Hídlap, 2003. augusztus-december (1. évfolyam, 1-82. szám)
2003-08-15 / 1. szám (0. szám)
Ftfdlap REGIO 2003. augusztus 15., péntek Tűzeset Párkányban 2003. augusztus 12-én délelőtt tűz ütött ki egy tizenkét emeletes háztömb nyolcadik emeleti lakásban. Az égő ház körül összesereglett szomszédok döbbenetes látványnak lehettek szemtanúi. A lakásokban található bútorok, szőnyegek és műanyagok égtek. Kétségbeesett, sokkos állapotba került emberek várták a menekülést jelentő segítséget. Többüknek örökklévalóságnak tűnő másfél óra várakozás után sikerült csak az égő épületből kijutni. A párkányi tűzoltók közben mindent megtettek az emberek kimentése és a tűz elfojtása érdekében, de az idejétmúlt technika és balszerencse csaknem tragédiába torkollott. Az egyik tűzoltó autónak szétdurrant a gumiabroncsa, a másiknak a tömlője mondta fel a szolgálatot, mielőtt segíthetett volna. A kocsik létrájával pedig csak a nyolcadik emeletet lehetett elérni. Szerencsére Esztergomból időközben befutott tűzoltók modernebb technikával rendelkeztek és az ő 44 méter hosszú létrájukkal gond nélkül elérhették a felsőbb emeleteket. Elsősorban nekik köszönhetően sikerült a tüzet megfékezni és a felső emeleteken rekedt embereket kimenteni. Több embert létrán, vagy tűzoltókocsi kosarában hoztak le, de voltak olyanok is, akik tűzoltók segítségével a tőlük kapott gázálarcban jutottak a földszintre. Néhányan meggondolatlanul a liftet használták menekülésre, pedig tűzesetkor elsőként a villanyt szokták kikapcsolni. Jobb nem gondolni rá, hogy mi történt volna, ha liftezés közben áramtalanítják az épületet. A liftbe rekedtek bizonyára megfulladtak volna. Csodával határos módon, a tűz nem követelt emberéletet, de két érsekújvári tűzoltó füstmérgezést szenvedett. Ok egy kilencéves csecsemőt és egy áldott állapotban lévő nőt mentettek meg. Önzetlenül átadták nekik saját légzőkészüléküket, mellyel viszont saját életüket kockáztatták (légzőkészülék nélkül lélegezték be a füstöt). Összesen hatvan embert kellett elsősegélyben részesíteni, néhányat sokkos állapota miatt, de szerencsére egy tűzoltón kívül senki sem szorult kórházi ápolásra. A tömbházban lévő 72 lakásból öt teljesen kiégett, de a többi közül is sok megrongálódott. Három és fél órás tűzoltás után az alsóbb szinteken számos helyiség mennyezetéből esőként csepegett a víz, a padlót pedig bokáig érő víz borította. A példátlan tűzeset hozzávetőleg 220- 250 embert érintett, akik bizonytalan ideig lakás nélkül maradtak. A túlnyomó többségük rokonoknál, ismerősöknél talált szállást. A városvezetés szükségmegoldásként iskolákban állítatott fel ágyakat, néhányan ott találtak menedéket. A tűzeset másnapján szakemberek mérték fel a kár terjedelmét és a megrongált lakások statikus állapotát. A vizsgálat eredménye alapján döntöttek a javítás terjedelméről és a vis- szaköltözködés belátható ütemtervéről. Az egyik gondot az áram- és a vízszolgáltatás felújítása jelenti. Egy biztos, hogy a kiégett lakások javítása huzamosabb időt vesz igénybe. A többi helyiségeket pedig ki kell szárítani, illetve rendbe tenni mielőtt a tulajdonosok beköltöznének. A tűz érzékeny csapást jelent azoknak a családoknak, akiknek nem volt lakás- biztosításuk. Félő, hogy nekik a biztosító nem téríti meg a keletkezett kárt. Olyanokkal is beszéltem, akik röviddel a tűzeset előtt újították fel a helyiségeket, meszeltek és új bútort vettek. Mind a tűzoltók, mind a lakók túlnyomó többsége bátorságból jelesre vizsgázott. Saját életük kockáztatásával embereket kimenteni, vészhelyzetben a tizedik emeletről biztosító kötél nélkül egy létrán remegő lábbal lejönni, nem mindennapi teljesítmény. Az átélt veszély érzékelésére jó példa Skladan Gyula esete, aki közvetlenül a tűz kitörése előtt fürdőkádat festett. A tűzoltáshoz hideg vizet akart kiengedni, amikor legnagyobb meglepetésére víz helyett gőz lövelt ki a csapból. A gyengébb idegzetűek a gőz láttán, vagy a tűz felismerése pillanatában lehet, hogy pánikba estek volna. Neki erre nem volt ideje, bámulatos hidegvérrel létrán ereszkedett le a tizedik emeletről. "Nem volt más választásom, a szédítő magasságból másznom kellett. A létráról nem néztem le, csak ereszkedtem." A két füstmérgezést, a kárt és a "kilakoltatással" járó nehézségeket leszámítva a félelmetes párkányi tűz végül is szerencsésen végződött. A tűz oka egyelőre nem ismeretes, de könnyen lehet, hogy rövidzárlat okozta. Fél éve ugyanebben a háztömbben, két emelettel közvetlenül a mostani tűzgóc alatt kellett egy rövidzárlat okozta tüzet megfékezni, akkor komolyabb károk nélkül. A szerencsétlenségben szerencse, hogy délelőtt és nem az éjszaka kellős közepén lepte meg a mintegy 220-250 alvó embert. Rossz rágondolni, hogy milyen tragédiát okozhatott volna egy hasonló terjedelmű éjszakai tűzvész. Párkányban különben öt tizenkétemeletes toronyház van, melynek tűzvédelme a jelek szerint nem megfelelő. A régiós együttélésnek egyébként fontos példája, szimbóluma az esztergomi és párkányi tűzoltók közös mentőakciója. A számos tanulság között figyelemre méltó, hogy a régió (mint ahogy már korábban többször is) Önmagán segített. Oravetz Ferenc A nyomtatott sajtó Esztergomban Most megjelenő napilapunk büszke felmenőire, hiszen elődei között sok jelentős, különböző rendszerességgel megjelenő nyomtatott sajtótermék szerepel. A kezdet az 1828- 1833 között megjelent esztergomi Uránia volt, azonban a rendszeres megjelenésű helyi újságírás az "Esztergomi Újság" című első helyi hetilappal indult, amely éppen száznegyven éve, 1863 októberében jelent meg. A század elején már huszonnégy különböző lap volt a városban, amelyek hetente, vagy annál is gyakrabban kerültek az olvasókhoz. A város fejlődésére és közéletére az "Esztergom", a "Magyar Sión", az "Esztergom Vármegye" és az "Esztergom és Vidéke" gyakorolta a legnagyobb hatást. Az "Esztergom" alapításában részt vevő Csemoch János (1852-1927) hercegprímás a lap arcvonalát a katolikus és magyar hazafias gondolkodásnak megfelelő, a változó napi politikától független sajtóként határozta meg. A lap 1895. október elsejétől fennállásának negyven esztendeje alatt ennek szellemében folytatta azt a munkát, amit Keményffy K. Dániel lapszerkesztő és laptulajdonos, Prohászka Ottokár főmunkatárs valamint Esztergom vezető papjai megkezdték. A Tanácsköztársaság leverése után előbb az Esztergomi Keresztény Szociális Városi Párt, majd később az Esztergomi Keresztény Nemzeti Egyesülés Párt lapjaként indult újra. A lap szerkesztője és kiadója 1935-ig többször is változott, utoljára Marczell Árpád, illetve a Lingauer Sándor főispán vezette Esztergomi Lapkiadó töltötték be ezeket a tisztségeket. Az "Esztergom" - gazdasági nehézségek miatt - 1935 február 27- én jelent meg utoljára. _ Az 1934. szeptember 15-én először megjelent "Magyar Sión" már bevezetőjében jelezte, hogy minden magyar katolikusok lapja kíván lenni. Ehhez híven mindvégig nagy terjedelemben foglalkozott az egyház ügyeivel. Munkatársai között találhatjuk Túri Béla (1875-1936) prelá- tuskanonokot, aki később Esztergom országgyűlési képviselője, Huszár Károly (1882-1959) kanonokot, Széchenyi György (1889-1938) grófot és sok más, befolyásos és (el)ismert személyeket. A lap felelős szerkesztője és kiadója mindvégig dr. Lippay Lajos (1897-1949) volt. A gyakorlati szerkesztést 1941-ben dr. Szappanyos Béla (1913-1964), majd 1942. szeptemberétől dr. Vajda József vette át az 1944. október 15- én megjelent utolsó számig. Az előző két laptól merőben eltér a viszonylag rövid életű - 1941. október 2. és 1943. december 30. között - megjelenő "Esztergom Vármegye". A társadalmi és politikai napilap az előzőekhez képest szélesebb horizonton mozogva tájékoztatta az itt élőket a vármegye életéről. A lap a városban közkedvelt és a kor jelentős értelmiségeivel jó viszonyt ápoló irodalmár, Simándi Béla szerkesztésében és kiadásában jelent meg. Hozzá csatlakozott a dr.Némedy Gyula által "esztergomi Móra Ferenként" jelzett Buga László. Az ő vezetésével szerkesztőségi bizottság is alakult, amelyben a lapban publikálókon kívül helyett kaptak a helybéli kulturális intézmények, egyesületek képviselői is. A város talán legnagyobb hagyományokkal bíró lapja az 1879.június 1-től 1944. június 20-ig megjelenő "Esztergom és Vidéke" volt. Ez a lap nevezhető talán leginkább polgárinak, hiszen nemcsak az olvasótábora, hanem a mecénása és kiadója is a polgári körökből kerül ki Mellinger (Medvei) Rezső kereskedő személyében. Alapítója dr. Kőrösy László. Az első korszakának legismertebb és legaktívabb munkatársa Munkácsy Kálmán (1886-1901), aki többek között a "Hét" és a "Pesti Napló" újságírója volt. Kőrösy László távozása után a szerkesztő és a kiadó is többször változott, közülük Prokopp Gyula és Brenner Ferenc, később Laiszky Kázmér, Szvoboda Román és Vitái István tudott csak hosszabb ideig a posztján maradni. A lap 1921-től keresztény politikai és társadalmi lapként határozza meg a profilját, 1939-ben ünnepli megjelenésének hatvanadik évfordulóját. Ez év január 29-től az első bécsi döntés értelmében a Magyarországhoz visszacsatolt Párkány is jelentkezett önálló rovattal. Működésének alapelvei a következők:"... közéleti tisztaság, a közvéleménynek helyes, indulatmentes irányítása, őrtállás a családi és az egyéni becsület mellett, az igazi nagyok megbecsülése, az álemberek leleplezése, a bulvárszellem távoltartása. " Az "Esztergom és Vidéke" 1944. június 28-i megszűnése után 1986-ban alakult újra, mint a század első felében megjelent lap névutódja. A rendszerváltásig kisebb terjedelemben, elsősorban esztergomi program- füzetként létezett, majd egyre több publicisztika kapott benne helyet. A havilapból fokozatosan hetilappá formálódó újságban az önkormányzati hírek és beszámolók mellett helyett kaptak a helyi értelmiség és tollforgató fiatalság írásai is. A fent említett újságok csak töredékei a régióban az elmúlt több mint száz évben megjelent tömérdeknyi nyomtatott orgánumnak, azt azonban jelzik, hogy amennyiben a történelem és a hatalom engedte a szabad szó nyomtatását, az egykori vármegye területének lakói mindenkor szükségét érezték a saját, róluk szóló sajtó létezését. Ehhez hasonló lehetőség, mint most, az egységes Európa küszöbén állva, talán csak a magyar sajtó hőskorában, a századelőn volt. Nagyszüleink akkor tudtak vele élni, most rajtunk a sor. Bukovics Krisztián (Felhasznált irodalom: Újságok a Horthy-korszakbeli Esztergomban /Limes, 1990. 2.szJ című tanulmánya.) Legyetek jók ha tudtok Az esztergomi Várszínházban ötödik és egyben - a nyári előadások keretében - utolsó alkalommal adják elő a mai napon (augusztus 15.) a Legyetek jók, ha tudtok című nagysikerű darabot. A színjátékot Vajda Katalin írta a televízió által már ismertté vált olasz, Luigi Magni és Bernardino Zapponi filmje alapján. Moravetz Levente rendező ezt a Néri Szent Fülöp életét bemutató igaz történetet két részben vitte színre. Néri Szent Fülöp (1515-1595) Róma egyik külvárosi szegénynegyedének papja és tanítója, kinek munkássága a gyermekek nevelése területén fontos előrelépést jelentett. Meggyőződése szerint - korának közfelfogásával ellentétben - a gyermeket nem lehet kis felnőttnek tekinteni, akiben születésétől fogva benne van a rossz és a bűn, hanem mint gyermeket - aki természeténél fogva tiszta, jó és romlatlan - szeretettel teljes emberré kell formálni. Ennek megfelelően nevelési módszerében nem alkalmazott szigort és pálcát, sokkal inkább a vidámságra, örömre, baráti légkörre fektetett hangsúlyt. Életét a szegény gyermekek nevelésének szentelte, sokat énekelt, játszott, kirándult velük, és bebizonyította, hogy játékos módszerekkel is lehet eredményesen és komoly dolgokat tanítani. Fontosnak tartotta, hogy kis tanítványai ne parancsra vagy utasításra cselekedjenek, hanem szabad, örömteli, belülről fakadó indíttatásra. A színdarab és a Fülöp atya alakját megformáló színművész (Horányi László) ezt az alázatos, örök vidám, a gyermekekhez szelíd, az egyházi elöljárókkal szemben elvi kérdésekben gyakran hajthatatlan Szentet mutatja be, aki bár feltétlen tekintéjytisztelő, a bíborosi kinevezést sem V Sixtus sem XIII. Gergely pápától nem fogadta el. A történet vezérfonalát mégis egy általános és örökérvényű probléma: a Jó és a Rossz harca alkotja, amely a belső szabadság elvén alapul. A Jó megtestesítője Fülöp atya, míg a Rossz a darab során három személy (Jacomo fazekasmester, Mór nő, Elia szabómester) alakjában is megjelenő ördög, aki időről időre felbukkan, hogy megkísértse és elfordítsa Istentől Fülöp atya neveltjét, Cirifischiot. Mesterkedését siker koronázza, hiszen a fiút végül a gyilkosság bűnébe sodorja, amiért Cirifischionak bűnhődnie kell. A színjáték végkicsengése azonban mégsem a fiú halálának tragédiája, hanem az a tény, amit Néri Szent Fülöp hitt és vallott: hogy minden emberben benne van Isten, és mindenki benne van Istenben. Moravetz Levente rendezésében a főbb szerepeket a temesvári Csíki Gergely, a budapesti József Attila és az egri Gárdonyi Géza színtársulat színészei alakítják, míg a gyermekszerepekben az esztergomi és környékbeli általános iskolák tanulói láthatók, név szerint: Dudás Eszter, Égi Zsófia, Farkas Enikő, Füvesi Bea, Hack Róbert, Horváth Kriszta, Hudecz Anna, Jászberényi Fanni, Kanász Nikolett, Kaszás Tamás, Knapp Bence, Knapp Réka Kováts Dénes, Megyesi Zoltán, Mentés Gábriel, Meszes Balázs, Sebestyén Borbála, Sovány Gábor, Szalma Katalin, Szurcsik Ádám, Verhóczki Gergely, Völner Eszter K. H. ’’Jövőre is megismételjük” Interjú Horányi Lászlóval, az Esztergomi Várszínház igazgatójával • Hídlap: - Akik látták már az előadást, önt is felismerni vélhették a szereplők között. Mely szereplő bőrébe bújt ebben a darabban? Horányi László: - Fülöp atyát személyesítem meg, akiről azt azért érdemesnek találom elmondani, hogy az egyháztörténet egyik legtalányosabb egyénisége volt, ami abból is adódott, hogy egy meglett férfikorban lévő felszentelt római pap volt, aki szociális és lelkipásztori szolgálatát olyan "diogenészi stílusú" filozófus mókázással elegyítette, amivel kortársaitól kiérdemelte a "buffone de Dió" - Isten bohóca - gúnynevet. Talán jobb is lenne, ha nem árulnánk el többet az előadásról, a darabról, hiszen a mai nap még műsoron ez az igaz történet. Hídlap: - Arról beszélgessünk inkább, hogy a nézők fogadtatása milyen volt, hiszen már négyszer előadták a darabot, rendelkezik tehát személyes tapasztalattal is? Horányi: - Az Esztergomi Várszínház tízéves fennállása óta a legsikeresebb előadás volt, ez biztos. A főpróba napján mind az öt előadásra elkelt az összes jegy. Azóta ugye már játszottuk, és akkora lett a siker, amire mi sem számítottunk, már több helyre hívták a társulatot Budapestre. Az óriási érdeklődésre és a nagy sikerre való tekintettel jövőre is műsorára tűzi az Esztergomi Várszínház ezt a darabot, legalább tíz előadással. Hídlap: - A szereplőkről mit kell tudnunk, mert ahogy én elnéztem, nagyon érdekes az összeállítás. Horányi: - Igen a színészek Budapestről, Egerből és Temesvárról érkeztek, míg a gyerekek a helybéli és környékbeli iskolák, valamint a szomszédos párkányi általános iskola diákjai. A mai előadás az utolsó, és ilyenkor kicsit másképp érzek, hisz aktív részese is voltam ennek a nagysikerű előadásnak. Remélem, mindenkinek örömére szolgálunk azzal, hogy ezt jövőre újra megismételjük... Kipke
