Hídlap, 2003. augusztus-december (1. évfolyam, 1-82. szám)
2003-12-18 / 76. szám
2003. december 18., csütörtök RÉGIÓ MAI TÉMA Nehéz helyzetben a fogyatékkal élők- Komárom-Esztergom megye A 2001. évi népszámlálás adatai szerint Magyarországon 577 ezer fogyatékos ember élt. Ez a szám a teljes népesség 5,7 százaléka, mely több mint az 1990-ben tartott összeírás idején volt. Komárom-Esztergom megyében számuk 16 641 fő, arányuk az országosnál alacsonyabb, 5,2 százalék, de még ez is 1,8 százalékponttal magasabb, mint 11 évvel ezelőtt volt. Nehéz helyzetüket a társadalom megítélése is súlyosbítja, mivel sokszor jelentősen akadályozzák a fogyatékkal élők egyenrangú beilleszkedését. Fontos lenne minden állampolgárnak olyan toleranciával rendelkeznie, amely abból táplálkozik, vele is bármikor megtörténhet, hogy életének további részében a fogyatékkal élők közé fog tartozni. A testi és szellemi fogyatékosokra vonatkozó kérdések már a legrégebbi. 1870 és 1949 közötti népszámlálások kérdőívein is megtalálhatóak voltak. A fogyatékos személyek témaköre az 1990. és a 2001. évi összeírásokon az egészségi állapottal kapcsolatos egyedüli kérdésként szerepelt. A legutóbbi, vagyis a két évvel ezelőtti népszámlálás azt tekintette fogyatékos személynek, akinek olyan végleges, az egész további életére kiható testi vagy értelmi, illetve érzékszervi fogyatékossága van, amely gátolja őt a normális, a megszokott, a hagyományosan elvárható életvitel gyakorlásában. Komárom-Esztergom megyében a fogyatékkal élők nemek szerinti megoszlása az össznépes- ségre jellemzőtől eltérően alakult, ugyanis közöttük az országos mutatókkal ellentétben a férfiak képviselik a nagyobb hányadot. Ez az adat annak ellenére magas, hogy az 1990 óta eltelt időszak során ez az arány 514 százalékra csökkent. A nők száma a nem fogyatékos személyek között már az országoshoz hasonlóan 1990-ben is meghaladta a férfiak számát. A fogyatékos és a nem fogyatékos népesség korstruktúrája eltérő, mivel a fogyatékos személyek között jóval alacsonyabb a gyermekkornak aránya és jóval magasabb a 60 éves, valamint az annál idősebbeké, mint a fogyatékossággal nem élők körében. Az utóbbi 11 évben a fogyatékkal élők esetében csökkent a gyermekkornak és a 15-39 év közötti fiatal felnőtt korúak aránya, míg az ennél idősebbeké jelentősen emelkedett. A nem fogyatékosok esetében nagyobb mértékű változás csak a 0-14 év közötti korcsoportban történt. Az országban és Komárom- Esztergom megyében egyaránt jellemző, hogy az elmúlt 11 év alatt emelkedett a fogyatékkal élők iskolai végzettsége, de ez a szám még mindig nem éri el a fogyatékkal nem élőkét. A megyében élő 7 éves és idősebb fogyatékosok közül az országosnál magasabb arányban fordultak elő az általános iskola 8. évfolyamával, a középiskolai érettségi nélkül, de szakmai oklevéllel rendelkezők, míg általános iskola 8. évfolyamánál alacsonyabb végzettséggel, illetve érettségivel és felsőfokú végzettséggel kisebb hányadban rendelkeztek. A munkavállalási lehetőségeket alapvetően befolyásolja az iskolai végzettség és a fogyatékosok munkaképességét megítélő társadalmi gondolkodás. A gazdasági aktivitás tekintetében már az 1990-es népszámlálás során is jelentős különbség mutatkozott a fogyatékosok és a nem fogyatékosok között. Az eltelt 11 év során változott az ösz- szetétel mindkét csoportban, de a köztük lévő eltérés továbbra is fennáll. A megyében élő fogyatékos személyek körében 8,6 százalékkal csökkent a foglalkoztatottak hányada. Majdnem a felére visszaesett az eltartottak száma, ugyanakkor 17,1 százalékponttal nőtt az inaktív keresőké. Ez utóbbiban a fogyatékosok korösszetételének a változása jelentős, mivel a nyugdíjasok, illetve a korengedménnyel nyugdíjba vonulók, és a rokkantsági nyugdíjasok számának az emelkedése is szerepet játszott. A nem fogyatékos személyek esetében ez a tendencia is hasonló, de csak kisebb mértékű. Közöttük a legmagasabb hányadot a foglalkoztatottak képviselik, melyet az inaktívak és eltartottak követnek egy viszonylag egymáshoz közeli aránnyal. Az elmúlt évtizedben lezajló társadalmi-gazdasági átalakulás természetesen a munkahelyet találó fogyatékosokat is érintetne. Komárom-Esztergom megyében a mezőgazdasági munkát végzők aránya 11 év alatt 8 százalékkal csökkent, ellenben a szolgáltatással foglalkozóké jelentősen megugrott, de még mindig az ipari és építőipari munkát végzők vannak többségben, annak ellenére is, hogy arányuk csökkenő. , A fogyatékkal nem élőknél a szolgáltatást végzők aránya a legmagasabb. Országosan mindkét csoportban a szolgáltatási jellegű tevékenység végzése a meghatározó. A fogyatékos népesség megoszlása a fogyatékosság típusa szerint 2001-ben (százalékos arányban) Fogyatékosság típusa A megyében Az országban Mozgássérült 34,1 36,4 Alsó, felső végtag hiánya 3,3 2,6 Egyéb testi fogyatékos 4,0 4,6 Gyengénlátó 9,0 9,6 Egyik szemére nem lát 3,4 3,2 Vak 1,5 1,6 Értelmi fogyatékos 10,0 9,9 Nagyothalló 7,7 7,7 Siket, siketnéma, néma 1,4 1,5 Beszédhibás 1,3 1,3 Egyéb 24,1 21,6 Összesen 100,0 100,0 A fogyatékosok munkavállalási lehetőségeinek nagyban határt szab a fogyatékosság típusa is. A fogyatékosok összetételében ebből a szempontból túl nagy eltérés nincs a megyei és az országos arányok között. A legnagyobb arányt a mozgássérültek csoportja képezi, mivel több mint harmaduk tartozik ide. A gyengénlátók és az értelmi fogyatékosok hányada 9-10 százalék körül van, és a nagyothallók aránya a megyében és az országban egyaránt 1,1 százalék. A fogyatékkal élők között 2001-ben az országoshoz hasonlóan a megyében is alacsonyabb volt az intézetben lakók aránya (7,5 százalék), mint az 1990-es évbe. Azoknak a háztartásoknak a száma, melyekben él fogyatékos személy viszont országosan és a megyében is több mint más- félszeresére növekedett. A legutóbbi népszámlálás idején a számuk a megyében 13 523 volt. Ezen belül csökkent a családháztartások hányada 54 százalékkal, így 2001-ben a háztartások háromnegyede tartozott ide. Ezek nagy része egy családból áll, melynek tagjai házastársi, illetve élettársi kapcsolatban élnek. Nőtt az egyszemélyes, családháztartást nem képező háztartások aránya, amely összefügg azzal, hogy a fogyatékos személyek között emelkedett azoknak az időskorúaknak az aránya, akik már egyedül vannak. Azoknak a háztartásoknak a száma viszont kevesebb lett országosan és megyei szinten is, ahol nem él fogyatékos személy. Esetükben a családháztartások csökkenése és az egyszemélyesek növekedése mérsékeltebb ütemű volt, mint ahol fogyatékosok is élnek. KSH adatai alapján akaree Farnad Köszöntötték a megye legidősebb katonáját December 23-án ünnepli 95. születésnapját a megye legidősebb nyugállományú katonája. Nyulász Kálmánt ebből az alkalomból tegnap köszöntötte a Komárom- Esztergom megyei Hadkiegészítő Parancsnokság ezredese, Komondi Márton. A Lévai járásban található Farnad 1450 lakosával nagyközségnek számít. A múltban is és ma is központi falu szerepét tölti be. Orvosi ellátással, patikával bír. Az általános körzeti orvos, a gyermekorvos és fogorvos mindennap fogadja a betegeket, nemcsak a faluból, hanem a környező településekről is, továbbá hetente egyszer, a nőgyógyász is rendel. Az egy épületben levő szlovák nyelvű alsó tagozatos alapiskola és a magyar nyelvű általános iskola közös igazgatás alá tartozik. A jelenleg még csak megbízott, de januártól már teljes hatáskörrel bíró igazgató, Száraz Lajos. Kulturális téren aktív munka rolyik Fámádon, amely köszönhető a különböző szervezetek tevékenységeinek. Itt meg kell említeni a Nádas polgári társulást, amely többek közt a Nádas néptánccsoportot is működteti. A Rozmaring asz- szonykórus nemcsak a Felvidéken ismert, hanem a határon túl is felléptek már számos kulturális rendezvényen. Ezen kívül serényen tevékenykedik még a Csemadok, a Vadászszervezet, a Tűzoltók Egyesülete és a Nyugdíjasok Klubja is. Az önkormányzat működteti a helyi könyvtárat és a kultúr- házat is. Ha valaki nagyobb bevásárlást szeretne véghezvinni, azt szintén megteheti anélkül, hogy a környék nagyobb városaiba kellene utaznia. Hiszen az élelmiszerüzleteken kívül, van itt ruhaüzlet, műszaki áruk boltja, trafik, aki pedig szeret „vadászni”, az vígan keresgélhet a másodkézből származó ruhák üzletében is. A kozmetika- és fodrász szalon szintén kényezteti az odalátogatókat. A faluban megoszlanak a nemzetiségek. 80 százaléka magyar, a többiek szlováknak vagy csehnek vallják magukat, de ez a szám változó. Farnad polgármestere Vrábel Károly. A község története Először 1156-ban találkozunk a helység nevével oklevelekben. Ekkor a tizeddel, nem az érseknek tartozott a lakosság, hanem az esztergomi káptalannak. 1283-ban Vancsa Tamás mester és Orbász pozsegai prépost voltak a birtokosok, akik saját birtokukat Ladomér, esztergomi érseknek adták cserébe. A község lakossága a XIII. század végén és a XIV század elején sokat szenvedett, nyomorgott. 1342- 1349-ben Telegdi Csanád érsek adománylevelet nyert Nagy Lajos királytól. Plébániával már 1295-ben rendelkezett, aztán 1338-ban újra világi birtokosok kezére került. Bizonyos Pető nevezetűt említenek az oklevelek, aki Kuralon vett zálogba birtokot. 1359- ben ismét Esztergom vármegyéhez csatolták. 1427-ben Vetési Jakab volt az érsek itteni uradalmának tisztje. 1532 és 1556 között jómódú községnek számított, de ez az állapot később változott. A felszabadító hadjárat során teljesen elpusztult, 1696-ban egészen elhagyatott volt. A lakosság egy része az erdőben bujdokolt, a többiek Damásdra vagy Oroszkára költöztek. A XVIII. században azonban újra benépesült. 1732-ben-ben Eszterházy Imre hercegprímás templomot építtetett, a helység két romba dőlt egyházának köveiből. Ezenkívül van még két temploma. a református 1804-ben épült, az evangélikus 1823-ban. 1701-ben már tanítója is volt. Iskolája 1856-ban épült. 1849-ben a magyar szabadságharc idején, a nagysallói győzelmes ütközet után, a győztes magyarok egy része itt ütött tábort. A község pecsétje 1669-ből származik. -bajAz Esztergomban tartott ünnepélyen átadásra került a Honvéd Vezérkar főnöke által adományozott emlékplakett, a Magyar Honvédség Szociálpolitikai Alapítvány Kuratóriumának jutalma, a Komárom-Esztergom megyei Hadkiegészítő Parancsnokság parancsnokának emléklapja, valamint Esztergom Város Polgármesteri Hivatalának ajándékkosara. Nyulász Kálmán 1922-től 1957-ig megszakítás nélkül szolgált a magyar honvédségnél. 14 éves korától zenenövendékként, majd egyre magasabb pozícióban teljesített feladatot. Aktív szolgálata alatt zenészként és zenekarvezetőként több helyőrségben szolgált. A II. világháborúban, mint zenész tiszthelyettes a keleti arcvonal 9. Könnyű Hadosztály zenekarában teljesített szolgálatot. Tulajdonosa a Szolgálati Érdemkereszt II. fokozatának, valamint az I. osztályú Tűzkeresztnek. 1957-től aktív nyugdíjasként, több évtizeden keresztül volt az esztergomi zenei élet résztvevője. Vezette a város fúvószenekarát, amiért több alkalommal részesült állami kitüntetésben. ák
