Hídlap, 2003. augusztus-december (1. évfolyam, 1-82. szám)
2003-10-22 / 36. szám
2003. október 22., szerda RÉGIÓ M A I TÉMA JEz történt 1956. október 23-án Október 23-a ünnep. Egy ország ünnepe. Apák, anyák, nagyapák, nagyanyák voltak jelen akkor. Az előző években egyfajta köd jellemezte az ünnepet. Nem tudtuk, hogyan nevezzük, hogyan viszonyuljunk hozzá. Az, ami Magyarországon 1956. október 23-án történt, példaértékű az egész világ számára. Ma büszkeséggel gondolhatunk azokra, akikben volt bátorság a kiálláshoz. Hosszú évek óta tartó elégedetlenség vezetett az akkori események kirobbanásához. Előzmények: Az 1949-ben kivégzett Rajk Lászlót és társait 1956. október 6-án újratemették. Október 16- án Szegeden önálló, független szervezet jött létre. Ez volt a MEFESZ, amelyhez országszerte csatlakoztak a felsőoktatási intézményekben tanuló diákok. A Budapesti Műszaki Egyetem diákjai október 22-én fogalmazták meg aló pontot, és a lengyelországi eseményekből kiindulva tüntetést szerveztek másnapra. A fiatalok alapgondolata az volt, hogy elég volt a félelemből, megalázottságból, az éjszakai elhurcolásokból és a rögtönítélő népbírósági perekből. Október 23. Jugoszláviából a reggeli órákban érkezik haza a magyar párt- és kormányküldöttség (tagjai: Kádár János, Gerő Ernő, Hegedűs András, Apró Antal). Ülésezni kezdett a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) kibővített Politikai Bizottsága. A Szabad Nép vezércikkében üdvözöli a diákság követeléseit, és közli az írószövetség felhívását, miszerint a szövetség egyetért a lengyelországi változásokkal, ellenben nem tartja helyesnek a délutánra tervezett rokon- szenvtüntetést. Az egyetemeken már ekkor gyűléseken beszélték meg a tüntetés részleteit. Délután egy óra előtt néhány perccel a Kossuth Rádió megszakítja adását, hogy ismertesse Piros László belügyminiszter közleményét. Ebben a belügyminiszter hangsúlyozza, hogy a közrend zavartalan biztosítása érdekében a nyilvános utcai gyűléseket, felvonulásokat a további intézkedésig nem engedélyezi. 14 óra körül Bata István honvédelmi miniszter engedélyezi a katonák részvételét a tüntetésen. Fél három előtt a rádió újabb közleményt ismertet. Ebben Piros László a korábban kihirdetett gyülekezési tilalmat oldja fel. A határozatot a Műegyetemen Fekete Mihály, a belügyminiszter helyettese ismerteti a diáksággal. A diákok az utcára vonulnak és a következő jelszavakat skandálják: Lengyelország példát mutat, kövessük a magyar utat! Munkás-paraszt gyerekek, együtt megyünk veletek! Szovjet sereg menjen haza, Sztálin-szobrot vigye haza! Függetlenség, szabadság! Rákosit a Dunába, Nagy Imrét a kormányba! A Petőfi-szobornál Sinkovits Imre, a Nemzeti dal soraival bíztatja az egybegyűlteket. Utána egy hallgató ismerteti az általuk összeállított 16 pontot. A tömég - amelyhez munkások is csatlakoznak - a Bem-szoborhoz vonul. Követelik a szovjet csapatok kivonulását. Kivágják a sarlókalapácsos címert a zászlókból. Az írók kiáltványát Veres Péter olvassa fel majd Bessenyei Ferenc szavalja el a Szózatot. A tüntetés résztvevőit Zbigniew Herbert lengyel író üdvözli. A tömeg a Kossuth térre megy, és azt "követeli, hogy Nagy Imre szóljon hozzájuk. A Jászai Mari téri Állam Védelmi Hatóság (ÁVHj épülete előtt már a „Vesszen az ÁVO!” kiáltásokkal vonulnak az emberek. ÁVH-sok érkeznek a Magyar Rádió megerősítésére géppisztolyokkal, könnygázgránáttal felszerelkezve. Ekkor jelennek meg az épületnél a tüntetők. Azt követelik, hogy a rádióban olvassák fel a diákság 16 pontját, de a vezetőség ezt megtagadja. Né- hányan az ablakon keresztül próbálnak behatolni az épületbe. 18 óra körül a Kossuth téren már közel kétszázezer ember gyűlik össze. A tüntetők egy kisebb csoportja a Dózsa György úti Sztálin-szoborhoz megy, hogy ledöntsék a Szovjetúnió jelképét jelentő alkotást. Fél 7 körül lekapcsolják a Kossuth tér világítását, de a demonstrálok nem hagyják el a teret. Az aznapi Szabad Nép újságot égetik, és ennek fényénél Nagy Imrét követelik. A parlamenti őrség látva ezt, visszakapcsolja a világítását. Este hét óra körül rendőröket és egy tűzoltóautót vezényelnek a rádióhoz. Az egyik riadókocsi használhatatlanná válik, a másikkal súlyos sebesülteket szállítanak majd a Vas utcai kórházba. A harcok kitörésekor a rendőröket visszarendelik. Gerő Ernő telefonon beszél Hruscsowal. Tudatja, hogy a magyar fővárosban a helyzet kritikus. Este nyolckor Gerő rádióbeszédében határozottan nacionalista jellegűnek bélyegzi a tüntetést. Antiszemitákról és reakciósokról beszél, és elzárkózik minden engedménytől. Az elhangzott beszéd a tüntetők számára egyet jelentet a hatalom elhatárolódásával. Gerő a szovjet nagykövettől, Andropovtól kér segítséget a rendteremtéshez. Andropov Lascsenko altábornagyot szólítja fel, hogy csapataival vonuljon be Budapestre. Lascsenko, arra hivatkozva, hogy csak Moszkva utasítására intézkedhet, megtagadja a kérést. Andropov felhívja Hruscsovot, aki telefonon közli Gerő Ernővel, hogy ha a magyar minisztertanács azt írásba foglalja, akkor teljesítik a kérést. A Kossuth téren Erdei Ferenc miniszterelnök-helyettes beszédet mond, de a tömeg lehurrogja. Nagy Imre megjelenik a Parlament erkélyén. Beszédét „elvtársak” megszólítással kezdi, így a tömeg kifütyüli. Nagy Imre ígéretet tesz, hogy a kormány nem késlekedik tovább a reformokkal. Hangot ad véleményének, miszerint a problémákat a párton belül kell megoldani. Távozásra szólítja fel a tömeget. A szocializmus mérsékelt reformjának ígérete csalódottságot kelt, és kevés a tömegnek. Többen a Magyar Rádióhoz indulnak, mert állítólag az ÁVO belelőtt a tömegbe. Egy nagyobb csoport a Sztálin téren próbálja tedönteni a Sztálin-szobrot. A rádióhoz kivezényelt katonák közül többen átállnak a tüntetők pártjára. Az épületből tüzet nyitnak rájuk, egy tiszt meghal, ketten megsebesülnek. A híradó ezred katonái, szuronyt szegezve, megpróbálják a Múzeum körútig szorítani a tömeget, nem sok sikerrel. A tüntetők a feltört raktárakból szerzett fegyverekkel viszonozzák a tüzet. Megkezdődik a Magyar Rádió hajnalig tartó ostroma. Fél tíz után pár perccel sikerül ledönteni a Sztálin-szobrot. A fehérvári szovjet különleges hadtest éjfél előtt egy órával elindul Budapestre. Október 23- án éjfélkor Budapesten harcok folynak, kitört a forradalom. akaree A Rákóczi Szövetség segít az emlékezésben A szlovák tematikában nem szerepelnek az 56-os események A határon túli magyarság számára a múlt század közepén új, az anyaországban maradiakétól különböző történelem kezdődött. Az 1956-os forradalomnak csak külső szemlélői voltak, és mivel a csehszlovák, majd később a szlovák történelemkönyvek nem foglalkoztak a magyarországi történésekkel, ezért az 56- os megemlékezéseknek nincsenek gyökerei a felvidéki magyarság körében. Természetesen a témával foglalkozó emberek, politikusok, tanárok és általában az értelmiségiek tisztában vannak a forradalom eseményeivel, de a többség keveset tud arról, mi történt pontosan 1956-ban Magyarországon. Ennek oka az, hogy a szlovákiai magyar tannyelvű iskolákban a tematika csupán a magyar történelem azon részleteivel foglalkozik, amelyek közvetlenül érintik a szlovák történelmet is. Ez azt jelenti, hogy a második világháború utáni magyar történések már egyáltalán nem jelennek meg a történelemkönyvekben. A szlovákiai magyar középiskolák történelem oktatását tovább nehezíti, hogy nincs kiadva számukra tankönyv, azaz a diákok kénytelenek könyvek nélkül tanulni. Egy szlovákiai magyar pedagógus kérdésünkre elmondta, hogy a közeljövőben készül egy alternatív tanmenet. Ezt a következő hetekben fogják benyújtani az Állami Pedagóiai Intézetnek, amely remélhetőleg továbbítja majd a tervezetet a kormány felé. Egyelőre nem lehet tudni, mikorra készülhet el végleges formában ez a tanmenet, amely speciálisan a szlovákiai magyar diákok történelem oktatását foglalja magába, részletesen feldolgozva a magyar történelem eseményeit, köztük az 1956-os forradalmat is. A megkérdezett pedagógus szerint addig marad az a módszer, amit - más lehetőség nem lévén - eddig is alkalmaztak. Ez elsősorban a történelem és magyar szakos tanárokra ró ki plusz terheket. Bevett gyakorlatként ugyanis, eddig ők vállalták fel, hogy az előírt tematikán felül megismertessék a magyar diákokat a magyar történelem részleteivel. Természetesen ez azt eredményezi, hogy az egyes iskolákban a diákok magyar történelem ismerete csak és kizárólag attól függ, hogy az adott tanintézet tanárai mennyi és milyen minőségű tudást adtak át tanulóiknak. Ezeknek a hiányosságoknak kiküszöbölése érdekében a Rákóczi Szövetség immár 10. esztendeje minden évben megrendezi Gloria Victis rendezvénysorozatát, amely a Kárpát-medencei magyar ifjúság tiszteletadása az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékének. Zupko Tamás a Magyar Ifjúsági Közösség (MIK) elnöke elmondta, hogy idén Szlovákiából körülbelül 150-en érkeznek a megemlékezésre. A komáromi vasútállomáson tegnap találkoztak a Szlovákia minden szögletéből érkezett meghívottak, és innen együtt indultak Budapestre. A Rákóczi Szövetség sajtóanyaga szerint, idén közel ezer fiatal vesz részt az ünnepségen a szomszédos országokból. A hivatalos ünnepség ma délután a Műegyetemen az 1956 Alapítvány és a Rákóczi Szövetség rendezvényével kezdődik. A meghívottak részt vesznek a hivatalos rendezvényeken, aminek keretén belül a Bem téren koszorúzásra kerül sor. A Rákóczi Szövetség rendezvényén belül, idén is sor kerül a középiskolások részére meghirdetett nagyszabású történelmi vetélkedőre, amelyre a jelentkező 600 csapat közül 60 érkezik a mai elődöntőre, és a legsikeresebbek bekerülnek a 23-án sorra kerülő döntőre. A határon túli főiskolások részére a szervezők csütörtök délelőtt fórumot tartanak, amelynek keretén belül előadást tart Bálint Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke. Bukovics Krisztián Nyílt levél Varga Győzőnek Milyen egy magyarországi város testvérvárosi ügyekért felelős tanácsnokának nemzettudata? Erre néha egy kérdésből és egy voksból is választ kaphatunk. Az október 16-i testületi ülés egyik napirendje kapcsán dönteni kellett arról, támogatjuk-e az esztergomi Szent István Díj Alapítványt. Tanácsnok úr inkriminált kérdése így hangzott: Ki kérte és miért? Vannak helyzetek, mikor maga a kérdés is minősít! Kiváltképp, ha a válasz benne van az előterjesztésben? Az alapítvány az augusztus 17-i díjátadó ünnepség költségeihez kérte az Önkormányzat segítségét. (Ez évben két, határon túl élő magyar közéleti személyiség kapta a Szent István Díjat több mint kétezer támogató' szavazat ismeretében.) A szavazásnál a szocialista frakció képviselői vagy tartózkodtak, vagy nemmel szavaztak. A testvérvárosi ügyek tanácsnoka is nem-mel szavazott! A kérdésre visszatérve úgy tűnik, illő pótolni a hiányos (?) ismereteket. Az egyik díjazott, Tőkés László Királyhágó-melléki református püspök, a romániai forradalom „egyszemélyi" kirobbantója. Hősies kiállása nélkül az erdélyi magyarság kálváriája a Ceausescu- rezsim alatt még ki tudja hány évig folytatódik. Mellékesen két amerikai egyetem díszdoktora, számos külföldi békedíj mellett a Magyar Örökség Díj kitüntetettje, és sorolhatnánk még... A Securitate az erdélyi magyarság ügyéért való bátor kiállásáért fizikai megsemmisítését is előkészítette. A másik díjazott, Duray Miklós országgyűlési képviselő, a Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető alelnöke, közíró, a felvidéki (ha egyeseknek így tetszik: szlovákiai!) magyarság nemzetiségi jogainak legkövetkezetesebb védelmezője. 1969-89 között a csehszlovák államrendőrség állandóan zaklatja. Többször letartóztatják, az Amnesty International és az amerikai PEN Club nemzetközi tiltakozására engedik csak szabadon. A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának alapítója (1978). 1990-ben hozza létre az Együttélés politikai mozgalmat, mely az összes csehszlovákiai (német, lengyel, ruszin, roma - és nemcsak a magyar!) nemzeti kisebbség politikai gyűjtőszervezete. Duray kezdeményezi a Magyar Koalíció Pártjának megalakulását, a felvidéki magyarság politikai összefogását. 1996-98 között a Liberális Internacionálé választott alelnöke (legalább ezt illett volna tudni!!!). A Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) életre hívásának egyik kezdeményezője. Egy, a Meciar-kormány idején (hát nem furcsa, hogy pont akkor?) készült dokumentum tanúsága szerint a SZISZ (Szlovák Információs Szolgálat) utasítást kapott erkölcsi, politikai - s ha ez nem járna eredménnyel - fizikai likvidálására. Tanácsnok Úr! Ök ketten kaptak Szent István Díjat augusztus 17-én. Ők ketten valóban életüket kockáztatták (s talán kockáztatják!) magyar nemzettestvéreink megmaradásáért! Ők ketten, Öntől „NEM-et érdemeltek”! A két díjazottal együtt örült Felvidék és Erdély magyarsága, a szlovák és román értelmiség legjobbjai. Erről tanúskodik a két országban, a díj átvételét követően még hetekig tartó médianyilvánosság. Párkány testvérvárosunk lakosságának 81 %-a magyar nemzetiségű. Duray Miklósnak levélben gratulált a díjhoz a Szlovák-Magyar Baráti Társaság elnöksége. Mi lenne, - ha korábban, pótolva elődeink mulasztását - Esztergomnak már erdélyi (vagy partiumi) testvértelepülése is volna? Vajon mit gondolnak/gondolná- nak Esztergom testvérvárosi ügyekért felelős tanácsnokáról e szavazás után? És mit gondol- nak/gondolnának az esztergomi önkormányzatról? Újra és újra igazolódik, hogy a nemzeti liberalizmus és amit Ön képvisel, köszönő viszonyban sincsenek egymással! Nem elég magyarul beszélni, úgy is kell(ene) érezni tudni. A történtek után Ön valóban alkalmatlanná vált szememben a testvérvárosi ügyek vitelére. Szavazatommal az Ön felmentését támogattam. Koditek Pál képviselő
