Hídlap, 2003. augusztus-december (1. évfolyam, 1-82. szám)
2003-10-18 / 34. szám
Ftfdlap RÉGIÓ 2003. október 18., szombat Cserélnék, de miből? A jövő évi Európa Uniós csatlakozást követően szigorúbb környezetvédelmi előírásoknak kell eleget tenni, többek között, a gépkocsi tulajdonosoknak is. Jövőre katalizátorral kell majd felszerelni a kétütemű járműveket, ami a legtöbb esetben többe kerül, mint amennyit a gépkocsi ér. Ezért valószínű, hogy az utakról eltűnnek majd az egykor szinte szimbólumnak számító Trabantok és Wartburgok. A többi régebbi, már négyütemű járgány, egyelőre még maradhat, de valószínűleg már ezek sem sokáig. A képen látható kipufogófüstöt és a régió legnagyobb városának, Esztergomnak a légszennyezettségi adatait nézve, ez talán nem is baj. A problémát „mindössze” az jelenti, hogy egyelőre sokan nem tudják lecserélni (el)használt járművüket új autóra. Csak remélhetjük, hogy a szigorú szabályozás mellé ehhez is csatolnak valamilyen megoldási javaslatot... Kép és szöveg: bukovics Simán friss Váczy István írása Néztem a televíziót tegnap, illetve néztem volna. A színvonalon már ritkán akadok fenn, megszoktam, hogy a kereskedelmi tévézés újkori időszámítása szerint a nézettség a legfőbb értékmérő. Ezzel ugyan mindig a „nagy szürke tömegnek" kedveznek, amit finomkodva nevezhetnék átlagnézőnek is. Nem óhajtom leszedni a keresztvizet, immár ezredszer n dél-amerikai sorozatokról. Olyanok amilyenek. Megértem azokat, akiket a napi monoton robot után pihentet Rodrigó vagy Esmeralda kicsit irracionális életútja, az egyszerű fekete-fehér jellemek. Bárcsak a világ is ilyen volna. Ami viszont nem kevés ellenállást fejt ki bennem mostanában, az nem más, mint ugyanannak a műsornak, vagy terméknek a megváltozását sugalló reklám. Megfigyelték már, hogy a show még érdekesebb, látványosabb, a játék izgalmasabb, a mosópor még hatékonyabb, az étel még ízlete- sebb. Holott tudják ők is, mi is, ugyanazt kapjuk. Tudják ők a gyártók, a forgalmazók, és tudjuk mi a fogyasztók. Az össznépi hülyítésnek komoly hagyományai vannak itt a Kárpát medencében. Volt idő, amikor a rendszert próbálták ily egyszerű trükkökkel újra és újra „eladni". Azt se mindenki „ette” meg, mégis csinálták. Most termékeket akarnak ránk sózni hasonló módszerrel, és ismerve az eladás pszichológiát, valószínűleg hatásos is a dolog. Én továbbra sem veszek semmit tv-n keresztül, és továbbra sem a reklámok alapján döntöm el mi tetszik, mi nem. Ha rám hallgatnak, önök is az ösztöneikre bízzák. És ha így tesznek, egyszer csak azt veszik észre, egyre kevesebbszer állnak fel majd elégedetlenül a televízió elől. Lehet, hogy nem lesz otthon negyedik generációs, plafonra szerelhető házi uborkasavanyító berendezésük, most csak 49.999 forintért, és nem néznek majd meg mindenféle műsort, viszont olvasnak majd könyvet és újságot. Ami igaz, hogy nem még frissebb lesz, de nekem például elég, ha csak simán friss. Kivert kutyaként Azt hiszed, csak a nagyvárosokban léteznek? Hogy nálatok a faluban ez nem fordulhat elő? Hogy mindig kívülállóként szemlélheted a hajléktalanok sorsát? Ne hidd. Vannak, s egyre többen lesznek. Modern korunk robinsonjai ők, kik magányosan, idegenül élnek köztünk. Már a falvakban is. Mint Ilona néni. Szűzanyácskám, köszönök neked mindent - gyakran hallottam, ahogy Ilona néni, a falu egyetlen hajléktalanja így köszönti Mária szobrát. És láttam őt átszellemül- ten az oltár előtt térdepelni, amikor mi többiek félrehúzódtunk tő- le elhanyagolt külsejét látva. 0 ezt észre se véve, elmerült az imádságban... tán ilyeneké a mennyek országa.... 66 évével fürge mint a nyúl, nyoma sincs rajta betegségnek, gyengeségnek. A nyáron a falu végén, a régi fürdő egy lerobbant épületében húzta meg magát. Egy se ajtaja, se ablaka helyiségben, ahol még a nyári kánikulában is végigfut az ember hátán a hideg. A szoba berendezése nem túl barátságos. Csak egy prices árválkodik a betonpadlón. A sarokban néhány üres üveg meg újságok. Ott jártamkor a gardrób a másik helyiségben kapott helyet, ahol tucatjával hevertek a még hordható ruhák a földön. Tán ajándékba kapta őket a ház lakója... vagy ki tudhatja. Kitaposott ösvény vezetett a „házhoz”, csak ebből gyaníthatta az arra járó, hogy nem teljesen elhagyott ez a hely. Egyébként Ilona nénit nehéz volt „otthon” találni. Gyűjtötte a gyógynövényeket, a bodza virágát, bogyóját. Ezeket becipelte a faluba, és eladta a felvásárlónak. Napszámba járt, a jótevőinek segített. Hosszú volt az idei nyár, de már őszi szelek fújnak, és sajnos az oláhcigányok szegényes paplanját is ellopták. Fázott. Télire mindig befogadta őt valaki a hátsó pajtába, vagy nyárikonyhába. Az idén is így történt, s Ilona néni mostanra átvonult téli szállására. Ott beszélgettem vele. „Volt nekem házam, leikecském, de a cigány uram eladta a fejem felül, és a faluban vándorlót csinált belőlem. Érdekli az is, hogy fehér ember létemre hogy kerültem a cigányok közé? Nehéz sorsom volt. A szüleim a háborúban meghaltak. Mi maradtunk meg, a három lány. Nagyapához kerültünk, aki csak vert meg dolgoztatott, meg.... zsebkendőért nyúl és letörli kicsorduló könnyeit. Csak azért nevelt, hogy az államtól megkapja a támogatást. A cigányokhoz menekültem tőle. Hat gyermekem született, három lány és két fiú ma is él. 80-ban kerültem az utcára. Eleinte még pár hónapra befogadtak a gyerekeim, de később már naponta vándoroltam egyik gyerektől a másikig. Csak addig kellettem, amíg a pénzem tartott. Néha az összes nyugdíjamat a községben élő lányaimnak adtam, hátha náluk lakhatok, de nem kellettem sehová. Ez a harmadik család, amelyik télre befogad. Van, ahol cselédként dolgoztam, máshol fizettem az ellátásért. Itt jó. Mosnak, néha főznek rám, van kályha, sőt televízió is. De nem maradhatok sokáig a nyakukon, hisz nem vagyok a rokonuk.” Nagyot sóhajt, majd így folytatja: „Alacsony a nyugdíjam, pedig egész életemben küszködtem a szövetkezetben. Voltam fejőnő, dolgoztam a kacsa- és tyúkfarmon, majd a kertészetben. Az éveim megvannak, de az a baj, hogy mindig csak idénymunkára vettek fel - ezért kevesebb a nyugdíjam mint másnak. A polgármestertől is többször kértem lakást, de azt mondja, nincs megfelelő. Különben hiába is adna, mert a gyerekeim ott se hagynának békét nekem, amíg ki nem forgatnának a vagyonom- ból. Üldöznének, zaklatnának. Nehéz az életem, de nem ásom meg a síromat. Majd csak akkor megyek el, ha eljön az ideje ......Templomba? Nem tudo k már templomba járni. Jártam én tisztességgel, őszinteséggel. Most azonban, hogy már jó ideje ilyen helyzetben vagyok, arra jutottam, hogy tán nincs felettem senki sem ...” -bokorTücsökből Varjos Névváltozás a párkányi népzenei együttesnél (Folytatás az 1. oldalról) Az eddig megszokottakhoz képest okoztak-e ualamilyen változást a zenétekben a fent említett átalakulások? Maga a zene stílusilag nem változott. Továbbra is elsősorban magyar népzenéket játsz- szunk, ezen kívül cigány, szlovák és román népzenét. Igyekszünk autentikus zenét előadni, minél jobban megközelíteni az eredetit. Természetesen továbbra is nagyon fontos, hogy bárhová megyünk fellépni, mindig játszunk felvidéki muzsikát is. Tulajdonképpen a zene szerete- tén kívül itt elsősorban hagyományőrzésről van szó. Hogyan tudnád a magyar népzene - csúnya szóval - piaci helyzetét meghatározni? Van-e rá olyan mértékű igény itthon vagy külföldön, hogy csak ebből meg lehessen élni? Természetesen meg lehet ebből élni. Magyarországon például sok zenekar járja az országot és él ebből, vagyis igény is van rá. A világzenét játszó zenekarok is segítenek a népzene megszerettetésében egészen addig, amíg nem úgy adják el muzsikájukat, hogy az a népzene. Az ő zenéjük ugyanis magyar népzenei motívumokon alapuló világzene, ami a maga műfajában szintén nagyon sikeres és hasznos is lehet a népzene propagálásában. Mi egyelőre hobbiként fogjuk fel a zenélést. Azt hiszem, hogy talán jobb is ez így, hogy „csak” a zene szeretete köt minket a mindennapi muzsikáláshoz. Ha az ember már munkaként fogja fel, akkor éppen a megélhetési kényszer miatt talán az egész veszít egy kicsit a varázsából. Szeretnénk minél magasabb szinten művelni ezt a zenét, de jó lenne, ha mindig csak egyfajta szórakozásként és kikapcsolódásként tudnánk felfogni. Ami a magyar népzene külföldi fogadtatását illeti, azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy nagyon kedvező. Kísérőzenekarként vagy önálló táncházak szervezésével többször is sikerült külföldre például Ausztriába, Németországba, Olaszországba vagy Görögországba eljutnunk. Mindenütt kíváncsian fogadtak minket, és a magyar népzenének van egy olyan lüktető gyorsulása, amivel belopja magát a külföldi zenehallgató fülébe. Azon kívül, hogy az új névvel bemutatkoztok a közönségnek, mit vártok a koncertől? Bízom benne, hogy sokan eljönnek, hiszen Esztergomban rendszeresen tartunk táncházakat. Ezúttal több vendégzenész is elkísér minket, akik tőlünk eltérő hangszereken játszanak. így kerül a repertoárba az ütőgardon, a harmonika és a szaxofon, amely egyébként kifejezetten elterjedt hangszer a romániai népzenében. Ez egyébiránt már a második ilyen jellegű koncertünk, és szeretnénk, ha ebből minden évben ismétlődő hagyományt teremtethetnénk, és évről-évre jobb, színvonalasabb produkcióval állhatnánk a közönség elé. Bukovics Ünnepi szentmise a festők védőszentje tiszteletére- Esztergom Az IPOSZ tagszervezete a Szobafestő-Mázoló és Tapétázó Országos Ipartestület szombaton 10 órakor Esztergomban a Szent Anna Templomban tartja a festők védőszentjének, Szent Lukács napjának hagyományos ünnepi megemlékezését. Szent Lukács a harmadik Evangélium írója egy hatodik századi legenda szerint festő is volt - ezért lett a festők védszentje. Ma is léteznek Rómában és Trierben bizánci stílusú úgynevezett Lukácsképek, amelyek Máriát és Krisztust ábrázolják. A millennium évében, 2000-ben került sor a Szobafestő-Mázoló és Tapétázó Országos Ipartestüket zászlajának felszentelésére. Zászlóanyaként Mádl Ferencné, Dalma asszony helyezte el a felszentelt szalagot. A 2003. évi Szent Lukács napi ünnepi szentmisét az esztergomi Szent Anna Templomban Ladocsi Gáspár püspök celebrálja. Köszöntőt mond Kiss Rigó László plébános. A püspöki szentmise keretében a Szobafestő-Mázoló és Tapétázó Országos Ipartestület zászlajára felszentelt szalagokat helyeznek el Esztergom város vezetői, a kamarák és érdekképviseletek képviselői, valamint országgyűlési képviselők. má Kutatnak a főiskolások- Esztergom Az esztergomi Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola művelődésszervező szakos hallgatói vizsgálják Ko- márom-Esztergom megye művelődési ellátottságát. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma felkérésére a főiskola is bekapcsolódott abba a vizsgálatba, amely Magyarország kulturális állapotának felmérését tűzte ki céljául. Három fázisban szerzik be a megye településein a művelődéssel, kultúrával kapcsolatos adatokat. A főiskolai hallgatók október eleje óta gyűjtik Esztergom és Dorog,térségében az adatokat. Céljuk, hogy az önkormányzatok és a művelődési intézmények vezetőitől a lehető legtöbb információt megszerezzék a helyi szokásokkal kapcsolatban. Az adatok feldolgozása és értékelése után a kutatás eredményeiről a hallgatók a Fiatal Kultúraközvetítők Fórumán fognak beszámolni. akaree Senkivel nem ünnepel együtt a Ml ÉP Sajtótájékoztatót tartott a M1ÉP esztergomi szervezete. A tájékoztatón részt vett Kovács Géza, a MIÉP Komárom-Eszter- gom Megyei Szervezetének elnöke, Papp Pál, az országos választmány tagja, valamint Tamáshidy Viktória, az országos választmány tagja, az esztergomi szervezet elnöke. Kovács Géza elmondta, hogy nem bíznak sem a jelenlegi koalícióban, sem az ellenzékben lévő jobboldali pártokban. Jelképes az elhatárolódásuk az október 23-i megemlékezésektől is, a MIÉP állásfoglalása szerint a múltat - az áldozatok és hozzátartozóik miatt sem elfelejteni nem szabad, sem együtt ünnepelni azokkal, akiket a MIÉP felelőssé tesz 1956-ért. Ezért ünnepel idén is külön a Magyar Igazság és Élet Pártja. Tamáshidy Viktória élénken bírálta mind a kormányzatot, mind az önkormányzatot. Véleménye szerint a FIDESZ az önkormányzati választások során tett ígéreteit sorban nem tartja be, Esztergom vezetése pedig könnyelműen és körültekintés nélkül hozza hibás döntéseit. Szó esett az október 25-én 11 órakor kezdődő emlékmenetről, amelynek vezérszónoka Csurka István, a MIÉP elnöke lesz. váczy
