Hídlap, 2003. augusztus-december (1. évfolyam, 1-82. szám)
2003-09-04 / 3. szám
2003. szeptember 4., csütörtök APRÓ Rfálap MEGRENDELŐSZELVÉNY Megrendelem 2003..................................1-től a HÍDLAPOT ............................példányban □ 1 hónapra □ 3 hónapra (1 400.-Ft) (3 90Q-Ft) □ fél évre □ egy évre (7 500,-Ft) (14 000.-Ft) Név: ___________________:■■■ Ké zbesítési cím: ...__....__________ A k itöltött szelvényt a következő címre kérjük beküldeni: Strigonium Rt., Esztergom, Deák Ferenc utca 4. k ...........................................Hirdetési tarifáink 11128 oldal-40x29mm 1/8 oldal -40x470mm-32.000 2900Ft+ÁFA Ft+ÁFA-320x58mm-32.000 Ft+ÁFA 1164 oldal-80x29mm-4600-160x117 mm -32.000 Ft+ÁFA Ft+ÁFA-80x235mm-32.000 Ft+ÁFA-40x58mm-8900 Ft+ÁFA Woldal-80x470mm-60.000 1132 oldal-160x29mm-8900 Ft+ÁFA Ft+ÁFA-320xll7mm-60.000 Ft+ÁFA-80x58mm-8900 Ft+ÁFA -40xll7mm-8900 Ft+ÁFA-160x235mm-60.000 Ft+ÁFA 1/2 oldal- 160x470mm-116.500 1116 oldal-320x29mm-17000 Ft+ÁFA Ft+ÁFA-320x235mm-116.500 Ft+ÁFA-160x58mm-17.000 Ft+ÁFA -80xll7mm-17.000 Ft+ÁFA 1 oldal-320x470mm-225.600-40x235mm-17.000 Ft+ÁFA Ft+ÁFA EZ AZ ÖN CÉGE / / HIRDETESENEK HELYE! Az Ister-Granum Eurorégió EZ ITT AZ ÖN HIRDETÉSÉNEK A HELYE! EZ ITT AZ ÖN HIRDETÉSÉNEK A HELYE! EZ ITT AZ ÖN HIRDETÉSÉNEK A HELYE! EZ ITT AZ ÖN HIRDETÉSÉNEK A HELYE! A tengerléptékű cipellő Egyszer volt. hol nem volt, volt egyszer egy szegény asszony. Annak olyan vásárra járó ember volt az ura, hol keresett, hol nem, de a kislányuknak mindig hozott valamit. Egyszer, amikor éppen indult már a vásárra, megkérdezte a kislányát:- Mit hozzak neked, drága szép violám? Az gondolkozott, gondolkozott egy kicsit, aztán rávágta:- Tengerlépő cipőt hozzon, édesapám.- No jól van - mondta a szegény ember -, ezt nehéz lesz hozni, de megpróbálkozom. El is indult. Hát amint megy, mendegél, megéhezik, és leül egy nagy fa alá, egy forrás mellett, hogy eszik valamit a tarisznyájából. Kivesz egy kis kenyeret, vereshagymát, meg volt még három szem szilvája. De csak kivette meg visszatette, hogy majd holnap eszi meg. Hát amint ezzel a tevés-vevés- sel jóllakott, és be akarja kötni a tarisznyáját, látja, hogy egy icipici ember kilép a forrás vizéből, odaáll elébe, és megszólal:- Hallod-e, szegény ember, beteg a kislányom, szilvát kíván, de én nem tudok adni neki, nem volna neked három szem9 Jótett helyébe jót várj!- Nesze, itt van éppen három szem szilva, vidd el a kislányodnak, aztán legyen jobban tőle! Nem is gondolkozott, hanem adta szívesen, mert jószívű ember volt. Másnap a vásárja nagyon jól sikerült. Indulna is hazafele, de eszébe jut a kislánya. aki tengerlépő cipőt kíván. Körüljárta a vásárt, de sehol nem hallott olyat kiabálni. Mikor meg odament valamelyik sátorhoz, aztán kérte, kikacagták. A végén még meg is akarták verni, hogy biztosan lopni akar valamit, azért kér tengerlépő cipőt. Nohát, már nem tudott mit tenni, hazaindult. Újra leült annál a forrásnál, amelyiknél reggel evett-ivott. Hát amint ott leült, látja, hogy a kis ember egy szép skatulyát hoz, s azt mondja:- Ki ne bontsd hazáig, otthon meg add oda a lányodnak! Hej, de erősen kíváncsi volt az ember! Mikor evett-ivott, csak kibontotta a cipőt, merthogy a tengerlépő volt a skatulyában. Halljatok csudát, a cipő csak kiugrott a skatulyából, felugrott az ember lábára, és azt kérdezte.- No, kedves gazdám, hova menjünk? A szegény ember rávágta:- A Holdra. Megszorítja a cipő az ember lábát, és azt mondja:- Én oda nem viszlek, máshova akarj menni.- Hát akkor vigyél el a falumba, a torony tetejébe.- No, te is bolond vagy - mondja a cipő -, ennél jobb helyet is kitalálhattál volna. Én elviszlek a torony tetejére, de jól megfogóddz, le ne ess! Abban a percben ott volt a falujában, a torony tetején. De ijedtében mindkét cipő leesett a lábáról. Hát ahogy hajt a kondás kifelé, meglátja, hogy a torony tövében van egy pár gyönyörű cipő. "No - gondolja -. ilyent csak a papkisasszony hord, elviszem hozzá, biztosan megveszi." De annak olyan nagy volt a lába, hogy még a kettőbe se ment bele az egyik. Mit csináljon most ezzel a szép cipővel? - tűnődik a kis kondásfiú. Akkor veszi észre, hogy a szegény ember szinte halálra váltan ott kapaszkodik a torony tetejében. Fel is kiáltott neki:- Szorítsa jól, Jóska bátyám, a végét, mindjárt hívom a bakteri meg a tűzoltót! Hogy könnyebben szaladjon, letette a cipőt. A faluban fut a hír, mint a tűz. A szegény asszony meghallotta, hogy mi történt, karjába kapta a kislányt, aztán ő is futott a templom felé. Amikor odaért, letette a kislányt a padra, ő meg odaállta torony alá, hogy biztassa az urát, le ne essen már, mert hisz addig is nehezen éltek, de ha ő leesik, még nehezebben fognak élni. Hát míg az asszony ott nézett fel az ura felé, a kislány meglátta a cipőt, és felhúzta a lábára. Az meg megszólalt menten:- Mit parancsolsz, kedves kis gazdasszonyom? Az meg éppen ránézett az apjára, aki már alig-alig lélegzett a félelemtől.- Azt akarom, hogy az apámat hozzuk le, vegyük magunkhoz édesanyámat is, és menjünk az Üveghegy alá! Aztán meglátjuk, mi lesz.- Ez már beszéd! - mondja a cipő. Alig néztek széjjel a falubeli népek, már nem volt ott a torony tetején a szegény ember, de nem volt ott se a kislányuk, se a felesége, de még a cipő sem, amit a kondás reggel lelt. "Na, ez csuda egy dolog! - gondolta a bíró. - Ha nem tudnám, milyen becsületes ember volt ez a szegény ember, azt hinném, ő lopta el a cipőt.'1 Hej, pedig ha tudták volna, hol a cipő, lett volna csodálkozás! A szegény ember meg családja az Üveghegy alatt egy szép kis házat kapott, aztán ott dolgozgattak. A kislány meg folyton a cipővel játszott. Hát egyszer megint fel találta hűzni, megszólal a cipő:- Mit parancsolsz, kedves kis gazdám? Hova menjünk?- Az égbe szeretnék menni! - mondja a kislány.- Az nem jó hely, onnan nem jöhetsz vissza, kívánkozz inkább a paradicsomba vagy a tündérek közé vagy az óriásokhoz vagy a boszorkányhoz, csak éppen az égbe ne vágyj még!- Na jó - mondja a kislány -, akkor menjünk a böjti boszorkányhoz!- Jól van - mondja a cipő -, csak nagyon vigyázz, amit a boszorkány mond, mindent visszafelé csinálj, mert így is keserves lesz kiszabadulnod, de ha nem fogadod meg a szavam, sose szabadulsz ki onnan. Bizony szegény kislány még egyet se sóhajtott, már ott állott a vén böjti boszorkány előtt. Hej, de csúnya volt! Az orra mellét verte, és olyan csúnya hangja volt, hogy a kislány félelmében majd meghalt.- Na, ha már itt vagy, fogd ezt a korsót, aztán merítsd tele a kútról! - mondja a kislánynak, azzal a kezébe nyom egy csúnya, piszkos, rossz korsót. A kislány meg erősen a földhöz vágta. Hej, halljatok csodát! Annyi varan- gyos béka lett belőle, ahány cserépdarabra tört. Aztán hirtelen elbújtak a földbe.- Na, ha te ilyen mérges vagy, akkor menj is haza úgy, ahogy tudsz, de nekem nem kellesz! - mondja a boszorkány a kislánynak. Az meg fogta magát, leült a küszöbre. Elkezdett körülötte repkedni hat szép fehér galamb. Ette a méreg a boszorkányt, de nem tudott mit tenni. A kislány meg kiforgatta a tarisznyáját, kivette a kenyerét, aztán abból csipegetett a galamboknak. Azok meg leszálltak a vállára, kezére, onnan ettek. Dühében a boszorkány majd megpukkadt már. Azt mondta a kislánynak, azonnal menjen onnan. Az meg fogta magát, benyitott a szobába. Hat amint benyitott, látott ott megkötözve egy szépséges szép legényt. Az meg könyörgött neki, oldja meg a kötelet, és adjon vizet neki. De már a boszorkány is ott volt, ráparancsolf a leányra:- Azonnal kösd meg a legényt vastagabb kötéllel, és vigyél ki minden ennivalót a szobából! De a lány mindennek a fordítottját csinálta, feloldotta a kötelet, vizet adott a fiatalembernek, az megerősödött, felkapta a kardját, összeaprította a boszorkányt. Akkor elmondta, hogy ő elvarázsolt királyfi, az a hat fehér galamb pedig az ő hat leánytestvére. A kislány nagyon boldog volt, hogy megszabadította őket a varázslat alól, de megmondta, hogy mindent a tengerlépő cipőnek köszönhetnek. A fiatalember szerette volna elvinni a kislányt az apjához, az Üveghegy királyához. De hát hogy menjenek? Azt mondja a lány:- Halljátok-e, nekem van egy pár cipőm, az hozott ide, az elvisz oda is, de én előbb a szüléimét akarom látni.- Hát jól van - mondja a királyfi -, menjünk arra! így aztán legelőször elmentek az öregekhez. Ott a cipő elmondta, hogy mindent a szegény ember jó szívének köszönhetnek, mert ha az a szilvát nem adja a törpének, nincsen tengerlépő cipő. Igaz, hogy nem lett volna annyi baj sem, de nem is volna most olyan boldog a kislány, amiért az Üveghegy királyának a fia szereti, és el akarja venni feleségül. De nagyon vigyázzanak, a cipőt soha ne adják senkinek, mert abban a percben megváltozik a szerencséjük. így a tengerlépő cipő nagy becsben volt. Mindig a tükör előtt állt. Ha rásütött a nap, ragyogott, este meg világított. Amikor a király meglátta, annyira megkívánta, hogy majdnem baj lett belőle. De a lakodalmon azt mondta a hat királykisasszony:- Annak a cipőnek köszönhetjük, hogy élünk, tehát ne bántsa, apám a cipőt, mert ha valaki másé lesz, mint aki megkívánta egyszer, akkor baj lesz belőle. így a király lemondott a tengerlépő cipőről, csak azt kérte, vinnék el egyszer őt is oda, ahonnan a kis menyék jöttek. A kislány, most már királyné, azt mondta a cipőnek:- Menjünk el mindenestül a Kárpátok alá, hadd lássa meg az Üveghegy királya, milyenek a magyarok. El is vitte a cipő őket. Ott olyan nagy ebédet főztek a tiszteletükre, hogy a király is meg a királyné is belebetegedett a sok töltöttkáposzta-evésbe. A fiatal király folyton ette, eszegette a tyúkhúslevest csigával, szinte megizzadt bele. Na e legalább nem kellett a kislánynak szégyenkeznie. Haj, de jó is volt otthon lenni! A királynak persze hamarosan menni kellett, így ment vele a felesége is, mindenki. Jó egy cif» volt az, sógor, bár nekünk is volna egy! Ha itt megunnánk, elmennénk arra, ahol nem fúj a szél, és kolbászból fonják a kerítést.
