Hídlap, 2003. augusztus-december (1. évfolyam, 1-82. szám)

2003-12-11 / 71. szám

Ftfdlap RÉGIÓ 2003. december 11, csütörtök A népszerű magyar énekes, Auth Csilla néhány évvel ko­rábban az egyik méltán nép­szerű dalában arról énekelt, hogy féltelek. Nos, a hölgy nyilvánvalóan nem egy, a ké­pen is látható félbe maradt építési területre gondolt ez alatt. A Szent Tamás hegy lá­bánál, közvetlenül a Bánomi áttörésként ismert, a város­ból a forgalmat kivezetni hi­vatott elkerülő út mellett ta­lálható, a képen látható épü­let (pontosabban fél telek). A városközpontot kikerülni kí­vánó átutazó - vagy bennszü­lött - a bazilika fenséges és a Bánomi-lakótelep kevésbé pazar látványa között félúton mepihentetheti tekintetét a félig lebontott házon. Levert vakolat, omladozó falak, ki­vert ablakok, törmelék, mind­ez az újonnan macskaköve­zett, füvesített, fásított és újí­tott környezetben. Hát igen, egy szép keret vagy csomago­lás fontos: még inkább ki­emeli a lényeget. Kép és szöveg: Bukovics Krisztián Álmom a színészet Féltelek Az ünnepről és az üzletről Kiss Emese írása Közeleg a karácsony - ezt bizonyítandó ismét rémálom­má vált a hétvégi nagybevásárlás. Szülők, nagyszülők, és - számomra érthetetlen módon - gyerekek hada lepi el a bevásárlóközpontokat; mindenki eszét vesztve vásárol. Én is. A lelkesedés azonban mindössze fél óráig tart, ugyanis - miután hatszázan lépnek a lábamra, és negyedszer hallom a Csendes éj ugyanazon feldolgozását - ennyi idő elég,' hogy rájöjjek: a dolog elveszítette a lényegét. Nem azért várjuk az ünnepel, amiért kéne, sőt: nem úgy ünnepelünk, ahogyan kéne. Eszembe jut egy barátom, aki kilenc testvérével és idős szüleivel együtt hosszú éveken át gyertyafénynél, bibliát olvasva töltötte a Szentestét. (Még mielőtt sajnálni kezdtem volna, azt mondta: élete legszebb estéi voltak ezek.) Ezzel a történettel a fejemben (és a talpnyomokkal a cipőmön) születik meg a gondolat: a dolog túlnőtt önmagán. Százezreket hagyunk az üzletekben. fényes papír­ba rejtjük a huszadik inget, nyakkendőt, legót. Versenybe széliünk szomszédainkkal. önmagunkkal - mit sem törődve azzal, mennyire hasznos vagy mennyire szép a méregdrága ajándék. Teletömjük a hűtőt, mintha örökre bezárnának a boltok, ünnepek után pedig kihajítjuk a megmaradt húst, süteményt - jó esetben a kutyának. Karácsony a szeretet ünnepe. Együtt vagyunk, de sokak számára - sajnos - már nem ez a lényeg. Fontosabb, hogy mi (és mennyi) kerül az asztalra, és hogy hány csillagos a konyak. Eszünk, iszunk, mosolygunk, és úgy teszünk, mintha... Valójában pedig törjük a fejünket: vajon visszaveszik-e a butikban a túlméretezett pulóvert, futja-e a januári vil­lanyszámlára stb. Aztán, amikor mi éppen szembesülünk a nemleges vála­szokkal, az áruházláncok tulajdonosai síelni indulnak a családdal, itt hagyva minket széttépett csomagolópapír­jainkkal, üres pénztárcánkkal és azzal a rossz tulajdonság­gal, amiből mindez fakad. Vitafórum a nők helyzetéről Interjú Csömör Györggyé/ Az operettvilág táncos-ko­mikus szerepében ígéretes tehetségnek mutatkozik. Ze­nészként kezdte, lakodal­makban, táncmulatságokon játszott tíz évig. Aztán ezzel felhagyott, és inkább a szí­nészetet, az operettet vá­lasztotta. Csömör György Zselíz szülötte, jelenleg a Komáromi Teátrum és a Budapesti Operettvilág tár­sulatának tagja. Legutóbbi otthoni fellépése alkalmával a zselízi Művelődési Házban készült beszélgetésünk. Hogyan kerültél kapcsolatba a színészettel? Miután a zselízi gimnáziumot elvégeztem, Pesten jártam kon­zervatóriumba ének szakra. Ezzel párhuzamosan bekerültem a Szolnoki Tibor és Zsadon Andrea által vezetett Operettvilág Társu­latba. Ennek már hat éve. Azóta is együtt dolgozom velük, fellép­tem velük a Csárdáskirálynőben, a Denevér, a Cigánybáró, az Egy év Velence, a Marica grófnő és a Víg özvegy című darabban is. Nyárra készül egy új darab, a Vik­tória című operett. Itt ugyan ki­sebb szereposztásban vagyok, de hát van egy létra, amit „meg kell mászni”. A nagyobb szerepeket nem kapja meg rögtön az ember. Milyen a kapcsolatod a Ko­máromi Teátrummal? Egy éve, november 15-én ját­szottam velük a premieremet a Csókos asszony című operett­ben. Úgy kerültem ide, hogy egy kedves ismerősöm, Dráfi Mátyás művész úr szólt, hogy „beugorhatnék” az egyik fősze­replő helyére. Ibolya Edét alakí­tottam. Azóta is együtt vagyok a társulattal. Most a Furcsa pár cí­mű vígjátékban, jövőre pedig szintén egy operettel készülünk, amiről viszont még nem szeret­nék közelebbit elárulni. Tehát Budapest és Komárom között ingázol. Szerződés köt valamelyik színházhoz? Én úgymond „szabadúszó” vagyok, tehát sehová nem köt szerződés, csak egy-egy darabra van szerződésem. Eddig szeren­csére sikerült úgy összehangolni a kettőt, hogy ne fedjék egy­mást a két színházban az elő­adások. Előfordult már olyan, hogy az egyik színházban dél­előtt tízkor volt az előadás, az után rohantam a másik színház­ba, ahol délután háromkor pró­ba, este nyolckor előadás, az után pedig autóbuszba ültem, és utaztam Németországba. Azt lehet mondani, hogy már bejártad a világot a két társulattal. Milyen országok­ban fordultál meg? A pesti társulattal előadásaink 80-90 százalékát külföldön játsz- szuk, főleg Németországban, Ausztriában, Svédországban, Dá­niában. Tehát ezek inkább külföl­di turnék. Vannak a repertoá­runkban magyar és német nyelvű előadások is. Idén nyáron egy hónapot töltöttünk Ausztráliában és 25 előadást lejátszottunk. Zenészként kezdted, de az­tán váltottál. Kifizetődőbb szí­nésznek lenni? Mindent összevetve azt mondhatom, hogy igen. Ze­nészként egy lakodalomban délután kettőtől másnap regge­lig talpon kellett lenni. Ha ösz- szehasonlítom, hogy mennyire fáradtam el ott, mint a színház­ban két-három órás előadás alatt, akkor lényeges különbség­ről beszélhetünk. Nem annyira az anyagiak miatt, de mégis megéri, mert ez egy nagyon szép szakma, viszont tud ke­gyetlen és nehéz is lenni. De én ezt szeretem csinálni. Mire készülsz mostanában? Boráros Imre művész úrral jö­vő márciusban készülünk egy hónapra az Egyesült Államokba. Ez lesz ott a második turnénk. Az utóbbi két hónapban reklámfil­mekben is szerepeltem. Úgy néz ki, hogy most összejön egy má­sik forgatás is Moszkvában, emellett szinkronizálással is el­kezdek foglalkozni. Ez nem megy egyik napról a másikra, ehhez évek kellenek, nagyon sok kitartás, nagyon sok munka, odafigyelés és természetesen mindenhol ott kell lenni. Ez egy olyan szakma, ahol nem lehet visszautasítani semmilyen aján­latot, mert lehet, hogy legköze­lebb már nem engem kémek fel. Azért lehet látni itthon, Zselízen is? Az utóbbi időben kevés időt töltöttem itthon. Nagyon kevés szabadidőm van, de ez a szak­mával jár. A baráti köröm is a kollégák közül alakult ki. A tur­nék előkészítésénél, próbák fo­lyamán napi 12 órát együtt töl­tünk. Azt lehet mondani, hogy napi 24 órában késznek kell len­ni. Most is csak néhány órát tölt­hettem a szüleimnél, épp csak annyit, hogy meguzsonnáztam. Vannak példaképeid a szak­mában? Vannak színész példaképeim, főleg azok, akikkel együtt ját­szom. Az elmúlt egy év alatt na­gyon sokat tanultam a Komáro­mi Teátrumban Boráros Imrétől és Dráfi Mátyástól. Az elmúlt hat év alatt pedig Szolnoki Ti­bortól és az operett műfaj nagy egyéniségeitől. Nincs színészi végzettségem, de most tavasszal szeretném beadni Budapestre a Színészi Kamarába a kérvénye­met, ahol egy bizonyos idő el­teltével meg lehet kapni a színé­szi képesítést. Tehát nem mint színművész, hanem mint színész működhetek. De ez már elegen­dő ahhoz, hogy egy nagyobb szerepet kapjak. Emellett folya­matosan képezem magam. Van valamilyen álmod? Szeretnék a színészetnél ma­radni, és amit az operettben egy táncos-komikusnak el lehet ját­szani, azt szeretném eljátszani. De ez szerintem minden kolle­gám álma, aki ebben a szakmá­ban dolgozik. Kép és szöveg: czm- Esztergom ­A Komárom-Esztergom Megyei Európai Információs Pont Iroda és az MTESZ Esztergom Területi Szerüezete közösen rendezte meg december 9-én A nők helyzete az Európai Unióban című vi­tafórumát a Technika Házában. A beszélgetésen Borbíró Fanni, az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal szakértője beszélt a nők és fér­fiak közötti egyenlőtlen társadalmi viszonyok megváltoztatását cé­lul kitűző mozgalmakról, valamint az ezeket szabályozó nemzetkö­zi együttműködésről. Fülöp Regina, az Esélyegyenlőségi Kor­mányhivatal másik szakértője pedig bemutatta az Európai Unió nemek közti esélyegyenlőségi politikáját a közönségnek. Az elő­adások után a témával kapcsolatos, és sokakat érintő kérdéseiket tehették fel a szakértőknek a hallgatók. A beszélgetés moderátora Sasfy György, az Európa Intézet munkatársa volt. ák Vállalkozókat tájékoztatnak Komárom-Esztergom megyében 2004. január 19. és 23. között szervezi meg a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Az EU házhoz jön című programsorozatot. Ennek a tájékoztató folya­matnak a célja, hogy a mikro-, kis- és középvállalkozások orszá­gos szintű szakmaspecifikus felkészítést kapjanak. A Magyaror­szágon összesen közel 150 kistérségre bontott program Komá­rom-Esztergom megyében hét helyen tart előadást a témában és segít eligazodni az Európai Uniós támogatások igénylésének bo­nyolult rendszerében. Az Esztergomban, Dorogon. Komárom­ban, Tatán, Kisbéren, Oroszlányban, valamint Tatabányán tar­tott előadásokra várják a vállalkozókat. ák Jótékonysági ajándékok az iskoláknak Ma délelőtt adják át a budapesti Jótékonysági Katalin-bál szer­vezői a megye három intézményének szánt ajándékaikat. A Jóté­konysági Katalin-bál képviseletében Láposi Elza, a megyei köz­gyűlési alelnöke, valamint Lukács Zoltán gyermek, ifjúsági és ci­vil tanácsnok adja át az ajándékokat az esztergomi Montágh Im­re Általános Iskola és Speciális Iskolának, a tatabányai Gyermek- védelmi Szakszolgálat és Gyermekotthonnak, illetve egy tatai ál­talános iskolának. A teherautónyi ajándékcsomagok televíziókat, videókat, számítógépeket, játékokat és tanszereket tartalmaznak. akaree Munkanélküliségből harmadik Évzáró állománygyűlés- Esztergom ­A Vitézi Rend Komárom- Esztergom megyei Székka­pitánysága 2003. decem­ber 13-án 14 órai kezdettel a Mindszenty iskola aulájá­ban tartja évzáró állo­mánygyűlését. A rendtagoknak itt bemutat­kozik vitéz Bazsó Károly észak­dunántúli törzskapitány, beosz­tásából pedig vitéz Márkos Atti­la tb. törzskapitány búcsúzik, aki eddig töltötte be ezt a tisztséget. Az állománygyűlésen részt vesz­nek a felvidéki rendtársak is. A találkozó fontosabb témái: a 2003-ban történt rendi esemé­nyek, a Dunaalmáson őrzött ereklyés országzászló rendi olta­lom alá helyezése, a szentgyörgy- mezői temetőben lévő „Hősi parcella" méltó helyreállításá­nak kezdeményezése, az 1938. október 6-án végrehajtott erő­szakos átkelési kísérlet körül­ményeinek és a hősi halottak sírjának felkutatása, valamint a 2004. évi rend által szerve­zendő ünnepségek, illetve a mások által rendezendőkön való megjelenés. Nagy a munkanélküliség Kisgyarmaton. Az Érsekújvári járás­ban található 486 fős lakos falu munkanélküliségének aránya 42 százalék. Egy felmérés alapján ezzel az aránnyal a párkányi régi­óban sajnos a harmadik helyen végzett - tudtuk meg Blaskó Má­ria polgármestertől. A polgármester lapunknak továbbá elmond­ta, hogy az egyetlen kiutat ebből a helyzetből a magyarországi munkavállalás jelenti. Kisgyarmatról már most sok munkás jár Dorogra, a jövőben pedig Csolnokra szerveznek utat egy autó­buszra való munkanélkülivel. A környéken ugyanis nincs olyan nagyobb vállalat, amely alkalmazni tudná a munkanélküli lakos­ságot, ezt a problémát viszont sürgősen orvosolni kellene. czm

Next

/
Thumbnails
Contents