család közt. Eb­ben az időben foglalták el a terüle­tet a törökök és Esztergomban a ők létesítettek közigazgatási területet, Schubert kastély megszerezte Zselízt az Eszterháéy család. A háborúskodások, rablótá­madások és a fertőző betegségek következtében a város pozíciója je­lentősen gyöngült. Csak a 18. szá­zadban lendült fel ismét a gazda­ság. 1790-ben épült meg az itt talál­ható főúri kastély késő-barokk stí­lusban, melynek négy szárnya és egy belső udvara is volt. A kastélyt a 19. században klasszicista stílus­ban újjáépítették. A kastély körül angol-parkot létesített az Eszterházy család. A parkba számos növényt külföldről telepítettek be, néhány még ma is megtalálható. Az értékes és védett növényzet közé tartozik a tulipánfa, vagy például a gingkófa. A kastélyhoz tartozó birtokok száma az évek folyamán egyre nőtt, hiszen a grófi család akkori képvi­selője, Eszterházy János Károly minden újszülött gyermekének egy települést ajándékozott. így például Zselízhez tartozott a hét major: Má­ria, Karolina, Albert, Rozina, Vil­mos, Sándor, Ágota, amelyeket a gróf gyermekeiről neveztek el. A grófi család csupán a nyári hóna­pokat töltötte Zselízen. Az Eszterházyak után a zselizi nagybirtok tulajdonosa a Breuner család lett, akinek még a közeli múltban is voltak itt birtokaik. Nagy történelmi jelentőséggel bír a góti­kus stílusban épült római katolikus templom, amely a 14. században épült. Értékesek a freskói és, az ol­tár alapját képező római katona ko­porsója. A második világháborút követően a kastély épülete és kör­nyezete jelentős károkat szenvedett el. Sok értékes műemlék pusztult el, vagy tűnt el. Jelenleg a kastély épü­letén felújítási munkálatokat végez­nek, de a teljes rekonstrukcióhoz nincs elegendő anyagi forrás. Zselíz napjainkban fejlett iparral, kultúrá­val rendelkezik. Két gimnázium, egy szlovák és egy magyar nyelvű nyolcosztályos gimnázium, két alapiskola, egy zeneiskola, négy Óvoda, egy szabadidő-központ, egy könyvtár, egy termálfürdő egy kul- túrház, egy katolikus és egy refor­mátus templom található itt. Műkö­dik itt néptáncegyüttes (Kincső), Franz Schubert énekkar, és a váro­si sportklub, ahol szinte minden sportág képviselteti magát. Számos rendezvény, városnapok, fesztivá­lok, utcabálok, kiállítások, szüreti ünnepségek színesítik a település életét. A szűkös anyagi keretek közt mindent megtesz a fejlesztés érde­kében. A város polgármestere Nagy Géza, alpolgármestere Diana Csicsmanová. Schubert és Zselíz Franz Schubert, 1797-ben Lichtenthalban, Bécs elővárosá­ban, látta meg a napvilágot egy ta­nító családjában. Már kiskorában megmutatkozott tehetsége a zene Franz Schubert iránt, amit a különféle zeneiskolák­ban igyekezett elmélyíteni. Nyug­hatatlan természete miatt azonban sosem tudott megmaradni egy he­lyen. Sokáig csak barátai segítségé­vel tudta fenntartani magát. Nekik köszönhette első biztos állását, amit az Eszterházy családnál kapott. így került Zselízre tanítónak; amit ugyan eleinte megalázónak tartott, de anyagi helyzete mégis arra kész­tette, hogy elfogadja az állást. Schubert két alkalommal fordult meg Zselízen, először 1818, majd 1824 nyarán. Szálláshelye a kas­télyhoz tartozó Bagoly-házban volt. Barátainak levelében elégedetten írta, hogy jó helyre került, amit azonban kifogásolt, az volt, hogy reggel az ablaka alatt gágogó libák nem hagyták pihenni. A nagyváro­si élethez szokott zenetanárnak ter­mészetesen ez nem tetszett. Ennek ellenére jól érezte itt magát, ihletet merített az itteni népdalokból, a pa­rasztok életéből a garami táj szép­ségéből és a kastély kertjében tett sétákból. Rengeteg műve született meg itt, mint például egyik legszebb alkotása, a Litánia, vagy a Szép molnárlány. Schubert első ittlétekor csupán a cselédséggel étkezhetett. Második alkalommal már a kastélyban, a család barátjaként vendégül látták asztaluknál. A kastélyban beren­deztek számára egy szobát is, de később ezt el kellet hagynia, hiszen a családfő tartott attól, hogy komo­lyabb kapcsolat alakul ki a zeneta­nár és az egyik lánya, Carolina kö­zött. Schubert ugyanis szemmel lát­hatóan szívesen töltötte idejét tanít­ványával, vele csak négykezes da­rabokat tanított be. A szegény zene­tanár azonban nem is álmodhatott a gazdag grófkisasszonyról. Az irán­ta érzett szerelme azonban soha nem múlt el. A nyughatatlan, nagyvárosi élet­hez szokott művész nem sokáig bír­ta a vidéki életet, lejárt apjától ka­pott szabadsága is, ezért hamaro­san visszatért Bécsbe. És Zselízre már nem tért vissza. A Bagoly-ház­ban berendezett Schubert emlék­házban ma is őrzik azt a széket és zongorát, amelyen Schubert ittléte alatt komponált. A házat nagyon sok külföldi turista keresi fel még ma is. ' í i------——------——--------------------­A római-katolikus templom így Zselízre is adókat róttak ki. A* városka ígéretes fejlődése leállt. Nem voltak ugyanis megerősített várfalai, ezért nem tudott lakóinak biztonságot nyújtani. A nemesség biztonságosabb helyre költözött, a faluban maradtak pedig kénytele­nek voltak adót fizetni mind a csá­szárnak, mind a törököknek, hogy békében élhessenek. Életüket azonban nagyon megkeserítették a különféle bandák zaklatásai, ezért meg kellett tanulniuk megvédeni magukat. Már a törökökkel folyta­tott harcokban, a 17 század elején Egykori gazdasági iskola, ma városháza Czigler Mónika Építőipari üzletember találkozó volt osztrák és magyar vállalkozók részvételével a Technika Házában. A találkozó célja az építési vállalko­zók együttműködési lehetőségeinek megvitatása, vegyes vállalatok létre­hozásának kezdeményezése. Vonák Sándor az IPOSZ Építőipari Szövet­ségének elnöke üdvözölte a Burgerland tartományból érkezett osztrák vendégeket és az esztergomi építőipari vállalkozókat. Köszöntő­jében utalt arra, hogy az uniós csat­lakozás szorosabb együttműködési lehetőségeket kínál a két ország vál­lalkozói számára, és már most el kell kezdeni a kapcsolatok kiépítését. „Kölcsönös bizalom alapján lehet csak együttműködni és ehhez első­sorban a személyes ismeretség kell.” - hangsúlyozta Vonák Sándor. Ennek előmozdítására szervezték a találkozót, amelyen a két ország építőipari vállalkozói megismerhetik egymást, tárgyalhatnak az együtt­működésről. Az osztrák tőke és technológia szerencsésen ötvöződ­het a magyarországi befektetési le­hetőségekkel. A térség lehetőségeiről, az Ipari Park, a turizmus fejlesztésének té­makörében Knapp János Pál, Esz­tergom alpolgármestere adott tájé­koztatást. Az esztergomi Ipari Parkban je­lenleg négyzetméterenként 3900 fo­rintos áron lehet infrastruktúrával ellátott területet vásárolni. Az Ipari Parkba betelepülő vállalkozások számára a munkaerő is biztosított, hiszen Esztergom-Párkány régióban több mint 100 ezer ember él és a szlovákiai térség munkanélküliség­ének gondjain segít az esztergomi munkahely növekedés. A Suzuki gyár beszállítói köréhez kapcsolódó Autóipari Klaszter és az Ipari Parkba történő betelepüléssel kapcsolatban igen nagy érdeklődés volt osztrák vállalkozók részéről. A turizmus fej­lesztésének keretében a Prímás szi­geten termál- és élményfürdő és egy 120 szobás szálloda építése is rövidesen megkezdődik. Azonban egy fürdőhöz közeli 150szobás szál­loda megépítésére is keresnek be­fektetőket. Ugyancsak a szigeten lesz a Disneyland-hez hasonló ma­gyar népmese park, amely a csalá­dok számára nyújt majd kellemes szórakozást. Ez is lehetőség az épí­tőipari befektetők számára, akár­csak a Dunakanyarra néző 13 hek­táros területen felépíthető üdülő­park. A humán erőforrás fejlesztése területén a felsőfokú oktatás fejlesz­tését célozta meg a város. A jelenlegi két főiskola mellé újabb felsőfokú oktatási intézmé­nyeknek kívánnak helyet adni. Az alpolgármester úr tájékoztatója után a szakmai továbbképzésről és a mikrovállalkozók együttműködésé­ről volt szó. A két napos osztrák­magyar építőipari üzletember talál­kozó Visegrádon folytatódik. A Ki­rályi Palotában Hadházy Sándor, Visegrád város polgármestere és a térség országgyűlési képviselője ad tájékoztatást a térségfejlesztési irányelvekről, valamint dr. Rejtő Pé­ter, Ausztria budapesti nagykövet­ségének kereskedelmi tanácsosa az együttműködési lehetőségek jogi hátterét ismerteti. Az osztrák vendé­gek elutazásuk előtt egy folyamat­ban lévő építkezést is megtekinte­nek a Pest megyei Mende települé­sen. Muzslai Agnes Hídemberek Esztergom az én Rómám - Prokopp Mária lokálpatriotizmusa „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon le­gyünk benne.” Tamási Áron szellemében a Hídlap- ban sorozatot indítunk, olyan lokálpatrióták bemu­tatása céljából, akik a tér­séghez fűződő kötődésük­ről, és gyökereikről valla­nak. Az első vendégünk. Prokopp Mária művészet­történész-professzor volt.- Budapes-Esztergom-Róma kö­zött ingázik. Mi köti Esztergomhoz?- Esztergom a családomnak közel 3oo éve az otthona. Az esztergomi őseim, a fűszerkereskedő Trenkerek a török utáni betelepüléskor érkez­tek, és ugyanabba a házban éltek, amiben most mi is lakunk. A déd­apámat, Prokopp János építészmér­nököt a Bazilika építése vonzotta ide, majd Esztergom város, -várm­egye és a prímás főépítésze lett. Az ő munkája a mai postahivatal épülete és a Deák Ferenc utca 2. alatt talál­ható levéltár, valamint a 7 szám alatt lévő romantikus stílusú lakóház. 0 volt az esztergomi Daloskor megala­pítója. Az 0 fia, a nagyapám, Eszter­gom város főügyésze, és az Eszter­gom és Vidéke lap főszerkesztője volt. Édesapám a Prímási Levéltár­nak volt évtizedekig a vezetője, és Esztergom helytörténetét is feldol­gozta. Az édesanyám - a Keresztény Múzeum művészettörténésze - sop­roni származású, de őt is megragad­ta a hely szelleme, munkásságáért Esztergom díszpolgárává választot­ták. A 6o-as években O alapította meg a városban az idegenvezetői tanfolyamokat, számos írása jelent meg a városról. A 70-es években, a megyei lapban megjelenő Eszter­gom történetét együtt írták édes­apámmal. A munkába én is bekap­csolódtam.- Akárcsak Babitsnak, Önnek is Esztergom az örök város, ahová minden út vezet?- Az egyetem elvégzése után hét évig dolgoztam az Esztergomi Vár­múzeumban. 1969 óta Budapesten, az ÉLTE Művészettörténet Tanszé­kén tanítok. A közép-európai és olasz XIV századi falfestészet a kuta­tási területem, ezért utazom gyakran Itáliába is. A mai napig Esztergom maradt az állandó lakásom, és az adót is ide fizetem. Jelenleg egy Esz­tergomról szóló helytörténeti tan­könyv írásában veszek részt. Igyek­szem segíteni minden jó kezdemé­nyezést. Tagja vagyok az Esztergom Városszépítő Alapítványnak, és az esztergomi alapítású Szent István-díj Alapítvány Kuratóriumának vagyok az elnöke.- Lesz-e folytatása ennek a tiszte­letreméltó lokálpatriotizmusnak a családban?- Nekem nincs családom, a há­rom testvéremnek viszont 12 gyere­ke van. Ok gyakran jönnek vissza az ősi családi fészekbe. Szeretik Eszter­gomot. Jelenleg két friss építészünk van, a húgom fiának, Varga László diplomamunkája az új esztergomi nemzetközi hajóállomás tervezése volt, amit a bírálói nagy érdeklődés­sel fogadtak.- Esztergom Szent István városa. Hogyan hasznosíthatnánk Szent Ist­ván örökségét napjainkban?- Szent István királyunk a hídépí­tésben is a legfőbb példaképünk le­het édesapjával, Géza fejedelemmel együtt, aki a németektől elszenve­dett vereségek után 973-ban elküld­te követeit I. Ottóhoz, a német-ró­mai császárhoz, és a békés együtt­működésről tárgyalt. Katonákat és hittérítőket kért, majd kapott. Ezer évvel ezelőtt Szent István, tekinté­lyes önálló független államként ve­zette hazánkat az európai közösség­be. Állama már olyan erős volt, hogy a német-római császárnak is el kellett ismernie, hogy egy új hatalom született, ami István megkoronázás­ban jutott kifejezésre.- Lapunk sokatmondó elnevezé­sére is utalva, mit jelent Önnek a híd?- Esztergom közel háromszáz évig volt főváros, nem véletlenül válasz­totta már Géza fejedelem és Szent István király is az ország központjá­nak. Ma is megvan a lehetősége, hogy országon belül és az Unióban is központi szerepe legyen. Örömmel vettem kezembe a Híd- lap első számait. Kitűnő a lap címé­nek megválasztása. Valóban Eszter­gom újjászületését eredményezte a Mária Valéria híd újjáépítése. A híd mindig a lét-teret jelentette, ez adta meg a város fejlődésének a lehető­ségét. A híd jelképe annak is, hogy egymás felé is megtaláljuk a kapcso­latot, mert csak egymást segítve tu­dunk jövőt építeni. Különösen örü­lök, hogy a Hídlap az egész régió lapja kíván lenni. A túlsó parton is sok érték, műemlék maradt. Ez is visszaállíthatja Trianon által kettévá­gott nemzeti tudatunkat. Az Európai Unióban a határok megszűnésével az ezeréves Magyarország vérkerin­gése végre helyreállhat. Remélem ez a lap mindenkinek öntudatot fog adni, a Dunán innen és túl, mert mindenkinek híddá kell válnia a családban, a munkahelyén, az egész térségben, a Kárpát-me­dencében és az Unióban egyaránt. Csonka Prokopp Mária: Váljunk híddá!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents