Hídlap, 2003. augusztus-december (1. évfolyam, 1-82. szám)
2003-12-20 / 78. szám
2003. december 20., szombat RÉGIÓ MAI TÉMA Esztergom, a magyar Sión A „kiválasztott város” szent küldetése Esztergomban alapította Szent István a magyar államot és az egyházat. A „kiválasztott város” lett a magyar királyság fővárosa és az egyház központja. A „magyar Sionnak” nevezett Esztergom és az egyház sorsa szétválaszthatatlan. ttmm m Képaláírás: Esztergomot Vatikánnak tervezték Az esztergomi érsekséget méltán nevezik ma is a magyar egyház „fejének, anyjának és tanítójának”- ahogyan az ország legnagyobb templomának, az esztergomi bazilikának homlokzatán olvasható. Amint Róma püspöke a világegyház pápája, úgy az esztergomi érsek Magyarország első főpapja, prímása. Az esztergomi érseki szék hagyományosan bíborosi hely is. Az esztergomi érsekek elsők a közjogi méltóságok között, kiemelkedő szerepet játszottak a város és az ország történetében. Ok koronázták meg királyainkat, ők voltak a király helytartói, kancellárjai, tanácsadói, az állami pénzverés felügyelői, a király után az első „zászlósurak”, a vármegye örökös főispánjai. Kivették részüket a kultúra, a tudomány terjesztéséből, a haza védelméből, akár életük feláldozásával is. Tevékenységüket az építés, az alkotás, a megőrzés, a szolgálat jellemzi. Az esztergomi érsekek 1239 óta viselik a prímás címet, 1395- ben történt pápai megerősítés óta a „prímás Hungáriáé”, Magyar- ország első főpapja, az Apostoli Szék követe máig bírói hatalommal jár. 1714-től az esztergomi érsekeket a Német-Római Birodalom hercegi rangjára emelték, hercegprímásoknak nevezték, de 1951-ben a pápa megszüntette a világi címek használatát. Az esztergomi érsekség legnagyobb kiterjedését a középkorban érte el: 15 vármegyét, ezen belül 2500 települést foglalt magába. Esztergomban olyan fényes egyházi központ jött létre, amely pompájában megelőzte az európai uralkodókat. Vitéz János idején Esztergom „Lux Pannóniáé”, a reneszánsz fellegvára lett. Az érsekség 1543-tól a törököktől menekülve közel 300 évre Nagyszombatban, illetve Pozsonyban rendezkedett be. Pázmány Péter 1635-ben Nagyszombatban egyetemet, majd papnevelő intézetet alapított. A tatár, török pusztítás után az ország „metropolisának” tartott középkori királyváros és érseki székhely a föld alá került, a közel 80 templomával és kápolnájával együtt. Újabb lendületet akkor kapott az elpusztított város, amikor Rudnay Sándor 1820-ban visszaköltöztette az érsekséget. „Új Jeruzsálemet”, azaz a „Magyar Siont” képzelték el Esztergomban, és elkezdték építeni a bazilikát, a szemináriumot, a kanonoki házakat, a Bibliothekát, a tanítóképzőt. Scitovszky János áttelepítette a nagyszombati szemináriumot Esztergomba, és elindította az országos hírű Magyar Sión című folyóiratot. Az érsekek karitatív tevékenységükkel is szolgálták a várost. Simor János nemcsak kórházat, hanem a világhírű Keresztény Múzeumot is megalapította, és megvetette az ugyancsak felbecsülhetetlen értékű Főszékesegyházi Kincstár, Könyvtár és Levéltár alapjait. O építtette az Esztergomi Prímási Palotát is. Vaszary Koloshoz pedig a kórházon kívül az 1893- ban épített Mária Valéria híd kapcsolható, amely javára a hercegprímásként megillető vám- szedési jogáról is lemondott. Az érsekség első nagyobb területcsökkenése 1776-ban, a második 1920-ban, Trianon után történt. Mindszenty József 1947-1948- ban a „Boldogasszony éve” kapcsán Esztergomba irányuló zarándoklataival erősíteni akarta a kommunista üldözéstől szenvedő egyházat. De 1948 karácsonyán történt letartóztatásával nemcsak az ország legnépesebb vallási közösségét fosztották meg vezetőjétől, aki az istentagadó kommunista eszméktől védte Mária országát, hanem Esztergomot is megbélyegezték. 1952-ben Tatabányára helyezték át a megyeszékhelyet, és az egykori fővárost még a járás- székhelységtől is megfosztották, a „bűnös” városnak még a nevét is Dózsafalvára akarták Változtatni. Mindszentyt életfogytiglani börtönre ítélték, száműzték, Mariazellben temették el 1975- ben. Csak 1991-ben hozhatták haza végakaratának megfelelően, és a bazilika altemplomában az érsekek temetkezési helyén helyezték örök nyugalomra. Azóta még több zarándok érkezik Esztergomba az ősi Mária-kegy- helyre. Mártírsorsú utolsó hercegprímásunk boldoggá avatási ügye folyamatban van. 1993-ban II. János Pál pápa átrendezte Magyarország egyházmegyei beosztását. Az ezeréves esztergomi érsekségnek Esztergom-Budapesti Érsekségre változott a neve. A székhely továbbra is Esztergom, de a kettős elnevezésű érsekség főpásztora Budapesten tartózkodik. A rendszerváltás után Esztergom tovább aludta Csipkerózsika-álmát és az ezredforduló kellett az ébredéséhez. Meggyes Tamás polgármester felismerte Esztergom és az érsekség évezredes kapcsolatának jelentőségét, a közös sors vállalásával gyümölcsöző együttműködés vette kezdetét, ami újabb lendületet adhat a sokat szenvedett városnak. Az esztergomi érsekek 1001- 2003 című könyv előszavában, amelynek a megjelenését Esztergom Város Önkormányzata is támogatta, a polgármester így ír: „Magyarország és az egész világ vesztébe rohan, ha feledi a krisztusi tanítást, ha veszni hagyja a szeretetet, az igazi értékeket, a kereszténységet. Talán a hanyatló római birodalom önzése és önteltsége hasonlítható napjaink kereskedelmi szemléletű, az életet pénzre váltó «valótlan világához». Esztergom szeretetet, türelmet és bölcsességet tanult a kereszténységtől... Magyarország prímása számíthat Esztergom hűségére, hiszen mi, esztergomiak tudjuk, hogy a magyarság és a kereszténység sorsközösséget jelent, és egyiket sem veszíthetjük el... Az egyház jövőnk záloga, mert hit nélkül nem lehet élni.” Úgy tűnik, a magyar Sión még töredékében is szegletkő, amire építeni lehet. Többek szerint az Úr tervében fontos helyeit foglal el egy nép, amelynek első királya országát és Szent Koronáját Szűz Máriának ajánlotta, ezért nevezik Regnum Marianumnak, ezért lett az „Istenszülő” a Magyarok Nagyasszonya, királynője. Mária apostoli országának isteni küldetése van, melyért évezredes történetének vértanúi sorsával fizet. „A. magyar nemzet vére az Úrhoz kiált”- mondta XII. Piusz pápa az 56-os forradalom és szabadság- harc leverése után. Valóban a magyarságot a „máriás” és a „krisztusi” lelkűiét, a szolgálat és az önfeláldozás jellemzi, ezt példázza történelme és á kultúrája is. A szenvedésben megerősödött magyarság akkor válik alkalmassá hivatására, ha engesztelő országgá válik, ha nem pusztul, hanem tisztul és tisztít. Ha példát mutat, hogy lehet különböző kultúrájú, származású népcsoportoknak békében^ igazságban, szeretet- ben együtt élniük úgy, hogy ne kelljen feladni önmagukat. Az egység jelképét, a „Szent Korona” teljességét csak így kaphatja vissza, így lehet jel az. egész világ számára. Mindszenty hercegprímás 1946- ban elindította a nagy magyar engesztelő mozgalmat. 1947- ben Szűz Mária, a Világ Győzelmes Királynője Engesztelő Leányai néven rendet is alapított, a bűnbe süllyedt világ megmentéséért. Szent Istvánt 1000 karácsonyán Esztergomban koronázták királlyá és halála előtt itt ajánlotta országát és koronáját a Magyarok Nagyasszonya oltalmába. Ezeréves fennmaradásunk is arra bizonyság, hogy Boldogasszony Anyánk, a magyarok védelmezője gondoskodik népéről. Szent István városának és népének küldetése van hazánk és a világ lelki megújulásában. Esztergom HÍD lehet a világba és az égbe. Csonka Leled Díjakat osztottak- Esztergom Párkánytól 11 km-re északkeleti irányban, a Burda hegység lábánál fekszik Leléd község. A gyönyörű, érintetlen környezet a jövőben valószínűleg a falu fellendülését is elősegíti majd. A falu határa már az eneolit koriján lakott terület volt. A dombvidékből kimagasló Várhegyen a római korban 10x10 méteres erődítmény és őrtorony állt. Most Cicelle-nek nevezik, amely valószínűleg a Citadella szóból származik. Konkrét adatok azonban erről az erődítményről nincsenek. Lelédről az első írásos emlék 1262-ből származik. A faluhoz tartozik egy major is az Ipoly túlpartján. A hagyomány szerint a falu neve az őskori magyar névből, Léiből származik. Királyi birtok volt, de a tatárjárás után IV Béla idegen nemzetiségűeket, németeket és szlávokat telepített a faluba. Ezt bizonyítják az idegen eredetű vezetéknevek. 1272-ben a király elcserélte a falut az esztergomi érsekség birtokával. 1312-ben Csák Máté egyik híve elfoglalta és teljesen elpusztította a falut. Nem maradt egyetlen lakosa sem. Valószínűleg ekkor alapítottak egy új falut a biztonságosabb völgyben. A török hódoltság idején a törökök itt is portyáztak. Lelédnek is adót kellett fizetnie a töröknek. 1553- ban hat házat írtak össze. Az esztergomi érsekség mindent megtett annak érdekében, hogy Lelédet benépesítse. Az 1700-as években a falu virágzásnak indult. Ekkor építették a falu templomát, utána pedig a falu iskoláját. Az iskola 1978-ig működött, akkor bezárták, és azóta is Szálkára és Párkányba járnak a gyerekek. Az első világháború vetett véget a falu békés életének. Sok helyi lakos vesztette életét a harctéren. 1920-ban a község nevét Lelidre változtatták. A településnek a 18. században két malma is volt, de 1944-re mindkettő megszűnt. 1930-ban leégett a híd az Ipoly folyón. Azóta nincs közvetlen összeköttetése Magyarországgal. 1939-ben felújították a Leléd és Bajta közötti összekötő utat. AII. világháború alatt a lakosságot kitelepítették, néhány család pedig emigrált Magyarországra. 1950-ben alakult a Csema- dok helyi szervezete, 1952-ben a mezőgazdasági szövetkezet, 1967-1973 között épült a helyi kultúrház. 1992-ben felújították a tűzoltóság épületét. A rendszerváltást követően a gazdasági helyzet jelentősen romlott, megnőtt a munkanélküliek száma, ezzel pedig jelentősen romlottak a lakosok közötti kapcsolatok. 1869-ben 485, 1900-ban 532, 1921-ben 627 lakosa volt a falunak. Ezután fokozatosan csökkent a lakosok száma. 1940-ben csak 538, 1961- ben 525, 1981-ben 418, 1991- ben csak 400 lakosa volt. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint 384 lakost számláltak. A Burda hegység a Kovácspatakhoz tartozó hegység természetvédelmi területe, a déli részen pedig az akácosok és bükkfaerdők adják meg a terület különleges szépségét. A Burda hegység egy nagyon jelentős és egyedülálló természetvédelmi terület Szlovákiában értékes állat- és növényvilága miatt. A falu lakossága már a 18. századtól foglalkozik szőlészettel. Régebben minden családnak volt szőlője. Később minőségi szőlőfajtákat is termesztettek. 1964- ben Homokbányát nyitottak itt, de 1970-ben bezárták, így nem sok kárt tett a környezetben. A falu lakosságának többsége mindig is katolikus volt. A barokk stílusú egyhajós Szent János templom 1752-1774 között épült torony nélkül. A 19. században felújították. A későbarokk stílusú főoltár a 18. század második felében épült. Nepomuki Szent János, Szent Pál apostol és angyalok plasztikái díszítik. 1995-ben Keresztelő Szent János oltárképét, valamint Szent Mihály arkangyal és Szent György képét is ellopták. A mai oltárképet Svajda Antal adományozta a templomnak. A mellékoltár még a 19. századból való, a Lurdi barlangot a 20. század 70-es éveiben állították fel. A templom tornyában három harang található. A község főterén levő harangláb valószínűleg nem sokkal azután épülhetett, hogy elkészült a templom. A községháza mögött római katolikus kápolna áll. Benne kőből készült plasztika, Piéta látható. 1999-ben a II. világháború áldozatainak tiszteletére emlékművet állítottak. A faluban a mai napig megmaradt a népviselet, amely még a 19. század második felében fejlődött ki. Hasonlít a szomszédos falvak népviseletéhez, de találhatók benne jellegzetes motívumok is. A falu címerén Szent Adalbert látható a falura jellemző szimbólumokkal. Leléd polgármestere Sípos Tibor. czm A megyegyűlés idei utolsó, ünnepi ülésének keretében vehették át a Komá- rom-Esztergom Megyéért, illetve a Komárom-Eszter- gom Megyéért Szakmai Díjakat a jutalmazottak. Az esztergomi Vármúzeumban Agócs István, a megyei közgyűlés elnöke adta át a kitüntetéssel járó emlékplakettet, oklevelet és pénzjutalmat a díjazottaknak. A kitüntetésben részesülők személyéről a megyegyűlés döntött a beérkezett javaslatok alapján. A megyéért elnevezésű cím azoknak adományozható, akik a megye fejlesztésében, a megyei értékek teremtésében, az értékek megőrzésében, a hagyományok ápolásában maradandót alkotnak. Szakmai díjat az kaphatott, aki szakmája területén Ko- márom-Esztergom megye fejlődése, hírneve és polgáréi érdekében kiemelkedőt és maradandót alkotott. Komárom-Esztergom Megyéért Díjban részesült dr. Grosschmid Sándor megyei tisztifőorvos, illetve Pintér Dávidné és (posztumusz) Pintér Dávid pedagógusok. Komárom-Esztergom Megyéért Szakmai Díjat Kmetti Erzsébet főtanácsos és dr. Bíró Gábor főorvos kapott. akaree
